Két éve halt meg Kemény István a magyarországi szociológia egy fontos alakja. Március elején volt egy megemlékezés a DocuArtban. A rendszerváltás előtt, 1973-tól publikációs tilalom alá helyezték, majd Franciaországba emigrált, ahol a Magyar Füzetek szerkesztője lett. 1990-ben tért haza, Demszky Gábor főtanácsadója lett. Az átláthatatlan viszonyok között próbált rendet rakni.

A magyarországi roma kutatások egyik úttörő alakja. A mai napig az általa vezetett országos reprezentatív cigánykutatások szolgáltatják a legtöbb információt a legnagyobb hazai kisebbségről. 1971-ban vezette az elsőt, másodikat 1993 és a legutolsót pedig 2003-ban - azóta sem készült ilyen átfogó felmérés.

Sok helyen jelent meg nekrológ a halála után, például az Amarodromban vagy a Narancsban. Ebből a hosszabb idézet:

Hát mi nem megmondtuk? Ráadásul, ha 2008 nyarán már létezünk, nem megmondtuk volna már akkor is? Orbán Viktor lesz Magyarország következő miniszterelnöke. Előfordulhat, hogy a Fidesz kormányra kerülése után előveszi a korábbi évek kényes diplomáciai kérdéseit, és akkor bizony az az eset is előkerülhet, amikor Igor Szavolszkij, az Oroszországi Föderáció Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövete a Magyar Köztársaságban enyhe undort érzett Orbán Viktorral szemben, aki élesen kikelt a Grúzia elleni agresszióval szemben. Érdemes újra felhívni a figyelmet, hogy Szavolszkij a Szovjet nagykövetségen, a '60-as években kezdte magyarországi pályafutását, valamint hogy Orbán Viktor az akkori magyar kormánnyal ellentétben az Unió többi tagállamának reakcióját követte ebben az esetben. Szavolszkij az Európai Unióval szembeni posztszovjet imperialista ellenkezést képviseli, de eléggé nekulturny módon. President Medvegyev, if you seek peace, if you seek prosperity for the Soviet Union Russia and eastern Europe, if you seek liberalization, értem, hogy az MSZP-kormány végéig maradhatott, de most már tessék visszahívni ezt a diplomatát. A Fidesztől pedig joggal várhatjuk el, hogy a jövőben az Oroszország által időnként kikapcsolt gázszolgáltatás helyett legföljebb a villanyenergia-felhasználást támogassa. Ha folytatódik a gázár-kompenzáció, akkor nem sikerült kijutnunk a Gazpromnak előnyös populizmus zsákutcájából.

Na végre, ismét narancsbőrös az ország!

Balczó Zoltán épp nyilatkozik az MTV-nek. Az imént azt állította, hogy bár sokan nagy elvárásokat fogalmaztak meg a Jobbikkal szemben, a 15% is hatalmas eredmény. Arról nem beszélt, hogy a nagy elvárások fő megfogalmazója Vona Gábor "miniszterelnök-jelölt" volt: ő mondta, hogy kormányzásra készülnek, és a Jobbik 2/3-os győzelmének csak a Fidesz áll az útjában, és hogy ki tudja, talán nem eggyel több, hanem néggyel kevesebb párt lesz a parlamentben. Hát, nemcsak a 100%-os, de még a 67%-os parlamenti többség is illúziónak tűnik így utólag. A Jobbik alelnöke, EP-képviselője szerint tehát pártja hazudott a kampányában - mégsem készült kormányzásra.

A Sárdobáló a választásokat a Tumblr-oldalán kommentálja a továbbiakban. Az éjszaka végén összefoglalót közlünk a blogon. Az alábbiakban az este fél 10-es adatok láthatók.

Az Országos Választási Bizottság nem ad ki hivatalos adatokat, úgyhogy mi beszerezzük őket belsősöktől. Ég a pofám, hogy vannak belsős informátoraink. Ezt a posztot rendre frissítjük az este folyamán. Az utolsó frissítéskor az OVB 3 órája szarakodott.

Állítólag 48%-os feldolgozottságnál Fidesz 54%, MSZP 19%, Jobbik 17%, LMP 6,82%, MDF 2,42%.

LMP-belső adatok

Az LMP a belső infójuk szerint Budapesten 10-14% között mozog körzetenként változóan, és este 9-kor Kecskeméten 10%-ra állt.

Berényi Konrád szerint az LMP a VII. kerületben 20% körül áll.

