"Széttörték a lelkünket" - Tímea, a kislétai túlélő
15 éve történt a srebrenicai mészárlás, ahol is bosnyák - főleg - férfiakat és fiúkat végeztek ki a szerb erők. Több mint 8000 embert mészároltak le, amit a Hágai Nemzetközi Bíróság népirtásnak minősített. Ez volt az első ilyen tett Európában a második világháború óta. Ez persze Jugoszláviában sem csak úgy, a semmiből következett. A sajtó, a politikusok gondosan hergelték egymás ellen a különböző csoporthoz tartozó embereket - ahogy ez történt Ruandában is. Az etnikai feszültségek felszítása is kellett ahhoz, hogy emberiesség ellenes bűncselekményeket követhessenek el.
Ma Magyarországon naponta hol sunyibb, hol nyíltabb cigányozást nem csak a Jobbik nyilatkozatait olvasva, de a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap véleményrovatában is találhatunk - időnként még a finomkodó Heti Válasz is besegít a rasszista gondolatok terjesztésébe. A blogokon megjelenő írások azonban már rég lekörözték a hagyományos sajtó uszítását, ezeken a helyeken egész konkrét javaslatok is megjelennek arra nézve, hogy mit is kellene kezdeni a cigányokkal, a kommentek erre csak rátesznek.
*
A Jobbik és a vonatára felszálló Fidesz a rendteremtés ígéretével is tarolt tavasszal. A Jobbik által kívánt rendteremtés egy része nyilvánvalóan a cigányokra, az általuk vizionált cigánybűnözésre vonatkozott. Nos, a Fidesz is elkezdett rendet teremteni. Az oktatásban a demokratikus nevelés helyett előtérbe kezd kerülni a büntető, egészséges erkölcsre nevelő nézőpont. Lázár frakcióvezető néhány szerencsétlen sorsú hódmezővásárhelyi lakoson statuál példát a szégyenlista kifüggesztésével. A családi pótlék iskolába járáshoz kötése a szegények megregulázását szolgálja. Ezeket csak azért soroltam fel, mert ezek mind-mind a rend ígéretével kecsegtetnek, és megeshet, hogy néhány ember fejében ezek összekapcsolódnak a cigányokkal, ami egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy igaz, de a hagyományos szegényellenes indulatok élezésére kiválóan alkalmasak.
*
Egy évvel ezelőtt zárult a romák elleni támadássorozat, melynek 6 halálos és több súlyos sérültje volt. Kisléta volt az utolsó állomása a gyalázatnak, ahol egy 13 kislány súlyosan megsérült, özvegy édesanyja - Balogh Mária - pedig meghalt. Itt látható Az Este riportja a túlélővel:
Néhány hónappal ezelőtt, a tatárszentgyörgyi támadás évfordulóján már megemlékeztünk a szörnyű eseménysorozatról, az ott leírtak felesleges megismételni. Világos, hogy aljas módon támadtak magyarokra (vélt) származásuk okán.
Kérdés, hogy ennek a sorozatgyilkosságnak a végével valóban megkönnyebülhetünk-e, biztos-e, hogy nem lesz több ilyen támadás? Egyrészről nyilván nem, sorozatgyilkosság bármikor történhet, másrészről az ideológiai áramlat, amely ma érzékelhető többségben van az országban, nem akadályozza a gyilkos gondolatok terjedését. A társadalom ma nem hogy kiveti magából a gyűlölködő hangon megszólalókat, hanem elsöprő többségben vannak az ilyen gondolatokat megfogalmazók.
Kisléta, Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és a többi település, ahol támadás történt - ezeknek a nevek a hallatán mindannyiunkak eszébe kell, hogy jusson a támadássorozat, hogy mit tettek magyar nemzettársainkkal (vélt) cigány származásuk okán. És hogyan tartottak rettegésben néhányan sok százezer magyart - az áldozatokra és a többi emberre, akiknek félniük kellett azokban a hónapokban, rájuk kell ma emlékeznünk.
Pedig világos lehetne a gyilkosságok után (is), hogy most nem kevésbé, hanem sokkal inkább szükség van egymás emberi méltóságának elismerésére, nem kevesebb, hanem több szabadság és emberi jog szükséges. Most éppen úgy tűnik, ezekből mind egyre kevesebb van.
Pedig lehet, hogy ezek elismerése végre megnyitná az utat ahhoz, hogy sok százezer magyar cigány emberhez méltó életet éljen.