Feltételezhető, hogy a segélyszállító hajó, a Mavi Marmara békés utasai akkor is vasrudakkal fogadták volna az izraeli helikopterekről leereszkedő szupervámosokat, ha az összetűzés izraeli felségvizeken történik. Feltételezhető, de nem biztos. És ha biztos lenne, akkor sem így történt.

Az ENSZ BT - amelyben az USA rendszerint megvétózza a majd' minden ENSZ-tagállam által általában megszavazott feddéseket - ezúttal elítélte Izrael akcióját. A hasonló ENSZ BT-határozatok az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesével szemben mindenképpen történelminek nevezhetők. Ez a határozat abszolút helyénvaló volt.

Az izraeli válasz, hogy "jó, de mi akkor se fogjuk beengedni a hajókat Gázába, majd szépen kipakolnak másutt, és ellenőrzés után mehet a segély az övezetbe", ez majdnem helyénvaló volt. A hiba abban van, hogy összekötötték ezt az esetet más, jövőbeni esetekkel, ami puszta erőfitogtatás. Az ENSZ BT-határozatot tudomásul kellett volna venni, lenyelni, bocsánatot kérni az érintett országok és amúgy az ENSZ tagjaitól, megígérni, hogy kivizsgálják az ügyet stb. És mellesleg fel lehet tartóztatni a hajókat izraeli felségvizeken. Nem nemzetközi vizeken nem ilyen brutálisan, pláne nem mindjárt kommandósokkal.

Természetesen mi is rá vagyunk szokva az egyik legnépszerűbb - és egyúttal legfontosabb - aktuális közéleti témára: a radikalizmus kérdésére. Akik büszkén viselik a "radikális", azaz "gyökeres" jelzőt, rendszerint rossz úton járnak. Az egyetlen gyökeres változtatás, amit a történelem eddig emberi jogi szempontból igazolni tudott, a demokratikus, piacgazdaságban működő köztársaságra való áttérés. A köztársaságot azonban nem a neve teszi. Sok gyakorlatilag köztársaság királyságnak (sőt: nagyhercegségnek) nevezi magát, és sok diktatúra fényezte magát a demokrácia nevével és látszatával (pl. Szovjetunió, NDK). Aztán ott vannak azok a demokráciák, amelyek alapvető jogi-gazdasági berendezkedésükben megfelelnek a szabad köztársaság eszméjének, ám a gyakorlatban mégsem sikerül elérniük az igazi demokráciát, az igazi szabadságot. Ilyen állam Izrael is.

S most

Andreas Eschbach könyveit lassan kezdik felfedezni Magyarországon is. Sci-fi-szerzőnek indult, de későbbi könyveiben már csak az alaphelyzet tekinthető fantasztikusnak, a történetszövés alapvetően a krimik és kalandregények szabályai alapján folyik. Ilyen A Jézus-videó is (Aranyszarvas, Budapest, 2007; a német eredeti: Das Jesus Video, Schneekluth, Augsburg, 1997): egy izraeli ásatáson egy kétezer éves sírból előkerül egy olyan japán videokamera használati utasítása, amit még csak most fejlesztenek. A következtetés kézenfekvő: egy időutazó a közeli jövőből visszament az időszámításunk kezdete körüli Palesztinába. Egy ilyen utazás célja pedig nyilván nem lehet más, mint Jézus lefilmezése. Megindul hát a hajsza a talán még fellelhető kamera és felvétel után. Innentől tehát kalandregénybe oltott krimivel van dolgunk (a címlap szerint: thriller), ahol felvonulnak a műfajilag előírt panelek: a még működő inkvizíció, az etikátlan média, az ortodox zsidó hagyomány, a Biblia hitelességének megkérdőjelezése és persze az izraeli harci helikopterek. Az eredmény mégsem érdektelen vagy unalmas, sőt. Nagyon érdekfeszítő, fordulatos, és azt merném mondani, hogy néhány ponton nagyon is eredeti és mély regény születik. És éppen ezekből emelnék ki hármat: az idő-paradoxont, a regényben elhelyezett önarcképet és a valóság és fikció összemosását.

