A II. világháborút már a kortársak is az I. folytatásának tartották. Niall Ferguson skót történész A világ háborúja (Scolar, Budapest, 2008, az angol eredeti: The War of the World, Penguin, London, 2006) című legújabb könyvében azonban egy ennél is hosszabb periódust, az 1904 és 1953 közti időszakot foglalja össze a könyv címét adó fogalomban (az angol cím egyértelmű utalás H. G. Wells klasszikus sci-fi-jére). A háborúkban és az azokat kísérő népirtásokban ebben a fél évszázadban látványosan több embert pusztítottak el, mint akár előtte, akár utána bármikor. Mi lehet ennek az oka? Miért ekkor és miért ott (leginkább Közép- és Kelet-Európában, illetve Mandzsúriában és Koreában) történt mindez? Miért maradt abba, vagy legalábbis váltott színteret és eszközt a háború, miközben azonban mérhetően mérséklődött pusztító ereje? A könyv bevezető tanulmánya az első két kérdésre, míg az utószó a harmadikra próbál választ keresni, a szerzőtől megszokott bátorsággal. A könyv törzsét képező majd hatszáz oldal ellenben kevés újat hozó leírás (az I. világháborús rész ráadásul jórészt a szerző korábbi sikerkönyvét ismétli). A kérdések és a válaszok azonban önmagukban is elég érdekesek ahhoz, hogy számba vegyük őket.

Rendben, Bayer Zsolt rasszista. A Magyar Hírlap leközöl szélsőséges véleményeket is. Ezzel nem is lenne gond, ha hőn szeretett kormányfőnk képes lenne szöveget értelmezni. Bayer cikke rövidlátó, általánosító, kirekesztő és néha teljesen érthetetlen. Ezek nem indokolnák egy szabad sajtót elismerő államban a betiltást. Bayer például nem uszít. Nem is beszél kollektív bűnösségről, hiszen kereken kijelenti, hogy a bűnözők azok, akiket nem tekint embernek. Ez a joga megvan, természetesen addig, amíg nem szólít fel mindenkit arra, hogy öljük meg ezeket az „állatokat”, és ha a cikk szövegéhez ragaszkodunk, ezt nem teszi meg. Arról beszél, hogy egy olyan államban, ahol a rendőr jogai sokkal szélesebbek, nem történne meg az, hogy 20-30 ember megpróbál befenyíteni két rendőrt. Ez persze nem igaz, hiszen ismerhetünk az Egyesült Államokból is olyan esetet, amikor a szegénynegyedben élők nekirontanak a kivonuló járőrnek. A különbség tényleg az, hogy ott 2-3 embert lelőnek, mire a többi jobb belátásra tér, míg itthon a rendőr ezt nem teheti meg. Azt, hogy ez jó-e vagy rossz, nem akarom megvitatni, mivel ha így lenne nálunk is, valószínűleg a 2006-os tüntetéseknek lett volna halálos áldozata is, és a most mellét döngető Bayer lett volna az első, aki felszólal a rendőri agresszió ellen. Tehát még egyszer: Bayer NEM mondja azt, hogy le kellene lőni az összes cigányt.

Bayer Zsolt mindig fölkavarja az állóvízet, pláne ha nem is áll. Most is kijött a maga kis dolgozatával. Az egész nem több egy ótvaros nagy cigányozásnál. Bayer Zsolt rasszista, ezen nem nagyon van mit vitatni. Amiket mond felháborító, szavai, írásai ellen a társadalomnak kellene föllépnie, nem pedig hangosan, és egyetértőleg kommentelni ahova csak lehet.

Azért, mert amiket ír kirekesztőek, és akárhogyan is próbálja leplezni, kollektív közösségnek tekinti a cigányságot, holott ez egyértelműen nem igaz. Nem kell nagyon mélyre ásni, hogy kiderüljön: a cigányság nagyon tagolt, heterogén közösség, pontosan annyira tagolt kulturálisan is, mint bármelyik társadalom. A cigányok életét nehezíti még az is, hogy a világon mindenhol két közösségnek kell megfelelniük. Egyrészt saját cigány identitásukat kell megélni, másrészt a többségi identitásukat is ki kell teljesíteni. Ez nem könnyű feladat, pláne, ha olyan mértékű a kirekesztés velük szemben, mint amilyen ma Magyarországon.

