Nukleáris Varangy vendégposztja

A német választási kampányról nem véletlenül nem hallottunk sokat. Egyszerűen unalmas volt, a két fő párt (CDU és SPD) nem igazán böködte a másikat, csupán a szélsőségesek, a viccpártok, illetve Horst Schlemmer humorista hozott némi életet a dologba. Bár a nagykoalíció mivolta, és két fő vetélytárs, Angela Merkel (CDU-CSU), jelenlegi kancellár, illetve Frank Walter Steinmeier (SPD), alkancellár és külügyminiszter, nyugodt természete lehetetlenné tette a nagyon éles kritikákat, ez nem jelenti azt, hogy mindegy melyik helyre X-elnek a németek.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Cs. Imre üzemmérnök semmit sem bízott a véletlenre. Nem is bízhatott, hiszen nem hitt benne. Véletlen talán, hogy neki sosem piszkolódott össze a táskája? Nem, hiszen mindig gondosan becsomagolta a tízóraiját. Véletlen talán, hogy sosem lopták el a pénztárcáját? Nem, hiszen mindig a hasán fityegő kis övtáska belső zsebében tartotta, de amúgy sem volt benne sohasem sok pénz. De valamennyi mindig volt benne. Így aztán az sem véletlen, hogy olyan kínos helyzetbe sem keveredett soha, hogy ne tudott volna fizetni a boltban. Nincsen véletlen, szokta mondogatni, csak gondos tervezés, vagy óvatlanság és figyelmetlenség. Cs. Imre üzemmérnök mindent pontosan megtervezett előre, ahogy a műszaki rajzait készítette annak idején az egyetemen. Mindennemű fantázia nélkül, de millimétere pontosan. Természetesen az sem véletlen, hogy a nyaralását is előre megtervezte. Fél évre előre lefoglalta a szállást, az útikönyveket tanulmányozva összeállította a programot, kiszámolta a kilométereket, így aztán még a tankolások helyét is előre ki tudta jelölni. Amikor mindennel elkészült, akkor beszállt teltkarcsú feleségével és pattanásos lányával az autósamponnal fényesre suvickolt Suzukiba, és elindultak Erdélybe.

Ebben a posztban egy könyv mellett egy gazdasági szakcikket is szeretnék ismertetni, mert úgy érzem, hogy a témát nagyon fontos pontján egészíti ki. Ez pedig nem más, mint az iszlám világ hanyatlása, ami a jelenkori terrorizmust is kitermelte magából. Az iszlám és a terrorizmus összemosása természetesen ostobaság, de nem kétséges, hogy a terroristák vallási alapon határozzák meg magukat, és metaforikus nyelvük is a Koránon alapszik. Ugyanakkor ne feledjük, hogy messziről nézve hajlamosak vagyunk az egész civilizációt „iszlámnak” nevezni, nem csak a magvát alkotó vallást - ez épp olyan, mintha a nyugati világ valamennyi jelenségét „kereszténynek” neveznénk. A bemutatandó könyv Bernard Lewis A iszlám válsága (Európa, Budapest, 2004, az eredeti kiadás: The Crisis of Islam, The Modern Library, New York, 2003) című karcsú kötete a Mérleg sorozatból, a gazdasági áttekintést pedig Timur Kuran Why the Middle East is Economically Underdeveloped: Historical Mechanisms of Institutional Stagnation (Miért fejletlen gazdaságilag a Közel-Kelet: Az intézményi pangás történelmi mechanizmusai, megjelent a Journal of Economic Perspectives 18/3-as számában) cikkére alapozom. Három témát fogok kiemelni: az iszlám és a kereszténység különbségét az államra és a társadalomra vonatkozó tanításokban; a gazdasági elmaradottság intézményes eredetét és végül a „nyugati imperializmus” közel-keleti értelmezését.

