A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas L.: Vera ikon

2010.05.29. 07:00 kolbenheyer

Andreas Eschbach könyveit lassan kezdik felfedezni Magyarországon is. Sci-fi-szerzőnek indult, de későbbi könyveiben már csak az alaphelyzet tekinthető fantasztikusnak, a történetszövés alapvetően a krimik és kalandregények szabályai alapján folyik. Ilyen A Jézus-videó is (Aranyszarvas, Budapest, 2007; a német eredeti: Das Jesus Video, Schneekluth, Augsburg, 1997): egy izraeli ásatáson egy kétezer éves sírból előkerül egy olyan japán videokamera használati utasítása, amit még csak most fejlesztenek. A következtetés kézenfekvő: egy időutazó a közeli jövőből visszament az időszámításunk kezdete körüli Palesztinába. Egy ilyen utazás célja pedig nyilván nem lehet más, mint Jézus lefilmezése. Megindul hát a hajsza a talán még fellelhető kamera és felvétel után. Innentől tehát kalandregénybe oltott krimivel van dolgunk (a címlap szerint: thriller), ahol felvonulnak a műfajilag előírt panelek: a még működő inkvizíció, az etikátlan média, az ortodox zsidó hagyomány, a Biblia hitelességének megkérdőjelezése és persze az izraeli harci helikopterek. Az eredmény mégsem érdektelen vagy unalmas, sőt. Nagyon érdekfeszítő, fordulatos, és azt merném mondani, hogy néhány ponton nagyon is eredeti és mély regény születik. És éppen ezekből emelnék ki hármat: az idő-paradoxont, a regényben elhelyezett önarcképet és a valóság és fikció összemosását.

A Jézus-videó nem valódi sci-fi, ezért aztán nem is kell igazából megküzdenie az idő-paradoxonnal. Megmaradhat tehát mintegy mellékes játéknak, a szerepelők agytornájának. Mert természetesen felmerül a kérdés, hogy ha előkerül a felvétel, akkor maga a készítője is láthatná, hiszen csak a jövőben fog útra kelni. De akkor miért kelne útra? Akkor viszont ki készíti a felvételt? Vagy mi történik, ha a kamera előkerül és elviszik a japán gyártóhoz? Hamarabb kifejlesztik a kamerát? De ki akkor a valódi fejlesztő? A könyv nagyon helyesen nem foglalkozik az időutazás fizikájával, csupán Hawking logikai elméletét ismerteti: az időutazás azért lehetetlen, mert ha lehetséges volna, akkor a jövőben feltalálnák, és a mi korunk már hemzsegne az időturistáktól. Természetesen az időutazás a másik irányban is majdnem ugyanolyan fantasztikus: hogyan juttassa vissza az időutazó a felvételt a saját korába? Azaz, hova rejtse el, hogy azt kétezer év múlva megtalálhassák? És mivel természetesen kiderül, hogy már hamarabb megtalálták, még izgalmasabbá válik a jövőből jött tárgy története: mit kezdenek a középkori ferencesek Jézus videó-képmásával? A világvégi kolostor képét Umberto Eco is megirigyelhetné (a Baudolino-nak is fontos motívuma az igaz képmás, a mandülion felkutatása).

Eschbach saját magát is szerepelteti a regényben: felbukkan ugyanis egy bizonyos Peter Eisenhardt, mérsékelten sikeres német sci-fi-szerző. Az ő feladata lenne a kutatást „szakmai tanácsokkal” segíteni, így aztán legtöbbször ő küzd meg a fenn említett paradoxonokkal. De egyfajta narrátorként is végigvonul a regényen, aki közben anyagot gyűjt, hogy egyszer megírhassa (ez a játék pedig a harmadik témánkkal köti össze alakját: a játék szerint a történet magja akár igaz is lehet, amit aztán a regényíró formába öntött). A regényíró szerepeltetése azzal az előnnyel is jár, hogy ironizálni lehet bizonyos fordulatokon („regényben az ilyet kihúzná a szerkesztő, hogy túl valószínűtlen, de az élet megcáfol minden regényt”). Másrészt néha indokolja is ezeket, hiszen a regényíró beavatkozásai szükségképpen regényszerűek, hiszen ő abban a közegben mozog. Így kerül a Negevbe egy kvázi vadnyugati jelent: az „indiánok” ostromolta „erődöt” az utolsó pillanatban felmenti a „lovasság”. Érdekes, hogy mindezek ellenére Eisenhardt a regény egyben legjózanabb szereplője is. Nyilván szüksége lehet a német olvasónak a sok amerikai, brit és izraeli szereplő mellett egy kellően kockafejű honfitársra.