Az Index továbbviszi a most már sokéves hülyeséget: a "kettős állampolgárság" kifejezés használatát. Pedig a Fidesz, rácáfolva a 2004-es népszavazáskor tanúsított demagóg kampányára, ezúttal egy igen remek törvényt fogadtatott el az Országgyűléssel. Ez a törvény nem foglalkozik a kettős állampolgársággal, az adózással, a nyugdíjjal és a szavazással, hiszen ezeket a fogalmakat más törvények már leírják. A törvénymódosítás egyszerűen magyar nemzetiségű emberek számára könnyebbé teszi a magyar állampolgárság megszerzését. De például nem terjeszti ki az állampolgárságra jogosultak körét.

Na a szlovák honatyák mai törvényében, ott van szó kettős állampolgárságról. Ugyanis Szlovákiában a mai nappal megszűnt a választott kettős állampolgárság jogi kategóriája. Ez azt jelenti, hogy egy szlovák állampolgár, ha más állampolgársággal is szeretne rendelkezni, ezzel lemond szlovák állampolgárságáról.

Szlovákia szempontjából ez azt a problémás kérdést veti fel, hogy nem alapvető emberi jog-e, hogy az ember nem fosztható meg az állampolgárságától, s hogy állampolgárságról nem csak lemondani lehet-e. Mivel az állampolgárság némileg tükrözi a nemzeti, de mindenképpen az állampolgári identitást, gyanítom, hogy valójában egyetlen államnak sem volna joga elvenni egy állampolgára identitását.

Megmondtam. Ezt így kell csinálni. Azt ugyan nem hittem volna, hogy még a szocialista kormány megteszi, de feljelentették Vona Gábort a gárdamellényeskedéseiért. Ezzel ugyan az MSZP kicsit pengeélen táncol: ha a Fidesz tette volna meg ezt a gesztust, akkor nyilván azonnal felfüggesztették volna Vona Gábor mentelmi jogát, mint a pinty. Kérdés, hogy ezt MSZP-iniciatívára megteszik-e. De ha a Jobbik kezdeményezésére hajlandók énekelni, akkor a fideszes politikusoktól ezúttal elvárható, hogy MSZP-kezdeményezésre hajlandók legyenek felfüggeszteni az újnáci "vezér" mentelmi jogát.

Tehát mit várunk a Fidesztől? Használja a kétharmadát, és mutassa meg Vona Gábornak: Magyarország nem tűri a nácik trükközését.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

– Az etópi … etipói … etpi … a néger hallgatót keresik telefonon! – Gizi néni, a portás hangja erőlködve és meglehetősen torzan kongott a kis vidéki egyetem kollégiumának folyosóján. Gizi néni régóta szolgált a portásfülkében, de a külföldi hallgatók nevét sosem volt hajlandó megjegyezni, és az országnevek megtanulására is csak halvány kísérletet tett. Mert Mongólia és Jemen még csak hagyján, de Etiópia? Ebbe a kollégiumba költöztem, amikor tizennyolc évesen elkerültem hazulról. A váltás önmagában is drámai volt: egy nyírségi faluból, a család és a gyerekkori barátok köréből kerültem egyik napról a másikra egy dunántúli városba. Az emberek máshogy beszéltek és öltöztek, nézték az osztrák tévét, ezért sokkal tájékozottabbak voltak a világ dolgairól. Közel volt a határ, így hébe-hóba osztrák rokonok is feltűntek. De az igazi egzotikum a harmadik világbeli szovjetbarát rezsimekkel kötött államközi szerződések alapján az egyetemen tanuló diákok kavalkádja volt: arabok, afrikaiak, távol-keletiek, közép-ázsiaiak és latin-amerikaiak. A kolesz eleve sajátos mikrokozmosz volt, hiszen Magyarország különböző megyéiből, illetve az NDK-tól Bulgáriáig a vasfüggönyön inneni országokból is laktak itt hallgatók. Én két másik nyírségi sráccal kerültem egy szobába, de a közös konyhából nyíló másik szobában egy iraki, Abu Juszuf lakott.

Mint minden rendes egyetemista a vizsgaidőszakban, így én is facebookozással töltöttem a mai estém. Az oldal pedig, amibe most belebotlottam egy magyar csoport, akik arra bíztatnak, hogy jelentsük a Facebook adminisztrátorainak azt a szlovák oldalt, ami a magyarellenességre szerveződött, egy anti Magyarország oldal. 

Vajon megszüntethető-e egy oldal?

Nézzük meg, mire elég a felhasználók ereje!

