Pénteken délután jelent meg az Index.hu-n a következő cikk: A Firefox a legkevésbé biztonságos böngésző. Az írás, amit nagyvonalúan csak Index néven tettek közzé, egy felmérést elemez, amelyet a Secunia nevű biztonságtechnikai cég készített, a 2008-as év legfőbb, internetezéshez kapcsolódó biztonsági problémáiról. Az Indexes cikk sajnos egy már régóta ismert és használt sémára épül: valaki olvas valamit, azt valaki megpróbálja értelmezni, majd gyorsan leközlik valami hangzatos cím alatt, és a további fejleményekkel senki nem foglalkozik. Szomorú, hogy a tech rovatban jellemzően az ilyen cikkek aránya magasabb, mint a többiben, ugyanis mint internetes újság, talán épp a technikával kapcsolatos cikkekre illene a leginkább odafigyelni.

"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete."

Végre végre végre! Megszólalt a főnök. Rég beszélt a bácsi, nade most. Most szó sem volt Szorcsik Vikiről, meg Kolbászról, itt csak a nemzet sorsa volt az érdekes. Mert válság van. Ezt persze csak néha lehet tudni, de most aztán tényleg. Orbán Viktor év-nemzet-világ-és kolbászértékelőt tartott, szerencsére.

Volt benne minden, ami köll. Finoman konstruált nyelvi lelemény, amelyben a miértet mértként mondta, mit mondta, valósággal küldte az éterbe. Jelzésként, hogy ő a nép egyszerű gyermeke. Közülünk való, a mi emberünk. Ő nem a nemzetközi globációt és pénztőkét szolgálja, ő értünk van, mert ez a magyarok országa, a dolgozó polgároké.

Igazából semmi újdonság nem volt a beszédben, számomra érdekesség csak annyi volt, hogy 1 hete még 300 milliárd eurót kunyerbált nyugaton, most meg szidta a rendszert, ami szerinte összeomlik, összeomlott, mint a kártyavár. Ott kinn a protekcionizmus (muhaha) ellen beszélt, itthon meg a magyar tulajdon védelméről, a nemzet testének érdekeiről. Ez nem egy giga  nagy ellentmondás?

Blogunk a „…de a miénk – Magyarország 2030” kezdeményezés közéleti beszélgetésébe kapcsolódik be ezzel a poszttal. A kezdeményezők bemutatkozása után következnek a cigányok integrációjának témakörében felállított diagnózisaik és kérdéseik, melyeket blogunk szerzői közösen válaszoltak meg. Reményeink szerint minél több közéleti blog kapcsolódik be a beszélgetésbe.

A ...de a miénk – Magyarország 2030 beszélgetéssorozatot azzal a céllal kezdtük el, vidéki és budapesti szakkollégisták, hogy egy másfajta közéleti diskurzust teremtsünk meg, mint amely ma jellemző. Azt gondoljuk, a politika, a közösség ügyeinek megbeszélése nem utálni való és megvetendő tevékenység, hanem izgalmas és – ilyen egyszerűen – tökjó dolog. Hiszünk benne, hogy a szakkollégiumok által az elmúlt évtizedekben felhalmozott erkölcsi és szakmai tőke lehetővé teszi, hogy az elfogultság vádjaitól mentesen, a társadalmi problémákra a társadalomtudományok által adott válaszlehetőségek ismeretében tudjunk kérdéseket feltenni és válaszokon gondolkozni a Magyarország előtt álló legnagyobb kihívásokkal kapcsolatban.
Úgy gondoljuk, hogy az ország egyik legnagyobb megoldandó problémája a romák integrációja, ezért a romák kérdéskörével kezdtük el a beszélgetést. Úgy gondoljuk, a romák társadalmi integrációjának alapvetően két szintje van.
Az első szint a társadalmi-gazdasági felzárkóztatás kérdése, amely a problémák közül a cigányság nagy részére jellemző mélyszegénységre, a szegénység kultúrájára és annak újratermelődésére fókuszál. Ebben a gondolati keretben a társadalompolitika legfőbb célja az underclass-helyzetben lévő cigányság oktatási és foglalkoztatási csapdájának felszámolása, annak biztosítása, hogy a romáknak is lehetőségük legyen a globális gazdaságba bekapcsolódni – s emberhez méltó életet élni. Abban nincs vita, hogy a cél ez; az eszközök tekintetében azonban még az irányokban sincs konszenzus. Törekvésünk az, hogy a problémák strukturálásával, a helyes kérdések megfogalmazásával minél több ember számára lehetőséget nyújtsunk véleménye elmondására.
A másik szint emellett a romák és a magyarság viszonya, alapvetően kulturális értelemben. Ebben a kérdésben még a célok sem egyértelműek: a romák számára a kívánatos út vajon az asszimiláció, amelynek modellje például lehet a magyar zsidóság sorsa a dualizmus időszakában, vagy az ország multikulturális „átalakítása”, ahol a magyar nemzet és a cigány etnikum kulturális egyenértékűségének megteremtése a cél?
 

