A 168 óra ismét tudósított a Rükverc fesztiválról, ahogy azt tette legutóbb is.

'89 után két, a romákkal kapcsolatos stratégiát importáltunk: Amerikából a felszabadított rabszolgák jogaiért dolgozó polgárjogi vonalat, míg az egykori európai gyarmattartó államokból a bevándorlók tömegeit kezelő technikát. Időközben kiderültek gyengeségeik. Húsz év után ideje volna saját stratégiával előállni – hangzott el a Rükverc fesztivál harmadik kerekasztal-beszélgetésén. Az ELTE TáTK Lágymányosi Campusán zajló rendezvénysorozat legutóbbi előadásán járt a 168ora.hu

A továbbiakat a 168 óra online-on olvashatják.

Novák Attila amellett érvel a mai Népszabadság vélemény rovatában, hogy a ma oly gyakori fasisztázásnak a növekvő cigány- és zsidóellenesség ellenére sincs valós alapja, sőt mivel fő művelői a lejáratódott baloldali-liberális politikai-közéleti elit emberei, a fasisztázás még kontraproduktív is. Részben egyetértek Novákkal, részben vitáznék vele, részben hiányolok bizonyos dolgokat elemzéséből. Egyetértek azzal, hogy a fasisztázás visszafelé elsülő, manipulatív politikai fegyver. Nem értek egyet azzal, hogy a fasizmus és a mai szélsőjobb között húzott minden párhuzam erőltetett. És hiányolom a két politikai formáció összevetését, hogy akár a hasonlóság, akár a különbség nyilvánvalóvá váljék. Kezdjük a legutóbbival.

"Elmarasztalt az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy sörözőt, amiért egy álláshirdetésben kizárólag fiatal nőket keresett pultosnak. A sörözőt egy emberi jogok védelmével foglalkozó alapítvány panaszolta be az újságban megjelentetett hirdetés miatt. A hatóság azt vizsgálta, volt-e jogszerű, a munka jellegével, természetével összefüggő oka a sörözőnek arra, hogy ilyen, életkorra és nemre vonatkozó megkötést szabjon." origo.hu

Nehéz kérdés. Viszont, hogy mindjárt a közepébe csapjak : nem értek egyet a döntéssel. Egészen egyszerűen azért, mert azt gondolom, hogy üzetileg igenis igazolható lehet, hogy fiatal csinos nőket akarnak a pultba állítani, és nem középkorú fess úriembereket. Ha sztriptíztáncos kerestetik,  akkor bizonyosan megérti az Egyenlő Bánásmód Hatóság is, hogy fiatal csinos nőket akarnak, és nem középkorú fess úriembereket. Persze világos, hogy a két munkakörben nincs azonos súlya a küllemnek, de ki fogja eldönteni kedves hölgyeim, és uraim, hogy hol a határ?!

Nézzünk egy másik érdekes példát: a Bagolyvár Étterem.

Észrevett a kedves olvasó valami érdekeset a képen? Bizony. Ebben az étteremben csak nők dolgoznak.

Gerő András is azon történészek egyike, akik rendszeresen hallatják a szavukat közpolitikai kérdésekben. Nem rejti véka alá liberális meggyőződését sem, amivel nem kell egyetérteni, de azt kár lenne tagadni, hogy amit ír, az általában érdekes, és ahogy ír, az mindig szórakoztató. Nincs ez máshogy a legutóbbi Népszabadság-beli publicisztikájával sem, melyben a húszéves Alkotmányunk néhány neuralgikus pontját veszi számba, és néha várható, néha meglepő javaslatokkal áll elő. Az pl. nem meglepő, hogy szerinte a magyar államnak hivatalból üldöznie kellene a rasszista beszédet (és nem csak a konkrét személyek ellen irányulót), az már érdekesebb, hogy ezekben az esetekben esküdtbíróságot szeretne, azaz bevonná a közvéleményt annak eldöntésébe, mi is rasszista. Még érdekesebb és vitára ingerlőbb az, hogy bár az általános választójogot sérthetetlennek tartja, a választáson való részvételt előzetes regisztrációhoz kötné, ezzel kiszűrve azokat, akik nem veszik a fáradtságot arra, hogy át is gondolják döntésüket. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az adóhátralékosoktól és –csalóktól megvonná a szavazati jogot, ezzel erősítve a közteherviselést: az szavazzon, aki adózik. De a legérdekesebbet hagytam a legvégére, mert erről szeretnék bővebben írni: állítsuk vissza a monarchiát!

