Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az első részt itt olvashatod: 1.

Az ágyúk már három napja dörögtek, és Eje – akit akkor még nem hívtak Donggo hala-i Ajannak – érezte, ahogy az apja látszólagos nyugalma is szertefoszlik. Apja nem mondott neki semmit, de a gyerekek hírszolgálata kifogástalanul működött: Eje tudta, hogy a Sárkány és a Majom bástya közti falszakasz leomlott és a rés növekszik, hiába próbálják éjjelente eltorlaszolni. Az őrszemek pedig hiába lesték az erősítést, az nem érkezett meg, bár az ágyúzás füstjétől egyre ritkábban lehetett messzire ellátni. Legalábbis ezt mondták egymásnak a felnőttek. Aznap éjjel aztán elszabadult a pokol. Apja rázta fel Ejét, és türelmetlenül húzta maga után. Sárga egyenruhája szakadt és kormos volt, sisakját elvesztette, copfja szabadon lobogott. Az utcákon teljes káosz, rohanó asszonyok és gyerekek, köztük néhány kék egyenruhás próbálta a menekülést megszervezni. Aztán hatalmas robajjal ledőlt az egyik ház, ahogy gránát esett rá. A felszálló porból újabb kékruhás katonák menekültek, nyomukban az üldözőik. Ejét apja belökte a romok közé, a leszakadt, parázsló gerenda megégette, de csak tolta tovább. Elérték a rácsot, ami törötten lógott a csatorna bejáratán. – Eje, mássz be! A folyóhoz visz. Onnan felmászhatsz a császári útra. Peking felé indulj! A két Sárga Zászló úton van ide, biztosan tudom. Ha megtalálod őket, biztonságban leszel. – És anya? És te? – üvöltötte Eje, de apja durván belökte, rácsapta a rácsot, és megfordult, visszarohant a füstbe, porba. A Hszien Feng Császár uralkodásának harmadik évét írták, a világ másik felén 1853-at, amikor a Nagy Béke Mennyei Királyságának hadserege, ismertebb nevükön a tajping felkelők bevették Nankingot és lemészárolták a mandzsu helyőrséget.

Donggo hala-i Ajan a neve ellenére nem született mandzsunak. Mandzsusították. A Mennyei Birodalom felett uralkodó Csing császárok fő támasza a Nyolc Zászló hadserege volt. Minden mandzsu férfi bakinak, azaz valamelyik zászló tagjának számított, és annak kötelékében katonáskodott. Nem művelhetett földet, nem kereskedhetett, a császár látta el ezüsttel, rizzsel, ruhával. De a mandzsuk kevesen voltak, ezért a Nyolc Zászló mindegyikében felállítottak mongol és han kínai egységeket is. Ajan dédapját sorozták be a Pekingben állomásozó Tiszta Sárga Zászló mongol legénységébe. Bakinak lenni örökletes és eltörölhetetlen: dédapját követte a nagyapja, az apja, végül ő is. Mongolul már alig tudott, de a Tiltott Városban és a zászlókban is mindenki kínaiul beszélt. A neve eredetileg Eje volt, a bika. A helyőrségi városrészben éltek, a többi mongol baki gyerekével járt konfuciánus iskolába. Igyekezett utánozni a mandzsukat, és lenézni a hanokat. A világ természetes rendjének tűnt szolgálni az isteni Csing császárt, uralkodni a birodalom felett. Hét éves volt, amikor a birodalomból kicsit többet láthatott, mert apja engedélyt kért, hogy meglátogathassák felesége családját Nankingban. A Sárga-folyóig lovagoltak, onnan a Nagy Csatornán hajóztak. A Szegélyezett Kék Zászló katonái és családjuk épp úgy helyőrségi városrészben, magas falak mögött éltek, mint Ejéék Pekingben. A fal túloldalán pedig nyüzsgött a kínai város, és bár Eje még csak nem is sejtette, de nem is értette volna, egyre sűrűsödött a gyűlölet a mandzsukkal szemben.

A Tiszta és a Szegélyezett Sárga Zászló valóban elindult Pekingből, de Nankingba csak tizenegy év múlva értek. Eje menekültek karavánjaihoz csatlakozva jutott vissza Északra. Mongol bakinak született, hát a zászló felnevelte. Pekinget nem érte el a tajping felkelés, de a mandzsu uralom ott is népszerűtlen lett. Különösen, amikor a nyugati barbárok 1860-ban megsemmisítő vereséget mértek Peking előtt a Tiszta Fehér Zászlóra. A Hszien Feng Császár megalázó békét kötött velük, sőt segítséget kért tőlük a tajpingok leveréséhez. Ejét harcolni tanították, és ha életben akart maradni, harcolnia kellett. A zászlók iszonyú veszteségeit pótolni kellett. Hanokat és mongolokat soroztak be, a született bakikat pedig mandzsusították. Így lett Ejéből, a bikából, Ajan, a nagy, a Donggo mandzsu klán tagja. A Tiszta Sárga Zászló volt a családja, mongolul már csak pár szót tudott, és amúgy is mindenki, hanok és nem hanok, kínaiak és barbárok, mandzsut láttak minden bakiban. 1864-ben a két Sárga Zászló visszafoglalta Nankingot, a Nagy Béke Mennyei Királysága összeomlott, seregének maradványai nyugatra menekültek. Ajan nem érzett felszabadulást, kielégülést, hogy bosszút állhatott a szülein. Igazából nem érzett semmit. Baki volt, üldözte a menekülő tajpingokat, aztán más lázadók ellen harcolt, vagy épp a nyugati barbárok ellen. Harminc évesen niru edzsen lett, egy háromszáz fős nyíl parancsnoka. És harcolt tovább. Ahova a császár küldte.

Kislexikon

Folytatása következik november 14-én