Orbán elment Edelénybe, ahol Molnár Oszkár molnároszkározott, és elmagyarázta a lakosoknak, miért nem szabad az exfideszes, pártjából nagynehezen kirúgott polgármesterre szavazniuk, és miért nem szabad a Jobbikot vagy az MSZP-t választaniuk. Mostanra már megszokhattuk a Fidesz részéről az MSZP és a Jobbik értelmetlen összemosását, az értelmetlen Fidesz-Jobbik-összemosásra adott óvodásszintű választ.

Ugyanakkor Orbán a második fordulóban a háromharmadhoz akar közelíteni, s erre az ötletre nem véletlenül hívta fel a figyelmet az Index: a gondolat meglepő hasonlóságot mutat Vona Gábor "talán-csak-egy-párt-lesz-a-parlamentben"-öletével. A szándék nyilvánvaló: a Jobbik választás előtti beugratós túlzásában, kormányzásra készülésében sokan csalódhattak. Akik így tapasztalták meg, hogy a nemzeti egységet a Jobbik a maga neonáci módszereivel nem képes megteremteni, talán a racionális konzervatívok földcsuszamlásszerű többségéhez szívesen csatlakoznak. (Az, hogy mi is a nemzeti egység, önmagában problémás kérdés, rengeteg értelmezése lehet, melyeknek legalább a fele semmitmondó, de ezekről még később írunk.)

Orbán trükkje ügyes, de kétélű fegyver. Ahogyan a Jobbik sem leplezhette csalódottságát afölött, hogy nem volt képes várakozásokon felül teljesíteni, a Fidesz a választási eredmények dacára is rögtön a kormányalakítás után szembesülni fog a nemzet megosztottságával. Ugyanis amit Orbán Edelényben mondott, az csúsztatás. Az, hogy a Fidesz a választók szemében az egyetlen kormányzásra képes erő Magyarországon, nem jelenti, hogy képes egységgé kovácsolni a számtalan érdekcsoportot, a korrupt és lassú bürokráciát vagy a kisebbségeket és a nagyrészt többé-kevésbé rasszista többséget.