Cigánybűnözés. Vajon tényleg egybe kell írni? Magyar cigány. Te kirakod a vesszőt a kettő közé? A Tanácsköztársaság bukása után Orgoványon Héjjas Iván a lova lábával lépett rá a földön heverő, előre odakészített eszméletlen emberekre. Azóta Edward Nortontól tudjuk, hogy elég, ha ráharapnak a padkára. A többi megy magától. Olaszliszka és a roma gyilkosságok? Valóban csak ennyi, ami a rendszerváltás óta a hazai cigánysággal kapcsolatban bevillan. Jó lenne, ha eljönnél, hogy más is az eszünkbe jusson!
Rükverc Fesztivál október 20-án, 18.00-kor, a -1.75-ös Konferencia teremben. Mennyibe került a cigányságnak a rendszerváltás? - Az oktatásban, és a munkahelyen megjelenő szegregáció közötti korreláció felfedése . A szocializmusban történt cigánykutatások eredményei, és a mai helyzethez viszonyított szerepük. Mennyiben változott a helyzet az 1993-as szociális törvénnyel, vagy az Út a munkához programmal. A többségi társadalom cigányképének megmutatása. (Résztvevők: Varró Szilvia (moderátor-vitapartner) - Magyar Narancs,  Köllő János - MTA KTI, Havas Gábor - MTA SZI, Bakó Boglárka - ELTE TáTK, Zolnay János - EÖKIK)

A Rükverc második beszélgetéséről a 168 óra online tudosított, a részleteket ott olvashatják.

„Az utóbbi időben úrrá lett valami őrület a többségi társadalmon, amely meg van győződve róla, hogy a magyar jóléti rendszer pazarló, milliárdokat szór ki az ablakon, ráadásul a segélyezést támogatja. Olyan módon, hogy a segélyezetteknek azután nincs kedvük visszatérni a munkaerőpiacra, elkényelmesednek – hangzott el az ELTE TáTK Lágymányosi Campusán megrendezett Rükverc fesztivál második kerekasztal-beszélgetésén. A meghívott vendégek, Szalai Júlia és Lukács György szociológusok és a hallgatóság M. László Ferenc újságíró szakértő moderálásával vitatták meg a rendszerváltás utáni szociális politika fejezeteit.

Továbbiak a 168 óra online-on.

Sólyom László szerint a cigányság agyon van kutatva. A következőket mondta egy EU-s pénzekről szóló konferencián:

 A cigányság és a cigányság helyzetének ismerete sajátos kettősséget mutat. Egyrészt az emberekben sztereotípiák élnek. Egy cigány írót, Romano Rácz Sándort parafrazeálva, akik utálják őket, nem tudják pontosan, kiket utálnak. Másrészt viszont agyon vannak kutatva. Voltam olyan cigány településen, amelyet több mint egy évtizede évente megszálltak a szociológusok. Számtalan konferencia beszéli meg és finomítja az ismereteket a cigányság deprimáltságának okairól, jellegéről, következményeiről. Az alapos és szakszerű diagnózisokkal nem áll összhangban a javasolt terápiák általánossága: oktatás kell, munkahely kell, telepek felszámolása kell, cigány értelmiség kell. Ezek az általános kijelentések azok, amelyek politikailag biztosan korrektek. Mélyebbre hatolni, kényelmetlen kérdéseket feltenni ideológiai támadások veszélyét hordja, legyen szó akár a bűnözésről, akár az iskolai szegregációról, akár a segélyezésről, a korrupcióról, vagy arról, mit lehet elvárni nyomorban élő, csak a napi túlélést néző emberektől, s meddig szorulnak külső irányításra és támogatásra. Mindez nem csoda, hiszen a cigánykérdést is bevonták a politikai harcok témái, sőt eszköztára közé. Az már kiderült, hogy a problémák kibeszéletlenségének milyen, rendkívül káros következményei lettek, többek között a szélsőségesek megerősödése.

