A poszt egy hatrészes sorozat harmadik darabja, a folytatás hétfőn jelenik meg. Az első rész a Fideszről, a második a Jobbikról szólt.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

Az LMP üzenetei
Tartalom: Fenntartható fejlődés
Hitelesség: Nagyon más

Miért szavaznék az LMP-re?
Mert végre valaki a környezetre is figyel.
Magyarországon még sosem sikerült épkézláb zöld pártot összehozni, pedig a környezetvédelem már a rendszerváltáskor fontos politikai téma volt (Dunaszaurusz). Az LMP elődszervezetei már évek óta jelen vannak a politikában, és mostanra országos lefedettségű párttá nőttek. Mindeközben a többi párt zöld elkötelezettsége gyakorlatilag megszűnt, a környezetvédelem szakpolitikusai háttérbe szorultak.
A környezeti ártalmak nem elvont dolgok, amikkel majd ráérünk akkor foglalkozni, ha van már annyi pénzünk, mint a nyugatiaknak. A saját életünket rövidítjük meg. A levegő minősége drámaian romlott, a krónikus légúti betegségek gyorsan terjednek. A fő károkozó a közlekedés, melynek káosza ráadásul az időnket, ezáltal a pénzünket is rabolja.
A városok közlekedési dugókban fuldokló slumokká válnak, a zöldövezetbe menekült középosztály egyszerre hagyja magára, és autózza tönkre őket. Ezzel erősödik a lakóhelyi, és így a társadalmi szegregáció is. A városok rehabilitációja, a közösségi közlekedés fejlesztése, a zöld energiatermelés nem csak élhető világot teremthetne, de munkahelyeket és fellendülést is. Egyedül az LMP képvisel ilyen programot: a környezetvédelem ügye múlik a sikerükön. Köztársasági elnököt már sikerült kreálniuk.

Mert az új hang megváltoztatná a politika minőségét.
Az LMP a Jobbik mellett a másik új erő. Közös témájuk a korrupcióellenesség, de a hangvétel nagyon más, és éppen ez az LMP másik fő üzenete: máshogy kellene politizálni. A korrupcióellenesség ugyanis az LMP-nél nem társul agresszív elszámoltatási ígéretekkel, ez az igazságszolgáltatás dolga. Másrészt a párt eddigi működése, megjelenése sokkal szerényebb volt, azaz hihetőbb, hogy a tagok és támogatók finanszírozzák törvényesen.
Legalább ilyen fontos azonban az is, hogy az LMP nem sorolható be a frontvonal egyik oldalára sem, a mai magyar politika szóhasználata alapján se nem bal-, se nem jobboldali párt. Nem az ideológiahiányt ünneplem, hanem azt a képességet, hogy egyelőre csak konkrét ügyekről beszélt a szimbolikus háborúskodás helyett.
Ez a középen állás persze kiteszi mindkét oldal támadásainak, de fenntartja azt a reményt is, hogy a parlamentbe bejutva bárkivel képes lesz együttműködni, azaz tényleges súlyánál nagyobb az esély a programja megvalósításának.

Miért nem szavaznék az LMP-re?
Mert egy ügy kevés.
Zöld pártok nincsenek mindenhol, és ahol vannak, ott sem nagyok. Nem véletlenül: a környezettudatos polgárok pártválasztását is ezer más tényező befolyásolja, ezért egy „egytémás” párt keveseknek lesz elég. Az LMP hitelessége környezetvédelmi kérdésekben nehezen megkérdőjelezhető, de minden másban amatőrök. A párthoz senki sem tud más témát kapcsolni, nincs megjeleníthető üzenet a gazdaságról vagy a társadalmi feszültségekről.
Nyugati tipológiával a környezetvédők baloldaliak: az állam beavatkozását szeretnék erősíteni. Aki a mai magyar gazdasági problémák gyökerét pont ebben látja, az inkább ne szavazzon az LMP-re. Ugyanakkor az LMP a nyugati zöld pártokhoz képest kifejezetten konzervatív, egyáltalán nem exponálja magát emberjogi, kisebbségi, női emancipációs kérdésekben. Elődszervezetük jelöltje volt az a Sólyom László, aki ugyan elkötelezett környezetvédő, de világnézetileg keresztény-konzervatív. Az LMP tehát nem csak „egytémás” párt, de további politikai pályafutása is nehezen megjósolható.

Mert amatőrök.
Újnak lenni nem feltétlenül érdem. Az, hogy az LMP-nél indul a legtöbb új ember, azt is jelenti, hogy nem értenek a politikához. Ez látszik a pártszervezés nehézségeiben, vagy az amatőrnek indult kampányon is. A rengeteg új ember pedig teljesen kiszámíthatatlan. A gyenge pártszervezet nem jelent semmiféle kontrollt: ha bejutnak a parlamentbe, teljesen a maguk feje után fognak tevékenykedni.
A bázisdemokrata pártszervezés eleve nem tűnik hatékony formának. Nem véletlen, hogy egyedül az LMP-nek nincs arca, nincs olyan egyértelműen azonosítható listavezetője, miniszterelnök-jelöltje, mint Bokros, Mesterházy, Orbán vagy Vona. Ezért félő az is, hogy a párt bármilyen nagyobb próbatétel (pl. költségvetési szavazás, vagy pláne kormányzati felkérés) esetén felbomlana.
Végül meg kell említeni, hogy az LMP bejutása nem biztos, így a rájuk leadott szavazat „el is veszhet”, azaz nem eredményez feltétlenül mandátumot.

Kolbenheyer kommentpolitikája