Mindig szerettem volna valami igazi hülyeséget találni az interneten, most végre sikerült. Ezt a képet ma reggel szereztem a Google Calendarról, a formázásban Lodovik Trema segített.  Nézzétek, és döntsétek el, mit tudnak a Googlenél, amit mi nem tudhatunk az elnyomás miatt. Összeesküvés-elméletekben hívőknek itt a terep egy kis történelmi rettegésre!

Hajrá!

Újra egy szépirodalmi mű kerül terítékre: Spiró György Fogság (Magvető, Budapest, 2005) című történelmi regénye. Mégsem fogok esztétikai elemzésbe kezdeni, ezt már sokan megtették előttem. Regényként a Fogság visszhangja kifejezetten jó volt, Margócsy István szerint „nincs olyan irodalmi asztal, ami a Fogság alatt ne szakadna be”. Legyen. Spiró György viszont regényét nem egyszerűen irodalmi alkotásnak tekinti, hanem világmagyarázati kísérletnek is az irodalom eszközeivel. Pontosabban: a regény egyrészt meg akarja értetni az olvasóval, hogyan terjedt el a kereszténység a Római Birodalomban, másrészt ennek példáján keresztül meg akarja magyarázni a jelenkor globalizációs folyamatait, a fejlett világ várható kudarcát a harmadik világgal szemben. Mindez nem az én egyedi olvasatom, Spiró gondolataival fellépett a Mindentudás Egyetemének előadássorozatában is. A regény és az előadás szövegének segítségével szeretnék a következőkben rámutatni arra, hogy az irodalmi metafora könnyen fogságba ejtheti alkotóját, hamis, de legalábbis erősen kétséges következtetéseket vonhat le az általa teremtett képből. Először megvizsgálom, milyen problémákat látok a regény kereszténység-ábrázolásában. Utána pedig bemutatom, miért tartom túlzónak a jelenkorral vont párhuzamot.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem egyezik bele teljesen autonóm palesztin állam létrehozásába – írja a Le Figaro francia napilap. Csupán „korlátozott fennhatóságot” tart elképzelhetőnek, természetesen hadsereg és légtérellenőrzés nélkül. A Peace Now szervezet meg nem erősített információi szerint erőteljes telepépítésbe kezd az izraeli állam Ciszjordánia területén.

Vajon mi ennek a jelentősége? Valóban olyan közel volnának egy esetleges palesztin állam létrehozásának minimális feltételei, hogy felmerülnek ilyen részletkérdések? Vagy csak a palesztin vezetők mindentvissza-politikája ütközik ismét az izraeliek titokzatos ütemtervével?

Hirtelen értelmet nyert, hogy az MDF és az MSZP frakció miért nem engedte még tárgysorba sem venni a Kenedi-bizottság ajánlásai alapján készült SZDSZ-es határozati javaslatot, amely hatására könnyebben megismerhetőbbek lettek volna a Kádár-rendszer állambiztonságának iratai. A döntés miatt a titkosszolgálatnak foglalkoznia kellett volna azzal a 18 mágnesszalaggal, ami a legteljesebb ügynöklistát és iratanyagot tartalmazza. Ezen szalagok segítségével lehetne bizonyítani, hogy 1990 után is folyt iratmegsemmítés, dokumentálás nélküli selejtezés.

A Népszabadság információ alapján az történhetett, hogy a héten már folyt annak a bizottsági munkának az előkészítése, ami során megvizsgálnák a mágnesszalagokat, az adatokat lehívnák, és átnéznék, hogy melyikeknek kell még mindig védelmet biztosítani és melyek mehetnek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levétárába. A munkát egy civil bizottság fogja ellenőrizni, vezetője pedig Kenedi János lesz, aki az iratfeltáró bizottság munkáját is vezette.