Az utóbbi időben - főleg a miskolci ügy kapcsán - parázs vita folyik a közbeszédben, az interneten romákról, bűnözésről, rasszizmusról. A véleményekben az egyik leggyakrabban visszatérő elem az a példa, amikor egy sötét kihalt utcában egy roma jön veled szemben a járdán. Átmész a másik oldalra? Nem mész át? Miért mennél át? Avagy a másik sokat emlegetett példa, amikor egy roma felszáll a buszra. Megnézed gyorsan, hogy a zsebedben van-e a tárcád? Jobban magadhoz szorítod a táskád?

Arról, hogy hogyan viszonyuljunk ehhez az egész kérdéshez, mi van, ha tényleg van korreláció etnikum és bűnözési arány között (gyengébbek kedvéért: nem ok-okozati összefüggés, csupán korreláció, azaz a két tulajdonság együtt mozgása), mit gondoljunk, kell-e félni, átmenjünk-e a másikoldalra, talán majd egy következő postban.

Most csak egy vicces videó arról, hogy sajnos máshol is kell az előítéletesség hasonló formái ellen küzdeni:

Röviden összefoglalva: amikor beszáll a fekete a liftbe, és a fehér csaj látványosan félrehúzódik, illetve magához szorítja a táskáját, azzal nem megvédi magát, hanem pont, hogy kiprovokálja, indítékot ad arra, hogy megtámadják, persze a videó főszereplője beéri egy kis ijesztéssel.

A Sárdobáló néhány tagja a jövöben a popkult.blog.hu cimen [beszédes az url!] fog aktiv fikázást folytatni - az itteni dolgokat nem hanyagolva persze. 

MERT ANYÁDNAK IS MEGMONDOD, HA SZART PAKOLT A SZENDVICSBE.

A társadalomtudományokat gyakran éri az a vád, hogy állításaikat nem képesek bizonyítékokkal alátámasztani, hogy az adatok között az elmélet alapján válogatnak, és hogy éppen ezért ugyanazokat az eseményeket gyökeresen különböző módon magyarázzák. Bár ez a vád eleve felületes, öröm látni, hogy a modern közgazdaságtudomány miként képes matematikai modellek alkotásával bizonyító erőt adni a történelmi folyamatok elemzésével alkotott elméleteknek. Ilyen matematikai bizonyításokkal dolgozik Daron Acemoglu török származású amerikai közgazdász, akinek A gazdasági fejlődés gyökerei (Rajk Szakkollégium, Budapest, 2007) című tanulmánykötetét amerikai gazdasági folyóiratokban közölt publikációiból válogatták (pl. The Quarterly Journal of Economics, The American Economic Review). Miért is éri meg demokratának lenni? Szakszerűbben megfogalmazva: hogyan függenek össze egy adott ország intézményei (a hatalomgyakorlás módja, a szabadságjogok, a magántulajdon védelme) és gazdasági teljesítménye?

Barátaimnak gyakran mondom, hogy Magyarország azért nem tud teljesen tönkremenni gazdaságilag, a politikusok azért nem tudják szétkorruptkodni, a szélsőségesek pedig azért nem tudják hatalmukba keríteni, mert az európai politika úgyis maga után húzza majd a magyar belpolitikát. Bekövetkezett a felzárkózás, ha nem is gazdasági téren. 

Európa közvéleményét

január 21-e, a Richard Williamson holokauszttagadó püspökkel készült interjú sugárzásának napja óta foglalkoztatja a Vatikán ésszerűtlen viselkedése, ugyanis épp ezen a napon föloldották a püspök kiközösítését. Williamsont eredetileg azért exkommunikálta 1988-ban II. János Pál pápa, mert Marcel Lefebvre erősen tradicionalista érsek pápai jóváhagyás nélkül emelte püspökké.

Igazából ez a Pásztor Albert-féle cigányozós ügy elég undorító. Amiről beszélt az egyszerű, tapló rasszizmus, amire nem mentség az, hogy a statisztikák szerint jó rendőr, hogy Miskolcon lényegesen csökkent a bűnözés. Hogy miért is rasszista? Azért, mert nem a tényeket közölte, hanem többlet tartalmat adott annak, hogy az elkövetők cigányok lennének, mintha ennek bármilyen plusz értelme lenne. (Akik cigánybűnözésről beszélnek, azoknak üzenem: ebben az összetételben a cigánybűnözés jelzős szerkezet. A jelző meg jelent valamit, ugye, például valamiféle tipizálást.)

