Hazafelé a villamoson egy (nekem úgy tűnt) cigány srác, egy kopasz, acélbetétes-bakancsos és egy trikolor-karszalagos fiatal között utaztam. Mindhármukon fekete ruha volt, a két utóbbin az említett kellékeken kívül kokárda is. Én ugyan nem voltam sem feketében, sem bakancsban, kokárdát viseltem. A két hungarista barátságtalan arckifejezéssel odamagasodott a srác ülése elé. Én mellette ültem. Nem sokat tippelgettem, vajon melyik csoportba oszt engem: a fajgyűlölők vagy a rendes emberek közé.
Egyébként is figyeltem az embereket egész nap. Megdöbbentett, hogy soha nem láttam ilyen kevés kokárdás embert március 15-én. Ugyan ez csak az én személyes tapasztalatom az V-VI-VII-XIII. kerületről, de a magyarul beszélgető emberek több mint felén nem volt semmiféle nemzeti jelkép. Vajon miért nem vették fel ők a kokárdát? Világos. Legtöbben nyilván azért nem, mert 2002-ben a Fidesz pártjelvénnyé próbálta alakítani. Ezt a csorbát később sem lehetett kiköszörülni. Azóta pedig láttunk piros-fehér-zöld karszalagokat, zászlókat, köpenyt csuklyás alakokra, hatalmas kokárdákat, és mindezt fokozatosan váltotta fel a nyilaskereszteseket idéző piros-fehér.
Hiába nagyobb a Fidesz támogatottsága, mint valaha, most már senki, aki nem Fidesz-szimpatizáns, nem veszi fel a kokárdát. Engem, aki a Fideszt éppúgy elítélem, mint például a kormánypártot, bárki fideszesnek vagy szélsőjobboldalinak skatulyáz, aki meglát kokárdában.
De ne sajátítsák ki ezeket a jelképeket! A magyar nemzet török, kun, zsidó, szlovák, cigány, osztrák, német és még ki tudja, milyen nemzetiségekből jött létre. Aki ennek ellentmond, „gyarmatosítókról” és együttélni képtelen „kisebbségekről” beszél, az ne lobogtassa olyan büszkén a magyar zászlót! Morvai Krisztina, Vona Gábor és társaik magyarok, ez nem vitás, de szégyent hoznak a nemzetünkre, bemocskolják a zászlónkat idegen- és fajgyűlölő jelszavaikkal. Orbán Viktor még csak alantas pártpolitikai célokra használta nemzeti jelképeinket, de a „Magyar Gárda” a terrort próbálja legitimizálni velük.
Ez az én zászlóm, a cigány srác zászlaja, mindannyiunké, Vona Gáboré is. De ő a zászlónk, a nemzetünk ellensége. Nem a származása, a bőrszíne, a múltja, hanem a céljai miatt. Ne hagyjuk, hogy ő és társai megkülönböztessék honfitársainkat, vagy akár minket egy homályos, meghatározhatatlan csoporttól, az „igaz magyaroktól”. A magyarok nem a nácik és nyilasok szellemi leszármazottai. Nekünk nincs szükségünk félkatonai szervezetekre, van nemzeti honvédségünk, amely hősiesen védi hazánkat. Hordjunk büszkén kokárdát március 15-én, azért, mert mi képviseljük a magyar nemzetet, akik nem a gyűlölet hívei vagyunk.