2. felvonás (Inglourious Bolsheviks Basterds)

Három évvel ezelőtt épp egy németországi diákcsere-program magyar fordulója kezdődött. Vasárnap este a schleswig-holsteini Neumünsterből érkező diákokra vártunk a Keleti pályaudvaron, és ugyan hallottunk már valamiféle beszédről, nem igazán tudtuk, hogy mi történt. Mire megérkeztek, már hallottunk a tüntetésről. Másnap este bevittük őket a belvárosba bulizni, de addigra már mindannyian csak erről tudtunk beszélni. Mivel többüket - köztük a nálam vendégeskedő friccet is - érdekelte, hogy mi történik, miért vannak rendőrök meg zászlós emberek az utcán, nagyjából elmondtam a történteket. Leo reakciója beleégett a tudatomba: "Ha hazudott, akkor miért nem mond le?" Válaszolni nem tudtam, sem akkor, sem később. Két és fél év múlva, mikor lemondott, már hiába - addigra sikerült a magyar rendőrséget (MTV ostrom! Gergényi!!), az egész MSZP frakciót, az egész SZDSZ-t (Demszky!!!) és úgy nagyjából a magyar belpolitikát megutáltatnia velem.

Nagyszabású átépítési programot hirdetett a XIII. kerülti önkormányzat, melynek keretében a Hollán Ernő utcát kertutcává alakították. Ennek részleteiről a Városképp blog részletesen beszámolt - a tervekről és a megvalósításról egyaránt. A rövid utcaszakaszon növényeket, padokat helyeztek el, valamint kertutcává alakították át, ahova csak engedéllyel lehet behajtani - fura módon ennek birtokában a nap jelentős részében az utca bejárható a teherautók számára.

Sajnos az átadáskor nem készítettem fotókat az utca friss állapotáról, így az akkori állapotokat más blogok képei alapján tudom bemutatni.

 Új arculatunkhoz új hang is társul. Mostantól időnként egy-egy vagy sok-sok témát mikrofon előtt beszélünk meg. Tessék hallgatni.

Ha pedig az arculat mögötti arcokra kíváncsi, csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz, melynek lehetőségeit a jövőben messzemenően ki fogjuk használni.

A felvételen az Index cikkét idézzük, valamint részleteket a Rotfront együttes Zhiguli című számából.

Egyre több információ derül ki arról, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (NBH) közvetett felelőssége lehet a cigányok elleni terrortámadások fel nem derítésében. A gyilkosságok egyik fő gyanúsítottja, lehetséges kitervelője és legprofibb résztvevője, K. István titkosszolgálati megfigyelését ugyanis nemsokkal a fegyverkezés megkezdése után leállították, társa,  Cs. István, pedig úgy tűnik, a Katonai Biztonsági Hivatal titkos kapcsolata volt. Miután az ügy kiderült az illetékes parlamenti bizottság előtt, annyit lehet sejteni, hogy a debreceni kirendeltség portását fogják megbüntetni.

Kétszáz éve született Charles Darwin és százötven éve írta meg fő művét A fajok eredeté-t. A benne kifejtett evolúció-elmélet nem csak a biológiát forradalmasította, de megtermékenyítőleg hatott a többi természettudományra is, hiszen kitűzte a „nagy elmélet” keresésének célját. De talán még fontosabb, hogy milyen nagy hatással volt a mindennapi gondolkodásra, nagyobbal talán, mint bármilyen tudományos magyarázat. Mára tudományos megalapozottsága vitathatatlanná vált, és a közgondolkodásba is beépült néhány panel, bár ez sokszor meglehetős leegyszerűsítése, vagy akár teljes félreértése is Darwin gondolatainak. Ha tehát jó darwinistát akarunk olvasni, mégiscsak biológushoz kel fordulnunk. Stephen Jay Gould nem csak jó szakember, de ragyogó író is, publicisztikai formában megjelent tanulmányait több kötet foglalja össze, ezek közül most a magyarul is hozzáférhető A panda hüvelykujjá-t (Európa, Budapest, 1990, a válogatás két ktetből történt: The Panda's Thumb, Norton, New York-London, 1980, Hen's Teeth and Horse's Toes, Norton, New York-London, 1983) mutatom be. Nem az egészet, csak a három legérdekesebb tanulmányt. Mert hát kit ne érdekelne, hogy miért van a pandának hat ujja, miért különbözők a zebrák csíkjai és miért változott meg az idők során Miki egér?

