Mindig is szerettem a sci-fit, és már többször gondoltam rá, hogy ilyesmit is ismertethetnék ebben a sorozatban. Persze a fikció mindig egészen más, mint a szakirodalom, eddig ha írtam is regényekről, annak majdnem mindig valamilyen a történettudományhoz, vagy a politikához köthető oka volt. Hát most nincs. Egyszerűen újraolvastam Orson Scott Card Végjáték (Móra, Budapest, 1991) című könyvét, és újra lenyűgözött. Senkit ne riasszon el a magyar kiadás rettenetes borítója, bár nagyon tudom ajánlani az angol eredetit (Ender's Game, TOR, New York, 1994) is, nyelvgyakorlásnak is jó, igényes, de nem túlbonyolított olvasmány. Természetesen itt nem a kötet tartalmát szeretném csak összefoglalni, de aki még nem olvasta, és biztos benne, hogy olvasni fogja, inkább ugorja át ezt a posztot, mert nem szeretnék semmit lelőni előre. Mert a regény erőssége nem csak az atmoszférája, és még csak nem is csak a karakterek kidolgozottsága, hanem ezek mellett az a jól felépített fordulat, ami bár szinte kiszámítható, mégis teljesen megrázó. Nehéz a műfaji besorolás is, hiszen a könyv nagyszerűen illeszkedik az inváziós, a militáris, a gyermek- és persze a megváltástörténetek sorába.

A poszt egy hatrészes sorozat harmadik darabja, a folytatás hétfőn jelenik meg. Az első rész a Fideszről, a második a Jobbikról szólt.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

Az LMP üzenetei
Tartalom: Fenntartható fejlődés
Hitelesség: Nagyon más

Miért szavaznék az LMP-re?
Mert végre valaki a környezetre is figyel.
Magyarországon még sosem sikerült épkézláb zöld pártot összehozni, pedig a környezetvédelem már a rendszerváltáskor fontos politikai téma volt (Dunaszaurusz). Az LMP elődszervezetei már évek óta jelen vannak a politikában, és mostanra országos lefedettségű párttá nőttek. Mindeközben a többi párt zöld elkötelezettsége gyakorlatilag megszűnt, a környezetvédelem szakpolitikusai háttérbe szorultak.
A környezeti ártalmak nem elvont dolgok, amikkel majd ráérünk akkor foglalkozni, ha van már annyi pénzünk, mint a nyugatiaknak. A saját életünket rövidítjük meg. A levegő minősége drámaian romlott, a krónikus légúti betegségek gyorsan terjednek. A fő károkozó a közlekedés, melynek káosza ráadásul az időnket, ezáltal a pénzünket is rabolja.
A városok közlekedési dugókban fuldokló slumokká válnak, a zöldövezetbe menekült középosztály egyszerre hagyja magára, és autózza tönkre őket. Ezzel erősödik a lakóhelyi, és így a társadalmi szegregáció is. A városok rehabilitációja, a közösségi közlekedés fejlesztése, a zöld energiatermelés nem csak élhető világot teremthetne, de munkahelyeket és fellendülést is. Egyedül az LMP képvisel ilyen programot: a környezetvédelem ügye múlik a sikerükön. Köztársasági elnököt már sikerült kreálniuk.

Gyönyörűen sütött a nap egész délután. Calam barátommal elvállaltuk, hogy egy iskolai akadályverseny állomása leszünk a Várban. Nem volt semmi dolgunk, csak ültünk a fűben a Sándor palota előtt, néha jött egy csoport gyerek, megválaszoltuk a kérdéseiket, majd boldogan továbbmentek, hogy ez az állomás is kipipálva. (Miközben várakoztunk, feltűnt Pesty László és felesége egy csapat idős - feltehetően - volt cserkész társaságában, akik jelenlegi cserkészekkel találkoztak.)

