Fölöslegesen nem szabad farkast kiáltani, ezt mindenki tudja. Később aztán nem hisznek az embernek. Amikor Orbán Viktort ismerőseim 2002 környékén elkezdék "Ducé"-nak nevezni (ezt a párhuzamot most az MSZP nyomatja), akkor én mindig felkaptam a vizet. Nagyon lényeges leszögezni, hogy a Jobbik nem jobboldali párt. Ahogyan Kis János véleményével szemben a Fidesz nem vállal lelki közösséget a neonáci eszmékkel, úgy a Jobbik viszont vállal, sőt támogatja őket. A Jobbik náci-szerű párt, nácizmus-közeli vagy azokkal egyező eszmékkel, és a demokráciához semmi köze. A Fidesz azonban egy jobboldali párt. A szélsőjobb és a jobb ugyanabból a szóból ered, de közöttük nem folytonos az átjárás.
Sőt: a jobb nincs közelebb a szélsőjobbhoz, mint a bal. Jelenleg Európában az Izrael-ellenes, így némiképp antiszemita sajtó általában baloldali. Már a mi blogunk is idézte, hogy a Le Monde hogyan kacsint egy finomat a Hamasz terroristáira a szóhasználatával. Nem. Vannak olyan jelszavak, amelyeket a nemzeti érzelműek és a szélsőjobboldali újnácik egyaránt szeretnek hangoztatni. Egy konzervatív párt pedig értelemszerűen ezekkel a jelszavakkal próbál választókat nyerni a szélsőjobbról. Magyar, haza, nemzet, hagyomány, történelem, ezek mind ilyen szavak. Számomra fontosak. Akkor most én nácibb volnék egy picit Mesterházy Attilánál?
De van egy másik oldala az érmének. Attól, hogy néhány marha ballib mindent lenáciz, ami mozog, még létezhetnek nácik és náci eszmék. Ha én viccből mindenkit farkasveszéllyel riogatok, az mindenképpen azt jelenti, hogy nincs farkasveszély?