A következő oldal eléggé elítélendő magatartást tanúsít, tudom van más, több, nekünk magyaroknak is, de most ezen próbáljuk ki:

http://www.facebook.com/pages/ANTI-HUNGARY/172997555748

Nyisd meg a linket, majd a bal oldalt legalul találsz egy "Oldal jelentése" feliratot. A legördülő menüben válaszd ki a Rasszizmus / Gyűlöletbeszéd lehetőséget, majd küldd el a jelentést.

És az oldal:

A minap Vona Gábor mellényes csínyét közlekedési kihágáshoz hasonlítottam. Ha az ember tudatosan szabálytalanul parkol, akkor elvárható a megbüntetése, függetlenül attól, hogy egyetért-e az adott szabállyal, hogy a rablógyilkosok üldözése fontosabb rendőrségi feladat, és hogy a cselekmény senkit sem veszélyeztetett közvetlenül. Arról tehát kár vitázni, hogy valaki kedveli-e a ruházkodási előírásokat, hogy Hagyó Miklós többet lopott-e, vagy hogy egy mellény nem ver be egyetlen kampós orrot se. A szabály az szabály, ami jár, az jár.

Szegény Vona Gábort azonban annyira féltik néhányan, hogy egészen ötletes szerecsenmosdatási kísérletek bontakoztak ki a hozzászólásokban. Nézzünk meg most hármat a jobbikos bérrettegők érveiből.
1.    Az adott szabályt a kommunisták hozták, az ezzel szembeni polgári engedetlenség kvázi hazafias cselekedet.
2.    A parlamenti alakuló ülése nem nyilvános, az eset azzal egyenrangú, mintha szegény Gabesz otthon feszítene talpig oroszlánban.
3.    Nem is gárdista egyenruha volt, csak egy csíkos-macskás mellényke.

Na jó, próbáljuk ezt ki a közlekedésbiztonság zord őreivel szemben.
1.    „Drága jó főtörzs úr, hát maga talán betartaná a KRESZ-t? Tudja maga, hogy ezt az átkos bolseviki diktatúra hozta létre, hogy megregulázza a szabadon szárnyaló turáni vért? Köpök a rákosista szabályokra!”
2.    „De kérem tisztelettel, biztos úr, szerintem ez itt nem is az utca. Hát lát maga itt aszfaltot? Szerény véleményem szerint a burkolat hiánya egyértelműen arra utal, hogy ez itt használaton kívüli mezőgazdasági terület, úgynevezett ugar. Arra nincs szabály, hogy parlagon kell hagyni az ugart!”
3.    „Bizonyára elkerülte a tisztelt járőr figyelmét, hogy ez itt nem gépjármű, csupán néhány gépjárműalkatrész. Belenézett talán a motorházba? És ha hiányzik az akkumulátor? Legközelebb, ha vásárolok egy ablaktörlőt, és hazafelé sétálva megállok vele a járdán, akkor is megbüntet tilosban parkolásért?”

Tulajdonképpen igazuk van a derék szőrszálhasogatóknak. Valóban nem volt szerencsés a közlekedési hasonlat. Szegény Vona Gábor inkább arra a kisdiákra hasonlít, aki délután a grundon nagy pofával bejelenti, hogy nem ír leckét, aztán másnap a suliban izzadva sumákol, majd amikor a tanár bácsi felszólítja, arról süketel, hogy ő igazából megcsinálta, csak fejben, meg különben is kicsöngetés után tetszett feladni, és akkor már nem is ér ...

És most lehet tovább bérrettegni szegény Vona Gáborért.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

Megy a röhögcsélés és prolizás, hogy az Apostoli Királyság atyja azt mondta egy fideszes képviselőnek - fenyegetőleg -, hogy ezt majd megbeszélik a folyosón. Nincs ezen mit szépíteni, a villanyszerelő valóban ostoba, bunkó volt. Nálunk az áltisiben is csak viccből mondtak ilyet, aki meg nem, azt mindenki jól kiröhögte. Ki is röhögte mindenki, teljesen rendben van.

Azonban minimum álságos úgy tenni, mintha ez a tempó csak egy jobbikos képviselőre lenne jellemző. A szakállas bácsi díj örökös tulajdonosa, Tarlós István mondott ennél sokkal konkrétabb dolgokat is. A mélyen művelt és latinul is remek jól tudó Tarlós, a tolerancia és a Sziget nagy barátja, igen. Azt mondta a kerületi ülésen, hogy: 

"Ide figyelj, Szénásikám, te summantottál az MDF-székház-ügyben is. Most elmondtad a mondandódat, újra visszatértünk az ügy tárgyalására, úgyhogy ne ravaszkodj, mert leverem a szemüvegedet, és rá is ugrok!"