Mandiner-adatok

Budapesten 14-20%-körül kap az LMP a mandiner szerint. Állításuk szerint a Jobbiknál aggódnak, mert az LMP 3-szor annyit kap Budapesten, mint ők. (Vaze, ez már tényleg úgy néz ki, mintha az LMP médiahack-csapata lennénk.) I. kerületben az LMP egyéni jelöltje16%-ra áll.

Az 84%-os feldolgozottság mellett a 7. választókörzetben Rogán Antal 53,24%-ra áll, a Fidesz-lista 47,7%-ra.

Miskolcon alacsony feldolgozottság mellett az LMP 10%-ra áll, de veri a Jobbikot.

BAZ-megyében a mandiner szerint a következőek az adatok: Fidesz 46,05%, Jobbik 28,64%, MSZP 19,89%, LMP 2,97%, MDF 1,20%.

Ha egy szavazókörzetben este 7-kor 600-an voltak, percenként ketten szavaznak le és ötpercenként valaki meghal, mert hideg van, és kampánycsend miatt nem lehet forralt bort osztogatni, hány órakor csökken Magyarország lakossága 10 millió alá?

Ha az OVB egy átlagos kérdést másfél óra alatt vitat meg, akkor vajon hány órakor jelentkezik egy fiatal rendező a BeNeLux(tm) államokból, hogy filmre vigye ezt a többfelvonásos posztmodern színdarabot?

Annyi kérdést akartunk feltenni, ahány a magyar igazság. Tehát hány a magyar igazság?

 Szigeti Péter elmondta a televízióban már este 7 előtt, hogy lokális kampánycsend lesz ott, ahol az Országos Válsztási Iroda (OVI) hibájából nem sikerül este 7-ig befejezni a szavazást.

Ennek ellenére most az M1-en Süveges Gergő úgy beszélget Török Gáborral, Gíró-Szász Andrással, hogy nem mondják ki a pártok nevét, hogy ne sértsenek kampánycsendet. Egyrészt nem tudom, hogy erre mi szükség van még, és meddig akarják ezt csinálni. (A jelek szerint még kb. további 3 óráig.) Másrészt csak a hülye nem érti meg, hogy melyik pártot írják körül. A gyengébbek kedvéért a következő a megfejtés. Amikor azt mondják, hogy idén azért nem volt kampány, mert az egyik korábban nagy pártnak nem volt ereje, a másiknak nem volt érdeke, akkor az akinek nem volt a kampányra ereje, az az MSZP, akinek nem volt érdeke, az a Fidesz.

Most még nem tudjuk a választás eredményét, de a sok évvel ezelőtt megjelent Képviselő Boogie című szám minden állítása is érvényes még ma is, leszámítva, hogy a szereplők közül néhányan már nem fociznak.  Amíg jönnek az eredmények, mindenkinek ajánlom ezt a zenét! (A felvétel Friderikusz műsorában készült, ezért van ő a videó elején.)

Amikor ez  a poszt megjelenik még nem tudjuk, hogy pontosan hogyan is fog kinézni  a következő parlament, azt azonban nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy meggyőző támogatottságú Fidesz kormány fog felállni. Azt tehát már 19 órakor nyugodtan  kijelenthetjük: a következő időszakban Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. A kérdés az, hogy mekkora lesz a Jobbik és az MSZP frakciója, valamint bejut-e az LMP és az MDF. Sokan leírták már, mégis fontos itt leírni, hogy miért nem szavaztam most sem az MSZP-re.Meggyőződésem, hogy minden választópolgár kiválaszt magának néhány szempontot, ami alapján eldönti, kire fog szavazni.

Az én esetemben ez az emberi jogok kérdése, a szegények valamint a cigányok helyzete. Néhány dolgot  fontos  kiemelni. Annak ellenére, hogy az elmúlt 8 év többségében  MSZP-SZDSZ  kormány volt, amely hangosan a szabadság pártján állt, két olyan lépésük jut eszembe, ami  növelte a  szabadságot. A egyik a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatának elismerése (innen is mély tisztelettel üdvözlöm Semjén Zsolt atyát), a másik pedig a sorkatonaság eltörlése. Ez pedig lássuk be, nagyon kevés. Ideológiai tekintetben sokkal nagyobb volt a szabadság, mint 1998-2002 között. Nem  volt Országjáró, koronaúsztatás, keresztény Magyarország-diskurzus. Könnyen mondhatnánk, hogy akkor tulajdonképpen jó volt. Nem volt az. Olyan súlyosan sértették meg 2006. október 23-án az állami szervek az alapvető emberi jogokat, amit  nem lehet eltűrni - ezt csak súlyosbította, hogy alig voltak ítéletek a  rendőri intézkedésekkel kapcsolatban. Ehhez képest másodlagos, hogy  alig-alig van előrelépés az állambiztonságis múlt megismerésében.

