Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tizennyolc részes poszt-sorozat. Történelmi regény lenne, ha tudnék olyat írni. És bár továbbra is vigyázat, mert fikció, történelmet nem csak nyomokban tartalmaz.
Az előző részeket itt olvashatod: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17.
Hezekiah Allen a Minerva korlátjának támaszkodott és nagyot köpött a nyikolajevszki kikötő zavaros vizébe. Bár ha jobban belegondolt, és gondolkodni éppenséggel bőven volt ideje, ebből csak a zavaros víz stimmelt, hiszen a homokpadok miatt a Minerva messze horgonyzott a rakparttól. De éppen ezért nem vitorláztak tovább Vlagyivosztokig, ahol igazi, mélytengeri kikötő volt. Nem akart a kikötésért fizetni és nem akarta, hogy a többi kapitány a fogásról faggassa, mivelhogy egyáltalán nem volt fogás, éppen emiatt nem akart fizetni. Pedig a Minerva egyszer már feltámadt. 1871-ben harminckét társával az Északi Jeges-tenger vízébe fagyott. Allen kapitány és tengerészei, no meg a többi hajó legénysége csak annak köszönhette az életét, hogy az új-angliai bálnavadász-flotta hét szerencsésebb hajója a tengerbe öntötte a keserves munka árán megszerzett bálnaolajat és -csontot, sőt a tengerbe dobták a felszerelést is, hogy társaikat megmenthessék. Harminckét bálnavadászhajót tört össze a jég, vagy használtak fel tüzelőnek az eszkimók, de a Minervát a következő évben teljes épségen találták meg. Hezekiah Allen új legénységet toborzott, amit aztán Alaszkában helybéliekkel egészített ki. Miután a bálnák már a Bering-szoros környékén is megritkultak, rozmárra kezdtek vadászni. De 1881-82 telén rozmárt is alig fogtak, a tavasz közeledtével viszont javítani kellett a korhadt palánkdeszkákat. Ezért kötöttek ki Nyikolajevszkben, és ezért köpködött Allen kapitány komoran a hideg, fekete vízbe.
A homokpadokkal elzárt kikötő málló kövű, algától iszamos rakpartja és az üres, beomlott tetejű, korhadó raktárak sora nem tudta már Engkét elkeseríteni. Mindent megtett, hogy teljesítse az apja által rábízott feladatot. Megtalálta Ajant és Nicket, rávette őket, hogy segítsenek, meggyőzte a szállás lakóit, hogy szökjenek meg vele, csodával határos módon elérték a határt, találtak folyami gőzösöket és eljutottak a tengerig. De mit bánja ő, ha nincs ott hajó, csak odakinn a messzeségben az a régi bálnavadász, ha úgysincs hova menni. Ajan bejelentette, hogy Engke beteg, szabályosan bezárta egy omladozó faházba, Hulan és Liang gondjára bízva. Kirakodtatta a három gőzhajót, átvizsgáltatta a csomagokat, kidobatta a felesleget, feltöltötte a készleteket, és általában is irgalmatlan tempót diktált, miközben mindenkit megnyugtatott, hogy hamarosan megérkezik a hajójuk. De Nick tudta, hogy pár nap múlva a született katona akaratereje sem lesz képes fenntartani a remény ködfalait. És akkor elszabadul a pokol. Ezt nem akarta megvárni. Övében még ott lapult néhány gyémánt, a fuvart nem fizette ki. Sötétedéskor apróra hajtogatott cédulát csúsztatott Szajána zsebébe. Az rögtön észrevette, de csak akkor vette elő, amikor egy percre egyedül maradt, a tűz fényénél elolvasta majd gyorsan bele is vetette a kályhába. „Napfelkelte előtt a parton a csónakoknál. Ne szólj senkinek, egyedül gyere. Nick” – ez állt rajta.
Egész éjjel nem aludt. Hajnalban hiába vette fel a cobolybundáját, nem bírta abbahagyni a vacogást. Hideg volt, ő meg kialvatlan, de emellett a félelem hidege is rázta. Elmenjen? Ez minden vágya, és ha Nick is úgy gondolja, akkor együtt csodálatos lehet. De ha Nick becsapja és itt hagyja Engkét és a mongolokat, akkor vajon mikor és hol fogja őt elhagyni? Szajána végtelenül gyakorlatias lénynek tartotta magát, de Engke lelkesedése fertőző volt. Az utóbbi napokban kezdte elhinni, hogy … de nem, jobb megmaradni realistának. Elszökni Nick-kel, aztán legfeljebb hamarabb faképnél hagyni, mint neki alkalma lenne. Kiért a partra. Nick egy apró csónakot tolt a vízre. – Ugorj be, siessünk! –Szajána zavartan nézett körül, hova mennek ezzel a lélekvesztővel? – A bálnavadászhajó az egyetlen esélyünk, – hadarta Nick – de nem akarom, hogy meglássanak, mert félek, hogy nem sikerül. Segíts meggyőznöm a kapitányt, hogy vegyen fel kétszáz mongolt és hajózzon át Kanadába! – A csónak kis híján felborult, és Nick nem értette, Szajána miért nevet és sír egyszerre, de eveznie kellett, míg neki nem koppantak a hajó oldalának. A palánk felett egy sötétbarna bőrű, enyhén vágott szemű matróz jelent meg, és meghökkenve nézett Nick felfelé fordított arcába. – Kiin asaxtaxt? – kérdezte. – Nugagiqax asaxtakuq. – válaszolta önkéntelenül Nick. Szajánára nézett: – Azt kérdezte, hogy hívnak. Aleutul kérdezte. Nugagiqaxnak hívnak, válaszoltam. Anyám mindig így nevezett. Hé, testvér! – fordult ismét a matrózhoz – Mennyiért viszitek el a törzsem Kanadába?
Vége
Kislexikon
