Én bizony szeretném, ha az MDF hiteles politikai programmal rendelkezne. Akkor jó lenne, ha esélye volna bejutni a parlamentbe. Vagy ha az SZDSZ nem lett volna ilyen korrupt és megalkuvó az elmúlt másfél évtizedben. Vagy ha az MSZP valódi reformer párttá vált volna a Medgyessy-kormány bukása után. És szeretném, ha a Fidesz egyértelmű, célzott jobbközép párt volna. S persze azt is, ha a Jobbik eltakarodna a politikai porondról.
De kérem, ilyen kívánságokkal nem lehet sokat elérni. Abból kell választani, ami van. Márpedig az MSZP és a Fidesz, a két parlamentbe jutásra esélyes, demokratikus célú párt, nem különbözik egymástól gusztustalanság dolgában. Mindkettőnek voltak rasszista szempontból kétes kirohanásai (Molnár Oszkár, Pásztor Albert-ügy, Út a munkához, Bayer Zsolttal pacsizás), mindkettő megbízhatatlan volt (ó, erre annyi a példa), mindkettő egészségtelen mértékben korrupt (például a Gripen-ügyben a két párt talán hasonló mértékben). Retorikailag egyikben sem lehet bízni: a Fidesz az elmúlt években úgy váltogatta a liberális konzervativizmust a populista Kádár-nosztalgiával, mint Gyurcsány a reformer-antifasiszta-beszédeit a különadó bevezetésével.
Különbséget igazán csak abban látni, hogy mi történt melyik kormányzása alatt. Lehet mondani, hogy a Fidesznek jobb időszak jutott ki. De talán az öncélú osztogatás időszaka nélkül most is sokkal jobb idők járnának az országra, mint így, nyolc év MSZP-kormányzás után. Egyszóval a Fidesz gyakorlati szempontból jobb választásnak tűnik, ha már feltétlenül e két párt közül kell választani. Akkor is jobb választásnak tűnik, ha kétharmadot kap. Ha megkapja, még mindig ott van az EU és a NATO fékje. Én ráadásul elképzelhetőnek tartom, hogy nem kapja meg a Fidesz a kétharmadot, ahogyan 2002-ben sem aratott a várakozásoknak megfelelő magabiztos győzelmet.
Ezt mind azért írtam le, hogy világos legyen: Kis János azt állította, hogy náci ideológiára fogok szavazni. Nem ilyen direkt módon, hanem a maga bölcsész-kesergő stílusában, mellyel a politikai helyzetet a Fidesz-MSZP párharcban szerinte méltatlanul elpusztult SZDSZ hatalomhiányával magyarázza. Leírom a mondatát.
A fő politikai törésvonal nem a pártállami rezsim és a demokratikus jogállam közt húzódik, hanem egyfelől az antifasiszták, másfelől az újnácik és a velük lelki közösségben lévő jobboldal között, mely azáltal, hogy nem hajlandó elhatárolódni a szélsőjobbtól, kívül helyezi magát a demokrácia keretein.
A HVG-ben megjelent cikk semmit nem vesz észre a Fidesz-Jobbik-szembenállásból, amely a leglényegesebb politikai történés a Gyurcsány-kormány bukása óta. Semmit nem vesz észre abból, hogy a Fidesz végig antifasiszta volt, bár gusztustalanul megalkuvó módon: nem állt meg minden esetnél, hogy pálcát törjön az újnácik feje fölött, csupán néha derült ki, hogy a politikájuk mennyire ellentétes a nácizmussal. Blogunk olvasói tudják, hogy nem habozok lenácizni a másokat lezsidózó, lecigányozó, lebuzizó kommentelőket, sőt az utóbbi időben néha moderálásra és kitiltásra is sor került oldalunkon. De azt nem tűröm, hogy engem valaki csak úgy lenácizzon. Ha a Fideszre fogok szavazni, amire elég nagy esélyt látok, hát Kis János cikke sokat fog nyomni a latban. Ugyanis az a hang, amelyik lenácizza, lefasisztázza a demokratikus pártokat, az nem a demokrácia hangja.