UPDATE2: Aki nem tart igényt a szavazófülke magányára, az miután megkapta a lepecsételt lapokat, és arréb megy pár métert, a térdén, vagy barátja hátán megtámasztva a papírt is behúzhatja az ikszeket.

68. § (1) A szavazólap kitöltéséhez szavazófülke áll a választópolgár rendelkezésére. A szavazófülke használatára a választópolgár nem kötelezhető. (forrás: 1997. évi C. törvény 71. § (1))

Ez azokon a helyeken, ahol nagy sor áll jelentősen meggyorsíthatja a szavazást.

UPDATE: Most az az info tűnik tutinak, hogy be kell férni  este 7-re a szavazóhelyiségbe(!), de legalább annak előterébe(!).

"A szavazatszámláló bizottság elnöke 19 órakor a szavazóhelyiséget bezárja. Azok a választópolgárok, akik a szavazóhelyiségben vagy annak előtérben tartózkodnak, még szavazhatnak. Ezután a szavazatszámláló bizottság a szavazást lezárja." (1997. évi C. törvény 71. § (1))

Aki vette a fáradtságot, és elment, beállt a sorba, az már ne adja fel, bár itt Budapesten néhol szemerkél, ne menjen haza, próbáljon mindenki beférni majd. Sok jó ember, sok jó demokrata, aki elmegy szavazni kis helyen is elfér :)

Hatalmas sor áll több szavazókörnél. Jellemzően azoknál a szavazóköröknél, ahova az átjelentkező szavazókat beosztották. Mivel az amúgy kb. 800 választóra tervezett szavazókörbe most akár 2000 további választópolgár megy, és semmilyen módon nem gondoskodtak a nagyobb számú szavazó kezeléséről, így másfél,- két órás sorok alakultak ki.

Több mint egy órás várakozásról lehet hallani a következő körzetekből: Baranya 1-es számú körzetében, a győri 7-es számú szavazókörében, a budapesti 10. illetve 11. körzetben.

A Független Hírügynökség helyszíni tudósítói szerint a kialakult sorokban sokan attól tartanak, hogy este hét óráig, vagyis a hivatalos urnazárásig nem kerülnek sorra. A hírügynökség kérdésére az Országos Választási Iroda azt a tájékoztatást adta, hogy a törvény világosan rendelkezik az ilyen esetekről. E szerint: aki időben, vagyis este hét óráig megérkezik a szavazóhelyiséghez, az mindenképpen leadhatja a voksát. (forrás: [origo])

Aki tehát igazolással szavaz, az készüljön fel a hosszú sorokra, és minél hamarabb menjen el szavazni, félni azonban nem kell attól, hogy esetleg este hétig nem kerül sorra, hiszen ha szavazásra jelentkezik, azaz megjelenik a szavazókörnél, akkor addig nem zárják le az urnát, amíg le nem adta szavazatát. Beszéltem a helyi választási bizottságom tagjaival, akik azt mondták, hogy aki este 7-kor ha nem is fér be a fülkék szobájába, de már bent van az épületben, vagy közvetlenül előtte várakozik, az mindenképpen szavazhat.

Remélem a választások után módosítanak a választások lebonyolításán, hogy 2014-ben már elkerülhető legyen mind a külképviseleti szavazás visszássága, mind az otthonuktól távol szavazók kellemetlensége.

 Ma reggel lezuhant a katyni tömegmészárlás megemlékezésére tartó lengyel delegációt szállító repülőgép. Életét vesztette Lech Kaczyński, lengyel államfő, felesége, a lengyel Központi Bank kormányzója, Krzysztof Putra és Jerzy Szmajdzinski, a szejm alelnökei, Krystyna Bochenek, a szenátus alelnöke, Aleksander Szczyglo, a Nemzetbiztonsági Iroda feje, Stanislaw Komorowski, a védelmi minisztérium államtitkára, Janusz Kochanowski ombudsman Slawomir Skrzypek, Andrzej Kremer külügyminiszter-helyettes, több képviselő, több püspök, Pjotr Nurowski, a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke, valamint számos más állami és kormányzati tisztviselő.