Manapság mindenki ért a gazdasághoz. Mindenki tudja, ki mit kúrt el, és mit kellene tenni, ahhoz, hogy a dolgok úgy menjenek, mint „normális országokban”. A konkrét javaslatokat meghallgatva én azért nem vagyok ebben annyira biztos. Éppen ezért gondolom úgy, hogy a fél országra (vagy az egészre?) ráférne, hogy elolvasson legalább egy olyan laikusoknak szóló, olvasmányosan íródott könyvet, mint Tim Harford A leleplezett gazdaság (HVG, Budapest, 2006, az eredeti kiadás: The Undercover Economist, Little Brown, London, 2005) című műve. A cím fordítása nem igazán sikerült, arra szeretne utalni, hogy a „titkos”, „beépített” vagy „nyomozó” közgazdász  leleplezi a gazdaság titokzatosnak tűnő folyamatait. És tényleg. A könyv legértékesebb részei azok, amik mindennapi problémákat járnak körül, mint a forgalmi dugók, a használtautó-kereskedelem, az egészségbiztosítás vagy a távközlés. De aztán ezektől elrugaszkodva kitér olyan kérdésekre is, mint a tőzsdeindexek mozgása, vagy maga a globalizáció. Némileg leegyszerűsítve, de épp ezért könnyen emészthetően, ahogy írtam is: közgazdaságtan kezdőknek. Én is ez alapján csemegéztem a könyvből. A következőkben a drága kapucsínókról, a ronda tesco-csomagolásról és a kínai gazdasági csodáról lesz szó.

Korunkra a liberális fasizmus árnyéka vetődik, ami kitüntetetten Kádár Jánosnak és rendszerének a kifigurázásában nyilvánul meg. Legalábbis Tamás Gáspár Miklós így látja. Most meglepődtek? Én is. Először talán foglaljuk össze a gondolatmenetet azok kedvéért, akik nem olvasták az eredetit. Kádárról a neoliberális-neokonzervatív (TGM-nél ez egy fogalom) értelmiség két képet konstruált. Az első a zsarnoké, de ez megbukott, mert a magyar nép nem zsarnokot, hanem államalapítót lát Kádárban. A második kép viszont diadalmas, és ez a mai igazságtalan rendszer ideológiai támasza. Kineveti ugyanis a Kádár-rendszer kisszerűségét, egyenlősdijét, anyagiasságát. De ez a nevetés nem ártalmatlan, hiszen ezzel a magát a polgári jogegyenlőséget támadja. Sőt, amikor lenézi a segélyfüggő „kádári kisembert”, az ugyanaz, mint a posztfasiszta (?) sajtó cigányozása, amikor pedig az államtól függő értelmiségit gúnyolja, az megfeleltethető a posztfasiszta zsidózásnak. Hát ezt az árnyékot látja TGM a falon.

Vitalij Klicsko nem riad meg az erőszaktól sem - legalábbis Leonyid Csernoveckij kijevi polgármester szerint, írja az Index. Egyrészt szeretnék virtuálisan kezet nyújtani a polgármester úrnak, mert ez a felfedezés még Nobelt fog érni valamikor a csodás jövőben. Másrészt elgondolkodtam azon, hogy milyen jó is, amikor egy világhírű boxoló elkezd politizálni.

Itt olvasom, hogy a budaörsi rendőrkapitányság több munkatársának közös szelvénye volt a telitalálatos a 41. heti ötöslottón. Nem elég, hogy a 22 hete (május 9-én volt az utolsó telitalálat) halmozódó nyeremény a 2 milliárdot is meghaladja, de egyéb anomáliák is felfedezhetőek az elmúlt 5 hónap lottóhúzásain. Például, hogy a 22 húzáson a megjátszható 90 szám közül az 1-es a várható előfordulásának 4-szeresével lett kihúzva.

Évek óta foglalkoztat egy komoly probléma, pláne ma, hogy ilyen mérhetetlenül undorító hétfő délelőtt van. Esik az eső, hideg van, nem működik a fűtés, és iszonyatosan sok dolgom lenne, csak a sok dologtól nincs kedvem egyiket se megcsinálni.

Szóval a hét Magyarországon hétfővel kezdődik, ami magában hordozza azt, hogy a hét rosszkedvűen indul, mert ha olyan nap az első, amikor iskolába, munkába kell menni, és még ráadásul esik is az eső, pedig ágyban lenne kedvünk maradni, az csak rossz lehet. A hétvégén néhány ismerősöm arról beszélgetett a Facebook-on, hogy "a vasárnap este és a hétfő reggel az nemlájk kategória a hétvégében, mert véget ér a pihenés és a bulizás". Ebben teljesen nyilvánvalóan igazuk van. Ezért forradalmi javaslatom a következő.

