Nem szívesen merészkedem olyan területre, amihez nem igazán értek. De tekinthetjük úgy is, hogy a környezetvédelem olyan ügy, amihez mindannyiunknak értenie kell. Ráadásul ez a könyv nem is a környezetvédelemről szól. David J. C. MacKay Sustainable Energy – without the hot air című könyve ugyanis azt foglalja össze, hogyan lehetne megszüntetni a fosszilis energiahordozók (olaj, gáz, szén) felhasználását (Fenntartható energia – zöldségek nélkül, UIT, Cambridge, 2009; magyar fordítása nincs). Külön érdekesség, hogy a könyv ingyen letölthető, sőt a szerző maga írt hozzá egy tízoldalas szinopszist, amit én is felhasználtam ennek az ismertetőnek az írása során. De miért is kellene abbahagynunk a fosszilis energiahordozók eltüzelését? Hát leginkább azért, mert elfogynak, de legalábbis nagyon hamar (pár évtizeden belül) nem fedezik a szükségletet. Másrészt MacKay szerint bizonyíthatóan megváltoztatják a klímát is, de a könyvnek nem ez a fő témája, azaz úgy érvel, hogy ha ebben nem is hisz valaki, vagy nem tartja fontosnak a környezetvédelmet, akkor is pótolnia kell az elfogyó készleteket valami mással. A könyv első két fejezete végiggondolja, hogy mire mennyi energiát használunk, és hogyan lehetne ezt csökkenteni, illetve mivel lehet a mai termelést kiváltani, végül, hogy miként is nézne ki a fenntartható energiatermelés. Ezeket a részeket fogom itt bemutatni. A könyv harmadik és negyedik fejezete pedig az első két rész felvetéseinek technikai részleteit mutatja be az igényesebb olvasók számára. (Nekik a könyv elolvasását ajánlom.) És még valami: MacKay a közérthetőség kedvéért végig Nagy-Britanniára koncentrál, példáiban az angol viszonyokat veszi alapul.

Horváth Andor Mátyás és Calam János írása.

Majális tiszteletére éjjel körbejárőröztük a várost, és csak JOBBRA fordultunk, amikor balra, akkor pedig azt a közismert népi rigmust skandáltuk, hogy: Balra át, balra át, áldja meg az Isten Horn Gyulát! És ahogy balra tekintünk, mint égi jelet, megpillantjuk Rogán "Quelle" Antal új szökőkutyának csatornafedelét. Amint a mellékelt ábrán a nyíl mutatja, a jobb széle bebillent. Mi azonban, mint jó nemzeti oldalok, jobb irányba fordítottuk vissza azt. Olvasóinknak is csak azt kívánjuk május elsejére: legyen még jobbra a politika!

Következzen egy rendszeres kommentelőnk, bm613 igen részletes olvasói levele.

A XII. kerület egyik szavazókörében voltam az LMP delegáltja. A társaság: egy profi jegyzőkönyvvezető hölgy, aki már 18. alkalommal dolgozott szavazáson, két 60 körüli hölgy és egy 40 körüli úr, ők voltak az önkormányzatnál bejelentkezett, pártfüggetlen választott tagok. A pártoktól pedig: egy 70 körüli úr a Fidesz képviseletében, egy középkorú hölgy az MSZP-től (ők nem sok vizet zavartak, csöndben végezték a feladatokat), egy 50-es éveiben járó, már ránézésre is ziláltnak tűnő jobbikos, meg én. MDF-es az egész kerületben nem akadt, igaz, mi is csak négyen voltunk az 55 szavazókörre.

Fél 6-ra nagyjából megérkeztünk, előkészítettük a helyiséget, 6:00-ra majdnem be is fejeztük, amikor is megérkezett az első szavazó. Jól leellenőrizte az urnákat, aláírt mindent, amit kellett, így rendben megkezdődött a szavazás. Az első izgalmak fél 9 után jöttek, amikor a jobbikossal és a mozgóurnával elindultam a kiadott 11 címre.

