A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 155.: Mongol 11. Kurultáj

2016.01.09. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10.

11.jpgKurultáj. Ízlelgette magában a szót. Tömör tudta, mi az, a régi nagy kánok hívták össze, Dzsingisz, Kubiláj meg Altán. És Engke tajcsi tőlük származik, nem vitás. De akkor is, manapság senki nem hívott össze semmilyen gyűlést, a bejlék örültek, ha a tajcsik véleményét nem kell meghallgatniuk. Az egyszerű pásztorokat meg még sose kérdezte senki. Kurultáj. Micsoda nagyképűség, gondolta Rincsen, Rasi apja. Tegnap a fiam halálhíre, ma meg ez. Mit képzel magáról a taknyos? Kurultáj. Altáj arca kifejezéstelen maradt, de gyomrában jeges gombóc volt a félelem. Megint a bajt keresi Engke? Nem volt elég a kalandozás a lámák, aztán a kerekszemű barbárok között? Ulán és Majdar végigjárta a Badma-szállás összes jurtáját, hirdetve, hogy Engke tajcsi kurultájt hív össze „minden szabad mongolnak” a következő holdtöltére, majd ellovagoltak, hogy a közelben, a Kerülen partján telelő családokat is értesítsék. Engke a jurtája előtt állva nézte őket. Bár az apja már egy éve meghalt, a szállást még mindig az ő nevével emlegették, ahogy a kegyelet kívánta, és ez így marad még évekig, már ha akkor még létezik ez a szállás. Engke tudta, hogy minél többfelé jár a hír, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb Baján bejle fülébe is eljut. De nem tehetett mást, minél több emberhez el kellett jutnia a hírnek, hogy van szabadulás. Mielőtt belépett a jurtájába, kelet felé nézett, mintha észrevett volna valamit, de aztán csak megvonta a vállát és bebújt a nemezfüggöny mögé.

A jurta hatalmas lett, ahogy Engke tervezte. Ha már kurultájt hívott össze, meg kellett adnia a módját: érezzék magukat a meghívottak megtisztelve, egyszersmind lássák a helyzet komolyságát is. Nem tudta, hány jön el abból a legalább ötven felnőtt férfiből, aki a szálláson él. Hívta volna a nőket is, de tudta, hogy egyszerre két forradalmat nem vívhat. Amikor azonban a férfiak szállingózni kezdtek a kurultájba, elküldte anyját, Szarájt és Rasi özvegyét, Hulant, hogy a jurták közt kíváncsian tébláboló nőknek hírt vigyenek. Ki tudja, ki kit győz meg. Tudta, hogy a rangja miatt megengedhetné magának, hogy a jurtában a családfő helyén ülve várja a meghívottakat. De éppen ezért nem így tett, hanem vállán a kékfarkas prémmel a bejárat mellett állva, egyenként fogadott mindenkit, meghajlásokat, mosolyokat, üdvözlő szavakat osztogatva. – Gratulálok a sólymodhoz, Tömör! – Bár Rasi is itt lehetne, Rincsen bátyám! – Lassan eladósorba kerül a lányod, Altáj! – A jurta megtelt, legalább hatvan férfi szorongott benn, az idősebbek a tűz körüli belső körben, a fiatalabbak hátrébb, az egész fiatalok a nemezfalak mellett ácsorogva. Engke leült és kiszáradt szájjal nézett körül. Nim és Dava, Ulán és Majdar bíztatóan mosolyogtak, érezte, hogy nem várhat tovább. – Badma azt mondta – vágott bele, és majdnem abba is hagyta a hirtelen támadt csendben – Badma azt mondta, hogy az Altan urag mindig magán érzi az ősök tekintetét. Azért kaptuk a kékfarkas bundát, hogy felelősséggel viseljük. – Körülnézett. A tekintetekben elismerés és gyanakvás keveredett a meglepetéssel.

– A zászló legelői fogyatkoznak. Mandzsúria és Belső-Mongólia után Halhában is egyre több a han telepes. – Egyetértés morajlott, ezért gyorsan folytatta. – A Birodalom lángokban áll, felkelések és háborúk mindenhol. – Újra csend lett. Bátor szavak, de veszélyesek. – Badma-szállás napjai meg vannak számlálva. – A jurta méhkassá változott. Egymással és vitáznak, egymást győzködik, gondolta Engke. Mégiscsak az apja fia, vezetni fog minket, de vajon hova, tűnődött Tömör. Már jósnak is képzeli magát? A fiam halálát kellett volna előre látnia, tört fel Rincsenben a keserűség. Miket beszél ez a szerencsétlen kölyök, valaki már biztosan úton van Baján bejléhez, nézett körül rémülten Altáj. – A jurtát azelőtt kell felszedni, mielőtt a legelő kiszárad. – idézte Engke a közmondást, és a figyelem újra felé fordult. – El kell mennünk. El Halhából, el a Mennyei Birodalomból. A nagy óceánon túlra. – Az újabb hangzavarba vékony gyerekhang sivított bele, a bejárat nemezfüggönyét félrehúzva vékonyka fiú kiáltott be: – Mandzsuk! – Tömör az íjához kapott, de persze a kurultájba nem hozta magával a tegezt. Rincsen kárörömmel fonta össze a karját. Altáj halálra sápadtan nézte Engkét, aki azonban mozdulatlan maradt és mosolygott. Lódobogás hallatszott, majd csizmák döngése, de a tajcsi nem mozdult. A nemezfüggönyt újra félrevonták, és egy vörös egyenruhás, páncélos mandzsu tiszt lépett be, megtorpant, amíg a szeme megszokta a félhomályt, és elmosolyodott, ahogy megpillantotta Engkét. Aztán körülnézett, mintha megértette volna az arcokon tükröződő félelmet és haragot. Kihúzta a kardját, két tenyerére fektette, és fél térdre ereszkedett. Egy különös arcvonású, kék egyenruhás alak lépett be utána, meghökkenve nézett a térdelőre, ő is körülnézett, orrlyukai kitágultak, de aztán összeütötte a bokáját és fejet hajtott Engke előtt.

Kislexikon

Folytatása következik január 16-án





Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr267870124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.