Miután Lodovik barátom posztja komoly vitát kavart, úgy döntöttem, sorozatom második részében a sokszor idézett genetikus, evolúcióbiológus Richard Dawkins Isteni téveszme (Nyitott Könyvműhely Budapest, 2007, az angol eredeti: The God Delusion, Bantam, New York, 2006) című könyvét veszem górcső alá. Most sem áll szándékomban az egész könyv ismertetése, csupán három lényegi szálat emelnék ki, és ezeket megvizsgálva fogok rámutatni arra, hogyan tud kudarcot vallani egy tudományos ismeretterjesztő mű. Nézzük tehát Dawkins három sarkalatos állítását. 1. Isten nem létezik, tehát a vallás csak emberi kitaláció. 2. A vallás kifejezetten káros: akadályozza a tudományos fejlődést, bűntudatot, sőt gyűlöletet kelt az emberek között. 3. Az előző kettőből következően a vallás evolúciós szempontból káros melléktermék. A három állítás igazolása során Dawkins három súlyos hibát vét: a témát nem definiálja, a tudományos bizonyítás alapját képező empirikus kutatást nem végzi el és végül rossz kérdésre rossz választ keres. Menjünk sorban.

Ha én magyar volnék, most keserű honfibú töltené el keblem, tekintetem vérben forogna és bosszút esküdnék. Lám hová vezetett a negyven éves kommunista uralom, majd a húsz éves doktrinér liberalizmus! Az idegenszerű és -szívű, idegen érdekeket kiszolgáló, nemzetellenes, népbutító politika elérte, amit akart. A magyar név szitokszó lett ebben a lángoktól ölelt kis hazában, mely pedig oly sokszor és sokáig védpajzsa volt az európai civilizációnak.

Amint az addict is beszámolt róla: egy cég piacra dobott bankár-figura stresszlevezető labdákat. A funkció nagyjából az, hogy ha idegesek leszünk, amire minden okunk megvan a jelenlegi gazdasági válság idején, akkor az azért felelős emberek gumifiguráin vezethessük le a stresszt.

A 8.99 $-ért kapható figurákból három féle van, nézzük kit válasszunk:

"A szlovák belügyminisztérium vizsgálata szerint a DAC-Slovan meccsen a rendező klub nem teljesítette előírt kötelességeit, ezért szükség volt a rohamrendőri beavatkozásra."

Tehát, szükség volt a rohamrendőri beavatkozásra a DAC-Slovan meccs közben, mert szükség volt, állítja Erik Tomas, a Szlovák Belügyminisztérium szóvivője. Ezen kívül bizonyítást nyert, hogy a szurkolók is törvényt sértettek. Ezt akár el is lehet hinni nekik, mert tudjuk, hogy ilyen a hazai pályákon is előfordul. Itt is volt már meccs után bunyó a rendőrökkel, de annak nem volt sosem etnikai felhangja.

Akkor lássuk képekben, hogy mi is történt a meccs közben a szurkolók és a rendőrök között. 

Mint a címből is kiderül, egy cikksorozatba kezdek. Az alapötlet egyszerű: olyan könyvekről szeretnék beszámolni, melyek úgy általában érdekesek, sőt esetleg a mai magyar valóság értelmezését is megkönnyítik. Nem áll szándékomban az egész könyv tartalmát ismertetni, csupán néhány, fontosnak vélt szálat emelnék ki. Az első Glenn C. Loury amerikai közgazdász tanulmánykötete Előítélet, megkülönböztetés, színvakság (Rajk Szakkollégium, Budapest, 2005) címmel, mely a szerző publicisztikájából ad válogatást. A könyv  Lourynak az amerikai feketék helyzetével kapcsolatos gondolatait fejti ki, több esetben matematikai modellekkel alátámasztva állításait. (Külön köszönet egy kedves barátomnak, aki figyelmembe ajánlotta a kötetet.)