Állítólag azért nem szavazták meg hétfőn a parlamentben a javaslatot, hogy így segítsék elő a felállítandó bizottság létrehozását. Hát, ez is lehet egy érv, végül is legalább történik valami. Az állambiztonságis múlt a mai napig rombolja a közéletet és a demokráciát.

Most legalább egy kis lépés történt annak érdekében, hogy tisztázhassuk, hogy is figyelték meg, lehetetlenítettek el embereket törvénytelenül az elmúlt rendszerben.

Ezek szerint mégis le lehet olvasni a szalagokat? Honnan lett hirtelenjében gép?

Most kivételesen nem egy egész könyvet szeretnék ismertetni. Nem mintha nem lenne elég érdekes Jared Diamond evolúcióbiológus A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása (Typotex, Budapest, 2002, az angol eredeti: The Rise and Fall of the Third Chimpanzee, HarperCollins, New York, 1992) című könyve. Nagyon is az, egyszer majd sort is kerítek rá, hogy bemutassam az ember szexuális viselkedéséről vagy az emberi nyelv kialakulásáról szóló gondolatait. De most csak egy kisebb témára szorítkozom, mégpedig az emberi rasszokéra, hiszen az utóbbi időben oly sokszor kerültek szóba. Összefoglalom (még Diamond segítsége nélkül) az emberi fajról és rasszról jelenleg tudható dolgokat, majd Diamond vezetésével áttekintjük az emberi rasszok kialakulásának hagyományos felfogását és ennek hiányosságait, végül bemutatom Diamond elméletét. Hosszú út lesz, Afrikából indulunk …

Öt nappal a rémes tatárszentgyörgyi gyilkosság után nem maradt más, mint a kétségbeesés és tehetetlenség. Meghalt egy fiatal cigány apuka és az öt éves kisfia, a család többi része pedig megsérült, házuk leégett. A különböző véleményformálók megnyilvánulásai kiábrándítóak. Senki nem mond ki semmit egyértelműen, a Klub Rádió műsorában az erősödő szélsőjobbot okolják a történtek miatt, pedig a cigánygyűlölet a szocialista pártból is fakad. Nincs igazi különbség a két tábor előítéletessége között. Csak ezt Orosz József nem akarja tudomásul venni.

A következő levelet kaptam az iwiwen. Nézzétek és okosodjatok belőle, mert sok igazság van benne!

 Michel Platini 2007 elején vette át az Európai Labdarúgó-szövetség irányítását elődjétől, a 16 éven keresztül az UEFA élén álló Lennart Johansson-tól. Platini – ekkor már a közvélemény által jól ismert – terveit a hangzatos „törvényesség, szolidaritás, teljesség, egység, példaszerűség” szavakban foglalta össze. Ezekhez azóta is ragaszkodik, általában inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, hiszen mint oly sok reformhoz, ezekhez is elég nehéz jelentős támogatást szerezni. Nézzük, hogy is állnak Platini tervei jelen pillanatban és mik lehetnek a következményei az európai, valamint – amennyiben elfogadjuk létezését – a magyar futballra!

Először vala a hitelpiaci válság, ami megrendítette a világ pénzügyi intézményrendszerét, és globális gazdasági válsághoz vezetett. Minthogy a globalizálódott pénzügyi világ, azaz a hálóvá összenőtt pénzügyi intézményrendszer nem azt jelenti, hogy ha egy bank csődbe megy, a rendszert azért fenntartja a háló többi része, hanem pontosan azt, hogy egy gyenge láncszem elesése magával rántja az egész hálót, ezért a kormányok kénytelenek megmenteni a csődhelyzetbe került bankokat, biztosítókat. Legalábbis amelyeket tényleg muszáj. ( Ez persze nem igaz, mert Amerikában folyamatosan megy az " Ezt a bankot most miért menti meg a kormány, ha azt nem mentette...".) Így történt meg, hogy a Northern Rock nevű angol bankot nem segítette ki az állam hitellel, csődbement, és a britek 150 év után először láttak olyat megint, hogy bezárt bankfiók előtt kígyózik a sor, mindenki szeretné még kivenni a pénzét az utolsó utáni pillanatban.