A suliból jöttem haza. Utána elrohantam szolfézsra, majd hazajöttem és elkezdtem tanulni, másnap a kémiatanár röpdogát íratott. Muszáj volt tanulni, a tanár elég kemény kérdező hírében állt, én meg  kisgyerek voltam, hát elkezdtem tanulni. Mikor hazaértem, apám mondta, hogy Vörös BLORóka keresett telefonon, de nem mondta, hogy miért, nekem meg nem volt időm visszahívni. (Később kiderült, hogy azért, szóljon mi történt.) Akkor még élt nagymamám, a szomszéd szobában lakott. Rokonok élnek Washingtonban, ők telefonáltak neki, hogy jól vannak, minden rendben. Nagymamám mondta, hogy megtámadták Washingtont és bombáznak. Mondtam neki, hogy ez nem lehet, biztos félreértett valamit. Amikor kijöttem a szobájából, akkor ért haza anyám, neki mondtam, hogy mit hallottam és mondtam, hogy ez tuti nem igaz. Erre mondta, hogy de, ő is hallott valamit és baj van. Bekapcsoltuk a tévét és egyértelmű volt, hogy mi történt. Addigra a CNN csak a ledőlt tornyok képét mutatta. Baló György és Betlen János - az MTV stúdiójában - még nem volt szépen felöltözve, borostásak voltak - egyértelmű volt, hogy akkor rántották be őket a nyugis délutánból.

Következő nap minden erről szólt, senki nem találta a helyét, és csak kérdezgettük egymástól, hogy mi történhetett, mi értelme volt. Osztályfőnöki órán Krokodillal elkezdtünk okoskodni - azóta is szégyellem, hogy akkor miket mondtam. Persze azonnal voltak hülyék (Verebes és Csurka), akik szerint az amerikaiak megérdemelték, amit kaptak. Nem érdemelték meg. Közel háromezer ember halt meg értelmetlenül, ártatlanul egy senki által el nem követett, fanatikusok fejében megálmodott tett büntetéseként - egy gyalázatos terrortámadásban.

Nehéz mit kezdeni egy nyilvánvalóan külföldi érdekeket szolgáló párttal. Ez egy olyan szervezet, amit évek óta egy közvélemény-kutató sem mér, mivel nincs értelme. Ez az a párt, amelyik még annyira sem létezik, mint az SZDSZ. Ez a párt a KDNP. Valójában lényegtelenek lennének, ha nem beszélnének folyton, és nem basztatnának valami kisebbséget folyton - általában a melegeket, mint azt mi is megírtuk.

A múlt héten volt a Meleg Méltóság Menete, amellyel - nem tervezett módon - iszonyatosan nagy terjedelemben foglalkoztunk. A menet előtt Wertán Zsolt akarta betiltani a menetet, azóta pedig a párt honlapjára ömlenek a színvonaltalan, ám humorosnak szánt homofób bejegyzések. (Innen is tudjuk, hogy a menet annyira békés és vidám volt, hogy csak egy táblába tudtak belekötni, iszonyatosan erőltetett módon.)

 A minap, amikor könyvesboltban voltam - na nem mintha szoktam volna olvasni, csak elkísértem valakit - a szakácskönyvek felé tévedtem. Nézegettem a sok szép színes könyvet. Rengeteg kép, ínycsiklandozó ételek, és akkor hirtelen megpillantottam az Ezt jól kifőztük! című könyvet. Olyan furák voltak a borítón szerepeltetett szakácsok, éreztem, ahogy elkezdett felébredni bennem a politikabuzi, és amikor a borító tetején megpillantottam a szerzők nevét, akkor leesett a tantusz. Csehák Judit - Békesi László 1992 óta házasok. A receptek a miniszter asszony sajátjai, a fotókat pedig a miniszter úr készítette. Lovely. 