Magyarország térjen át egy új időbeosztásra. A hét kezdődjön - mint más országokban - vasárnappal. Így az első nap pihenős lesz, nem kell iskolába, munkába menni, és ha szar idő van, akkor lehet egész nap az ágyban fetrengeni. Valószínűleg hétfőn a munka is jobban menne, hiszen már elkezdődött a hét, és sokkal jobb kedvű lenne emiatt az ország.

Nekem tehát már tegnap elkezdődött a hét. Csatlakozzon mindenki, hátha jobb  és viccesebb lesz az ország.

Vajon hogy néz ki ma Magyarországon a legszegényebb ember?

Felismernéd?

Na ugye.

Minden szegény cigány, de nem minden cigány szegény? Ennyire egyszerű?

Hányadik félidőben állnak majd nyerésre a rendszerváltás vesztesei?

Most te is azt szeretnéd, hogy ezeket a problémákat „Monokon” oldják meg?

Tényleg csak addig fogsz dohányozni, és alkoholt fogyasztani, amíg nem lesz szociális kártyád?

Utána már ki se fogsz jönni ide az iskola elé, és nem is mész egyik közeli kocsmába se, mondván minek? Hanem ott fogsz maradni az óráidon, ugye?

Október 13. Szegényszivató a szociális törvény? - A rendszerváltás szociális törvényétől az Út a Munkához programig. Mennyiben módosult a helyzet a rendszerváltást követően a munkaerőpiacon. Hol, és miért alakultak ki szakadékok? A segélyezés és munkahelyteremtés kapcsolata, ellentmondása, folyamatok elemzése. (Résztvevők: M. László Ferenc moderátor-vitapartner, Tausz Katalin, Szalai Júlia, Lukács György.) Helyszín az ELTE Lágymányosi sétány 1/a, Konferencia terem, a beszélgetés 18.30-kor kezdődik.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

„Rohadt meredek ez a lépcső! Kanyar! Emeld már, csak én tartom! Csúszik a kezem! A hóna alatt, te barom, a hóna alatt! Ne tolj, hasra esek a lépcsőn! Vigyááááááááááz!!!”
Puff. Zsófi feje irtózatosat koppant a lépcsőn, aztán – mint Micimackóé – sorban a többin is, mivel a lábánál fogva tovább húzták, de a keze kicsúszott a cipekedők kezéből. De szerencsére úgy tűnt, nem érez belőle semmi. Idült mosollyal aludt, csak a szája szélén csordult ki kicsit a nyála. Éjjel egy óra volt egy olcsó brüsszeli szállodában: négy részeg gimnazista próbálta az ágyig elcipelni ötödik társát. Szerencsére a koppanást G. Tibor programigazgató már nem látta és hallotta, így abban a tudatban hajthatta álomra a fejét, hogy minden nehézség ellenére a dolgok végül is megoldódtak. G. Tibor programigazgatónak jeles tulajdonsága volt az, hogy hamis illúziókba ringatta magát, de ő ezt az életstratégiát választotta, hogy túlélje a struggle for life-ot.

Íme a harmadik. Igazi gyöngyszem. Még szavalókórus is van az elején. Vajon Obama három éven belül kinyírja a mexikóiakat?

A felvételen az Origo cikkeit, Rejtő Jenőt, valamint Tom Lehrer atom vadnyugati számát idéztünk.

A kirekesztettség ellen persze lehet rosszul is küzdeni. A napokban két ilyen módszer is előtérbe került. Az egyik tudatlan, a másik erőszakos, és ami a közös bennük: mindkettő árt a többségnek és a kisebbségnek egyaránt.

Nagyon valószínű, hogy az MTV-hír igaz, miszerint öten megpróbáltak megverni egy nem-cigányt azért, mert nem cigány. Az, hogy ők cigányok voltak, csak a motivációjukra deríthet fényt, a rasszista bűncselekmény súlyosságán, amellyel gyanúsítják őket, nem változtat. Tegyük fel, hogy a hír, amelyet az Index egyébként a Bulvár rovatban közölt, igaz.