Megmentette viszont a csődtől a Royal Bank of Scotlandet, aminek (és egyéb kisebb hiteleknek, veszteségeknek) teljes költsége a Gurardian számításai szerint 617 milliárd font lesz. Azaz 215.950.000.000.000 Forint. Ha kíváncsi, hogy hány iskolát lehetne építeni, hány olimpiát lehetne rendezni, hány éhező afrikai gyereket lehetne belőle élelmezni hány évig, avagy hány korsó sörre futná a pénzből, akkor olvasson tovább!

„Fuck the system” – írja Hudák Hajnal, az Index újságírója az Operabál kapcsán. Nem tudom eldönteni, vajon szimpatizál-e a Balettintézet előtt ellendemonstráló punkokkal, vagy kritizálja őket, vagy mindkettő. Én nem találok semmi szimpatikusat az ATTAC Magyarország és a Dolgozói Akció Centrum (DAC) Baráti Kör közös megmozdulásában. Mik voltak a tények?

Cigány témában politikailag nehéz felülmúlni a miniszterelnököt. Nehéz elképzelni álságosabb, károsabb tevékenységet, mint amit Gyurcsány Ferenc csinál. Visszahelyezteti Pásztort, de azért mondja, hogy nem cigányozunk, aztán össze-visszabeszél. Tulajdonképpen legitimálta Pásztor cigányozását, majd rendkívül hiteltelenül beszólt a Magyr Hírlapnak, Bayer Zsolt messze nem legdurvább írása miatt. Bayer Cigányliszkás írását még önnön maga sem fogja tudni felülmúlni.

A tudományos konszenzus szerint a modern nemzetek a 19. században létrejött kulturális és társadalmi képződmények, melyek legfontosabb jellemzője tagjainak nagyfokú összetartozás-tudata. A nemzetek biológiailag nem homogén képződmények, nem alkotnak feltétlenül nyelvi közösséget (azaz léteznek azonos nyelvű, illetve többnyelvű nemzetek is: osztrákok és németek, ill. indiaiak), nem különíthetők el élesen kulturális szempontból, nem feltétlenül azonos a vallásuk, közös történelmük pedig egyfajta elfogult szemezgetés a múltból. Az összetartozás-tudat azonban olyan erős, hogy a nemzetek valóságos erővel bírnak: biztosítják az államok működését, de akár erőszakot is alkalmaznak. A kérdés ma már inkább az, hogy hogyan és miért jöttek létre a nemzetek? A válaszkeresés egyik alapkönyve Benedict Anderson Elképzelt közösségek (L'Harmattan, Budapest, 2006, az angol eredeti: Imagined Communities, Verso, London-New York, 1991) című munkája, mai elemzésem tárgya. Milyen kulturális háttér előtt zajlott le a nemzetek születése? Mi a nyelv szerepe a folyamatban? Hol jöttek létre az első nemzetek? Hogyan terjedt el a nemzeti eszme a világon? Mi kérdezünk, Anderson válaszol.

Megöltek egy 27 éves férfit, annak öt éves kisfiát, valamint súlyosan megsérült az anyuka, és a másik két kisgyerek is, Tatárszentgyörgyön. Lelőtték őket, majd felgyújtották a házat. A család cigány származású volt, ezt tőlük lehet tudni, önbevallásos alapon.

Teljesen abszurd, a rendőrség először megpróbálta eltussolni, hogy lelőtték volna őket, egy helyi körzeti orvos pedig a látható sérülések ellenére is füstmérgezést állapított meg. Értesülések szerint a rendőrség hosszú ideig nem volt hajlandó átvenni a helyszínen található töltényhüvelyeket, valamint a kislány véres ruháját. A környékbeli lakosok többször láttak arra egy fekete terepjárót. Az eset kísértetiesen hasonlít a Nagycsécsi esetre. Ott is Molotov koktélt dobtak a házra, majd a menekülőket agyonlőtték. (Érdekes része a rendőrség sunnyogásának, hogy az egyik rokon ismeri Mohácsi Viktóríát, ő értesítette a politikusnőt. Ha ő nem megy oda, lehet, hogy marad a reggeli rövidhír, hogy elektromos tűz végzett velük.)