Ott volt Jerzy a korábbi nemzetvédelmi miniszter, Janusz Kurtyka, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) elnöke, Ryszard Kaczorowski, az utolsó, emigrációban működő lengyel elnök és Andrzej Przewoznik államtitkár, történész, a Harci és Vértanúsági Emlékhelyeket Gondozó Tanács elnöke, aki rengeteget tett a lengyel-magyar kapcsolatokért. (index.hu, [origo], Lengyelország Ma)

Felfoghatatlan tragédia ez a lengyel nép számára. Az ország vezetőinek elvesztése, és olyan embereknek a halála, akik a katyni mészárlás áldozataira akartak emlékezni, többen hozzátartozóik voltak.

Bár konkrétan nem kötött semmi a lengyelekhez, mindig is úgy éreztem, hogy egy olyan nép, ami közel áll hozzám. Egyszer voltam Krakkóban, amit pár nap alatt nagyon megszerettem, szép emlékeim vannak onnan. Március 15-én a családommal mindig kimegyünk a Bem térre, és viszünk virágot Bem apónak, mert sok generációval ezelőtt Lengyelországból érkezett az egyik felmenőm, hogy megsegítse a magyar szabadságharcot. Gimnazista koromban nagyon tetszett a Solidarność, és amikor külföldön találkoztam lengyelekkel, akkor kivétel nélkül nagyon hamar megtaláltuk a közös hangnemet, nagyon meleg szívvel, és barátian közeledtek.

Ma este nyolc órától a Bem szobornál gyűltek össze több százan, hogy részvétüket fejezzék ki, gyászoljanak. Gyújtottam én is egy mécsest, és készítettem pár képet.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Egy személyes történettel szeretném befejezni – mondta Ágoston atya a bérmálkozásra készülők hittanóráján, majd copfját hátrasimítva körbenézett. – Két hete vasárnap a tizenegyes mise után odajött hozzám egy ötvenöt körüli férfi, potyogtak a könnyei. Azt mondta, hogy azonnal jöjjek, mert a felesége nagyon beteg, és most jutott el odáig, hogy szeretné felvenni a szentségeket. Már az autóban kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan is jutott el hozzám. A felesége, mesélte, mindig is érzékeny lélek volt, de olyan családban nőtt fel, ahol a vallás egyáltalán nem volt téma, így gyerekkorában nem részesült egyetlen szentségben sem. Később, felnőve többször gondolkodott azon, hogy fel kellene keresni egy papot, de igazán nem is tudta, hogyan kezdjen hozzá, meg hát szégyellte is magát. Azt is be kell vallanom, tette hozzá a férj, hogy amikor velem megismerkedett, én sem bátorítottam, sőt. Fel nem foghattam, mit keresnek egyesek a templomban. Aztán telt az élet, megszülettek a fiúk, felneveltük őket, elmentek egyetemre, most már újra csak kettesben élünk. Aztán valahogy csendesen, észre sem vettem, mikor és miért, de kezdtem érteni, hogy mit is keres. Egyik vasárnap kézen fogva elmentünk egy misére, és a leghátsó sorba leültünk. Azóta járunk, ennek már két és fél éve.

Interjú Gulyás József Országgyűlési képviselővel, a Nemzetbiztonsági bizottság volt tagjával. Első rész.

Sárdobáló: Hogy lehet az, hogy az állambiztonsági múlt megismerése inkább egy SZDSZ-es téma lett, illetve mi vezetett oda, hogy igazán komolyan a liberális média foglalkozik ezzel a kérdéssel?