A poszt egy hatrészes sorozat második darabja, a folytatás pénteken jelenik meg. Az előző rész a Fideszről szólt.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

A Jobbik üzenetei
Tartalom: Akkor is van cigánybűnözés
Hitelesség: Tiszta kezek

Miért szavaznék a Jobbikra?
Mert megszünteti a cigánybűnözést.
A hivatalos bűnügyi statisztikák szerint nem romlik a helyzet Magyarországon, de ez két szempontból sem tűnik hitelesnek. Egyrészt a rendőrség 2006 óta annyira lejáratta magát, hogy egy szavát se lehet hinni. Másrészt  általános tapasztalat, ahogy igyekszik lebeszélni a sértettet a feljelentésről, ami aztán meg sem jelenik a statisztikában. A közhangulat egyértelműen romló közbiztonságot érzékel, ráadásként pedig azt, hogy az állam magára hagyta polgárait.
A bűnözés bizonyos formái sokak szerint jellemzőbbek a kelet-magyarországi, illetve a kisebb településekre, és még inkább jellemzőek a cigány kisebbségre. Bár hivatalos statisztikát tilos készíteni, minden szakmabeli úgy látja, hogy bizonyos bűncselekményeknél a cigányok jelentősen felülreprezentáltak.
Az elmúlt nyolc évben uralkodónak tűnő liberális közbeszéd viszont elutasítja a cigány etnikum és a bűnözés problémájának összekapcsolását. Rasszistának bélyegzi a problémára rámutató, vagy megoldást kínáló szereplőket, így a Jobbikot is.
Pedig a törvények szigorításával, a rendvédelem erősítésével, a segélyek munkához és iskolalátogatáshoz kötésével, etnikai nyilvántartással a probléma kezelhető lehetne. A bűnözés letörése, illetve a munkához és iskolához szoktatás a cigány kisebbség érdeke is.

A poszt egy hatrészes sorozat első darabja, a folytatás szerdán jelenik meg.

Az ötlet a következő. Fogom az öt, érdemi országos listát állított pártot, és programjukat két alapvető üzenetre csupaszítom: egy tartalmira és egy hitelességire. Ezek alapján érvelek amellett, hogy miért érdemes rá szavazni, és miért nem. Aztán a hatodik részben ismertetem a saját álláspontomat.
Mire jó ez? Kötve hiszem, hogy tömegek olvasták mind az öt párt programját, és azok pontjainak összevetése után döntenek, hogy hova ikszeljenek. Maradjunk ezért annál, ami a plakátokról, a vezetők beszédeiből, a kampányszlogenekből sugárzik. A pártok üzeneteit természetesen többen máshogy dekódolják, mint én: nem tagadom, hogy az érvelés szubjektív lesz. De hátha sokan fogják úgy érezni, hogy ők is így értik, amit a pártok mondanak.
A pártokat ábécérendben vizsgálom: Fidesz, Jobbik, LMP, MDF, MSZP.

A Fidesz üzenetei
Tartalom: Munka, munka, munka
Hitelesség: Kétharmaddal mindent lehet

Miért szavaznék a Fideszre?
Mert munkahelyeket teremt.
Ma Magyarországon egymillióval kevesebb munkahely van, mint a rendszerváltáskor. A munkanélküliség ugyan nem magas, de az aktivitási ráta tragikusan alacsony. Magyarul: nálunk kiugróan rossz a kereső/eltartott arány. Ez kevesebb adófizetőt, emiatt pedig magas adókat jelent. Ugyanakkor nagyon sokakat tart el a jóléti rendszer. A finanszírozhatatlanság mellett ennek további súlyos következményei vannak. Igazolhatónak tűnik, ezért gyakori az adóelkerülés, ami a közerkölcsöt rombolja. Az eltartottak tömege az állami függést, az egyéni felelősség és szabadság szűkülését eredményezi.
Kiutat csak az jelenthet, ha jelentősen nő a munkahelyek száma. Ezzel többen fizetnének kevesebb adót, és kevesebbeket kellene eltartani. Ez lehetne a gyógyír a regionális, a társadalmi és az etnikai törésvonalakra: ha munkához jutnának a kelet-magyarországiak, a kevésbé képzettek és a cigányok is.
A Fidesz a közterhek komoly csökkentésével akarja ezt elsősorban elérni, de nincs szándékában a jóléti rendszerek nagyszabású lebontása. Ez csak akkor nem ellentmondás, ha utóbbin az oktatásügyben, egészségügyben, szociális szférában meglévő munkahelyek megtartását érti. Ezek ugyan pénzbe kerülnek, de egyben keresletet is teremtenek.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Ildikó szerint igazán kerek volt a világ. Az augusztusi vasárnap késő délelőttjén a Böszörményi út teljesen kihalt volt a vakító napfényben, csak a Rendészeti Akadémia kapusfülkéjében hortyogott egyenletesen a portás. Balázs, Ildikó férje az Állatkertbe ment, hogy négyéves lányuk, Anna szülinapi ajándékához állatokat fotózzon. Maga Anna az egyik barátnőjénél töltötte a napot. Ildikó mosolyogva legeltette a szemét a kétéves Árminon, aki kismotorján gurult előtte. Közben pedig néha gyöngéden végigsimított strandlabda méretűre gömbölyödött hasán, melyből most már bármelyik nap kibújhat a harmadik, egy kis Boldizsár vagy Emma. Inkább talán mégis Emma legyen, a fiú után újra kislány. De aztán arra gondolt, ha fiú lenne, milyen jól játszhatnának együtt Árminnal, a két év korkülönbség később alig fog számítani. Nagyon szerette ezeket az édes gondolatokat, miközben a zacskónyi kis lény rugdosásaira figyelt, és csak ragyogott és ragyogott. Igazán kerek volt a világ. Éppen ezért csak néhány másodperc múltán tűnt fel neki, hogy Ármint már nem látja, a hangja viszont kétségbeesetten hangzik fel valahonnan nagyon mélyről.