Ne tegyünk úgy mintha ez nem volna legalább akkora bunkóság, mint Zagyva mondata. Tarlósnak ráadásul még reális esélye is van arra, hogy főpolgármester legyen. (A kampányban valószínűleg minden egyes mondata sikeresen fogja aktivizálni a fővárosi nem fideszes szavazókat, és el fognak menni ellene szavazni.) Úgy hogy csak annyit mondhatunk: majd megbeszéljük a folyóson, Zagyvásikám.

Malawiban tegnap a többhónapos előzetes letartóztatáson felül 14 év börtönbüntetésre ítéltek egy meleg párt. Steven Monjezát és Tiwonge Chimbalangát az eljegyzési ünnepségükről szállították börtönbe még tavaly decemberben. Malawiban tilos a homoszexuális kapcsolat. Az európai diplomáciának fel kellene ajánlania a politikai menedékjogot a jogtalanul bebörtönzött meleg pár számára. Jogtalanul börtönözték be ugyanis ezt a párt: az alapvető emberi jogokkal ellentétes törvények nem jogszerűek. Az ügyvéd hiába érvelt azzal, hogy a pár tettének nem volt áldozata, s hogy ez csupán két felelős felnőtt ember közös, magánéleti tevékenysége volt, a főügyész boldog volt a bírói határozattal. Szerinte Malawi lakosságának 90%-a egyet ért azzal a gyakorlattal, hogy nem engedélyezik azonos neműek házasságát.

Itt a lényege az egész melegházasság-kérdésnek. Nem számít, hány százaléknak fontos, a magánélethez mindenkinek joga van, amíg azzal mások szabadságát nem korlátozza. A szexuális élet szabadsága is éppen ilyen szempontból támadhatatlan, valamint a Bejegyzett Élettársi Kapcsolat (BÉK) is.

Viszont mi legyen

"A görögök meg fogják mutatni, hogy betartják kötelességüket" - fenyegetőzik perrel a görög miniszterelnök. Jeórjiosz Papandreu szerint nem kizárólag a görög nép felelős a pénzügyi krízishelyzetért, hanem az amerikai bankok is. Egy frászt. Első sorban Görögország vezetői felelősek a helyzetért. A görög nép pedig azért felelős, hogy ilyen vezetőket választott. De azért ügyesek is ezek a vezetők. Papandreunak például talán sikerül akkora arcot növesztenie, hogy ne hulljon ki a politikából.

Nem rég tilosban parkoltam, amit a rendőrség nyomozati cselekménnyel kiderített (megkérdezte tőlem levélben, én voltam-e). Ezután jól megbüntetett, én pedig befizettem a büntetést.
A félreértések elkerülése végett szögezzünk le három dolgot.
A büntetés alapjául szolgáló szabállyal mélységesen nem értek egyet, a parkolás tiltása az adott helyen szerintem teljesen felesleges. Mégis fizettem, mert ez a szabály.
A rendőrség annak ellenére felderített és büntetett, hogy van az én szabálysértésemnél fontosabb dolga is. Ugyanis minden szabálysértés büntetendő.
A rendőrség annak ellenére foglalkozott az üggyel, hogy cselekményem nem veszélyeztette senki életét, vagyonát, sőt a jogbiztonságot sem. A jogszabályok ugyanis nem csak az életveszély elhárítására szolgálnak.

A minap Vona Gábor képviselő előre megfontolt szándékkal, a házszabály joghézagát kihasználva, nagy nyilvánosság előtt szabálysértést követett el (sőt egyesek szerint bűncselekményt is). Remélem a rendőrség és/vagy a bíróság példásan megbünteti.
Megbünteti függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye a Magyar Gárda betiltásáról.
Megbünteti akkor is, ha vannak ennél súlyosabb bűncselekmények.
Megbünteti akkor is, ha egy képviselő ruházkodási szokásai nem veszélyeztetik se a zsidó, se a cigány honfitársaink életét vagy biztonságát.
Mert a szabály az szabály.
Se többet, se kevesebbet nem mondtam.

