Szeretek hetente egyszer valami nagyszabású maszlagot írni a külpolitikáról. És kiderülhetett, hogy a külpolitika nekem folyton a Közel-Keletet jelenti. Hát...
A demokráciákat a demokrácia eszközeivel lehet tönkretenni. Hitler demokratikus módon történt megválasztása a demokrácia belső tönkretételére példa. Az, ahogyan Irán az atomhelyzetet húzza, látszólag reménytelen játszma, az iszlámista állam talán mégis vereséget mérhet a demokratikus világra. A módszere egyértelmű: időhúzás.
A demokráciák jellemzője a jogszerűségre való kínos odafigyelés. Az Egyesült Államok, de az Európai Unió tagállamai pláne el akarják kerülni a látszatát is annak, hogy netán a nemzetközi jogot ne vennék figyelembe. A nemzetközi jog ingoványos terület, szabályainak jó része nincs kidolgozva, így a jogszabályokat túl sokszor precedensek helyettesítik. Ilyen körülmények között az Iránnal szembeni fellépés minden lépése többszörös ellenőrzésen, átbeszélésen, tárgyaláson megy keresztül. December közepén az Európai Unió bejelentette, hogy fontolgatja az iráni bankok európai transzferjeinek befagyasztását. Innen sikerült eljutni odáig január közepére, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa Németországgal egyetértésben elkezdett gondolkozni a banktranszfer-befagyasztáshoz hasonló komolyabb szankciók kilátásba helyezésén.
Ennek van más oka is, nem csak a nemzetközi jogi bonyodalmak. Kínának, Oroszországnak egészen más az álláspontja, mint az igazi demokratikus államoknak. Oroszország segített Iránnak az atomtechnológia kialakításában, hiszen ez nyilvánvalóan hatalmas üzlet. Oroszország általánosságban is mennél nagyobb energiapiaci monopóliumra törekszik, és Irán az energiapiacon jó partner – hatalmas nyersanyagkészletei miatt.
Mi a probléma az iráni atommal?
A Sahab-3-as rakéta, amely képes Izraelt elérni – de egyébként már az Európai Uniót is. Izrael fele lakosságát el lehet tüntetni egyetlen közepes méretű atombombával, és eddig Pakisztán esetében is sikerült megúszni, hogy iszlámista kormányzat hatalmába nukleáris fegyver kerüljön. Lehet vitatkozni azon, hogy a muzulmán vallás összeegyeztethető-e a demokrácia vagy a nyugati civilizáció értékeivel, de az nyilvánvaló, hogy az iszlámizmus nem összeegyeztethető. Hogy a jelenlegi iráni kormánynak semmi jó szándéka nem lehet Izraellel szemben, annak bizonyítéka a Gázai-övezetben székelő Hamasz folyamatos fegyverellátása. Az iránból csempészalagutakon érkező rövid hatótávolságú rakéták ugyan főleg gazdasági károkat okoznak, de ennek nagy részben az izraeli rakétaészlelő rendszerek hatékonysága az oka.
Irán sorsának Magyarország szempontjából is kiemelt fontossága lehet, ugyanis könnyen lehet, hogy a magyarországi szélsőjobbot Irán támogatja.
Belpolitika
Iránban közben hatalmas belpolitikai forrongás zajlik. Muszavi elnökjelölt gyanús választási veresége után rég nem látott méretű tüntetéshullám bontakozott ki, melynek nacionalista élét próbálta Ahmadinezsád elnök elvenni az atomprogram további felpörgetésével. Ugyanis ha a jelenlegi kormány végigviszi az önálló atomenergia-ellátást, akkor a nacionalisták egy szót sem szólhatnak. Ahmadinezsád érvei az atomenergia mellett közben némileg önellentmondásosak: miért van vajon szüksége Iránnak független atomenergiára, mikor fosszilis energiaforrásokkal tele az egész ország?
Ugyanakkor az utóbbi hetekben a kiújult tüntetések hangulata mintha irányt váltott volna: a nacionalizmus helyét átvette a szekularizációra való törekvés. Az iráni hatalom próbál bekeményíteni, jelenleg az internet- és mobilforgalom korlátozásával, ellenőrzésével próbálkozik, egyelőre sikertelenül. Vajon az emigráns irániak támogatásával sikerülhet felülkerekedni a jelenlegi rezsimen? A HVG múlt heti cikke szerint minden esetre a tüntetések az 1979-es forradalom előzményeihez hasonlóak.
Kérdés, hogy mennyi ideig szabad folytatni a megállapodást kereső és szankciókat ezzel párhuzamosan előkészítő politikát. Mennyi időhúzás alatt képes Irán előállítani a megfelelően dúsított urániumot, miközben a nyugati világ nem biztos, hogy ismeri az összes nukleáris létesítményt? Ugyanis ennek a politikának csak megállapodás vagy szankciók esetén lesz vége. Mennyire kell óvni az iráni belpolitikát, mennyire lehet hinni abban, hogy Khamenei, a legfőbb vallási vezető, a képégetések hatására lemond?