Még mindig erősen tartja magát a tévhit, hogy ha egy nőnek hivatása van, fontos közéleti posztot tölt be, netán politikai szerepet vállal, akkor a hétköznapok apró-cseprő ügyei, a híres „második műszak”: a bevásárlás, a főzés, a háztartás már nem is érdekelhetik. Csehák Judit kitűnő ellenpélda volt erre miniszter asszonyként is. Akkor még csak annyit láthattunk, hogy remek az ízlése, és kitűnően öltözködik. Ebből a könyvből az is kiderül, hogy vérbeli háziasszony, aki nem csak tud, szeret is főzni. A hagyományos magyar konyha rejtelmeiben éppoly jártas, mint az egzotikus ételek világában. Évtizedes tapasztalatai alapján biztos kézzel és a világra nyitott felfedezők kísérletező izgalmával alkot családjának remek ételeket a konyhában. Receptjei mindenképpen könyvbe kívánkoztak. Különösen, hogy a szigorú gazdasági reáliák világában mozgó férjét is belevonta ebbe a kalandba, mert az általa készített ételekről Békesi László közgazdász, korábbi pénzügyminiszter készített ínycsiklandozó fotókat.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Az uralkodó hirtelen haragú, mondhatni szeszélyes ember volt. Bár Schopenhauert nem nagyon olvasott, világképét alapvetően az akarat határozta meg. Nem bírta elviselni, ha valami nem az akarata szerint történt, az ilyen esetek a végletekig felingerelték, szabályos dührohamokat kapott. Az olyan fogalmakat mint ’lehetetlen’ vagy ’alkalmatlan’ nem ismerte, akaratának meghiúsulását mindig is a rosszindulat aktusának tartotta. Ebből a szempontból nem tett különbséget az élő személyek és a holt tárgyak között, utóbbiakat éppúgy felruházta a rosszakarás képességével, amiért aztán olykor-olykor meg is büntette őket.

Az uralkodó saját magával meglehetősen elégedett volt, aminek gyakran verbálisan is hangot adott. Udvartartása rajongását nem csak jól tűrte, de egyenesen el is várta. A testi közelség általában kifejezetten az ínyére volt, az udvarhölgyek kényeztetését, simogatásait, csókjait leereszkedő jóindulattal vette tudomásul. Vetélytársat természetesen ezen a területen sem tűrt maga mellett, így mindenki óvakodott attól, hogy jelenlétében rajta kívül mást is kitüntessen érzelmeinek testi megnyilvánulásával. Ha ilyesmi mégis előfordult, az uralkodó nyomban ott termett, és rögvest befurakodott az intimitást keresők közé, és csöppet sem érdekelte, hogy éppen házastársakat, testvéreket, vagy éppen szülőt és gyerekét választja szét.

(A melegtüntetésről szóló teljes beszámolónkat itt olvashatja.)

Bevallom, nem örültem neki, hogy Gyurcsány Ferenc megjelent a Meleg Méltóság Menetén. Ennek egyenes következménye lett például, hogy a tömeg jelentős részének az ő nyomában kellett vonulnia. Ellenszenvemet nem csökkentette az sem, hogy érkezését öttagú szélsőjobber-kórus kommentálta, amely homoszexuális nemi erőszakkal fenyegette – úgy látszik, nekik is vannak meleg barátaik.

Nos, míg calam kollégára vártam a felvonuláson, és a felvonulás az indulásra várt, odamentem a volt miniszterelnökhöz, amihez persze előbb le kellett vennem a fényképezőgépemet a nyakamból. Elmondtam, hogy egy szigorúan demokráciapárti blog szerkesztője vagyok. Az ezután következő párbeszédet emlékezetből írom le.