Gulyás József: Egyfelől abban semmi csodálkozni való nincs, hogy a Demokratikus Ellenzék bázisán létrejövő Szabad Demokraták Szövetsége volt ebben a leginkább következetes párt a rendszerváltást követően, másfelől viszont az SZDSZ vezetői sem rendelkeztek elegendő ismerettel arról a szabad választások után, hogy mi is a megoldásra váró feladat. A Hack – Demszky javaslat iránya – amely még az önkormányzati választások előtt akarta tisztázni az ügynökkérdést – alapvetően jó volt. Ugyanakkor a pártállami rendszerben az állambiztonsági tevékenység, az állambiztonsági iratok nyilvánossága egy ennél sokkal komolyabb, komplexebb kérdés. Ennek ellenére a sajtóban főként az ügynökkérdéssel találkozunk, és csak kevesen veszik maguknak a fáradtságot, hogy mélyebbre ássanak. Az igényesebb kezdeményezések a 90-es évek közepétől egyre inkább az iratnyilvánosságot állítják középpontba, hiszen pusztán az ügynökök ügyén keresztül sem a besúgás indítékait, vagyis hogy kiből hogyan lett eszköz a pártállamban, sem a működés lényegét nem érthetjük meg, ha csak részleges és manipulált az iratnyilvánosság. Mélyebb kérdésről van tehát szó, mint hogy ki volt és miért volt ügynök a pártállam idején. A pártállami rendszer működésének mélyebb megismerését érdemes célul kitűzi, ehhez viszont a lehető legteljesebb iratkör kutathatóságát, nyilvánosságát biztosítani kell.
Sokan nem hajlandók szembenézni a mai napig azzal – vagy tudatosan elfedik –, hogy a Magyar Népköztársaság nemhogy jogállam nem volt, hanem szuverén sem. A pártállami rendszer állambiztonsági szolgálata nem működött, mert nem is működhetett „nemzeti” szolgálatként, vagyis önálló, független állam szolgálataként. Érvényesülhettek persze a szocialista táboron belül bizonyos sajátosságok, és ezzel együtt a hazai ügyekben is létezett mozgástér, de ez nem volt független a moszkvai elvtársak által meghatározott stratégiai irányoktól. Még 1956 után is a pártállami vezetés és a Szovjetunió közötti „elvtársi munkakapcsolat” során legitimált tanácsadókkal volt felszerelve a magyar állambiztonság. A rezsim tehát a Moszkva által meghatározott keretek között és módon működött. Ahogy a KGST-ben, úgy az állambiztonsági, hírszerző munkában is érvényesült egyfajta munkamegosztás az egy szövetségi rendszerben működő szocialista országok között, melyben Magyarország egész más szereppel bírt, mint mondjuk Csehszlovákia, vagy az NDK. Viszont a szereposztásról nem Budapesten döntöttek. A magyar szolgálatok és a szovjet szervek között közvetlen munkakapcsolat volt, sőt a kiképzés helyszínéül – egy szakmai szint felett – a Szovjetunió szolgált. Ehhez képest hallunk olyan meséket, hogy egyesek már a brezsnyevi időkben is a KGB-vel szemben védték a Népköztársaság érdekeit.

A poszt folytatása a "Kire ne szavazzunk?" tegnapi posztomnak, ahol kifejtettem, hogy miért is nem szabad az MSZP-re vagy a Jobbikra szavazni.

3. LMP - Az egyesek szemében csak egy új SZDSZ-nek tűnő párt érdekes lehetőségekkel kecsegtet. Megpróbál az urbánus szavazók szívében helyet találni a fenntartható fejlődést programponttá téve. A biciklisek felkarolása hasonlóan szimpatikus ötlet, azonban ezek mellett súlyos hiányosságok vannak a párt programjában. A cigánykérdéshez való hozzáállásuk elszomorító és a gazdasági kompetenciájuk is kétséges. Ezek ellenére a mérsékelt szavazóbázis egyik lehetősége marad az LMP a polgárközpontú, alulról építkező és hitelesebb jellegű hangvétel miatt. Külön szimpatikus, hogy nem neveznek meg "miniszerelnök-jelöltet", tekintve, hogy nem kerülhetnek olyan helyzetbe a választás után, hogy arra szükség lenne.

4. MDF

A poszt egy hatrészes sorozat utolsó darabja. Az első rész a Fideszről, a második a Jobbikról, a harmadik az LMP-ről, a negyedik az MDF-ről, az ötödik pedig az MSZP-ről szólt.

Az ötlet a következő volt. Fogtam az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítottam: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érveltem amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben, azaz most, ismertetem a saját álláspontomat.

Prioritások
Mint korábban már írtam róla, a politikai ideológiák közül a kereszténydemokrácia áll hozzám a legközelebb. Az amerikai jobboldaltól az különböztet meg, hogy fontosnak és jónak tartom az európai típusú jóléti állam fenntartását, azaz nem vagyok minden téren a piaci megoldások híve. Az európai jobboldalnál viszont határozottabb a hagyományos értékekhez való ragaszkodásom, de nagyobb távolságot tartok a nacionalizmustól.
A mai magyar valósághoz képest azonban növelni szeretném az egyéni szabadság és felelősség szerepét, többet bíznék a családokra. A munkámból szeretnék biztonságban és méltóságban megélni. Kisgyerekes apaként különösen foglalkoztat az életminőség: a városok, a közlekedés, az oktatás, az egészségügy, a természet minőségének megőrzése, gyerekeimnek való továbbadása.
Elkötelezett vagyok a magyar demokrácia iránt. Alapvető hibának tartom, hogy a rendszerváltás nem jelentett határozottabb cezúrát, mivel ez erkölcsileg kétessé tette az új rendszert. De irritálnak a holdkórosok, és kifejezetten viszolygok azoktól, akik jogot formálnak mások méltóságának sértegetésére. Szeretném, ha a közbeszéd változna, ha a törzsi háború elcsitulna. Ehhez új arcokra és témákra is szükség van.

