A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Táborozni kell!

2009.08.15. 07:00 kolbenheyer

Ilyenkor mindig úgy tűnik, mintha a legutóbbi óta eltelt ötvenegy hét csak előkészület lett volna a fénypontra: a tábor hetére. A világból való kiszakadás, az összezártságból fakadó intimitás, a közös erőfeszítések és eredmények olyan felfokozott lelkiállapotot teremtenek, ami utánozhatatlan, és csak a következő nyáron ismételhető meg. Táborozni tehát kell, ez egyértelmű. De ha utána, nosztalgikusan elmerengve megpróbáljuk összeszedni, miért is kell, nos, akkor a következőkre jutunk. A tábor szakmai csúcspont, önkifejezési lehetőség, a barátság aktusa és a búcsú tere. Az ám.

Az iskola csodálatos intézmény, de jellegénél fogva nagyon kötött. Kötelező bejárni, kötelezőek a foglalkozások, és elvárt a teljesítmény. Lehet, hogy jól is van így, de azt érezzük, hogy szükség van másra is. A tábor maga a szabadság. Az jön, aki akar, de aki egyszer eljött, az általában eljön legközelebb is. Mert tetszett. Program persze van, nagyon is, de van, ami választható, és csak magunkkal szemben vannak elvárásaink. Ha már csinálunk valamit együtt, az legyen jó, nem? És az lesz. Hihetetlen látni a rengeteg kreativitást, ami csak úgy dől a gyerekekből. Felejthetetlen, ha azok tapsolnak meg, akik téged választottak. Ha arra tetted az életedet, hogy gyerekeket nevelj és oktass, ne engedd el a kezüket június végén. Mert ők nyáron is tanulni akarnak tőled.

A tábor csak akkor jó, ha te is élvezed. Nagyon. Rengeteg szabály, norma, elvárás vesz körül bennünket, szerencsére, hiszen csak így élhető az élet. De néha ki kell törni. Erre kell módot találni. Ha néha színészkedni akarsz, vagy énekelni, vagy verekedni, akkor azt ne a katedrán tedd. Építs fel egy zárt világot, saját szabályokkal, és ha kialakult az összhang, akkor megmutathatod a másik énedet is. És ami ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb: magadnak is megmutathatod. Vagy te pontosan tudod, mi rejtőzik benned? Nem? Akkor lépj ki néha a megszokottból: távol az otthontól, a családtól, a munkától, a kényelemtől. Csak aki átlépi a saját árnyát, de utána vissza is talál, az hiteles személyiség. És ők ezt várják tőled.

A tábor nem egyszemélyes műfaj. Az enyém legalábbis nagyon nem az. Hihetetlenül erős köteléket teremt a közös szenvedély, és a közös emlékek. Ezért a barátaiddal kell tábort szervezni. Megtanulni megbízni bennük száz százalékig. Elfogadni hóbortjaikat, megérteni szempontjaikat, örülni sikereiknek. És ha az együttlét hetének felfokozott hangulatát és az izgalom feszültségét is kibírja, akkor tudod, hogy ez igazi barátság. Amikor öröm a találkozás, szenvedély a közös munka, ösztönös az együttérzés és szívszorítóan könnyes az utolsó este. De ettől válik természetessé, hogy ha valaki az egyik évben nem ér rá, akkor jövőre ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Mert szeretjük egymást. És ezt ők is látják, és irigylik.

Ők, akik tanulni akarnak, akik kíváncsiak a másik énedre, és akik csodálják a barátságotokat. Ők a táborozók. Őértük van az egész. Mert jó velük. Jó volt velük a négy, hat vagy nyolc év, és jó volt velük a négy nyár. És egyszer eljön az utolsó. Ilyenkor búcsúzni kell, ez természetes. De mégsem lehet igazán megszokni. Melyik az utolsó pillanat? És megvan-e az összhang, hogy a búcsú érzékeny lehessen? Nem biztos. Sőt, szinte biztos, hogy nem. Hogy lehetne az iskolában, az érettségi árnyékában? Ezért kell a tábor. Mert az együttlét után el lehet búcsúzni. Addigra megvan az összhang, ha meg mégsem, hát sose volt és sose lesz. És akkor búcsúzni sincs kitől. De általában megvan. És akkor az is lehet, hogy a búcsú nem végleges. Mert van hova visszatérni. A táborba. Így vagy úgy.

Ha végigolvastad, és értetted is, akkor tudod, miről van szó. A nagygimnazista járat. Padlógázzal. Visszatérés. A paradicsom meghódítása. A soha véget nem érő kaland.
78É.
 

8 komment

Címkék: nyár iskola tábor 78é

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr71309755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molaris 2009.08.15. 15:27:06

Na most megdobogtattad a szívem.
Mert a táborozás egy más életforma. Oldódnak a határok, és egyben merevednek is.
Megváltoznak a "zónák". Megváltoznak a "határok". Teljesen magától értetődővé válnak olyan viselkedési normák, amit a civil világban úgy kell kikényszeríteni. Persze ez köszönhető annak is, hogy táborozni csak egy bizonyos "előélet" után kezd el az ember fia.
Na ez kellene a mindennapokban, táborozzunk, otthon is.
Forduljunk a szomszéd felé úgy, mint egy táborban.
Szép is lenne.

Lodovik Trema · http://lodovik.blog.hu 2009.08.16. 05:26:09

Most egy kicsit azért elszomorodtam, hogy ezt a nyarat sem tudtam Magyarorszagon tölteni.

78é

bodycheckerguy 2009.08.16. 17:02:14

mert a valóság azoknak való, akik nem értik a star treket.

DeMarco 2009.08.17. 17:02:43

Régen nagy táboros voltam, de akkor még kisiskolás voltam és leginkább kisdobos... Akkoriban sok vándortábort és állótábort megjártam. De kényelmes lettem... Egy idő után már nem mozdultam ki a számítógépem nélkül. Vittem a táborba a spektrumomat, kis kazis magnóval. Szegény kis spektrum a fél országot bejárta a hátamon. Még később már autóval odavittem a cuccokat a helyre, nagy sátrat, tv-t, sz.gépet, kétkazis magnót, hűtőt, vastag szivacsokat, nagy párnát, kis párnát, hálózsákokat, biciklit, hosszabító kábeleket, hősugárzót. Majd elhagytam a sátrat és a kellékeket, manapság már csak normális szállodákban pihenek ahol úszómedencék vannak és spektrum helyett is a laptopomat cipelem magammal... Táborozzanak a gyerekek ők még bírják a kiképzést...

DeMarco 2009.08.18. 10:05:28

@calam: Mi ez a liberális hozzáállás? Ha nem tetszik, ticcsuk' leee?! Nekem tetszett a star trekes hozzászólás és tök' igaza van...

R_John · http://sardobalo.blog.hu 2009.08.18. 13:19:43

@DeMarco: sajnos itt másról van szó, bocsánat. Egyébként kicsit sem zavar, csak más van mögötte, mint amit gondolsz.

DeMarco 2009.08.18. 15:51:44

@calam: Hm.. Az lehet... És az titkos vmi? Mert ha nem, akkor ne csigázz, oszd meg a halandókkal is, hogy mi a másodlagos megoldás?! Morpheusz a pirosat választanám...