A HVG legfrissebb száma révén igazi gordiuszi megoldás lehetősége jutott eszembe. Ha kicsi is rá az esély, talán van rá valami remény, hogy teljesül. Hát minden esetre az nagy oltás lenne, két legyet egy csapásra... Kattintson az „Olvasom tovább”-ra, és elárulom, miről is van szó.

Az egyik HVG-cikk az iráni atomdúsítással kapcsolatos nemzetközi helyzetről szól, a másik pedig a Jobbik kapcsolatairól a különböző hazai szélsőjobboldali szervezetekkel, valamint az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságával. Az utóbbival az „Új Erő”  EP-választási kampányfinanszírozása miatt tarthat konfliktustól, miután a törvényi előírásokkal ellentétben nem hozta nyilvánosságra támogatóit.

A külpolitikai cikkből kiderül, hogy Iránnal szemben a gazdasági szankciók jelentenék az egyetlen nem-katonai módot az atomprogram megfékezésére. Irán eleve katonai beavatkozásra számít – erre utalnak például a föld alá ásott titkos nukleáris fejlesztési intézmények, vagy az, ahogyan Manuhser Mottaki iráni külügyminiszter leszólta a Nyugat fenyegetőzését. Azért a szankciókra – ha Irán nem változtat sürgősen nukleáris politikáján – mindenképpen lehet számítani. Ezek első lépése az iráni bankok európai átutalásainak leállítása volna.

A belpolitikai cikk felemlegeti a tippeket a Jobbik finanszírozásával kapcsolatban – melyek közül a legfrissebb komolyan megalapozottnak tűnik. Vona Gábor  az iráni forradalmi gárdát akarja importálni, és járt is az iráni követségen, Morvai Krisztina pedig Teheránban járt tárgyalni – ahogyan azt az ÉS még júniusban összefoglalta. Előfordulhat, hogy a Jobbikot – Irán támogatja.

És ha így van, akkor ki tudja? Talán még a választási hajrá előtt Irán átutalásait blokkolják, és mi lenne, ha ettől egyszerre elfogyna a Jobbik pénze? Nem kapnánk újabb cigánybűnözős szórólapot, nem mosolyogna ránk Morvai Krisztina kedves arca a nyilaszászló színei közül minden hirdetési oszlopon. És – csak úgy mellesleg – Iránban is erősödhetne az amúgy is növekvő társadalmi elégedetlenség.