A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer ír 159.: Mongol 15. Igen, emlékszem

2016.02.06. 07:00 kolbenheyer

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14.

15.jpgA Gandan nagy tróntermének ajtaját nyitva hagyták, hadd szellőzzön, hiszen majdnem száz ember tolongott odabenn. A huzat meglebegtette a trón mellett két oldalt kifeszített imazászlókat. A nyolcadik Bogd Gegen kezével végigsimított a legközelebb eső, az öt elem színeiben pompázó zászlókon, kék, fehér, piros zöld és sárga, és a ráírt mantrákat olvasta, vagy legalábbis úgy tett, hogy leplezze zavarát. A Bogd Gegen tizennégy éves volt, és bár már nyolcadszor született újra, még mindig nem tudott elég jól mongolul. Most viszont a Szecsen Kán tartományának mind a huszonnégy zászlós hercegét mutatták be neki. Egymás után léptek be a terembe, prémes fövegben, csillogó vértben, nehéz köpenyben, egy, két vagy három szolga hozta rangjuk egyéb jelvényeit, és féltékenyen méregették egymást, nem lépte-e át valaki a szokások szigorú törvényeit. A trón két oldalán a sárga sapkás és köpenyes szerzetesek sorakoztak, a Bogd Gegen jobbján Norbu rinpócse állt és súgta a fülébe a soron következő kung, vang vagy bejle nevét. – Igen, emlékszem rád. – mondta ilyenkor a Bogd Gegen, hangosan elismételve a herceg nevét, áldást mondott rá, és érdeklődést színlelve meghallgatta mondandóját. A válaszadás szerencsére Tenzin rinpócse feladata volt, aki a balján állt, és méltóságteljes orrhangon közölte, hogy a Bogd Gegen örül vagy szomorú, és az ügyet ide vagy oda utalja. Az idősebb vangok és kungok sorra ellépdeltek a trón előtt, és már csak néhány fiatalabb bejle volt hátra.

 – Igen, emlékszem rád, Baján bejle. – mondta a Bogd Gegen – A szeretet szavait kimondani könnyű, felismerni, hogy a szeretet türelemre és kitartásra épül, már nem könnyű. – tibeti akcentussal, színtelen hangon, de érthetően mondta, de a pillantása éppen csak átsuhant a hercegen és rögtön visszatért az imazászlókhoz. A bejle azonban nem köszönte meg az áldást, és nem lépett tovább udvariasan, hanem izgatottan hadarni kezdett. – Szentségednek tudnia kell róla, tennie kell valamit, azonnal adjon parancsot az üldözésre, én is csak most kaptam a hírt, hogy az egész szállás megszökik, már az apja, Badma is áruló volt, de ez az Engke még istentelen is, kicsapták innen, a Gandanból, most meg megszökteti az egész szállást, üldözőbe kell venni őket, Szentséged adjon parancsot! – Nem keletkezik, nem pusztul, nem örökkévaló, nem megsemmisülő … – olvasta a Bogd Gegen a sárga imazászlón a szép, ám mégis kissé gyerekes kézírást. Ha valaki a lesütött szemébe nézett volna, láthatta volna, ahogy a pupillája összeszűkült, mint aki elréved. Aztán összerezzent, felnézett és hirtelen Tenzin rinpócse szavába vágott, aki már a kínai kormányzóhoz küldte volna Bajánt. – Igen, emlékszem Engke tajcsira. Nem áruló, nem lesz üldözés. Aki fél, az ne féljen többé, aki rab, az legyen szabad. – a hangja most élesen csengett. Norbu és Tenzin rinpócse haragos pillantást váltott, Baján hátrahőkölt, a mongol hercegek közt mormogás támad. A nyolcadik Bogd Gegen felállt, áldásra tárta a karját, még egyszer végigsimított az imazászlókon és kiment. A szerzetesek köpenyük alatt összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel követték.

Rincsen a kolostor piros kapujánál állt Baján többi emberével, és a nyakát nyújtogatva kereste a bejlét a kifelé tóduló tömegben. A hercegek láthatóan izgatottak voltak, néhányan egymással pusmogtak, mások öles léptekkel siettek várakozó szolgáikhoz, már messziről kiáltva, hogy nyergeljenek. Ekkor Rincsen észrevette Bajánt. Gyorsan, leszegett fejjel lépkedett, de fövegét a kezében gyűrögette és az arca kivörösödött. A többiek elhúzódtak tőle. – Sikerült, uram? – kérdezte Rincsen, de Baján csak a fövegét vágta hozzá. – A lovamat! – vakkantotta, aztán rögtön felperdült a pejre. Rincsen loholt a saját lovához, düh és kétségbeesés kavargott benne. Az nem lehet, hogy megszöknek! Hát hiába lovagolt Baján szállására, majd amikor megtudta, hogy a bejle Ik Hürébe ment, hiába követte oda is, hiába érkezett még időben, a Bogd Gegennél tett látogatás előtt, hiába győzte meg a bejlét, hogy ott kérjen segítséget, minden hiába! A fia megtévesztői, a fia árulói, vagy ahogy egyre többször gondolt rájuk, a fia gyilkosai megszöknek. – Rincsen! – kiáltott hátra a bejle, és Rincsen mellé ugratta a lovát. – Mikor is jártál ott? – Három napja, bejle, az utolsó csoport akkor még ott volt! – Az utolsó? – Igen, már egy ideje szökhetnek, kisebb csoportokban. De én a családommal a kurultáj után kiköltöztem a szállásról, nem tudom pontosan. – Három napja? Még utolérhetjük őket. – De uram, nem azt parancsolta a Bogd Gegen … – Baján szinte sziszegte a választ: – El akarod kapni őket? Akkor? – és vágtába ugratta a pej lovát.

Kislexikon

Folytatása következik február 13-án





Szólj hozzá!

Címkék: mongol kolbenheyer ír

A bejegyzés trackback címe:

https://sardobalo.blog.hu/api/trackback/id/tr747870164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.