A belga parlament tegnap elfogadta az egész arcot és testet takaró muzulmán női viseletet betiltó törvényt. A tiltás minden közterületen érvényes, a probléma pedig éppen az, mint a holokauszttagadást tiltó törvénnyel.

A burka viselése sok nő számára megalázó lehet. Ilyesmire kényszeríteni egy nőt nem szabad. Ahogyan a Holokausztra utaló jelképekkel sem szabad megfélemlíteni embereket. Viszont mi van, ha egyszer kedvem tartja eltakarni az arcomat egy sállal? Kétségkívül ha a rendőr igazoltatni akar, le kell vennem a sálat, de normális esetben miért ne legyen jogom hozzá? Ha fúj a szél, vagy ha csak a vallásom írja elő? És miért ne kételkedhetnék a Holokauszt megtörténtében, ha agyamra ment valami? Mondhatja bárki, hogy a muzulmán vallás erkölcsi előírásai - azok is, amelyek nem ütköznek az általános emberi jogokba - marhaságok.

Az államnak támogatnia kell a vallásszabadságot is, és minden muzulmán gyereket fel kell világosítani arról, hogy van választása. De az állam nem mondhatja azt, hogy a muzulmán vallás egésze, az imahelyei vagy az öltözködési szokásai marhaságok. Mindenki mondhatja, csak egy állam nem.

Belgiumban igen kevés nő visel egész arcot elfedő nikábot és egész testet fedő burkát. Ez a törvény nem egy veszélyes trendet állított meg, elővigyázatosság volt. Svájc a minaretépítést tiltotta be. És ez olyan, mintha az Egyesült Államok a Ku Klux Klan miatt betiltotta volna a kereszténységet. Mintha Európa a Második Világháború miatt betiltotta volna a német nyelvet. Az Európai Unióban egészen tegnapig lassan, de biztosan egyre nőtt a szabadság foka. Egészen tegnapig.

Mint már korábban megírtuk, a Jobbik és a "Magyar Gárda" olyan, mint a Hamasz: egy terrorszervezet politikai és katonai szárnyai. A politikai szárny is merőben antidemokratikus és agresszív véleményeket fogalmaz meg, a katonai szárny azonban konkrétan terrorizmust valósít meg, azaz félelemkeltéssel próbál elérni célokat. Ahogyan nem sok izraeli hal meg a Hamasz rakétatámadásaiban, úgy a "Magyar Gárda" is csak egyszer szegült szembe komolyan a Rendőrséggel, az ominózus libás felvonuláskor. Igaz, hogy a "Gárda" nem robbantgat, mint a Hamasz, dehát nem is a Közel-Keleten vagyunk, nekünk az ezredéves államiságunkkal egy feleannyira veszélyes terrorszervezet is iszonyú kínos, mint a palesztinoknak, akiknek modern értelemben soha nem is volt önálló államuk.

Azt is megírtuk, hogy Vona Gábor március 15-i beszédje és a jobbikos nagygyűlés, amelyen az elhangzott, egyértelműen neonáci párttá nyilvánította a Jobbikot. Ideje, hogy ezt a megállapítást

Vége a 2002 óta tartó MSZP-SZDSZ kormányzásnak, de annyira, hogy a Fidesz akármikor alkotmányozhat is, ha úgy tartja kedvük. Az elmúlt nyolc évben sok minden volt prioritás a kormány számára, a kisebbségek, hátrányos helyzetűek látszólag azonban folyamatosan. A kérdés az, van-e mire büszkének lennie az MSZP-SZDSZ kormánynak a polgárjogok tekintetében - velünk élt-e Martin Luther King az utóbbi években?

Természetesen nem élt velünk King, de erről majd később.