A cigányok társadalmunkban fennálló hátrányaiért nem lehet kizárólag az előítéletességet kárhoztatni. Ez csak egy eleme a problémának, még ha lényeges eleme is. A posztban most csak erre szeretnék koncentrálni, a többi kérdés megvitatására máskor kerül sor. A cigányellenes előítéletekről való közbeszédet nagyban megnehezíti, hogy a nem-cigány többség számára sokszor nehezen átélhető a diszkrimináció érzése. Mivel jogi megkülönböztetés szerencsére már nem létezik, a társadalmi diszkrimináció legtöbbünk számára csak képzet. Talán megkönnyíti a róla való gondolkodást, ha megfordítjuk a dolgot. Nem cigány polgártársainkra gondolunk úgy, mint akiket hátrány ér, hanem magunkra, mint akik kiváltságokban részesülünk. Így saját élethelyzetünkből indulhatunk ki, és ezzel talán jobban belátható, mivel is kell nekik szembesülniük. Mik is ezek a kiváltságok?

A fehér ember tíz kiváltsága

1. Ha elköltözöm, nem lesznek eleve barátságtalanok a szomszédok.
2. Ha bemegyek egy boltba, nem figyelnek, hogy nem lopok-e.
3. Ha megállít a rendőr, tudom, hogy nem azért teszi, mert fehér vagyok.
4. Ha nem kapok meg egy állást, tudom, hogy nem azért történt, mert fehér vagyok.
5. A tévében, az újságokban legtöbbször fehér embereket látok.
6. Történelem- és irodalomórán fehér emberek műveiről, cselekedeteiről tanulok.
7. Vehetek fehérbőrű játékbabát és fehérbőrű figurákkal illusztrált mesekönyvet.
8. Nem baj, ha nem ismerem a cigányok nyelvét és szokásait.
9. Ha mondok valamit, azt nem tekintik az összes fehér ember véleményének.
10. Ha hibázok vagy bűnt követek el, nem gondolják rögtön, hogy minden fehér ember ugyanilyen.

Az összeállítás természetesen nem teljes, és éppen ezért önkényes is. A sor folytatható, de talán már az eddigiekből is belátható, milyen különbséget jelent másfajta, a külső szemlélő számára is azonosítható rasszjegyekkel születni. Ráadásul ezek a hatások az élet minden területére kiterjednek.
 

Öt diákot szegregált az önkormányzat Miskolcon roma származásuk miatt, mégsem kapnak kártérítést. A bíróság szerint nem származott káruk abból, hogy csak szegregált iskolába járhattak, hiszen az átlageredményeik nem voltak rosszabbak az országos átlagnál és középiskolába is tudtak menni, hiszen oda csak az átlag számít.

Az utóbbi idöszak egyik legvitatottabb brit reklámkampányát indították el a múlt héten a szigetországi ateisták, mely 800 busz oldalán hirdeti: There's  probably no God, so stop worrying and enjoy your life. - Isten valószinüleg nem létezik. Most hagyd abba az aggódást és élvezd az életed. A probably szó két  okból került a mondatba. Egyrészt egy igazi humanista nem állít semmit biztosra, mert nyitott az új bizonyításokra és érvekre és nem a vak hite vezeti.  Másrészt [és ez a prózaibb] a brit hatóságok nem hagyták volna, hogy olyan állítást pakoljanak ki 800 busz oldalára, ami nem bizonyítható. A kampány  megnyitóján Richard Dawkins [aki mellesleg több ezer fonttal támogatta az akciót] és a Brit Humanista Szövetség képviselöi mondtak feltüzelö beszédeket. A  szervezetnek nem ez volt az elsö ilyen jellegü kampánya. Novemberben a Humanista Szövetség amerikai szárnya Washington DC. 240 buszára írt ki egy kevésbé  konfrontatív szöveget: Why believe in a god? Just be good for goodness' sake. - Miért hinnél istenben? Csak jóság [és ne Isten] miatt legyél jó!. Az ateisták  Dawkins nagysikerü Isteni Téveszméje után most szervezett mozgalommá válnak. 