Úgy éreztem, hogy ha csak ilyen minimál post jelleggel is, de be kell emelnem ide a blogszférába a twitteren terjedő nap viccét:

"OMG! Felszáll az ellenőr a buszra: Jegyeket, bérleteket, esetleg Nokiás dobozokat kérnék"

via Nusshi

Mi hazafiak vagyunk! Ugyan nem hivatkozunk folyamatosan magyarságunkra, még csak nem is említjük minden második mondatunkban, hogy a Haza mindenekelőtt. Nem a Haza jár folyamatosan a fejünkben. Nem gondoljuk, hogy attól leszünk magyarabbak, hogy mások kevésbé azok. Attól még, hogy konzervatívok, szocialisták, vagy éppen liberálisok vagyunk, még lehetünk hazafiak.

Hazafiak vagyunk. Hazafiak vagyunk, mert hiszünk a szabadságban és a piacgazdaságban, az egyetlen olyan gazdasági rendszerben, ahol a szabad szellem bátran kiélheti kreatív energiáit. Abban a rendszerben, amelyik az elmúlt 150 év sok nyomorúsága mellett, karöltve a demokráciával sokszorosára növelte a várható élettartamot, amely megszüntette az éhséget, visszaszorította a járványokat, amely Nyugat-Európában soha nem látott békét és szabadságot hozott el. Hazafiak vagyunk, mert azt gondoljuk, Magyarországnak is szabadságra van szüksége. Olyanra, ahol senkit nem fenyeget fizikai erőszak, ahol bárki megélheti egészen különleges és szokatlan identitását is. Mert csak akkor lesz boldog és sikeres ez az ország, ha mindenki kiteljesítheti vágyait.

Azt írja Dupcsik Csaba A magyarországi cigányság története (Osiris, Budapest, 2009) című könyvének előszavában, hogy amikor az egyik rokona megtudta, hogy a cigányokról ír könyvet, azt kérdezte: „De te ugye nem a cigányokkal vagy?”. Mert a cigányokról nem lehet semlegesen írni: akárki akármit mond, azonnal elkönyvelik hazug jogvédőnek, vagy épp rasszistának. Dupcsik szembenézett ezzel a helyzettel, és nagyon komoly, nagyon alapos, nagyon sokoldalú könyvet tett le az asztalra. És mindenki elégedetten felsóhajthat, hiszen már maga a mű felér a vallomással: ő bizony a cigányokkal van. Azokkal a cigányokkal, akik Dupcsik szerint rendkívül fontos szerepet töltenek be a mai magyar identitás képzésében: ők az állandó összehasonlítási alap. A cigányok vélt lustasága, butasága, agresszivitása, bűnöző hajlama, hangossága, koszossága és szaporasága ellentéte a „magyar” önkép pozitív vonásainak. Ebbe a torz tükörbe néz bele a magyar társadalom zöme nap mint nap: nem csoda, ha csak a saját előítéleteit látja benne, nem pedig a cigányokat.