Hazaértünk a Meleg Méltóség Menetéről, ahol többen is voltunk a Sárdobáló közösségéből, még többen voltak Sárdobáló-közeli emberek. Most olvashatják élménybeszámolónkat szavakban és képekben, melyeket Horváth Andor Márton készített - szintén ő követte el a Sárdobáló első interjúját Gyurcsány Ferenccel. (Külön szimpatikus volt, hogy a volt miniszterelnök nem helyezte magát előtérbe, a menet középső részén sétált.)

Császár Attila hörrtévés tudosításaival szemben - szerintünk - jóval többen voltak a felvonulók, mint a rendőrök, több mint ezren voltunk, és ez sokkal több, mint tavaly. A beléptetés gond nélkül zajlott, ahol valóban bele kellett inni az üditőkbe, de mivel iszonyatosan meleg volt, ez nem okozott gondot. A kordonok között majdnem a Kodály köröndig lehett elsétálni, anélkül, hogy a menet elindult volna.

Tele volt ismerősökkel a környék, tényleg nagyon sokan voltak. Láttuk Gyurcsány Ferencet és feleségét - az őket körülvevő elég viccesen kinéző testőrökkel együtt, akik hatalmas fekete esernyőket fogdostak. Ott sétált a menetben Vásárhelyi Mária, Kende Péter (nem a történész, az orbanofób), Nádasdy Ádám, Radnóti Sándor, Hahn Endre, Bauer Tamás, Eörsi Mátyás. Sok ismert értelmiségi kiállása, szolidaritás vállalása azért fontos, mert így lehet megmutatni az ellentüntetőknek és a társadalomnak, hogy nem számít, hogy ki milyen identitású, milyen ruhát visel: minden ember jogokban egyenlő, és mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, hogy éljen a szabadságával.

A menetben semmilyen olyan momentum nem volt, amit Ékes Ilona - neki külön transzparens is készült "Mi azért szeretünk Ildikó" szöveggel - közerkölcssértőnek, megbotránkoztatónak vagy a gyerekek fejlődésére károsnak találhatott volna. Császár Attila és Wertán Zsolt legnagyobb sajnálatára egy valóban nagyon vidám, békés felvonulás volt, bulival, tánccal, beszélgetéssel és városnézéssel. Érdekes volt, hogy ahol külföldiek környékén haladt el a menet, ők mind megtapsolták a felvonulást. Bécsből egy hatvan méteres szivárványos zászlót hoztak, amit rengetegen lengettek, és nagyon jó kedvet csinált. Ugyanis tényleg jó ennyi és ennyiféle ember között sétálni, akik nem akarnak semmit, csak annyit, hogy boldogok lehessenek - és ezt mindenki akarta ott, melegek és nem-melegek egyaránt. Nem lehet nem leírni, hogy a rendőrség idén is jól végezte a dolgát, a felvonulókat semmilyen atrocitás nem érte, nem érhette. És igazából pontosan emiatt kár, hogy így alakult, hiszen így egy kicsit az egész értelmélt vesztette. Ugyanis sokan nem láthatták ezt a vidám, békés, bulizó társaságot, és nem tudtak csatlakozni a menethez. De ez nem a rendőrség hibája, még csak nem is a felvonulóké, hanem az ellentüntetőké. Ahogy szintén az ő hibájuk az is, hogy a fél várost le kellett zárni.