Sci-fik és misztikus thrillerek kötelező truvája a valóság és a fikció összemosása, az egyszer felépített történet megkérdőjelezése. Eschbach ezt is szállítja. Miután a regény nagy része aprólékosan felépíti az abszurd alaphelyzeten nyugvó világot, elrendezi a bizonyítékokat, hihetővé teszi a szereplők motivációit, a végén kihúzza az egész alól a szőnyeget. Pontosabban nem is a legvégén, mert a dekonstrukció is megkezdődik időben: a bizonyítékok sorra semmisülnek meg. A végén pedig néhány szereplőről derülnek ki fura dolgok, így aztán összeáll egy alternatív történet: mi van, ha egy nagyszabású csalás-kísérletnek vagyunk tanúi, ahol éppen a lépre csalt tanúk fogják hitelesíteni a valóságban sosem létezett kétezer éves videót? Az összeesküvés elmélet logikusan összeáll, és őszintén szólva hihetőbb is, mint az időutazós sztori (itt meg Robert Harris szelleme kísért, az Arhangelszk pont egy ilyen összeesküvés zseniális története). Mivel a regény végén nincs már tárgyi bizonyíték, csak a tetszés szerint sokszorosítható digitális kép, az igazság végképp hit kérdésévé válik. Valójában persze már régóta az, hiszen a videó különbözőképpen hat az egyes emberekre. Nincs új a nap alatt, csak az változik meg, aki erre vágyik és képes. De Eschbach jó író: az utolsó jelenet még egyszer megfordít mindent, és végképp összecsomózza a szálakat: a krónikás tanúja lehet a körbeérő történet kezdetének és végének.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

16 komment · 1 trackback

Címkék: jézus kolbenheyer olvas andreas eschbach

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr881943764

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hajszőnyegszövők 2010.05.29. 11:16:12

Amikor az erotikus masszázs kedvéért Magyarországra utaztam, kihasználtam az alkalmat, hogy vegyek néhány könyvet.Ezek közül elsőként a Hajszőnyegszövők című regényt olvastam el, úgyhogy most erről mesélek. Sajátossága könyvnek, hogy nem összefügg...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SBlessed 2010.05.29. 09:11:39

A történet valóban egészen érdekes. A filmes feldolgozást láttam, és lekötött, mert kíváncsi voltam a megoldásra. De amit ezen írás szerzője utolsó fordulatnak nevez, nos az kiábrándító, és zárójelbe teszi az egész történetet. Az utolsó jelenet, melyben megkapjuk a választ a történet elején felvetett kérdésre, egy szánalmas kabátcsere sztorivá silányítja a jó ötletet. Sok hűhó, semmiért.
Ezer ilyen történetet lehetett már eddig is olvasni, vagy filmen látni. Mindenhol a befejezés sántít. Szívesen vennék már egy olyan regényt, ami mer újítani. Egy olyan sztorit olvasnék szívesen, ami a végén ki meri mondani, hogy valami van, vagy nincs. Még akkor is, ha a valóságban az adott dolog történelmileg, vagy tényszerűen nem igazolt. Nem kell minden könyvnek ,,sablonos" elgondolkodtató befejezésűnek lennie. Az író ki is mondhat valamit. Az olvasó meg úgy is eldönti, hogy miben hisz, és nem kell az írónak mindenáron gondolkodásra kötelezni az olvasót. Aki nem szeret gondolkodni, az úgy is anyázni fog egy válaszokat nem adó befejezésen. Aki meg gondolkodásra hajlamos, az egy az író által lezárt történeten is elmélkedni fog, a hivatalos befejezéstől függetlenül.

pit.stop.boys 2010.05.29. 09:45:05

A könyv tetszett, ha helyén kezeli az ember. Sci-fire számítottam az alapötlet miatt, aztán világossá, hogy a 600 oldalból a 300. környékén sem mennek vissza történelmet módosítani az ókorba. Így egy izgalmas kalandregényként szórakoztatott. (Történelemmanipulálás témakörében érdemes az Időjárőrt elolvasni)
Viszont a film borzalmas. Pedig azt láttam először, szerencsére csak az elejét. Elolvastam a könyvet, megnéztem végig a filmet. Nem kellett volna. Borzalmasan leegyszerűsíti és megváltoztatja a történetet.

Zalzan Kavol 2010.05.29. 10:47:20

Volt egy hasonló jellegű novella jó régen a Galaktikában.

Mocsár 2010.05.29. 10:53:42

Sajnos csak a filmhez volt szerencsém, de ahhoz hála az égnek németül. A magyar változat az eredetihez képest csalódást keltő volt. A könyvet sajnos még nem tudtam a kezeimbe venni, de régóta tervezem, hogy elolvasom.