Kadhafi a múltkor elég furcsán viselkedett, de ez semmi ahhoz képest, hogy Svájc mit meg nem tesz, csak hogy a líbiai diktátor kedvére tegyen. Miért olyan fontos Svájcnak Líbia? Miért olyan fontos Európának ez az ország? Kőolajat sokat szállít, ez igaz, de nem nagyon sokat. A turizmusa jelentős, de azért nincs a legkedveltebb célpontok között. Ipartermékei gyakorlatilag nincsenek. Líbia soha nem volt igazán Európa-barát, így hát politikai-katonai szövetségest sem veszítünk azzal, ha lemondunk a vele való együttműködésről. Akkor miért nem mondunk le? Mennyivel könnyebb lenne a nemzetközi politika, ha az a néhány középkategóriás kereskedelmi kapcsolat nem volna fontosabb a diktatúrákkal való szembehelyezkedésnél!

Bár múltkor az iráni belpolitikát az atom-rakéta-fejlesztési probléma esetleges megoldásaként értékeltem, úgy tűnik, Irán mégsem ezt az utat választja. Az ellenzéki pártot kemény kézzel lehetetlenítik el, és ezzel párhuzamosan jeleznek megoldási szándékot a Nyugat felé. Bár az iráni atomenergia-ügynökség vezetője csak egy iráni lap értesülése szerint állítja, hogy hajlandóak volnának egy adagban kicserélni a dúsított uránt atomerőmű-fűtőanyagra, lehet, hogy komolyan gondolják.

Na várjunk csak.

Ez a szubjektív beszámoló elsősorban a Jobbik politikai attitűdjének gyökeres megváltozását tárgyalja.

A videó és a tegnapi rövid élménybeszámoló mellett igyekeztünk viszonylag érdekes képanyagot is létrehozni a tegnapi nagygyűlésekkel kapcsolatban. Ennek kis részét ebben a posztban is felhasználtam, de a teljes sorozat elérhető az Indafotón.

Kint jártunk a Jobbik megemlékezésén, és videóztunk (amiért meg is kaptuk a magunkét). Később képriport is lesz. Szószaporítás helyett következzen a Sárdobáló első videója:

Blogunk szerkesztői szép számmal sereglettek a Jobbik nagygyűlésére, amint arról később részletesen be is számolunk. A nagygyűlés végén néhányakkal villáminterjút készítettünk, egyetlen, merőben provokatív kérdéssel (a videó már készül). Volt, aki kedvesen válaszolt, volt, aki kitért a provokáció elől. Aztán voltak a lányok, mögöttük a néhány szekrényforma sráccal. Ezek a srácok, amint elővettük a kamerát, elkezdtek kiabálni, hogy kapcsoljuk ki rögtön. Ezt kamerás társunk meg is tette pár másodperc után, ám ekkor már a srácok utat törtek maguknak a lányok között, és megpróbálták kikapni a kezéből a kamerát, miközben persze veréssel fenyegették.

Az [origo] jóvoltából otthonról is követhetik olvasóink az eseményeket. Később mi is jelentkezünk összefoglalóval.

Tegnap a Mandiner felelevenítette Torgyán doktor féregirtós beszédét, amely kétségkívül a legújabb kori magyar politikatörténet egyik legundorítóbb beszéde volt.

A videón Torgyán doktor mögött a szép emlékű Gyimóthy Gézát véltük felfedezni. Gyorsan elő is került ismerősünk számítógépének mélyéről egy régi remix, amelyet a Tilos Rádió készített akkor, amikor Gyimóthit (nem biztos, hogy teljesen józan állapotban) éneklésen kapták.

Jó szórakozást  kívánunk a zenetörténeti jelentőségű Remixhez!

Elmentünk a tegnap esti Jobbik lakossági fórumra, amit a József Attila Művelődési Központ nagytermében tartottak. Krokodil szerint 500 néző volt, szerintem 400-500, a velünk tartó, színházi termeken edződött lány barátunk szeme is 500 nézőt látott. A közönség soraiban vegyesen voltak fiatalok, idősek - főleg ez utóbbiak voltak most többségében. Erősnek gondolt, ám inkább vicces gárdista sorfalon keresztül lehetett bemenni a terembe. A 2-3 gárdista inkább rossz, mint elhivatott arcú volt (ők később fontos szerepet kaptak).