És most lehet bérrettegni, hogy kirekesztem a szélsőjobboldalt, és hazaárulom a nemzettestet.

Kolbenheyer kommentpolitikája
 

Olyan szép az emberek lelke. Az Országgyűlésben a Fidesz nagyrészt csatlakozik a Jobbik énekkarához, a Fatah pedig együtt ünnepel a Hamasszal a "katasztrófa napján". Persze szebb lenne, ha a Fatah a még egyelőre meg sem valósult "megbékélés napját" ünnepelné, a Hamasz pedig nem is létezne. Szebb volna, ha a Jobbik nem egy hamis "szebb jövőt" ígérgetne, és a Fidesz szóba sem állna ilyen alakokkal, nemhogy dalárdát alakítson velük.

De a politika nem így működik. Ha a Fatah, a korrupt, "megalkuvó", harcos szárnyát elvesztett Fatah nem ünnepelne együtt a Hamasszal, azzal kinyírná magát a palesztin politikából. Ha a Fidesz nem énekelne együtt a Jobbikkal, azzal talán nem azt közvetítené, hogy a Jobbik nem képviseli a magyar nemzet valódi érdekeit, hanem azt, hogy már ezt a pártot is lefizették a zsidók a "rabigált" magyaroktól beszedett adóforintokból, meg cigányok a segélyből.

Elkezdődött tehát

Az alábbiakban Zixus vendégpostját olvashatják.

Az országgyűlés első napja tele volt mókával és kacagással. A Rosszabbik egy jól irányzott huszár-, akarom mondani gárdista vágással sikeresen tematizálta az ülést.

Reagált rájuk Papír-Turul is, akinek - talán a Sólyom for president! Facebook oldal hatására – újra volt vér a pucájában, óvta tőlük a demokráciát és jól kirekesztette őket. Bajnai „Kapus” Gordon, amúgy nagyon visszafogott beszédében, melyben alapvetően saját heroikus munkáját méltatta, nem feledkezett meg arról, hogy oda ne szúrjon a radikális pártnak. Figyelmeztette őket, hogy amennyiben ők maguk, a törvények betartását akarják számonkérni másokon, akkor biz’ saját magukon kell kezdeni. Amúgy ő szurkol a Narancsos Fiúknak, hogy vigyék csak tovább az országot az általa kijelölt rögös úton.

A szocik nézni se bírták, mikor Vona letette az esküjét. Elfordultak, még a fülüket is befogták, hátukon végigfutott a hideg, és volt olyan képviselő asszony, akinek még a mellbimbója is libabőrös lett. Mesterházy „Szakállnélkülsenkiseismermeg” Attila is határozottan kérte MOB Pált, az új házelnököt, hogy ugyan kezdjenek már valamit ezzel a lángtekintetű fiatalemberrel, aki majd legközelebb bomber dzsekiben és bakancsban fog szaladgálni a parlamentben.

Aki szereti az alternatív történelmi regényeket, az imádni fogja ezt: 1964. április 14-én, hat nappal Hitler 75. születésnapja előtt Berlinben a rendőrség egy öregember hullájára bukkan. Xaver März SS-Sturmbannführer kideríti, hogy az illető Joseph Bühler, az NSDAP egyik legrégibb tagja még a müncheni sörpuccs idejéből, aki a Lengyel Főkormányzóság államtitkáraként ment nyugdíjba. De mi köze van az öngyilkosságnak álcázott gyilkosságnak Reinhard Heydrich-hez, az SS parancsnokához, illetve Joseph P. Kennedy amerikai elnök küszöbön álló látogatásához? Így kezdődik Robert Harris Fatherland című regénye (Haza, Hutchinson, London, 1992; magyar fordítása: Führer-nap, Aranyhíd,  Budapest, 1993, a német viszont igazi csemege: Vaterland, Heyne, München, 1996). Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, és el szeretné olvasni, az ne olvassa tovább ezt a posztot, mert akaratlanul is lelövök néhány poént. Az igazi rajongóknak pedig jó szívvel ajánlom az író többi regényét is, a némileg történelmibb Enigma-t és Archangel-t, a római időkben játszódó Pompei-t és Imperium-ot, valamint a politikai thriller The Ghost-ot. De most térjünk vissza a Fatherland-hez, és nézzük meg, milyen is az alternatív történelem, milyenek egy diktatúra mindennapjai és mi is a múlt árnyéka.