A film maga szerintem jól sikerült, bár alapvetően néha túl erős benne a mindent legyőző, mindent túlélő Gary Stu karaktertípusú főhős, mint valami német McGuyver. Alapvetően számomra az hihetetlen a történetben, mennyi "leleményesség" bújik elő hirtelen a régész főhősből, melynek segítségével puskát kap a kezébe, és a vallási fanatikusokkal meg az őt üldöző katonákkal is lazán szembe tud szállni. Egy átlagos, ásatásokon dolgozó személy aligha válik közel-keleti csáknorrisszá, még akkor sem, ha abban a térségben folyik a kutatás, és idővel az ember hozzászokik a puskaporos levegőhöz. Tudom, pont ezért sci-fi, a figurából végül hős megmentő és harcos lesz, de számomra igazából ez az egyetlen gyenge pontja a történetnek.

Az alap elképzelés viszont teljesen logikus és reális - mely tudós vagy történész ne kapna az alkalmon, hogy a történelem és a vallástörténet egyik legvitatottabb időszakába, Jézus korába visszautazzon, amennyiben az technikailag lehetséges? Emberi kíváncsiságunkat és önzigazolás-keresésünket hűen tükrözi, ezért is volt számomra különleges és érdekes ez a történet.

kolbenheyer 2010.05.29. 10:59:38

Többen a filmről írnak, de én a könyvet ismertettem. A filmet nem láttam, de a leírások alapján azt nagyon átírták. Sem a befejezés, sem a karakterek nem azonosak. :-(

syllogz 2010.05.29. 11:32:45

Es ez most mennyivel jobb, mint Gore Vidal 'Elobeszed a Golgotarol' cimu muve?
(en.wikipedia.org/wiki/Live_from_Golgotha:_the_Gospel_according_to_Gore_Vidal)

Az is nagyjabol errol szol, csak az elegge szarkasztikus, finoman szolva.
Erdemes elolvasni...

Kedves Szomszéd 2010.05.29. 11:56:55

en is csak a filmet lattam, nekem az tetszett, meg is tartottam a media lejatszomon...

Plumper 2010.05.29. 12:04:27

@Eugenie Danglars:
"A" verzió: kérdés, ha Jézus valóban Isten fia volt, hogy engedhette meg Isten, hogy kétkedés alapján, bizonyítékot gyűjtve emberek egy csoportja megnézze magának Jézust a jövőből?

"B" verzió, hogy Jézus Isten fia, de Isten nem tud az időutazásra hatni.

"C" verzió, hogy sosem lesz lehetséges az időutazás pont a Biblia utáni bizonyítékkutatás miatt, Isten nyom egy RESET gombot.

Ejjnye Bejjnye 2010.05.29. 13:09:04

Ennél már sokkal jobb könyv: Wolfgang Jeschke - A teremtés utolsó napja. Nna az nagy ötlet!

kolbenheyer 2010.05.29. 15:26:00

@syllogz:
Hát a wikis leírás alapján semmi közük egymáshoz. Én nem írtam sokat a cselekményről, hogy akinek kedve van, elolvashassa.

neccharisnyás útonálló (törölt) 2010.05.29. 15:42:12

Filmes adaptációt láttam. Az alapötlete nem volt rossz.

balu_a_medve 2010.05.29. 15:44:21

@Ejjnye Bejjnye:

"Wolfgang Jeschke - A teremtés utolsó napja."

Pont itt van a kezemben, egy igazi remekmű, de számomra hátborzongatóan depressziós is. Jóval túllépi a szokásos időutazós scifiket, sokkal több annál.

A jézus videót csak filmen láttam, nekem tetszett, de alacsonyak voltak az elvárásaim, én az indian jones-hoz hasonlítottam, azokat bőven verte, eredeti volt, hiába lerágott csont a téma. Azaz egy jó kalandfilm vasárnap délutánra a családnak.

syllogz 2010.05.29. 19:07:29

Hmmm, valszeg tenyleg semmi koze, csak nekem ugy tunt, mintha Vidaltol vette volna az alapotletet (idoutazas Jezus-koraba, video, stb), aztan csinalt belole egy nagykozonseg szamara is fogyaszthato termeket.

Itt egy review, mert a wiki-oldal teljesen szar:
www.johnrechy.com/so_vidal.htm

yahwehnissi · http://napiige.blog.hu 2010.06.01. 16:43:50

Ha valakit valóban érdekel Jézus, az a Bibliát fogja forgatni, amelyből kiderül, hogy a Biblia nem egy lerágott csont, hanem nagyon is a valóság.
Isten él! A kérdés az, hogy mit kezdesz ezzel a ténnyel! Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten, hogy örök életünk legyen és együtt uralkodhassunk majd az Ő királyságában!
A kezünkben a döntés, hogy Őt választjuk, vagy az ítéletet.

Ha komolyabban érdekel valakit Isten Igéje a www.napiige.blog.hu-n versről versre tanulmányozhatja a Bibliát.