A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rukverc (15) rükverc (11) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CXXXVI.: A nép nevében

2013.09.14. 07:00 kolbenheyer

aly.JPGAzt gondolnánk, hogy a nácikról és a holokausztról már mindent tudunk. Pláne Németországban rágták csontig a témát, legfeljebb egy-egy unalmas részletre lehet még fényt deríteni. Aztán egyszer csak szembejön egy olyan könyv, ami új tényeket is bemutat, de még inkább olyan módon változtatja meg a perspektívát, hogy leesik az állunk. Ilyen volt Timothy Snyder Véres vidék című könyve, és ilyen mai ismertetőm tárgya, Götz Aly Hitler népállama című munkája (Budapest, Atlantisz, 2012; a német eredeti: Hitlers Volksstaat, Frankfurt, Fischer, 2005). Nagyon kézenfekvő kérdést tesz fel: hogyan érte el Hitler, hogy a németek tömegei legalább is passzívan tűrték a nácizmust? A korabeli személyes források (naplók, levelek) vizsgálatából ugyanis kiderül, hogy az ideológiai fanatizmus csak keveseket érintett (teljes indoktrinációhoz kevés is lett volna az a mindössze tizenkét év), és a diktatúra tagadhatatlan terrorja is csak elvétve csapott le. Aly szerint ebből a szempontból „szívességi diktatúráról” beszélhetünk: a nemzetiszocializmus valódi nemzeti szocializmusként anyagi juttatásokkal (béremelés, adócsökkentés, nyugdíj, családi pótlék, bővülő élelmiszer ellátás) vásárolta meg a németek elégedettségét, akik így jobban éltek, mint „mások”, konkrétan a zsidók és a legyőzöttek. Nem véletlenül: mindez az ő kirablásuk árán történt meg. Vizsgáljuk meg ebből a perspektívából a háborút, a holokausztot és a felelősség kérdését.

Hitler egyik első intézkedése a költségvetés titkosítása volt. A nácik azzal az ígérettel kerültek hatalomra, hogy megfékezik a gazdasági válságot, elsősorban a hatalmas munkanélküliséget. Minden történelemkönyvből tudjuk, hogy Hitlernek ez pár éven belül sikerült, és azt is, hogy ennek eszköze a hatalmas állami megrendelések, különösen az újrafegyverkezés volt. De honnan volt erre pénz? Sehonnan. Az állam teljesen eladósodott. A diktatúra kötelezte a bankokat, hogy az általuk őrzött megtakarításokat állampapírokba fektessék az ügyfelek tudta nélkül. Az államcsőd azonban így is elkerülhetetlennek látszott. A háború tehát pénzügyi előremenekülés (is) volt. A megszállt országok felé fennálló hiteleket törölték. Az ottani bankokat is kötelezték német állampapírok vásárlására. Óriási sarcot, úgynevezett védelmi hozzájárulást kellett fizetniük évről évre. Ebből fizették a megszálló csapatok zsoldját, de az adott országból folyó importot is, míg a német importőr a német államkasszának fizette meg a vételárat. Azaz a francia állampolgárok fizették ki a Franciaországból Németországba szállított árukat! Emellett úgy határozták meg az átváltási árfolyamokat, hogy a német katonák krőzusként vásárolhattak mindenütt. Ez javította a hangulatot, a hazaküldött csomagok növelték a német életszínvonalat, elfedték a fegyverkezés miatti hazai áruhiányt és ezzel megakadályozták az inflációt. Csak a megszállt lakosság ment bele tönkre.

A zsidók vagyona valójában a nép vagyona, harsogta a náci propaganda. Az első lépések itt is a megtakarítások, valamint a külföldi devizák és a nemesfém kényszerátváltása volt német állampapírokra. Aki emigrált, annak a vagyonát lefoglalták. A gettósítás, majd a deportálás során minden maradék vagyontárggyal ez történt, legyen az ház vagy csak egy télikabát. Az „árjásítás” a gyakorlatban azt jelentette, hogy az állam elárverezte a zsidóktól rabolt vagyontárgyakat. Ez egyrészt jelentős bevételeket eredményezett az államnak (akár a folyó bevételek 10%-át is), másrészt ismét csak hiánycikknek számító áruk jelentek meg a piacon, lekötve a „felesleges” vásárlóerőt és megnyugtatva a lakosságot. Mindez nem csak Németországban játszódott le, de a megszállt vagy szövetséges országokban is, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a helyi lakosság elfogadja a német jelenlétet, hiszen hasznot húzott belőle. Ezzel magyarázható az a kettősség is, ahogy a helyi hatóságok együttműködtek a zsidó deportálásában, de utólag nem akartak tudni arról, mi is történt velük. A kiraboltak eltűnése érdekükben ált, de a gyilkosságot a nácikra lehetett fogni. A haláltáborok tehát részben egy gigászi bűntény sértettjeit tüntették el, másrészt – és ez még kegyetlenebb – a csökkenő élelmiszer-fejadagokért versengő szájakat. Bárki éhezhetett, csak a németek nem.

Aly könyve komoly visszhangot keltett. Újra, és nagyon gyakorlatiasan vetette fel a tömegek felelősségének kérdését. Minden, a háborút megélt németnek vannak emlékei a hazaküldött élelmiszerről, ruhákról, esetleg a kiárusításokon vett zsidó tárgyakról. A „szívességi diktatúra” mindenkit lefizetett. A németek nem feltétlenül éltek jobban, mint a válság előtt, de életszínvonaluk nőtt, majd a háborúban sem csökkent, ellentétben a többi országéval, és azzal, amit az első világháborúban megtapasztaltak. Cinikus paradoxon, de az a háború, amit Hitler az államcsőd elkerülésére indított, és azért nem tudott sosem lezárni, mert a hatalmas bevételek sem fedezték a növekvő költségeket, maga szolgált magyarázatul: emiatt jogos a legyőzöttek és a zsidók kirablása, emiatt számít minden apró szívesség. Aly számai és érvelése világossá teszik, hogy a nácik semmilyen gazdasági csodát nem tettek, nincs olyan, hogy szörnyű a holokauszt, de Hitler autópályákat is épített. Németország mások vagyonát osztotta szét lakosai között. Érdekes a diktatúra működése is: Hitler ritkán adott direkt parancsot. Közölte, mit nem lehet, leginkább azt nem, hogy a „nép” gyomra üres legyen. A szakemberek feladata volt a módszerek megtalálása, az ötletességet pedig jutalmazták. Hát ezért borzongató könyv ez: a barna leplet lerántva nem a nácizmus démonát találjuk, hanem egy kolbászokkal, ágyneművel, esetleg egy-egy ezüsttárggyal teli csomagok alatt roskadozó derék németet.

Kolbenheyer kommentpolitikája


1 komment · 1 trackback

Címkék: náci hitler népirtás kolbenheyer olvas aly

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr385394673

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sárdobáló: Kolbenheyer olvas CXXXVI.: A nép nevében 2013.09.17. 11:04:56

Ezt a bejegyzést ajánlottuk az Utóiskola blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fulvio Imbriani 2013.09.16. 10:54:05

Akkor nem is volt a nácizmusnak démona? Kolbászért ment a harc?