Jó magyar szokás szerint tegnap megint gyászoltunk. Gyászoltunk öt németet, két örményt, egy horvátot, egy szerbet és négy magyart. Akiket azért végeztek ki, mert magyarok voltak. Gyászoltunk tizenhárom hivatásos katonatisztet, akik magasabb rendfokozatért és fizetésért átálltak egy másik hadseregbe. Akiket azért végeztek ki, mert a magyar alkotmányosságért harcoltak. Kiket gyászoltunk, és miért?

A Rükverc fesztivál nyitóeseménye Csepeli György, György Péter, Kopper Judit és Vásárhelyi Mária pódiumbeszélgetése volt. Azoknak, akik csak az első pár sort akarják elolvasni, elmondom: a konklúzió az lesz: ez a program a legnagyobb mértékben Önöknek, Sárdobáló-olvasóknak való, különös tekintettel néhány visszatérő kommentelőnkre. Na de előbb néhány részletet.

Már többször írtam a nemzeti érzésről a Sárdobálón. Ezúttal az első demokratikus magyar állam tizennégy védelmezője mártírhalálának 160. évfordulója alkalmából a Himnuszt vettem elő.

Bámulatosan jó újságírók dolgoznak a Magyar Hírlapnál. Ott van szegény Bayer Zsolt, aki az üres utcán is cigánybűnözőket lát, Huth Gergely és Szentesi-Zöldi László, akik ki sem másznak a soha véget nem érő téveszméikből és összeesküvés-elméleteikből. Páratlan ügyességgel képesek gyakorlatilag bármiben ok-okozati összefüggést találni. Így tett a múlt héten a Magyarországon méltán világhíres Sinkovics Ferenc is.

A cikk első bekezdésében leírja, hogy a nem tudjuk mikor és ki által romának minősített ember nem tudjuk mikor, de két, a Mester utcában sétáló lány közül az egyiket megütötte. Ez természetesen borzasztó dolog, ilyennek nem szabadna történni. Bár azt is tudjuk, hogy történik ilyen, mindenféle szín tényező nélkül is. Bárhol megeshet ilyen. Itt tehát az első bámulatos logikai lépés: a cigány odalépett, megütötte az egyik lányt, majd gyáván visszafutott társaihoz - én teszem hozzá: nyilván azok is cigányok voltak.

Most kedden, azaz október 6-án kezdődik egy beszélgetéssorozat a rendszerváltásról. A beszélgetéssorozat címe Rükverc, a helyszíne pedig az ELTE TáTK. A beszélgetések mindig hat órakor kezdődnek. A szervező az ELTE TáTK Politikatudományi TDK.

Tehát az információk az első beszélgetésről.

Október 6-án kedden 18 órakor (ELTE TáTK Északi épület -1. 75-ös, Konferencia teremben lesz az első alkalom. Téma: Az előítélet szabad prédája a rendszerváltás? - bevezető est (Résztvevők: Kopper Judit, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatójának diákjai készítettek riportfilmeket a rendszerváltásról, melyben fiatalokat kérdeztek a rendszerváltáshoz fűződő viszonyukról. A film megtekintése után, a látottakat Kopper Judit mellett Vásárhelyi Mária, Csepeli György, és György Péter fogja elemezni, és megvitatni.)

A további estéken szó lesz szegénységről, cigányságról, a rendszerváltás narratíváiról, filmről, gazdaságról. Beszélgető-partnerek lesznek többek között: Tausz Katalin (ELTE TáTK), Szalai Júlia (MTA Szociológiai Intézet), Varró Szilvia (Magyar Narancs), Magyari Péter (index.hu), Köllő János (MTA KTI), Havas Gábor (MTA Szociológiai Intézet), Rainer M. János (1956-os Intézet), Lánczi András (BCE), Halmai Gábor (ELTE-TáTK), Kis János (CEU), Török Ferenc, Spiró György, Darvasi László, Parti Nagy Lajos, Garaczi László, Grecsó Krisztián, Bod Péter Ákos (BCE), Chikán Attila (BCE), Laki Mihály (MTA KTI)

A második felvételen Izraellel foglalkoztunk. Sok érdekes témáról nem beszélgettünk, így többek között rájöttünk, hogy ha létezik egy hatmilliós zsidó összeesküvés, akkor Izraelnek nincs atombombája.

Facebook-csoportunknak már majdnem háromezer tagja van. Legyen ön a százötvenegyedik!