Olyan szépeket írt a mandiner a Fidesz által újabban nem preferált Sólyom Lászlóról, hogy szóljunk mi is a köztársasági elnökről egy szót. Vajon mi állhat a Fidesz döntése mögött? Miért nem akarják a konzervatívok Sólyomot elnöknek? Nem hiszem, hogy azért, mert Orbán máris köztársasági elnök szeretne lenni. Tudja ő pontosan, hogy most van vagy nyolc éve miniszterelnökként, ha ügyesen politizál. Ahhoz pedig, hogy az országot átállítsa prezidenciális rendszerre, nem jön rosszul öt év. Sólyom ráadásul elég pártatlan, sőt pártatlan kommunikációja néha pont azokkal szemben volt megengedőbb, akikkel szemben a Fidesz is.

Ha én Orbán volnék (istenments), az volna a bajom Sólyommal, hogy ő a legnépszerűbb magyar politikus. Februári adatok szerint ugyan ő sem viszi a hazai lakosság többségét, ám határontúlimagyar-politikája következtében biztosan magas a támogatottsága Erdélytől Pozsonyig, Tel Avivtól Washingtonig a külhonra szakadt magyarok körében. Szóval ha Orbán tényleg saját személye körül akarja egységesíteni a nemzettestet, nem árt, ha másodrangú politikust tol a köztársasági elnöki székbe. Na ja, mert ha a parlament 2005-ben az ellenzéki Orbán által preferált jelöltet szavazta meg, akkor a 2/3-os kommergyőző Orbán jelöltjére sem fog nemet mondani. Ha pedig Sólyom László igazán ravasz politikus volna, itt volna az ideje néhány igazi amatőr hibát elkövetnie. Mondjuk bevallhatná, hogy elkúrta, és máris helyrejönne a tetszési index. Akkor Orbán is lehetne legalább tizenötmillió magyar kedvenc politikusa, és Sólyom is megmaradhatna a nemzet környezetvédőjének.

Két napja láttam az első plakátot, csak futólag a buszról, ahogy a betűtípusra meg a színvilágra néztem, elkönyveltem magamnak: egy új LMP-s plakát, de meg is jegyeztem, hogy majd elolvasom. Tegnap azonban a buszmegállóban állva rádöbbentem, hogy a zöld színű plakát nem az LMP-t, még csak nem is az MDF-et hirdeti, hanem az MSZP főpolgármester-jelöltjét, Horváth Csabát. Gondolkodóba estem. Ez lenne az a Horváth Csaba? Első emlékem erről a II. kerületi polgármesterről az, hogy szlalomsörrel bambultunk a tévé előtt, amikor elkezdett beszélni. Csak néztük, hallgattuk, majd amikor a vagy 3-4 perces interjúnak vége lett, összenéztünk: "Ez most tényleg nem mondott semmit?", majd megállapítottuk, hogy remek politikus lehet, nagy jövő áll előtte. Nem gondoltam, hogy ennyire igazunk lesz.

A Fidesz kétharmados győzelme sok kérdést vet fel. Itt most nem a jövőről, nem arról lesz szó, hogy mit kezd majd vele, hanem a múltról, arról, hogy miért alakult így. Hallani olyan véleményt, hogy a magyar választási rendszer sajátosságai eredményezték a földcsuszamlást. És sokan törik a fejüket azon is, hogy a magyar választók miért nem tartották veszélyesnek a kialakuló alkotmányozó többséget. Langyos, langyos. Mindkét felvetés helyes irányba mutat, de rosszul teszi fel a kérdést. Nézzük tehát meg, milyen körülmények tették lehetővé, és milyen okok eredményezték a kétharmadot. A magyar választási rendszer a győztest jutalmazza, halljuk sokszor. Ebből annyi igaz, hogy a 176 egyéni körzet a többségi választási rendszer eleme, és itt valóban a győztes mindent visz. De Magyarország nem angolszász ország, vannak területi listák és kompenzációs lista is. Azaz van lehetőség a kisebb pártok bejutására, és az erős ellenzék kialakulására is. Mármint az előbbire mindig, az utóbbira viszont csak bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ha egy párt megugorja az ötszázalékos küszöböt, bejut. De győzelemre csak olyan erőnek van esélye, amelyik az egyéni körzetekben tud győzni. Erre az elmúlt idők magyar választásai két lehetőséget mutattak (némi egyedi eltérésekkel).