Nagy baj van akkor, amikor már egy jogász hallgató ír a gazdasági válságról, de egy országban/világban, ahol már a péknek vagy a vízvezeték szerelőnek is megvan az elképzelése róla, hogy hogyan kéne helyrerakni a gazdaságot, talán megbocsátjátok nekem, ha megpróbálok megküzdeni ezzel a feladattal.

Ideje kiosztani az idei aranyszobrocskákat. A 81. díjátadó, melyet a világ számos országában közvetítenek (köztük hazánkban is) az elmúlt pár évben bekövetkezett nézettségesés ellenére továbbra is az év egyik, ha nem legnagyobb filmes eseménye.

Jelenleg Magyarországon élénk, ám meglehetősen alacsony színvonalú vita folyik arról, hogy mekkora a cigány bűnelkövetők aránya. Erről hivatalos statisztika Magyarországon nem készül, és vannak, akik szerint nem is szabadna készíteni. A hangosabb álláspont szerint azonban ez az arány szemmel láthatóan („minden józan ember tudja”) „túl nagy”, és arról is sokan értekeznek, hogy mi az oka a cigányság feltételezett felülreprezentáltságának. Mint minden magyar vitában, mindenki a „külföldre” hivatkozik. Persze mindenki arra a „külföldre”, amelyik példája az érvelését erősíti. Az egyik ilyen kedvenc hivatkozási pont Anglia, ahol a rendőrség vezet rassz-alapú statisztikát. (Megjegyzendő, hogy az USA-ban is vezetnek ilyen statisztikákat, de a legtöbb európai országban ezt törvény tiltja.) Azt javaslom, először vizsgáljuk meg, mit mutatnak az angolok számai, aztán azt, milyen következtetéseket vonnak le belőle ők, majd tegyük fel saját kérdéseinket, végül bocsássuk útjára olvasónkat egy kis gondolkodnivalóval.

Kolbenheyer nem csak szakirodalmat olvas. Itt van mindjárt Günter Grass, a németek Nobel-díjas írója és legfőbb baloldali-emberjogi-humanista erkölcscsősze, aki 2006-ban Hagymahántás közben (Európa, Budapest, 2007, a német eredeti: Beim Häuten der Zwiebel, Steidl, Göttingen, 2006) címen jelentette meg életrajzi ihletésű könyvét. A történet tehát nem a legfrissebb, Németország már a vitát is rég elfelejtette, de nekem valahogy még mindig aktuálisak tűnik a múlt elhallgatásának, sőt kreatív használatának kérdése éppúgy, mint a heveny antikatolicizmus. Mi közük ezeknek egymáshoz? Grass ebben a könyvében vallotta be, hogy 1944-45-ben a Waffen-SS-ben szolgált, és itt emlékezik meg arról is, hogy együtt volt hadifogoly Joseph Ratzingerrel. Érdekes ez? Ha azt vesszük, hogy valaki nem csak hatvan évig hallgatott erről, de közben a náci múlttal való leszámolás élharcosa volt, akkor igen. Pláne, ha aztán pont az a Ratzinger körözi le a „legbefolyásosabb német értelmiségi” címért folyó versenyben, akinek egyházát előszeretettel szerepelteti együtt a nácizmussal. „És akkor jött Adenauer, rémes volt, az összes hazugságával, az egész katolikus áporodottsággal. Az akkor meghirdetett társadalmat olyan nyárspolgáriság jellemezte, amilyen még a náciknál sem volt.” – nyilatkozta 2006-ban.

A BKV-nál jók lehetnek matekból. Ez kiderült, hiszen 1 milliárd forintot akartak spórolni, mindez gyenge 250 millió forintba került. Vagyis ennyivel számolták el magukat. Rossz bázisévet választottak: egy olyan évet, amikor a munkaszüneti napok hétköznapokra estek, idén pedig hétvégére, vagyis idén nyilvánvalóan ezek a napok többletköltséget okoznak a tervezetthez képest.