 Egy biztos: el kell menni szavazni, mert az érdektelenség a demokrácia halála.

Az előzmények
A sorozat előző öt részében az egyes pártokat vettem sorra. Lecsupaszított üzeneteikről két retorikai pozícióból írtam.
Először elképzeltem, hogy egy tájékozatlan és befolyásolható embert mi győzhet meg, ha az adott párt plakátjait nézi, szlogenjeit hallgatja.
Utána pedig elképzeltem, hogyan lehetne az így kialakult meggyőződés ellen érvelni.
Szerepjáték volt tehát, bár az érvek sosem voltak egyforma súlyúak, hiszen nem tudom megtagadni önmagamat.
Most viszont vége a játéknak, és leírom, kire és miért szavazok. De először talán azt, kire nem. Sosem szavaznék az MSZP-re. Már csak a politikai váltógazdaság szabályai miatt sem, hiszen aki elrontotta, azt küldjük kispadra. De valójában még sosem bírtam rávenni magam, hogy oda húzzam az ikszet: nekem túl kevés az eltelt húsz év, itt van még az orromban a diktatúra szaga. Sosem szavaznék a Jobbikra sem. Retorikájuk olyan mértékben agresszív, kirekesztő, rasszista és antiszemita, programjuk pedig annyira dilettáns, hogy csak undorodni tudok tőlük. A történelem nem fog megismétlődni, nem éled fel a fasizmus, de rossz befogott orral járkálni. Végül meg kell vallanom, hogy az MDF nem győzött meg: egy ennyire inkoherens társaságra nem vesztegetem a szavazatomat.
Akkor mi marad?

Egyesült államokbeli összekötőnk (értsd: besúgónk) érdekes összehasonlítással látott el minket a Kubatovgate kapcsán. A "világ csendőre" más ország, mint hazánk. A választási kampányban a lakosság sokkal nagyobb arányban vesz részt, mint itthon. Bush 2004-ben valószínűleg azért nyert, mert jól tudta mozgósítani az őt támogató keresztény konzervatívokat. A kampány másfél éves folyamat, és az utolsó fél évben minden választókörzetben mindkét pártnak van egy-egy irodája, ahol az elnökválasztást, a szenátusi, kongresszusi és helyi szenátusi szavazás kampányát szervezik. A választások egyik legfontosabb eszköze a pénzgyűjtés, a másik pedig az aktivisták tábora. Mindkettőhöz listákra van szükség.

Leírom, mert leírhatom, hogy az LMP-re fogok szavazni. De nem ez a lényeges kérdés, őszintén szólva nem is érdekel, hogy ki melyik pártra szavaz. Az érdekel, hogy melyikre nem szavaz - legyen ez az MSZP és a Jobbik! Ugyanis ez az a két párt, amely egy józan magyar embernek semmit nem tud nyújtani. Lássuk, miért:

1. MSZP - A mostani kormánypárt ellen rengeteg érvet lehetne felhozni, mellette azonban keveset. Az összes mellette szóló érv közül az egyetlen, amit még én is megfontoltam, hogy ellensúlyozzák a várhatóan nagyon erős Fidesz-kormányt a parlamentben. Demokratikus kontroll. Megfontoltam, és arra jutottam, hogy előbb adom Orbán kezébe az Alkotmányt, mint hogy az MSZP-re szavazzak.

Calamnak teljesen igaza van. Nagyon nagy baj van, ha Kubatov Gábor a Fidesz vezérkarával egyetértésben kezelte önkényesen fideszes választók adatait. Persze hogy ez a kétes forrásból származó hír pontosan mit takar, és milyen a kontextusa, nagyonis lényeges, de tény, hogy a nyilvánosságra került hangfelvétel igen fontos kérdéseket vet föl.

Már a videó címe is meglepően szellemes a Gyurcsány Fegyenc szintű poénokhoz képest, de vizuálisan teljesen ott van az anyag. Nem láttam még ebben a kampányban ennyire jó animációt, de tényleg. Nem véletlenül tart ott a Jobbik, ahol.