Szerintem szar Mesterházy Attila, nála csak Orbán Viktor szarabb.

Szerintem szar az ózdi Nemzeti Konzultáció.

Szerintem szar az ingyen BKV, aminél csak Horváth Csaba szarabb.

Szerintem szar a kutyaszar.

Szerintem szar a Hajdu Péter féle Frizbi.

Szerintem szar Nyakó István.

Következzék egy részlet a bbc.co.uk egyik cikkéből, nyers fordításban:

Miután kiderült, hogy a tárgyalások kudarcot vallottak, Brown úr felajánlotta lemondását, és azt mondta, hogy sok siker kíván a következő miniszterelnöknek. 

A Downing street 10 előtt adott érzelmes lemondó nyilatkozatában Brown köszönetet mondott a személyzetnek, feleségének, Sarah-nak, és gyermekeiknek, akik csatlakoztak a párhoz, ahogy elhagyták a Buckingham Palotát. elindultak a Buckingham Palotába. [UPDATE: az eredeti szövegben eskü tegnap este még from volt és nem for... de lehet, hogy fáradt voltam. Köszönet Phxmike-nak az ellentmondás feltárásában]

No comment.

1945. május 9-e alighanem benne van a világtörténelem top 10 legfontosabb dátumában. A Harmadik Birodalom ezen a napon adta meg magát feltétel nélkül a szovjet katonai vezetésnek. Nyugaton május 8-át ünneplik mint a háború végét, ám a teljes szövetséges haderő május 9-én került ki a hadiállapotból...kerülhetett volna ki.

Nem került ki. Az egész Európát elözönlött szövetséges csapatok jelentős része a helyén várta be nemcsak a Vasfüggöny leereszkedését, de a szovjet blokk összeomlását is. Keleten a Szovjetunió érdekeit védték, nyugaton pedig a demokráciát. Keleten a nyugati imperialista veszélyre hivatkozva akár forradalmakat legázolva is megmaradtak a jótékony véderők, míg nyugaton a katonák valóban védték azokat, akiknek sikerült átjutniuk a falakon.

Valami iszonyatos

Az alábbiakban Corry immár második vendégposztját olvashatják.

A választás a demokrácia ünnepe, de mint minden ünnepet, ezt is le kell valakinek bonyolítania. Számos különféle feladatkörben tevékenykednek emberek a választás során, én az egyik szavazatszámláló bizottságban (SzSzB) végzem a munkámat. Szeretném közelebb hozni mindenkihez, hogy

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

– Tanár úrnak tisztelettel jelentem, hogy a csoport létszáma tizenöt, hiányzik a Bíró Matyi. – Németh tanár úr felnézett az orrára tolt olvasószemüvege fölött a hetesre, és mély hangjában korántsem csöppnyi gúnnyal visszakérdezett:
– A Bíró? - A 8.b felröhögött. Németh tanár úr és Bíró Matyi között nem volt éppen feszültségmentes a viszony, és már nagyon érett egy jó kis feleltetés. A kiérdemesült fizikatanár joggal tételezte fel, hogy a dagadt Bíró lóg, az osztálytársai meg persze tudják ezt, és ezért röhögnek. Na, majd legközelebb. Meglátjuk, kivel akar packázni. Beírta a hiányzót a naplóba, majd színpadias mozdulattal becsapta, hogy csak úgy puffant. Megköszörülte a torkát és belekezdett:
– Vegyünk egy három egész kéttized tonnás mozdonyt, amit egy ötvenhét kilométeres távon … – azzal hátranyúlt, és rutinos mozdulattal lehúzta a fizika előadó felső tábláját. Az osztály megint felröhögött. Németh tanár úr egy pillanatra elbizonytalanodott. A laza, hátranyúlós táblalehúzás mindig be szokott jönni, de nem röhögéssel honorálják. Mindegy, a 8.b mindig fura volt. A múltkor is, amikor az az eszement kinyomta a poroltót … Megrázta a fejét, megfordult, fogta a krétát és felírta az adatokat a táblára. A kréta vége letört és leesett a padlóra. Németh tanár úr visszafordult az osztály felé és körülnézett. Még mindig vigyorogtak. Majd elveszem a kedvüket.

Az Index cikke majdnem levonja a tanulságot. A Political Capital eladja a Hírszerzőt, de legalábbis felmond az alkalmazottaknak. Ebből két dolog következik.