Úgy tűnik be fog következni az, amitől Varga László és a Kenedi-bizottság többi tagja is tartott. A politikusok szépen el fogják sunnyogni az "ügynök" ügyet, pedig jelentésükben csupa olyan dolgot írtak le és javasoltak, amit más volt szocialista országok már réges régen megtettek. A sokak által lenézett Románia vagy Bulgária is előrébb tart a múlt tisztázásában, mint a mi politikusaink, illetve közéletünk. A jelentésről és az azóta eltelt eseményekről a Sárdobálón sokat írtunk, természetesen elfogadva a bizottság ajánlásait. (Az elmúlt hetek viharai elmosták Kárpáti György ügyét a Hírszerzővel szemben, amelyben a bíróság elsőfokon azt mondta ki, hogy nem volt ügynök)

Még egyszer: a bizottság megváltoztatná a törvényt, azért, hogy ne lehessen a múlt elől elbújni, valamint, hogy az iratok átkerüljenek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába. Ilyen módon biztosítva lenne a nyilvánosság, és nem sérülne a demokrácia sem, hiszen végre szétválasztódna a Köztársaság és a Népköztársaság.

A skóciai Edinburgh egyetemének egyik előadtermét, illetve az egész épületet foglalta el egy politikai aktivista diákcsoport. Szerda délután szállták meg az épületet, és azóta folyamatosan bent vannak a diákok, igen: bent is alszanak. Hogy miért? Íme a követeléseik:

1) Az egyetem azonnal függesszen fel minden  szerződést és kapcsolatot azokkal a cégekkel, amelyek támogatói vagy haszonélvezői a gázai konfliktusnak, megszállásnak, különös tekintettek az Eden Springsre.

2)Az egyetem határolódjon el és szakítson meg minden kapcsolatot azokkal a fegyvergyártó cégekkel, amelyeknek a fegyvereit az izraeli hadsereg használja. (Különös tekintettel a BAE Systemsre és a QintiQ-ra)

A múlt ködébe vesző óhazából hosszú vándorúton érkeztek az ősök. Útközben néhány csoport elszakadt és külön néppé vált. Megérkezve az új hazába egy ideig a törzsek függetlenek voltak, de aztán akadt egy uralkodó, aki egyesített őket, és aki magát a régi nagy királytól származtatta. Ugye ismerős a történet? Pedig nem a magyar honfoglalásról és Árpádról szól, hanem a zulukról és Shaka királyról, legalábbis ahogy A. T. Bryant misszionárius a zuluk legyőzése után lejegyezte. A nagy vándorlásnak nincs régészeti bizonyítéka, és a történészek időközben átértelmezték a zulu nemzet kialakulását is: a 19. század folyamán az elefántcsont-kereskedelembe bekapcsolódott katonai vezetők elkezdtek hadsereget szervezni a legyőzöttek fiaiból, majd néppé szervezték a terület lakóit is. Shaka nem egyesítette a zulu népet, hiszen a valóságban a területen nagyon különféle szerkezetű és hagyományú csoport élt, hanem megteremtette a zulu népet azzal, hogy hatalmi intézményeket és közös, jóllehet fiktív történelmet adott neki. Ami Afrikában nemrég zajlott, az megtörtént Európában is a kora középkorban Patrick J. Geary amerikai történész könyve, The Myth of Nations. The Medieval Origins of Europe (A nemzetek mítosza. Európa középkori gyökerei, Princeton U. P., 2001, magyar fordítása sajnos nincs, de német van: Europaische Völker im frühen Mitelalter, Fischer, Franfurt a.M., 2002) szerint. De miért képzelünk el honfoglalásokat? És milyen közösségek hozták létre a középkori államokat?

Budapesten az utóbbi időkben rendszeresen megtartják az évi rendes náci (gyengébb lelkűek kedvéért: neonáci) felvonulást, a Becsület napját. Ha bárkinek kétségei lennének afelől, hogy valóban nácikról van szó, érdemes megnézni a Hírszerző fényképét, vagy az Index videóját. A kép és a videó nem takargat semmit, teljesen egyértelmű miről is van szó. Tavaly is botrányosan kevesen voltak az ellentüntetők, idén valószínűleg még annyian sem. (Ezek a balos hülyegyerekek meg inkább meg se moccantak volna.)

(A Kettős Mérce blog kérdését átvéve: ezzel nem gyalázták meg a magyarság szakrális szent helyét? Ha a Hanuka megsérti Tomcaték érzékenységét, ez nem? Gárdista kispajtások, vajon ezután milyen jelzőt vagytok hajlandóak elfogadni, vagy mit fogtok visszautasítani?