Vona Gábor máris eszembe juttatott egy ilyet. Azt állította, hogy "gárdista" egyenruhában fog bemenni az Országgyűlésbe. A magyar Országgyűlésben egy neonáci félkatonai szervezet egyenruhában fog megjelenni. A magyar Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján ez a szervezet nem működhet Magyarországon. Az Országgyűlés mentelmi bizottsága, amennyiben a Fidesz úgy akarja, kétségkívül felfüggeszti Vona Gábor mentelmi jogát, amennyiben az Ügyészség perbe fogná, mivel tiltott szervezetet működtetett, ráadásul a Parlament falai között. És itt nem lehet azzal jönni, hogy önmagában a ruha viselete nem szabálysértés, nem alkalmas félelemkeltésre. Egy ilyen gúnyába öltözött ember az Országgyűlésben, ez nem tréfadolog. Vona Gábor nyilvánvalóvá tette, hogy a "Magyar Gárdát" képviseli, amikor ebben az öltözékben megy be a parlamentbe. Nincs mese, fel kell oszlatni. Ezt várjuk a Fidesztől.

Apró, ám lényeges probléma van a szavazás rendjében. Valami oknál fogva az embernek kicsit rábeszélős, némileg ingerült hangon mindig elmondják, hogy "nem kötelező a boríték használata". Én csakazértis borítékot használtam, mert nem szeretem, ha megpróbálnak lebeszélni az adataim megőrzéséről. Az én választókörömben rajtam kívül 305-en szavaztak. Vajon nem reális annak az esélye, hogy a többi 304 hallgatott az okos szóra, és nem rakta borítékba a szavazólapot?

Amennyiben a szavazólap elég vastag ahhoz, hogy ne látsszon át rajta a szavazat, a boríték fölösleges. Amennyiben nem elég vastag hozzá, kötelezővé kellene tenni a borítékot. Azonban az, hogy a szavazatok a bedobásuk pillanatában jól látható módon különbözzenek egymástól, a titkos szavazás elvével teljességel összeegyeztethetetlen. Úgyhogy álljon itt mementónak az Alkotmány idevonatkozó paragrafusa, amelyet tegnap, ha nem is nagyon súlyosan, de valószínűleg a legtöbb szavazókörben megsértettek.

71. § (1) Az országgyűlési képviselőket, az Európai Parlament képviselőit, a helyi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestert és a fővárosi főpolgármestert a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választják.

A választások első fordulója előtt két hónappal választási totóra invitáltam az olvasókat. Íme, az eredmények. A kérdésekből magukból elég jól látható, hogy milyen várakozásaim voltak, mik tűntek akkor reális kérdéseknek, néhol döbbenetes megnézni ehhez képest az eredményeket.

1.) Kap-e az országos listán 55%-ot a Fidesz? NEM
2.) Kap-e az országos listán 13%-ot a Jobbik? IGEN
3.) Kap-e az országos listán 25%-ot az MSZP? NEM
4.) Kap-e az országos listán 5%-ot az MDF(-SZDSZ)? NEM
5.) Kap-e az országos listán 3%-ot az LMP? IGEN
6.) Nyer-e 150 körzetben a Fidesz? IGEN
7.) Nyer-e egyéni körzetben a Jobbik? NEM
8.) Kap-e Budapesten listán 50%-ot a Fidesz? NEM
9.) Lesz-e az országos listán 10%pont különbség az MSZP és a Jobbik között? NEM
10.) Lesz-e olyan egyéni jelölt, aki 75% felett nyer az első fordulóban? NEM
11.) Melyik párt nyer az ózdi körzetben? FIDESZ
12.) Melyik párt nyer a kazincbarcikai körzetben? FIDESZ
13.) Kap-e 1%-ot a fenti öt listán kívül valamelyik párt? NEM
13+1.) Lesz-e 2/3? IGEN

Ha jól számoltam ki a pontokat, akkor az alábbi eredményeket értétek el:

Tegnap megfordultam a Velencei-tónál. Visszafelé Dinnyésnél szálltam fel a vonatra. A máskor teljesen kietlen állomáson ezúttal vagy hat munkagép robotolt a megfelelő kezelőszemélyzettel egyetemben. Úgy látszik, lesz mégis vasút a jövő Magyarországában. De mivel az épület előtt munkálatok folytak, ideiglenes peront létesítettek távolabb. Éreztem, hogy lassan ideje volna odajutni, hát felcihelődtem. Ekkor azonban kilépett a forgalmi irodából az ügyeletes, és megkért, hogy ne menjek még ki a peronra, mert most telefonáltak neki Gárdonyból, hogy jönnek a Fradi-szurkolók a következő vonattal, és dobálják kifelé a söröket az ablakból. Úgyhogy inkább előhalásztam a zörejgyűjtő-berendezést a táskámból, és lesben állva vártam. Semmi extrém nem történt, de kedves hangulatképet sikerült összegyűjtenem, itt alább meg lehet hallgatni. A szurkolókat egyébként Székesfehérváron a Rendőrség várta az állomáson.

A Másik Párt kormányzását valószínűleg leginkább szimbolikus lépésekkel fogja megkezdeni. Ez igen bölcs dolog, mivel Magyarországon nincs egy, az amerikaihoz hasonló két és fél hónapos átállási időszak; a kormány és az új országgyűlés gyakorlatilag alig egy hónap alatt összeáll és megkezdi munkáját. Ennek megfelelően a részletekbe menő munka, amelyhez a kormányhivatalok olajozott működése elengedhetetlen, nem is kezdődhet meg rögtön a kormányalakítás után.

Ezzel együtt hónapok óta rebesgetik a Másik Párt Elnökének igazi felforgatóan szimbolikus terveit: nagyobb hatalmat a köztársasági elnöknek, hogy aztán ő is az lehessen, meg az önkormányzati rendszer totális átalakítását, hogy az ország helyhatósági szinten is [na milyen színű is?] maradjon... A legújabb terv a nemzeti egység. Király szlogen, Magyarországon eddig egy mindignyerő párt egyik nevét adta.

Igenám, de mit jelent ez?

Idén nemcsak az Egyik, de a Másik párt is igyekezett töketlen kampányt csinálni. De vannak, akik rajtuk is túltesznek. Az ajtóstul.hu online filmsorozatot indított, melyben fiatalok dinamikus csapata próbál berobbanni a politikai közéletbe. Hogy ez mennyire nem sikerül, az még a Harmadik(-Negyedik, nyugodjékbékében)-kampányt is überolja. Szavakkal nem is igen lehet kifejezni, nézzék meg online!

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

A tavaszi szünet idén viszonylag későn kezdődött, így az első napján arra ébredtem, hogy arcomat melengetik a napsugarak, és hangosan csivitelnek a madarak. Már egy hónapja Budakeszin laktunk, és kezdtem megszokni a környezetet, a kertváros hangulatát. A szüleim elmentek dolgozni, mielőtt felébredtem volna, tehát teljesen szabad voltam. Hallottam, ahogy az utcában ugat egy kutya, aztán egy autó is elhúzott a ház előtt, de ezen kívül csend volt és nyugalom. Ezért költöztünk ide. A gondolattól megszállt valami nagy-nagy bátorság, és elhatároztam, hogy ma lesz a nagy nap. Most fogom megpróbálni, aztán majd büszkén mesélem az ámuló szüleimnek. Hiszen mikor lenne tökéletesebb az időpont? Hétköznap délelőtt van, alig jár valaki az utcán. És már elég jól ismerem a környéket, apu tényleg bejárta velem az összes utcát. Végül is tényleg ezért költöztünk ide. Felkeltem, felöltöztem, bekaptam néhány falatot a kikészített reggeliből (ó, az én drága anyukám), de alig bírtam legyűrni, mert azért nagyon izgatott voltam. Nem, nem féltem, hanem egyszerűen izgultam. Az első alkalomnál természetes az ilyesmi, szerintem.