Egyrészt: a Hírszerző feltehetőleg veszteséges volt, különben az eladás is igencsak könnyen menne, és nem volna értelme addig sem leállítani a működést.

Másrészt: a Political Capital minden pénzforrását a külföldi médiaportfóliójába kívánja irányítani. Ahogy az Index is írja, az elemzőcég az MSZP-nek, MDF-nek és a Nemzetbiztonsági Hivatalnak is adott tanácsokat az elmúlt években. Világos, miért vonul most önkéntes száműzetésbe a Political Capital. Azért, mert a Fidesztől nem remélhetnek munkát.

Tulajdonképpen lehet, hogy

Na, végre! Az európai baloldal megtalálta a hangját. Miközben az MSZP itthon úgy látszik, soha nem látott sebességgel zuhan a vak populizmus felé, tőlünk nyugatabbra a hazainál értelmesebb szocialisták találtak egy jobboldali pártot, amellyel igazságosan szembe lehet helyezkedni. És milyen szerencse, hogy ez a párt éppen Izraelben van kormányon! Ki tudja, talán ez a mozgalom lecsapolja a már-már hagyományos európai baloldali antiszemitizmust, talán a palesztin ügy elvakult kultúrharcosai is finomítanak a nézeteiken, és nem támogatják tovább a zsidó állam eltörléséért küzdő terroristákat!

Arról van szó, hogy

Krokodillal ketten elmentünk az értelmiségiek sajtótájékoztatójára. Valójában nem is sajtótájékoztató volt: a már korábban is nyilvánvaló tartalmú nyilatkozatok mellett a szónokok leginkább a sajtót akarták bevonni akciójukba. A tájékoztató végén Lányi András a magyar nyilvánosságot és a sajtót arra kérte fel, hogy támogassa Sólyom László köztársasági elnökségét. A kezdeményezés egyértelmű célja, hogy meginduljon a nyilvánosság előtt a vita az elnök személyéről és hivataláról, hiszen egyelőre csak elbizonytalanító jelek érkeztek a kétharmados kormánypárt felől, és - ahogyan Tölgyessy Péter elmondta - nem merült fel egyetlen jelölt neve sem, sőt még maga Sólyom László is csak jelölt-jelölt. A tájékoztató mindenesetre láthatóan elérte a célját: a teremben nyüzsögtek a sajtósok (Tölgyessy: "Ennyi fotós nincs a világon").

Mi pedig magunkra vettük a célzást, és odamentünk a kezdeményezőkhöz, hogy elindítsuk a vitát a kérdésben. Kérdésünkre, hogy az ötletként már felmerült prezidenciális rendszerben is Sólyom Lászlót tartaná-e a megfelelő elnöknek, Tölgyessy Péter azt válaszolta:

A Jobbik majálisáról szóló indexes cikket (Vona Gábor nem finnugor) olvasva jutott eszembe egy érdekes diagram, amit gyorsan elő is kerestem. 2008-ban rakták össze a holland Erasmus egyetemen Európa géntérkepét. (angol nyelvű elemzés itt)

Az alábbi képen világosan latszik, hogy a finnekkel nem nagyon mutatunk rokonságot, géntérképünk inkább a románokhoz, a szerb-horvátokhoz és a csehekhez hasonlít.

Nyelvek közötti rokonságot - illetve annak fokát - mar jóval nehezebb bizonyítani. Néhány éve kíváncsiságból Reykjavikban felvettem egy finn modult és a szavak, valamint a nyelvtan szintjén egyaránt nyilvánvaló hasonlóságokat találtam. Kicsit mélyebbre ásva viszont rá kellett jönnöm, hogy a magyar nyelv a törökre legalább annyira hasonlít, mint az észtre (ami pedig a finnhez áll legközelebb), de még az orosz és finn között is rengeteg az átfedés.

Biológiai értelemben Vona Gábornak teljesen igaza van, és ahelyett, hogy mik nem vagyunk, igazán megmondhatta volna, hogy mik igen (átmenet az északi (cseh, szlovák) és a déli (szerb, horvát, román) szomszédaink között), kulturálisan viszont nehez bármit is biztosra mondani.

Akit érdekel részletesebben is a téma, az bőven talál érdekes forrásokat, kutatási eredményeket és értelmes vitákkal teli fórumokat a neten.