Összefoglalva: nagyon sok vidám ember egy nagyot bulizott. Azt hiszem, azok, akiktől Ékes Ilona félti a gyerekeket, a túloldalon voltak és megpróbálták áttörni a kordont, vagy megvertek egy, a rendezvény pólóját viselő nőt. Lehet, hogy legközelebb Ékes Ilona nem beszél ilyen otromba homofób dolgokat, a Fidesz pedig kiteszi a frakcióból ezután.

calam és vincemate írása

Kezdjük rögtön az elnevezéssel. Egyesek - és jól tudjuk, kik - a politikai korrektségre hivatkozva „kopasz barack”-nak nevezik ezeket, és mindenkit igyekeznek lejáratni, aki nem megy bele álszent játékukba. Pedig minden igazi barack-szerető pontosan tudja, hogy a barack természet szerint szőrös, méghozzá a teremtéstől kezdve az. Ez már a teljes nevéből is látszik, hiszen köztudott, hogy az „őszi” előtag az „ősz” szóból származik, és azoknak a kis pihéknek a színére utal, amelyek a gyümölcsöt borítják. Úgyhogy nevezzük végre nevén ezeket az aberrált „gyümölcsöket” (ha egyáltalán gyümölcsnek tekinthetők): nektarinnak.

 Mielőtt beindulna a mai napi őrület, amikor is még nem tudjuk, hogy a délután kezdődő felvonuláson mi fog történni, csak két videót szeretnék kitenni, hogy máshol (és persze Magyarországon is a legjobb színészek közül nagyon sokan) hogyan is állnak ismert emberek a homofóbiához illetve a melegfelvonuláshoz.

Íme:

Mi a Melegek Nyilai? 

"Mozgalom, amely magját képezi a nemzeti meleg újjászületés programjának, és mintát ad a nemzet meleg értékeinek megvédéséhez. Kívül kemény mint az összezárt gumikesztyűs ököl, szívós mint a háncs, éles mint a kard. Belül élő és fejlődni kívánó szervezetet.”

Nem is igazán érdekes, hogy Edelény fideszes polgármestere miket mondott - azt találta mondani, hogy a környék cigányai direkt gyógyszereket szednek be, sőt a hasukat gumikalapáccsal ütlegelik, hogy sérült gyerekük szülessen, így kapva emelt összegű családi pótlékot. Most azon nem is rugóznék, hogy egy országgyűlési képviselő egy ilyen mondat, illetve nyilatkozat után még mindig lehet képviselő. Az a minimum - szerintem -, hogy a pártja lemondatja, kitaszítja. De mondom: ez most nem érdekes, hiszen ez az én álmom.

Igazából az érdekes, hogy ebből a teljesen nyilvánvalóan hazug vérvádból, hogy lesz (lehet) igazi rasszista kampány, és hogy fog tova fejlődni, ahogy az már történt máskor is. Feltehetőleg a napokban valamelyik napilapban, vagy blogban meg fog jelenni néhány írás, hogy a cigányok verik a még meg sem született gyereküket, hogy nagyobb családi pótlékot kapjanak - ezzel tulajdonképpen duplikálva az eredeti hírt. Könnyen lehet, hogy ezután elő fog kerülni valahonnan egy cigány vezető, aki már rég megmondta, hogy ebből baj lesz, és a cigányoknak meg kell tanulni elfogadni a többségi normáit, azokhoz igazodnia kell. Így, természetesen, minden cigányra kivetítve.

Gyorsan kapcsolt a Nézőpont Intézet és végzett egy kutatást, hogy mi az emberek véleménye a szombati meleg felvonulásról. A kutatás teljesen semmilyen, átlagos mérés, azonban az elemzés rejt némi pártszimpátiát. Az idézet a következő:

Érdekesség, hogy a pártszimpátia és a meleg felvonulással kapcsolatos álláspont között nincs szoros összefüggés. A szocialista szimpatizánsok 34 százaléka egyetértését jelezte, míg a Fidesz támogatóinak 17 százaléka mondta ugyanezt (a két párt népszerűség-különbsége miatt több mint kétszer annyi „polgári” szavazó fejezte ki egyetértését, mint kormánypárti). A be-tiltók arányában azonban nincs számottevő különbség: az MSZP szimpatizánsainak 24, míg a Fidesz szimpatizánsainak 29 százaléka nem engedélyezné a rendezvényt. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb ellenzéki párt hívei inkább középre helyezkedtek: 51 százalékuk „ellenzi, de nem tiltaná be” a felvonulást (az MSZP-támogatók 40 százaléka). Érdekesség, hogy a Jobbik támogatói sem egységesek a felvonulás megítélésében: 21 egyetért a rendezvénnyel, 47 százalékuk nem ért egyet, de elfogadja, míg 30 százalék betiltaná azt. Ugyanakkor hangsú-lyozni kell, hogy a Jobbik a Nézőpont Intézet augusztusi felmérése szerint 5 százalékon áll a teljes népesség körében.