A fórum előtt (ami 5-6 perces késéssel kezdődött) fura, számunkra ismeretlen zene szólt. Szerencsére a közelünkben ült le egy piros pulcsis nyugdíjas hölgy, akiről kiderült, hogy nagy jobbikos, sok fórumra jár - közbekiabálásai segítettek nekünk értelmezni a mondatokat. Mielőtt bejöttek volna az előadók, méltatlankodva mesélte, hogy Újpesten egy tűt sem lehetett leejteni - most lehetett, bár valóban sokan voltak.

A pártaktíva a Himnusszal kezdődött - a piros pulcsis mindig kicsit lassabb volt, mint a hangszóróból áradó magyarság, nyilván nem véletlenül. Érdekes volt hallgatni, ahogy áthatja a nemzettudat (az este egy későbbi pontján Pörzse erről azt mondta, hogy ez már nincs, lerombolták). Ez után az unalomig ismételt Adjon az Isten! - Szebb Jövőt harci kiáltás következett, majd végre elkezdődött a műsor. A fellépők bevonulása hatalmas állótapsot váltott ki a nézők soraiban.

Először Kovács Béla kezdett beszélni, aki saját magát a kerület alapító elnökeként aposztrofálta - gondolom a jobbikos alapszervezetre gondolt. Lényegi mondandója két dologból állt. Tudja, hogy vannak a teremben emberek, akik nagyon figyelnek és jegyzetelnek (itt egy picit megijedtem) és tudósítani fognak. Nekik üzente, hogy reméli, nem fognak sokáig tudósítani. A közönségből ez váltotta ki az első röhögést. Majd elmondta, hogy öt kitartó ember és azok szemeinek köszönheti a helyi Jobbik a sikert. Utána következett Pörzse Sándor.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Ábel és Gáspár egyszerre kezdtek tanítani a Petőfiben, Ábel németet, Gáspár biológiát. Rögtön le is csaptak rájuk: kísérnék már el a tizenegyedik évfolyamot a németországi diákcserére. Ábel amúgy is németes, Gáspár pedig már a második héten azon vette észre magát, hogy a 11.a osztály osztályfőnök-helyettese. Nagy kincs a fiatal, család nélküli tanerő! A németországi diákcsere már vagy egy évtizede István fennhatósága alá tartozott. Istvánt széles válla és fültől fülig kanyarodó jellegzetes bajusza miatt mindenki tornatanárnak nézte, és modora sem állt távol ettől a foglalkozástól, de valójában német-spanyol szakos volt. A diákcserét jól megérdemelt éves szabadságának tekintette: kiutazott, majd egy hétig napozott a kertben és olvasgatott, a diákok kísérgetését pedig fiatal kollégáira bízta. Éppen ezért koptak ki mellőle sorban a kísérők, és ezért csapott le örömmel a két ifjú titánra. Azok meg gyanútlanul igent mondtak, sőt még örültek is a világlátásnak. Kielben, Németország legészakibb csücskében volt a testvériskola, ahová indultak. A diákok és a tanárok is vendéglátó családoknál laktak minden évben. Istvánnak már bejáratott helye volt, Ábel és Gáspár pedig emailben értesült arról, kinél is fognak lakni. Arról is emailben értesültek, hogy az utolsó pillanatban közbejött egy osztálykirándulás, és a vendéglátóik érkezésük estéjén még nem lesznek otthon, de mindketten megoldották, hogy valaki értük menjen: a legidősebb gyermek, illetve egy családi barát.

