A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CXCIV.: Harmadik felvonás

2016.04.16. 07:00 kolbenheyer

career_of_evil_oct_2015.jpgBár általában is élvezettel olvasom, amit később ismertetek, régen volt, hogy éjjel egyig fennmaradva úgy faltam egy könyvet, mint J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt harmadik krimijét a Career of Evil-t (A gonosz pályafutása; London, Sphere, 2015). Úgy tűnik, minden évben kapunk egy folytatást, de így is nehéz kivárni a következőt. A második rész ismertetésében kételyeimnek adtam hangot, hogy fenntartható-e a kezdet magas színvonala krimiként, nagyregényként és stílusgyakorlatként is. A válasz most határozottan pozitív lesz. Mivel a klasszikus krimisorozatok inkább csak az azonos főszereplő(k) köré épített végtelenített és végteleníthető szériák, abban még most sem vagyok biztos, hogy Cormoran Strike és Robin Ellacott kalandjai a Harry Potter heptalógiához hasonlóan megtervezettek és szerkesztettek-e. Annak ellenére reménykedem benne, hogy igen, hogy ez egyben a végességet is jelenti. Mert az új kaland természetesen önmagában zárt egész krimiként, van új gyilkosság és a végén elkapják a gyilkost, de a regényszálak szépen szövődnek tovább, sőt sokkal többet kapunk, mint a második részben. Újra elmondom, hogy a Harry Potter második része kísért, ott is mintha elakadt volna az összekötő ív építése, de aztán persze kiderült, hogy mégsem.

Krimiként Rowling most többet újított. Nem egyszerűen megint más világban bolyongunk, a celebritások és a szépirodalom után ezúttal egyszerre háromban is, a befutóban lévő és a meg nem értett zenekarok szürke zónájában, a brit hadsereg veteránjaiéban, valamint egy különös pszichés zavar szubkultúrájában. De más most a narratíva szerkesztése is. A kezdet megijesztett, nem szeretem az olyan krimiket, ahol az elejétől kezdve ismerjük a gyilkost. De hamar kiderült, hogy nem is erről van szó. Rendszeresen visszatérünk a gyilkos belső monológjaira, de abból nevek híján semmit sem tudunk meg. Pontosabban, amit megtudunk, az nem leplezi le kilétét, sőt hihetetlenül ügyesen folyamatosan fenntartja az érdeklődést az összes gyanúsított iránt. Mert most a nyomozás még zártabb, szinte rögtön van három gyanúsítottunk, akikről újabb és újabb részletek derülnek ki, amik újra és újra kiegyenlítik a mérleget: mindenkinek vannak (hasonló) motivációi, mindenkinek vannak (hasonló) körülményei és mindenkinek vannak (hasonló) alkalmai a gyilkosságra. Természetesen újra megkapunk minden kulcsot, és természetes most sem jöttem rá, kire vadászunk.

Hatalmasat lép előre a könyv a két főszereplő bemutatásában. Ráadásul mindezt a nyomozással tökéletesen összhangban, hiszen ez alkalommal személyes ügyről van szó, Strike nem megbízást kap, hanem belekeverik. A nyomozás kulcsa a múltban rejlik, így mind gyerekkorába, mind katonaéveibe visszautazunk. Egyre jobban értjük, miért úgy él, ahogy, miért olyan problémás a magánélete, amilyen. Sőt, Rowling nagyszerűen összefűzi mindezt Robin múltjával is. A múltkori kérdésem, hogy mit is keres ellenszenves vőlegénye mellett, részben választ kap, sőt el kell ismernem, hogy bár Matthewt továbbra sem szívlelem, kénytelen vagyok megértőbb lenni. A karakterek Rowling szokása szerint patikamérlegen kimérve tartalmaznak ambivalens és épp ezért érdekes kombinációkat eredményező jellemvonásokat, épp ezért az egész nagyon is regényszerű, de kizárólag természetes alapanyagokkal dolgozik: nem kell megerőszakolnunk magunkat, hogy belebújjunk a bőrükbe. Kezdenek tartalommal feltöltődni a korábbi kötetek mellékszereplői, barátok és családtagok, ami tovább színesíti a képet.

Agatha Christie a felhők fölül továbbra is mosolyog. A világ most nem fizikailag, de a gyanúsítottak finom hálóvá szőtt múltja és motivációja miatt zárt, tudjuk, kiket kell figyelnünk, mégis pofára ejt minket a végső csavar. A nyomozás idegőrlően lassú, a sehova nem vezető toporgás érzete miatt siklik el a szemünk a megoldáshoz vezető kulcsok felett. Strike szerencsére nem teljesen Poirot vagy Miss Marple, ő is csak a vége felé jön rá az igazságra, de akkor zseniálisan. És persze van mindent feltáró beszélgetés, bár most nem egyetlen, az összes szereplőt felvonultató klasszikus körben, hanem legalább három puzzleként összecuppanó beszélgetés formájában. És persze Strike meg Robin azért sem Poirot vagy Miss Marple, mert nem kortalanul és magányosan magasodnak az ügy fölé, hanem elmesélendő történetük van, és ezt, a mese folytatását várom nagyon, persze azt sem bánva, ha közben megoldanak néhány újabb bűnügyet.

Szólj hozzá!

Címkék: krimi rowling kolbenheyer olvas galbraith

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr848264056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.