Erőteljesen kiemelik, hogy ugyan a szoci szavazók között 34% támogatja a menetet, a Fidesz szavazóinak csak 17%-a, azonban hozzáteszik, hogy ez abszolút számokban kétszer annyi fideszes választ jelent, mint szocit, azt sugallva, hogy milyen sok Fidesz szimpatizáns toleráns. Majd közlik, hogy az elutasításban nincs markáns különbség, ugyanis a szocik 24, míg a fideszesek 29 százalékban tiltanák be. Itt viszont valamiért nem jelölik, hogy ez abszolút számokban mekkora különbség. Hiszen nyilvánvaló, hogy 29 százalék a Fidesz szavazóinak nagy száma miatt sokkal több választ jelent, mint a szocik 24 százaléka. Innen is látszik, hogy nincs értelme  az adatokat ilyen módon megadni, hiszen nem teszik összehasonlíthatóvá az adatokat, csak maszatolásra alkalmasak.

És ezzel most nem akarok semmit sem állítani a Fidesz vagy az MSZP szavazókról, csak azt akartam megmutatni, hogy egy kutatásban hogyan lehet befolyásolni az olvasókat.

Kevés dologgal lehet annyira felhúzni, mintha értelmetlenül szórakoznak az időmmel. Márpedig értelmetlen időhúzás az, ha sorba kell állni. Ez persze része az életnek, hiszen ez szükséges rossz, tudomásul kell venni. De ezen belül is vannak kategóriák. Egyik ilyen kategória, amikor gyorsan és rendesen kiszolgálnak, például a sarki boltban. Mindig az volt a képzetem, hogy a piaci alapon működő cégeknek - tehát még véletlenül sem a hivatalokra gondolok, ahol az általam ismert placc inkább hasonlít egy pontosanérkezéskurzusra és kivégzésre, mint okmányirodára - érdeke, hogy gyorsan kiszolgáljanak. Ez a legtöbb esetben valóban működik, de nem mindig.

A második Gyurcsány-kormány egyik félig elvégzett reformja volt a patikaliberalizáció. Valami csoda folytán a Fidesz végül nem tartatott népszavazást arról, hogy lehessen-e aspirint kapni a sarki benzinkútban, de arról sem, hogy lehet-e valós verseny a patikák között. Tök jó, arra számítottam, hogy végre sikerül kiűzni a környék gyógyszertáraiból a hihetetlen K.u.K és Kádár-rezsim keveréke által árasztott dohszagot. Sajnos tévedtem, sőt a mentalitás egyáltalán nem változott.

Szeretnél magadra ölteni hat kiló vasat, társaiddal egy vonalba letérdelni, majd lehajtott fejjel várni, hogy átugrasson feletted egy lovas? Szeretnéd gimnazista elsősegélynyújtókkal bekötöztetni a hüvelykujjad, mert a barátod túl erősen vágott oda a gladius-szal? Szeretnéd, ha pajzsra emelnének, és úgy kellene eltalálnod a célt? Szeretnéd tizedszer is szagolni az égő puskaport, és belesüketülni a robbanásba? Vagy egyszerűen csak újrajátszanád a catalaunum-i csatát pajzsfallal, nyílzáporral és égő szekérrel? Mert a legionáriusok, gladiátorok, honfoglalók, végvári vitézek, és a többi tarka-barka katonai hagyományőrző csoport ezt csinálja. És ha csak meg szeretnéd nézni őket, akkor menj el augusztus végén Szombathelyre a Ludi Savarienses, vagyis a Történelmi Karnevál bemutatóira. Ugye nem gondolod, hogy mindez komolytalan, gyerekes játék? A szereplők jókedvűen szórakoztatnak, de láthatóan véresen komolyan veszik az egészet.