A múlt héten olvashattuk többfelé ezt a hírt: Visszavonták a 25 milliárdos Microsoft-tendert, a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság azon ígéretével, hogy később további tájékoztatást adnak arról, hogy miért is írtak ki egy tendert január 10-én, majd vonták azt vissza 20-án. A jámbor magyar, aki megszokta, hogy a kormányzati kommunikáció mindig tökéletesen működik, és mindent előbb-utóbb megtud, szépen várt is. Csakhogy és ellenben. A KSzF-nek esze ágában nem volt tájékoztatni, és bizony azt mind a mai napig nem tette meg. A tender egy közbeszerzési keretszerződés, amely az állami szervek számára biztosítana kedvező szoftverbeszerzési lehetőséget. Az idén kiírt tender ugyanúgy tartalmazta a Microsoft és a Novell márkaneveket, ahogy a tavalyi is, ami miatt már egy szép hosszú pereskedés folyik lassan egy éve.

Ez eddig agyrohasztóan unalmas azon szerencsés emberek számára, akiknek a Microsoft név puszta hallatától nem tódul rögtön másfél liter szén-dioxid-dús vér az agyukba, és nem veszítik el az eszméletük mellett (fájó!) józan ítélőképességüket is. Csapjunk tehát a lecsóba! 

Egy gimnáziumi tanár ismerősöm kíváncsi lett, mennyire előítéletesek a jóhírű elitiskola diákjai. Összeállított egy kérdőívet, és három osztályában, összesen 103 diákkal kitöltette. Az eredmény annyira megdöbbentette, hogy megmutatta nekem. Én pedig anonimitását megőrizve közzéteszem. Következzék először is a kérdőív, és a válaszok:

Szemfülesebb olvasóink már észrevehették, hogy a Sárdobáló blog a Bloggerunió tagja lett. Ez annyit tesz, hogy a blogon megjelenő hirdetések (idejének) felében különböző civil szervezetek hirdetéseinek adunk teret. (A hirdetések másik fele elhelyezésének joga a blog.hu-é.)

Egyelőre a Bloggerunió szervezésében az alábbi 11 civil szervezet hirdetési láthatók az oldalunkon:

Amikor olvastam ezt a hírt sejtettem, hogy baj lesz belőle. Szegeden ugyanis öt 9 éves fiú megerőszakolta a napköziben osztálytársnőjüket. Lett is baj, a Vastagbőr blogra mindig lehet számítani, most is hozták a tőlük elvárható cigányozást. A Vastagbőr bloggere elhumorizál azon, hogy vajon még miket is lehetett volna csinálni a kislánnyal, meg úgy általában milyen rémségeket csinálhatnak egymással a gyerekek az iskolákban.

A hírből sehol nem derül ki, hogy a gyerekek cigányok lettek volna. Persze ez nem is derülhet ki, hiszen nem fontos. Elkövettek valamit, amiért, ha kicsit idősebbek lennének börtönbe kellene menniük. Számomra teljesen felfoghatatlan, hogy látatlanban, egy hírügynökségi hír alapján miért lesz izgi, hogy kinek milyen a bőrszíne. Ugyanis nem azért csinálták, amit csináltak, mert cigányok (márha azok), hanem mert bunkók. Ez a tipikus példája annak, amikor cigányozni akarunk, azért, hogy egy jót cigányozhassunk. Ez ijesztő és  valódi gyűlöletbeszéd. Az ilyen bejegyzésekkel sikeresen lehet a közhangulatot irányítani, amelett, hogy megpróbálják eldönteni, hogy ki cigány és ki nem. Az egyik közhiedelem az, hogy a cigányok bőrszíne sötétebbe lenne, mint a nem-cigányoké. Ez tényszerűen nem igaz. Magyarországon is élnek olyan cigánycsoportok, akiknek a bőre hófehér. Azokkal mit kezdene a blogger? A szerző a cigányokat teljesen homogén közösségnek tekinti, miközben a nem-cigányokat nem, hiszen egyik csoport sem homogén, hanem nagyon is heterogén. Külön borzasztó, hogy az előítéleteket ilyen kisgyerekekre is vonatkoztatják, rájuk vetítik a felnőtt társadalom prekoncepcióit.

Amelett, hogy megengedhetetlen, amit a gyerekek csináltak felmerül a pedagógusok felelőssége is. Mit csinált a tanáruk, amikor a gyerekek éppen az erőszakot követték el? Hol volt, miért nem felügyelte a gyerekeket?

Borzasztó indulatok és előítéletek vannak a társadalomban, amit a fenti blog remekül leképez. A kérdés, hogy miért ennyire népszerűek és miért ennyire intoleránsak?