A felvételen az Index cikkét és a Szavak Ereje Rádiót idézzük, valamint részleteket a Vodku v Glotku együttes egy remek számából.

Újra visszatérek a történeti demográfiához egy vékony, olvasmányos és elgondolkodtató kötet ismertetésének erejéig. Arthur E. Imhof Reife des Lebens (Az érett élet, Beck München, 1988, magyar fordítása sajnos nincs) esszékötet: nem új kutatásokat mutat be, hanem a szerző, egy berlini professzor gondolatait összegzi az élet hosszának, és ennek értelmének kérdésében. A könyv három gondolati szálát szeretném kiemelni. Az első, hogy a 21. századi Nyugat emberének adatott meg először a történelemben, hogy nagy biztonsággal végigélheti a biológiailag várható élettartamát, kb. nyolcvan évet. A második, hogy milyen folyamatok összegződése vezetett nálunk ehhez, illetve mi vezet jelenleg bizonyos szegény országokban ide, míg másokban nem. Végül az a kérdés, hogy ha történészként megpróbálunk kilépni egy pillanatra jelenlegi világnézetünk életkultuszából, akkor mi is lehet ennek a hosszú és biztos életnek az értelme. A demográfus munkája sokszor unalmas és fárasztó. Imhof évtizedekig gyűjtötte észak-német egyházközségek keresztelési, házassági és temetései anyakönyveinek adatait, melyekből megrajzolhatta az utóbbi háromszáz év európai folyamatait: mikor házasodtak az emberek, hány gyerekük született és meddig éltek. És most nézzük, mi is következik mindebből.

Ma van a zene világnapja 1975 óta - Yehudi Menuhin - világhírű hegedűművész -  javaslatára. És a zene valóban megérdemli, hogy egy külön napja legyen (az idősek világnapjával együtt). Saját környezetemben sokféle zenét szerető ember van. Van aki a tuc-tucot, van aki a Coldplayt, van olyan, aki az RHCP-t imádja, én sok mindent, főleg a komolyzenét. Egy dolog azonban mindig biztos volt az életemben: a zenét tényleg mindenki szereti. A higgadt, hűvös racionalisták is meghallgatnak egy-egy zenét és közben lesz valami különleges érzésük. Ez az érzés nyilván mindenkinek más, és közben mégis hasonló. Az embereknek a zene segít megoldani a problémáikat: átsegíti őket a gyászon, a szerelmi bánaton, a boldogságon és az unalmas metrózásokon is.

 Ma 79 éve halt meg, 67 éves korában Rátz László (a fotó a www.versenyvizsga.hu-n található), a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium legendás matematikatanára. Egyike volt azon nagy tanároknak, melyek a korszak magyar tudományos életét sosem látott magasságokba emelték. Emlékére minden évben megszervezésre kerül a Rátz László Vándorgyűlés a Bolyai János Matematikai Társulat által, illetve kiosztásra kerül a Rátz Tanár Úr Életműdíj a kiemelkedő matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanárok részére.

Tanítványa volt többek közt Neumann János illetve a Nobel-díjas Wigner Jenő és Harsányi János is. Ezzel közvetetten mindannyiuk munkájában részt vett; az informatika, a kvantummechanika, a játékelmélet mind-mind nagyapját láthatja Rátz Lászlóban. Mai szemmel nézve furcsának tűnhet, hogy egy ekkora zseni egy középiskolában "vesztegette" tehetségét, ám talán épp ez volt a kulcsa annak, hogy a tanítványai minden idők legnagyobb tudósai közé kerültek. A mai gyakorlat szerint a tanári fizetésből nem csak hogy nem lehet megélni - az ország legtöbb középiskolájának színvonala rendkívül alacsony, így érthető, hogy nem túl csábítóak hosszú távon. Azon szerencsés kevesek, akik pedig egy "elit" gimnáziumban taníthatnak, gyakran nem is csak a tehetségüknek köszönhetik azt - egy trend, amely a magyar egyetemeken is jellemző; aki egyszer bekerült, attól lehetetlen megszabadulni, még ha lenne a fiatalabbak közt tehetségesebb is, így aztán az oktatás meg-meg torpan évtizedekre (ahogy azt az egyetemeken szokták mondani: akkor változik a tananyag, ha meghal a professzor).