Update: tudják, mit? Tetszik ez az egyikpárt-másikpárt. Intellektuális kalandra hívjuk fel olvasóinkat, és kipróbáljuk, érthetőek maradnak-e az írások kampánycsend-stílusban!

Update 2: Hoppá, trásvendégszerzőnk, Corry megadta nekünk a linkek linkjét: ezek szerint az álnevezés pusztán l'art pour l'art, remek! Tudják, ugye, hogy én a Másik Pártra szavaztam?

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, a kampánycsend elavult fogalom. Hiszen ha valaki megkérdezi a véleményünket, és mi elmondjuk neki, akkor nem sértünk kapánycsendet. Márpedig ha valaki nem kattint egy linkre, nem jön direkt a mi blogunkra, az nem találja meg a véleményünket. Nem dugjuk az orra alá, még az újságárusnál sem látja kirakva. A Sárdobáló maga a szólásszabadság: azt mondunk, amit akarunk, és ezzel senkinek a szabadságát nem korlátozzuk, nem vágunk ki több fát, alig fogyasztunk több áramot, mint egyébként tennénk. Viszont máris betáraztunk két cikket a hétvégére, amelyben név szerint említünk pártokat. Úgyhogy most előre szólunk: ne tessék idejönni, ha valakit nem érdekel a véleményünk a politikáról. Mert még a végén elmondjuk, hadd hulljon a férgese.

A mai Népszabadság címoldalán így kezdődik a vezércikk:
„A szexuális jellegű botrányok eddig jobbára elkerülték a hazai katolikus egyházat, csak egy-két elszórt eset borzolja a kedélyeket. Közben bírósági eljárás folyik egy „meleg-papos” honlap miatt: a lavina bármelyik pillanatban elindulhat.”Hogy tetszettek ezt érteni? Mi a „szexuális jellegű” botrány? Kiderül, hogy létezett egy titokzatos honlap, amely huszonöt papról azt állította, hogy buzik. A megnevezettek ezt tagadják. A TASZ szerint mindenképpen jogsértés bárki nemi irányultságára vonatkozó adatot az illető engedélye nélkül közzétenni. Aha. Szóval a kedvenc napilap azon háborodott fel, hogy valakik csúnyán lebuziztak néhány papot? Minő nemes magatartás.

De aztán így folytatódik a cikk:
„Nincs okunk kétségbe vonni, hogy Spányi püspök és mások neve méltánytalanul, lejárató célzattal került fel a honlapra, de azt sem lehet kijelenteni, hogy a lista teljességgel hiteltelen.”Tessék? És következik a meg nem nevezett informátor, aki szerint bizony ezek a papok „abban a hírben állnak”. Vajon miért érdekli a Népszabadságot a katolikus papok nemi irányultsága? Vagy úgy általában gerjed a buzikra? Izgatottan várjuk a következő cikkeket, amelyek beszámolnak a buzi fogorvosok, akvaristák vagy éppen szocialista képviselők listáiról.

De van még lejjebb is.

Hogy a Közel-Keleten mennyire bonyolult a helyzet, mennyire tehetetlenek és tétlenek az arab államok politikusai, mennyire követhetetlenek a folyamatok az átlagember számára, nehezen leírható. Egy tegnap történt incidens azonban talán segít érzékeltetni a dolgot. Jordániából kilőttek két rakétát Izrael felé. Az egyik szemmel láthatóan csődöt mondott, és még Jordánia területén lezuhant. A másik sem volt sokkal ügyesebb, telibe trafált egy hűtőházat. Ennek kapcsán egy izraeli veterán tábornok elismerését fejezte ki a jordán terrorelhárítás felé.