Közéletünk bájos vonása a mindennapi fasisztázás. Ha a bárhogyan is értelmezett egyenlőséget éri bármilyen vélt vagy valós sérelem, sőt annak csak halvány gyanúja merül fel, rögtön lesz valaki, aki fasizmust kiált. És tudja is, miért teszi: azt állítja ezzel, hogy az egyenlőség sérelmétől egyenes út vezet a gázkamrákig. Most nem arról fogok írni, hogy mit jelent az egyenlőség. És még csak nem is arról, hogy a mai Magyarországon ez mennyire van veszélyben. Gondolatkísérletre hívom az olvasót. Tényleg egyenlőek vagyunk? Ha mégsem, akkor miért teszünk úgy, mintha mégis? És ha az állam feladná a jogegyenlőség elvét, tényleg építhetnénk a krematóriumokat? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az emberek nem egyenlőek, de ennek oka van, és ami még fontosabb: a rendszer jól működik. Nem is kell elképzelnünk, más már megtette helyettünk.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint rasszizmus kísértete járja be Európát, erről egy konferencián beszélt:

"Nyíltan támadják az emberi méltóságot azok, akik akadályozzák, hogy az Országgyűlés jogi eszközöket teremtsen a gyűlöletbeszéd elleni fellépéshez - jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke pénteken Budapesten, a Kísértet járja be Európát: a rasszizmus kísértete című nemzetközi konferencián."

Jobboldali emberek, politikusok, publicisták régóta azzal vádolják a "ballibeket", hogy a különböző rasszista cselekményekre adott reakciójuk valójában csak hivatásos/megélhetési rettegés, fasisztaveszéllyel való riogatás. Úgy tűnik, most a Fidesznek sikerült hivatásosan rettegni. Balsai István szerint ugyanis az EU-val kötött hitelszerződés miatt akár a Szent Koronára is rátehetik a mocskos mancsukat a nemzetközi globáltőke vitézei. (Jó, ez utóbbit csak én látom bele, ő nem mondott ilyet). (Most akkor nem térek ki Kövér László Strauss-Kahn-t érintő elvtársozására, hiszen ebben is észrevehető némi rettegés: mindenhol csak a komcsik.)

Jelenleg a fejlett világban jóléti államok működnek, melyek hatalmas szociális transzfereket hajtanak végre. A transzferek szükségességéről, illetve konkrét méretéről most nem lesz szó. A poszt a szociális transzferek egyszerűbbé, éppen ezért költséghatékonyabbá, sőt esetleg igazságosabbá tételének lehetőségét szeretné ismertetni. Az ötlet nem új, és nem is eredeti, de a szélesebb magyar nyilvánosság előtt még nem vitatták meg. Akkor hát rajta.

Barack Obama teljesítette egyik választási ígéretét, és aláírta azt a dokumentumot, amiben elrendeli a Guantánamón található támaszpont bezárását.

A terrorizmus elleni harc közben a börtön az emberi jogok lábbal tiprásának színterévé vált. Úgy tűnik, a demokrácia helyrebillenti saját magát, és demokratikusan kezd el egy bizonyos idő után működni. Ugyanis egy demokratikus ország nem teheti meg, hogy vád nélkül tart fogva embereket, miközben kínzással próbál meg vallomásokat kicsikarni belőlük. Ráadásul a kínzásokról számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem az igazságot vallják be a fogva tartottak, hanem amit kínzóik hallani akarnak.

Obama jól tette, hogy úgy döntött bezárja a támaszpontot és felfüggeszti a kínzásokat. Így egyik nem-demokratikus ország sem hivatkozhat arra, hogy az USA is esetenként figyelmen kívül hagyja az emberi jogokat. Ez a hivatkozási alap így megszűnik.

A liberális demokrácia alapja, hogy korrigálni tudja saját magát, illetve hibáit és visszatér az alkotmányos keretek közé. Vagyis. Nem jogosítja fel a világ egyetlen országát semmi sem arra, hogy negligálja az emberi jogokat, csak azért, mert azt hiszik valakikről, hogy terroristák. A terroristákról is alkotmányos keretek között kell bebizonyítani, hogy bűnözők, terroristák, tehát a szabadság ellenségei.

Így marad meg nekünk a szabadság.