Figyelem,
amikor ezt az emailt írom itt hajnali 2:21 perc van, azaz
kelet-európai idő szerint 3:21.
Egy Greg Coffey nevű ausztrál hedge fund menedzser éjfél után pár
perccel egy meglepően nagy spekulációt kezdett a forint ellen, amit a
nemzeti bank hirtelen nagymértékű intervencióval próbált
semlegesíteni, de érthetetlen elemzői hiba miatt az mnb a
devizatartalékai akkora részét használta fel, hogy a maradék már csak
kevesebb, mint 3hónapra elég az állam devizában felvett rövidtávú
hiteleinek visszafizetésére. Ekkor (kb hajnali fél2 körül) a Soros
Fund Management iszonyatosan gyorsan kapcsolva meglovagolta, hogy az
mnb-s hiba miatt elszabadult a magyar állam nemfizetése esetén
fedezetet nyújtó hitelderivatíva (Credit Default Swap). Emiatt a
forint azonnal összeomlott, most 2750-nél van az euró. Pánikszerűen
esik. A további következmények beláthatatlanok, majd később írok,
most:
Amint olvassátok ezt az emilem azonnal tegyétek a következőt:
mivel bankbetétet kivenni reggelre már biztosan nem lehet, bármi
készpénzetek van otthon, illetve családi ékszer azt vigyétek
magatokkal, továbbá a táskátokba rakjatok egy üveg vizet meg valami
kendőt, amit az arcotok elé tudtok rakni, mert szinte tuti, hogy lesz
tömegoszlatás a belvárosban. Azzal rohanjatok a keleti pályaudvarra,
és mivel a hivatalos pénzváltók is zárva lesznek menjetek a parkolóba,
és ott a feketéknél próbáljátok beváltani a forintot orosz rubelre. Ők
el fogják fogadni, mert maguk sem maradnak sokáig az országban, kést
ne vigyetek magatokkal, de ha van otthon vascső, akkor az jól jöhet
még a városban. Aztán próbáljátok meg elérni a 9:28-as vonatot
Prágába. (Megy egy következő 13:28-kor is, de az már tuti nem indul
el.) Majd a határőröknek adjátok az aranyat, ékszert ami van, ők a forintot
nem fogják elfogadni. Ha prágába értetek írjatok, és akkor megküldöm a további instrukciókat.

Sok szerencsét: Krokodil

A fenti fiktív forgatókönyvet tartalmazó levelet pontosan egy éve írtam a blogunk belső levelezőlistájára. Egy éve ilyenkor ugyanis elég sötét időket élt a magyar pénzpiac. Mostanra ez a veszély elmúlt, és nagyon remélem, hogy a választások után tartósan új irányt vesz a magyar gazdaság, így már tényleg nevetve tekinthetünk vissza az akkori eseményekre.

Fölöslegesen nem szabad farkast kiáltani, ezt mindenki tudja. Később aztán nem hisznek az embernek. Amikor Orbán Viktort ismerőseim 2002 környékén elkezdék "Ducé"-nak nevezni (ezt a párhuzamot most az MSZP nyomatja), akkor én mindig felkaptam a vizet. Nagyon lényeges leszögezni, hogy a Jobbik nem jobboldali párt. Ahogyan Kis János véleményével szemben a Fidesz nem vállal lelki közösséget a neonáci eszmékkel, úgy a Jobbik viszont vállal, sőt támogatja őket. A Jobbik náci-szerű párt, nácizmus-közeli vagy azokkal egyező eszmékkel, és a demokráciához semmi köze.

Bunyakovszki vendégposztja

A Republikon Intézet Kire szavazzanak a liberálisok? címmel vitát szervezett szerda délután a Millenáris Parkban. A Fideszt Navracsics Tibor, az LMP-t Schiffer András, az MDF-et Bokros Lajos, az MSZP-t pedig Lendvai Ildikó képviselte, a vitát Baló György moderálta.

Az első felmerülő kérdés az volt, hogy melyik politikus hogyan definiálná a liberális választópolgár fogalmát.

Körbenéztem kicsit a közvélemény-kutatásokban. Az MDF még mindig messze a parlamenti küszöb alatt van, az esélyes bejutó a nagy párt, a középpárt és a Jobbik. Kire szavazzak, kire szavazzak? Tegyük fel, hogy a Szonda Ipsos mérése pontos. Akkor csak amennyiben minden biztos szavazó, aki a három tuti bejutó párton kívül szavazna, egy helyre szavazna, akkor juthatna be egy negyedik erő is az Országgyűlésbe.

Nem tudtunk elmenni, de alább megnézhető a videó a Republikon Intézet konferenciájáról. Kire is szavazzanak a liberálisok? 

(Riport: itt, itt, itt és itt.)