Az 1918. augusztus 30-án meghiúsult merénylet után Lenin, akinek orvosai sok-sok vita után mégis kivették a golyót a nyakából egy életveszélyes műtét során, úgy döntött, hogy mindent feltáró vizsgálatot indít, hogy kik állhattak a merénylet hátterében. A nyomozás, melyet kritikusok szerint a Vörös Hadsereget irányító Lev Trockij erősen befolyásolt, novemberre meghozta eredményét: Josif Dzsugasvilit (aki saját magát acélnak, azaz Sztálinnak nevezte), aki akkor Caricin (későbbi Trockijgrád, ma Volgográd) városát irányította, elítélték és november 8-án mint a „nép ellenségét és ellenforradalmárt“ kivégezték. 

Lenin felépülése az orvosait, sőt, egyes források szerint saját magát is meglepte. Miután visszatért az aktív politizáláshoz, tovább folytatta a hadikommunizmus kiépítését, egészen 1921-ig, amikor is a felkelések és a párton belüli viták eredményeként az Új Gazdaságpolitkát (NEP) kiáltotta ki a szocializmus irányába való út következő lépcsőjének: ahogy mondta, lépjünk vissza egyet, hogy aztán kettőt léphessünk előre.

Nyaraltam, internet nélkül, így az évfordulót lekéstem. De ez az ünnep annyi módon érint, hogy utólag is szeretnék írni róla. 1989. augusztus 19-én zajlott a Páneurópai Piknik, most volt a húszéves jubileuma hatalmas felhajtással, konferenciákkal, szoboravatással, német kancellárral. Ekkora esemény lett volna? Ekkora. Csak hát mi elég mostohán bánunk a forradalmainkkal. Pedig 1989 forradalma szép volt, felemelő, átélhető és alakítható, és legkivált: mindannyiunké. Budapestről nézve a legnagyobb eseménye nyilván június 16. volt, Nagy Imre újratemetés, egyben a régi rendszertől vett búcsú; legalábbis ma már így emlékszünk rá. De Sopronból nézve augusztusban fordult meg a világ. És ami még különösebb: ez alkalommal maga a világ is úgy látta, hogy ott és akkor fordult. Ezért a felhajtás, a nemzetközi prominencia és sajtó. Ezért a Melocco-szobor, amire a német nagyvállalatok is adtak pénzt. De most utazzunk vissza a múltba, 1989 nyarára, és meséljünk arról, hogy mi is történt.

Ékes Ilonának, a Fidesz képviselőjének, sikerült nagyot domborítani. Azt mondta, hogy ticcsák be a melegfelvonulást, mert az a közrendet, a köznyugalmat sértheti,  valamint veszélyeztetheti a kiskorúak erkölcsös fejlődését (mert idén tanévkezdés után lesz a menet, ezért a szabadon flangáló gyerekek meglátják a buzikat és ők is buzik lesznek), valamint mások mozgásszabadságát.

Be kell vallanom a tényt: az elmúlt másfél hónapot nyaralással és fizetett munkával töltöttem. Történt mégis pár dolog a nyáron, aminek sajtóvisszhangja nem volt kellően világos. Következzen tehát a fehér ember, és egyáltalán az emberi faj legszebb egyedeinek hazája, Grúzia. (Akinek nincs kedve rákattintani a linkre: Johann Friedrich Blumenbach német tudós a XVIII-XIX. század fordulóján kiáltotta ki a grúzokat legszebbnek; innen például az angol caucasian, „kaukázusi” megnevezés a fehér bőrszínű emberekre. De térjünk vissza a közelebbi múlthoz.)