UPDATE: Hogy a kampány felfokozott hangulatában nehogy félreértsen valaki: Nem azért mutatom itt be ezt a videót, mert támogatnám azt, amit mond. Talán egy darab kérdés sincs, amiben támogatnám ezt a pártot. Hanem arra próbálom felhívni a figyelmet, ahogyan mondja. Én ugyanis (és nem vagyok egyedül) abban látom a Jobbik megerősödésének egyik alapvető okát, hogy nagyságrendekkel profibbak a neten, mint a többi párt, sokkal jobb videókat készítenek például, és (a tartalmi ellenszenvem miatt számomra idegesítően) el is árasztják vele ezt a felületet. Ha tehát a demokratikus pártok számára akarok pozitív üzenetet mondani, akkor az ez: Tessék már színvonalas animációkat, újraszinkronizálásokat, zenéket csinálni, mert így lehet a jobbikkal felvenni a versenyt, és hát fel kell. (Amúgy az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az eddigi legjobb kontent, az pont MSZP-s volt, az egész vállalhatóan megcsinált Brian élete reszinkron.)

A kuruc.info nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen Kubatov Gábor arról beszél, hogy a pécsi Fidesz szavazók jelentős részéről részletes adatbázisuk volt. Tudták az e-mail címűket, telefonszámukat, mobil-számukat és azt is, hogy mennyire fideszesek. Aztán később elmondja, hogy részletes, országos online adatbázist építettek minden egyes választóról. 

Az anyag persze vágott, az Indexnek egyelőre nem válaszoltak a Fideszből és egyébként is a kuruc.info hozta nyilvánosságra. De ha igaz, hogy a választókról adatbázist épített a párt, akkor nagy baj van. Magyarországon ilyet nem lehetne csinálni, a felvételből is kiderül, hogy ők is féltek attól, hogy kiderül - erről Kubatov beszélt. Kiderül a vágott anyagból, hogy a teljes vezetés és Orbán is tudott az adatbázisról, vagyis nem elszigetelt dologról van szó. Érdemes lenne tudni, hogy mi igaz ebből.  De ha igaz, akkor milyen demokráciáról beszélnek? Állampolgárokról való titkos adatgyűjtés a legrosszabb kommunista reflexről árulkodik a Fideszben. Nagyon ijesztő elképzelni, hogy mit is kezdhetnek majd az adatbázisukkal. Remélem azonban semmi sem igaz ebből.

Ha igen, nagyon nagy baj van.

Egy ismerősöm remek játékot ajánlott nekem: a valasztasom.hu öt perc alatt megmondja, melyik párt kell nekem. Huszonöt egyszerű kérdésre kell felelni, és megmondani, melyik kérdés mennyire fontos, és a gépezet rögtön kiszámolja, hogy melyik párt programjához áll legközelebb a véleményem.

A honlapon valóban a programokban szereplő témákkal kapcsolatban voltak kérdések, és jó volt a számítási módszer. Nekem, akiről calam már többször kritikusan megjegyezte, hogy túl sokszor írom le, hogy a Fideszre fogok szavazni, a honlap azt ajánlotta, hogy szavazzak az MSZP-re. Esetleg az MDF-re vagy az LMP-re.

Tévedés ne essék,

A poszt egy hatrészes sorozat ötödik darabja, a befejező rész pénteken jelenik meg. Az első rész a Fideszről, a második a Jobbikról, a harmadik az LMP-ről, a negyedik pedig az MDF-ről szólt.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

Az MSZP üzenetei
Tartalom: Válságkezelés
Hitelesség: Demokrata egységfront

Miért szavaznék az MSZP-re?
Mert sikeresen kezelték a válságot.
A Bajnai-kormány az MSZP-frakció támogatásával sikeresen kezelte a válságot: Magyarország nem omlott össze rendkívül kedvezőtlen helyzete dacára. Sikerült a költségvetés kézben tartása mellett elkerülni a forint összeomlását, sőt olyan korrekciókra is sor került, mint pl. a nyugdíjkassza rendbehozatala. Akárki veszi át a kormányzást, ugyan egy nehéz helyzetben lévő, még sok reformra szoruló országot kap, de nem csődtömeget. Miért ne folytassa maga az MSZP?
Hiszen az MSZP már az előző ciklusban is belekezdett nagyobb reformokba, és a koalíciós torzsalkodás mellett elsősorban a Fidesz által kezdeményezett „szociális” népszavazás volt az, ami ezt megakasztotta. Mára azonban már talán belátták az emberek, hogy sem az egészségügy, sem a felsőoktatás nem tartható fenn jelenlegi formájában. Nem egyszerűen több pénzt kell rájuk fordítani, hanem érdekeltté kell tenni a szereplőket a gazdaságos és hatékony szolgáltatásban, a fogyasztókat pedig a minőség megkövetelésében. Ennek lehetnek eszközei a tandíj, vagy a vizitdíj, de nem maguk a konkrét formák a lényegesek. Az MSZP ugyanis tanult a hibákból és a pofonokból. Megszabadult az SZDSZ „zsarolásától”, és képes lehet a szükséges reformokat a társadalom tűrőképességével összeegyeztetni.