Az alábbiakban Corry vendégpostját olvashatjátok:

Calam az "Egy év után" című posztjában feltette a kérdést, hogyan juthattunk, juthatott el az ország idáig, hogy ártatlan emberek halnak meg pusztán a származásuk miatt. Ez a tény engem is elkeserít, sajnos az is látható, hogy az ilyenfajta bűncselekmény mind a kisebbségek, mind a többség tagjait is sújtotta az elmúlt időszakban és a rasszizmus is kétirányú dolog a véleményem szerint. Nem szeretném azonban az egyes eseteket párhuzamba állítani és az egyiket a másikkal magyarázni, mert én a rasszizmust és az ártatlan emberek halálát minden esetben elítélem és a legkomolyabb büntetés kiszabását tartom helyesnek és szükségesnek. Ezért kapcsoltam ki pl. cifra káromkodások közepette a Magyar Televízió egyik esti műsorát, amikor ez egyik ilyen gyilkosság már jogerős ítéletének súlyosságán siránkozott az egyik meghívott vendég. Tömegtájékoztatás, antirasszista gyűlés, egyéb népnevelési eljárások ellenére a helyzet nagyon elmérgesedett. Véleményem szerint minél előbb meg kell találni a módját, hogy ezt az állapotot megszüntessük. Nehéz lesz.

Ugyan a Fidesz még nem hirdette meg programját, egy-két nyilatkozatból már sok mindenre lehet következtetni. Most nem a majd később elemezendő kötcsei beszédről lesz szó (amihez kapcsolódik Krizsó Szilvia botrányos eltávolítása a választási műsorból), hanem a büntetőpolitikáról.

Schmitt Pál ugyanis azt nyilatkozta, hogy a választások után azonmód bevezetik a "három csapás törvényét". Ez körülbelül azt jelentené, hogy a harmadik  bűncselekmény után a bíróságoknak nem lenne bizonyos esetekben mérlegelési joga, sokkal szigorúbb büntetést, esetleg azonnal életfogytiglanit kellene kiszabnia. Az tulajdonképpen mellékes, hogy ezzel a törvénnyel a bírói függetlenség sérülne. Az ötlet álságossága  sokkal súlyosabb. Ugyanis azt a téves látszatot kelti, hogy ettől majd kevesebb bűn lesz. Holott a kriminológiának egyes ágai rég eljutottak oda, hogy a megelőzés, a helyreállítás, a (re)szocializálás sokkal fontosabb része az igazságszolgáltatásnak, mint a maga a büntetés. Hiszen a büntetés önmagában nem elég, nem fogja megakadályozni a következő bűncselekményt, ellenben egy hosszú börtönbüntetéssel az elítélt minden esélyét elveszti a büntetés utáni normális élethez.  Hiszen elméletileg a büntetéssel fizetett tettéért, további büntetést nem érdemelne.   Összességében elmondható, hogy ha az igazságszolgáltatás csak büntet, akkor nem oldja meg a problémákat, csak növeli azokat. Ráadásul komoly költségvetési vonzatai vannak, ugyanis már ma is túlzsúfoltak a börtönök - ezt az állapotot csak rontaná ez a rendelkezés.

A három csapás nyilván nem önmagában állna csak. Valószínűleg az egész büntetőpolitika hozzászigorodna. Ez pedig beláthatatlan következménnyel járna. Hiszen egy döntésnek nem csak az elítéltre van hatása, hanem annak családjára is. Márpedig ha egy szülő hosszú ideig távol van a családjától, akkor nem csak hogy csökken a családi költségvetés, de a gyerekek is sokkal nagyobb eséllyel lesznek bűnözők. Ez pedig olyan társadalmi hatásokkal járna, amit nagyon nehéz kiszámítani,  sejteni azonban lehet azt, hogy rengeteg ártatlan ember fog szenvedni egy értelmetlenül konzervatív és büntetéspárti kormány miatt.

*

A három csapás példáját az USA-ból szeretné elhozni a Fidesz. Azonban az általuk  (Lázár és Répássy képviselők) hivatkozott kaliforniai gyakorlat már ott sem működik eredeti formájában. Amerikában is felmerült a költségekkel kapcsolatos ellenvetés, valamint az, hogy időnként meglehetősen abszurd döntések kerekedtek ki a dologból.