Jordánia Egyiptom mellett az egyetlen arab állam, amely diplomáciai kapcsolatot tart fenn Izraellel. Ez azért érdekes, mert ugyanakkor a hathatós terrorelhárítás dacára Egyiptomon egész biztosan keresztülutazik minden egyes rakéta, amelyet a jó 10-12 kilométer hosszú határukon Gázába csempésznek. A rakéták azonban Iránból érkeznek, ami azt jelenti, hogy Jordánián vagy Szaúd-Arábián kell keresztülszállítani őket. Annak idején, a gázai háború kapcsán kiszámítottuk, hogy Jordánia ebből a szempontból valószínűtlen, hiszen csak 10 kilométer hosszú a határa Egyiptommal. Ezt most újra kell gondolnunk. Lehet mérlegelni, hogy vajon melyik ország terrorelhárítása a rosszabb: Szaúd-Arábiáé vagy Jordániáé? Az utóbbi elfogadja Izrael jelenlegi területét, sőt egy 1994-es megállapodás értelmében ellenőrzése alatt tartja a kelet-jeruzsálemi muzulmán szent helyeket. Szaúd-Arábia az Egyesült Államok pajtása, legfőbb olajpartnere. Akármi is zajlik, valahogyan ennek a két országnak Egyiptommal közösen nem sikerül megoldania, hogy azok a fránya iráni rakéták ne ússzanak át a Vörös-tengeren Egyiptomba, majd onnan szárazföldön és föld alatt Gázába. De egy vén izraeli tábornok szerint nincs baj, ilyen egy jó terrorelhárítás. Milyen lenne egy rossz?

Orbán elment Edelénybe, ahol Molnár Oszkár molnároszkározott, és elmagyarázta a lakosoknak, miért nem szabad az exfideszes, pártjából nagynehezen kirúgott polgármesterre szavazniuk, és miért nem szabad a Jobbikot vagy az MSZP-t választaniuk. Mostanra már megszokhattuk a Fidesz részéről az MSZP és a Jobbik értelmetlen összemosását, az értelmetlen Fidesz-Jobbik-összemosásra adott óvodásszintű választ.

Ugyanakkor Orbán a második fordulóban a háromharmadhoz akar közelíteni, s erre az ötletre nem véletlenül hívta fel a figyelmet az Index: a gondolat meglepő hasonlóságot mutat Vona Gábor "talán-csak-egy-párt-lesz-a-parlamentben"-öletével. A szándék nyilvánvaló: a Jobbik választás előtti beugratós túlzásában, kormányzásra készülésében sokan csalódhattak. Akik így tapasztalták meg, hogy a nemzeti egységet a Jobbik a maga neonáci módszereivel nem képes megteremteni, talán a racionális konzervatívok földcsuszamlásszerű többségéhez szívesen csatlakoznak. (Az, hogy mi is a nemzeti egység, önmagában problémás kérdés, rengeteg értelmezése lehet, melyeknek legalább a fele semmitmondó, de ezekről még később írunk.)

Orbán trükkje ügyes, de kétélű fegyver. Ahogyan a Jobbik sem leplezhette csalódottságát afölött, hogy nem volt képes várakozásokon felül teljesíteni, a Fidesz a választási eredmények dacára is rögtön a kormányalakítás után szembesülni fog a nemzet megosztottságával. Ugyanis amit Orbán Edelényben mondott, az csúsztatás. Az, hogy a Fidesz a választók szemében az egyetlen kormányzásra képes erő Magyarországon, nem jelenti, hogy képes egységgé kovácsolni a számtalan érdekcsoportot, a korrupt és lassú bürokráciát vagy a kisebbségeket és a nagyrészt többé-kevésbé rasszista többséget.

Tölgyessy Péter vasárnap az MTV-ben említette, hogy elképzelhető, hogy a Fidesz a kettős állampolgárság kérdését könnyített honosítás formájában oldaná meg. A Fidesznek ebben az esetben messzemenően igaza volna - csakhogy a dolog koncepciója alapvetően nem stimmel.