 Bokros Lajos február 7-én elmondott kampánynyitóján évértékelőjén a következőket mondta a munkahelyteremtésről: (az érdekes rész a videóban 1:22-től jön, ha minden igaz, akkor onnan indul magától)

"Van, aki arról beszél, hogy az állam majd teremt 1 millió új munkahelyet. Hát az állam nem tud teremteni ilyet, legfeljebb papíron. Az államnak nem feladata a munkahelyteremtés."

Ennek ellenére tele van Budapest azokkal a plakátokkal,  amelyeken Bokros úgy van feltüntetve, mint munkahelyteremtő. Értem én, hogy a kampánystáb készítette ezt, és a meglepően gyengén teljesítő Somogyi Zoltán hagyta jóvá, de ilyen önellentmondást, öngólt akkor sem kéne. 

A poszt egy hatrészes sorozat negyedik darabja, a folytatás szerdán jelenik meg. Az első rész a Fideszről, a második a Jobbikról, a harmadik az LMP-ről szólt.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

Az MDF üzenetei
Tartalom: Szabadpiac rulez
Hitelesség: Szakértelem rulez

Miért szavaznék az MDF-re?
Mert ez az egyetlen piacpárti program.
Ha a magyar pártokat az angolszász tipológia szerint kellene osztályozni, akkor egyedül az MDF maradna a jobboldalon: nincs még egy olyan magyar párt, amelyik egyértelműen a szabadpiac mellett kötelezné el magát. Miért baj ez?
Azért, mert a magyar vállalatokat és a magyar munkavállalókat nagyon magas adók terhelik. Az adók azért magasak, mert az emberek elvárják a hatalmas jóléti programok finanszírozását. Pedig ezek működése pazarló, ráadásul igazságtalan, hiszen mindenkinek fizetnie kell érte, annak is, aki nem veszi igénybe. Másrészről az állam ilyen mértékű szerepvállalása az egyéni felelősséget és szabadságot korlátozza.
A nyugdíj- és egészségbiztosítás, az egészségügyi intézményrendszer, a felsőoktatás mind-mind hatékonyabban és színvonalasabban működne magánkézben, az államnak csupán az ellenőrzési funkciókat kellene megtartania. Ha ugyanis fizetni kell a szolgáltatásért, akkor verseny alakul ki a fogyasztóért.
A kisebb adók nagyobb megtakarításokat eredményezhetnek, amik egyrészt a felelős öngondoskodást segítenék, másrészt a gazdaság számára befektethető forrásokat biztosítanának.

Néhány hónapja működik a Fidesz által fenntartott független hetilap, a Nagyítás, ami kizárólag a piacról él meg, hiszen a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Barankovics István Alapítvány és a  Polgári Kultúráért Alapítvány támogatja megjelenését, így akar az Élet és Irodalom versenytársa lenni. Eddigi cikkeik színvonala általában alulról súrolta a 7/C osztályújságjának vezércikkeit. Érdemes az oknyomozó részét átfutni az újságnak, különös tekintettel a Magyar Bálintot leleplezni kívánó, a google találataiból összeollózott sorozatra. Csak a pontosság kedvéért: ez az az újság, amelyik lehozta Orbán Viktor kötcsei beszédét - ebben beszél arról a főnök, hogy 20 évre akar berendezkedni úgy, hogy a vitáktól és ellenvéleményektől megkímélje hallgatóságát, hiszen csak így lehet a létezés magyar minőségét megőrizni. Ugyanis a vélemények kifejtése már önmagában is káros lehet a nemzettestre.

Namármost Tóth Erzsébet - a print Nagyítás munkatársa - remek cikket közölt a 2010/13. számban - Harmadnapon címmel. A cím senkit ne tévesszen meg. Húsvétkor ugyan szokás az ünnepről szóló cikkeket közölni - ezek hol jobban, hol rosszabbul sikerülnek. Ez egyik kategóriába se sorolható: ez simán ködös, homályos, tömjénes, hagymázas gejl. Ez tulajdonképpen érdektelen is lenne, olvasni ilyeneket a blog.hun is rendszeresen. Itt azonban másról van szó.