A cikkel ma reggel Horváth Andor Márton kezdett el vitatkozni.

Ma a Fidesz eltörölte a szabadságot Magyarországon. Ugyanis a kormánynak nem tetsző Alkotmánybírósági ítélet után úgy döntött, hogy megváltoztatja az alkotmányt - egyúttal megfúrva a nyugdíjpénztárakról tervezett népszavazást is. Az "átmenet zavaros húsz éve", ha mást nem is, a szabadságot többé-kevésbé biztosította, még ha olyan nyilvánvaló szabadságtiprások is voltak, mint 2006. szeptembere-októbere. Ugyanis a korrekció elméleti lehetősége megmaradt. Most már ez sincs.

Mostantól teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz önkénye vezeti az országot - semmi nem szab határt értelmetlen dühöngésüknek. Gyurcsányt rengeteget támadták jogosan, amikor a független intézményeket bírálta - most nem bírálat van, hanem kiiktatás. A demokrácia akkor erős, akkor tudnak szabadon élni a polgárok, akkor vállalkoznak, ha nem vehetik el a tervezett végkielégítésüket, nyugdíjpénztári befizetésüket, vagy nem államosítják amúgy viszonylag jól működő, ám komoly károkat okozó cégüket.

Bauer Tamás és Debreczeni József cikkein még higgadtabb liberális és baloldali körök is mosolyogtak a választások előtt, hiszen ki hitte volna, hogy Orbánék tényleg fel merik számolni a szabadságot. Egyre kevésbé kérdés, hogy kinek volt igaza. Mostantól nem lehet bízni abban, hogy a kormány egy hirtelen ötlettől vezérelve nem veszi el a megtakarításunkat, vagy nem fogja személyesen Szalai Annamária ellenőrizni a magánlevelezésünket. A kétharmad nem jelenti azt, hogy bármit megtehetnek. Elméletileg. Gyakorlatilag azonban azt hiszik, igen.

Így nekünk, akik továbbra is a szabadság hívei vagyunk nem sok lehetőségünk maradt. Egyrészt rá kell bírnunk azokat az alkotmánybírákat, akik még hisznek a szabadságban és a jogállamban, hogy mondjanak le, hiszen mostantól dolguk nem más, mint asszisztálás a Fidesz agyrohamaihoz, másrészt pedig meg kell fontolni a tüntetés szervezés lehetőségét - ameddig meg nem változtatják a gyülekezési törvényt is.

Most nem elvont dolgokról van szó, hanem 1848, 1956 és 1989 szellemiségének megóvásáról. Orbán szavaival ellentétben nem ők a szabadság letéteményesei, hanem mi, akik alávetjük magunkat a bírósági döntéseknek. Akik nem mindenáron szabályozni, hanem az egyéni kreativitást bátorítani akarják.

Nincs más hátra, az elmúlt húsz évben megszerzett szabadságáért újra küzdelembe kell szállni.