Blogunk a „…de a miénk – Magyarország 2030” kezdeményezés közéleti beszélgetésébe kapcsolódik be ezzel a poszttal. A kezdeményezők bemutatkozása után következnek a cigányok integrációjának témakörében felállított diagnózisaik és kérdéseik, melyeket blogunk szerzői közösen válaszoltak meg. Reményeink szerint minél több közéleti blog kapcsolódik be a beszélgetésbe.
A ...de a miénk – Magyarország 2030 beszélgetéssorozatot azzal a céllal kezdtük el, vidéki és budapesti szakkollégisták, hogy egy másfajta közéleti diskurzust teremtsünk meg, mint amely ma jellemző. Azt gondoljuk, a politika, a közösség ügyeinek megbeszélése nem utálni való és megvetendő tevékenység, hanem izgalmas és – ilyen egyszerűen – tökjó dolog. Hiszünk benne, hogy a szakkollégiumok által az elmúlt évtizedekben felhalmozott erkölcsi és szakmai tőke lehetővé teszi, hogy az elfogultság vádjaitól mentesen, a társadalmi problémákra a társadalomtudományok által adott válaszlehetőségek ismeretében tudjunk kérdéseket feltenni és válaszokon gondolkozni a Magyarország előtt álló legnagyobb kihívásokkal kapcsolatban.
Úgy gondoljuk, hogy az ország egyik legnagyobb megoldandó problémája a romák integrációja, ezért a romák kérdéskörével kezdtük el a beszélgetést. Úgy gondoljuk, a romák társadalmi integrációjának alapvetően két szintje van.
Az első szint a társadalmi-gazdasági felzárkóztatás kérdése, amely a problémák közül a cigányság nagy részére jellemző mélyszegénységre, a szegénység kultúrájára és annak újratermelődésére fókuszál. Ebben a gondolati keretben a társadalompolitika legfőbb célja az underclass-helyzetben lévő cigányság oktatási és foglalkoztatási csapdájának felszámolása, annak biztosítása, hogy a romáknak is lehetőségük legyen a globális gazdaságba bekapcsolódni – s emberhez méltó életet élni. Abban nincs vita, hogy a cél ez; az eszközök tekintetében azonban még az irányokban sincs konszenzus. Törekvésünk az, hogy a problémák strukturálásával, a helyes kérdések megfogalmazásával minél több ember számára lehetőséget nyújtsunk véleménye elmondására.
A másik szint emellett a romák és a magyarság viszonya, alapvetően kulturális értelemben. Ebben a kérdésben még a célok sem egyértelműek: a romák számára a kívánatos út vajon az asszimiláció, amelynek modellje például lehet a magyar zsidóság sorsa a dualizmus időszakában, vagy az ország multikulturális „átalakítása”, ahol a magyar nemzet és a cigány etnikum kulturális egyenértékűségének megteremtése a cél?
Olvasom tovább »