Nem hiába az Osiris a legjobb társadalomtudományi kiadó ma Magyarországon. Egyetemi tankönyvként használható, összegző munkák sorát adja ki, most éppen Tomka Béla Európa társadalomtörténete a 20. században című munkáját szeretném ismertetni (Osiris, Budapest, 2009). A könyv történeti összegzés: nem szociológiai szakkönyv, hanem a művelt laikusoknak, illetve társadalomtudományt hallgató egyetemistáknak készült áttekintés. Ez a hatalmas erénye, de gyengesége is egyben. A társadalomtörténetet a legszélesebb értelemben fogja fel: az olyan hagyományos témák, mint a népesedés, családszerkezet, mobilitás, urbanizáció, identitás mellett külön fejezeteket szentel a munka világának, a fogyasztásnak, a szociálpolitikának vagy épp a politikai törésvonalaknak. Ennek során hihetetlen mennyiségű szakirodalmat mozgat meg: a bő ötszáz oldalas szöveget több mint nyolcvanoldalnyi jegyzetapparátus és irodalomjegyzék követi. Ebből azonban az is következik, hogy a műnek nincs elméleti íve, egységes alapkoncepciója. Bevallottan gyakorlatias megközelítésű, adatgazdag könyvet írt Tomka. Az egyes fejezeteknél bemutatja ugyan a rivális elméleteket, de meglehetősen távolságtartóan. Aki tehát egy nagy történetet vár, az európaiság kvintesszenciáját, az csalódni fog. Akit azonban érdekel a társadalomtörténet, és képes a tényekben is megmártózni, az élvezettel forgathatja. Engem három dolog ragadott meg különösen: a jóléti rendszerek leírása, illetve kritikája, valamint a munkavégzés európai sajátosságai.

Végre kezdődik? A mai Élet és Irodalom címoldalán Megyesi Gusztáv "Búcsú a Bourbonoktól" címmel ír a szocialisták felelősségéről a választási kudarcukban. 

Lendvai Ildikó úgy tett, mintha múlt vasárnap az égvilágon semmi se történt volna, mintha a szavazópolgárok döntő többsége nem kívánta volna pártját a pokolba, s a nyolc év alatt bevésődött reflexeknek engedve kommentálta az eseményeket.

Megengedve a szerzőnek, hogy nem nyolc, hanem inkább huszonnyolc év reflexeiről lévén szó, felidézi, ahogyan Lendvai kubatovgáborozni kezdett, majd erősen kétségbe vonja az MSZP elnökének szavait, tekintve, hogy (Bréking: Szanyi buzdított az átjelentkezésekre):

Éjjel fél 2, belső-erzsébetvárosi utca. Középmagas, rendezetten öltözött, fehér bőrű, szőke hajú férfi jön velem szembe, majd megkérdezi:

- Nem akarsz mobilt venni? Olcsón adom, nézd, megmutatom!

Ehhez hasonló eset már két korábbi alkalommal is előfordult velem. Érdemes elgondolkodni egy pillanatra azon, mi vezethet valakit arra, hogy ilyen körülmények között próbáljon eladni egy mobilt. Akármibe lefogadnám, hogy a mobil lopott volt, na de miféle keresletre alapoz, aki ebből akar üzletet csinálni? Ki vesz késő éjjel mobilt az utcán egy ismeretlentől? Vagy milyen közbiztonság az, ahol az illető nem tart attól, hogy lefülelik? És ha éjjel akar mobilt eladni, miért egy teljesen néptelen utcán bóklászik? Persze három példa még nem jelent bűnszövetkezetet.

Remek játékra hívta fel a figyelmemet egy barátom. A Sztaki szótárát már bionyára sokan ismerik, most felfedeztük az anagramma keresőt. Beírsz egy szót, kifejezést, nevet, és megmondja milyen értelmes szóra rendezhetők át a betűk. Íme pár viccesebb politikusnév anagramma:

Rogán Antal = Angol Tanár

Pokorni Zoltán = Álnok Pozitron

Gyurcsány Ferenc = Fény nagyúr reccs 

Mesterházy Attila = Álma szittya teher

Sólyom László = Mosoly Szálló

Hiller István = Elvtárs Nihil