Aki tud, segítsen:

"  Barátaink, olvasóink, szerzőink!

 

Bajban van a Beszélő, Magyarország egyik legnagyobb múltú politikai és kulturális folyóirata. A pénzügyi források elapadása mára megszűnéssel fenyegeti.

A Beszélő napjainkban 1200 példányban nyomott, korszerű internetes felülettel rendelkező, a politika, a társadalomtudományok és a kultúra területén mérvadónak számító, liberális elkötelezettségű folyóirat. Előfizetőinek száma 600, saját bevételei évente mintegy 5 millió forintra rúgnak. A lap működtetésének költségei azonban ennél jóval magasabbak: az elmúlt évek gyakorlata szerint rendkívül nyomott honoráriumok és alacsony fizetések mellett évi 30 millió forintra tehetők. Következésképp évi mintegy 25 millió forintot kell magánadományozóktól összegyűjtenünk a lap fenntartásához. Ez nem könnyű, de talán nem is lehetetlen feladat.

Miről van szó?

Wilson volt az USA első fasiszta elnöke, fasiszta volt Roosevelt New Deal-je, fasiszták voltak a hatvanas évek diákmozgalmai és fasiszta mítosz lett Kennedyből. Ezt és még sok mást állít Jonah Goldberg Liberal Fascism című könyve (Liberális fasizmus; magyar fordítása még nincs, Penguin, London - New York, 2009). Mintha nem tudná, mit jelent a fasiszta szó. Dehogyis nem tudja: mindenki fasisztának mondatik, aki nem tetszik a baloldali-liberális elitnek. Pedig – és erről szól az egész könyv – éppen fordítva van: a fasizmus a mai baloldali-liberális ideológia szellemi unokatestvére. Az amerikai liberálisok (progresszívek, demokraták) történetét végigkísérik a fasiszta motívumok, míg a konzervatívok (republikánusok) éppen a fasizmus legnagyobb ellenségei: ők őrzik a szabad piac, az egyéni szabadság és a klasszikus liberális alkotmány értékeit. A fasizmus ugyanis Goldberg szerint egy szekuláris vallás, amelyik új közösséget akar teremteni, dicsőíti a politikán felülemelkedő szakértelmet, az örök ifjúságot hajszolja, állandóan cselekedni akar, tökéletesíthetőnek és tökéletesítendőnek tartja az embert és egy jobb társadalom megtervezésére és kivitelezésére mindenható államot hozna létre. Az amerikai liberális fasizmus kedves fasizmus, és erre a kedves szmájli arcra rajzolt Goldberg bajuszt.

A választási kampány idején az egyik legviccesebb pillanat, amikor politikai zombik és celebek kezdik azt hinni, vagy úgy tűnik, mintha kezdenék azt hinni hogy még érdekesek bárki számára.

Az örök visszatérő, aki a politikai karrierje mellett bulvár karriert befutott, Torgyán József már réges-régen aktivizálta magát. Ő a Torgyán - Kisgazda - Koalíció színeiben indul a főnöki posztért.

A másik nagy visszatérő Petrasovits Anna, akit a szocdemek próbálnak a posztkapolyi korszakra benevezni. Ők egyelőre még csak beszélgetnek, de azért vicces látni, hogy rég nem látott alakok hogyan kerülnek elő és képzelik magukat tényezőnek. (A magát sehol elfogadtatni nem tudó Lányi András ott ül a videón Petrasovits mellett. Ez érdekes annak fényében, hogy nempolitikai politikai pártot akarnak.)

És végül nemrég bejelentkezett az az ember, akit még az Indexnek sem sikerült becsapnia. Az, aki állítólag minden párthoz bejáratos, jobb kapcsolatok ápol a szocikkal, mint Hajdú Péter. Igen, Fásy Ádámot a Vállalkozók Szövetsége a Reformokért jelölte miniszterelnöknek, aki még egyelőre gondolkodik a döntésen, de azért javaslatai már vannak. (Meg bankártyát is kínálnak az arra érdemeseknek.) Mi nem várjuk meg, hogy indul-e, összeszedtük a legjobb részeket a Fásy-mulatóból.

Az ember néha nem is tudja, hova kapja a fejét: most ki legyen a demokratikus országok fő ellensége: Jemen vagy Líbia? Líbia gazdasági embargót hirdet Svájc ellen? Egészen megbolondult a világ? Értem, hogy mostantól tényleg nem lehet már Nestlét kapni Líbiában, és hogy onnan sem megy többé olaj Svájcba, de mi az egésznek az értelme? Svájc olajfelhasználásának egyötöd része érkezett eredetileg Líbiából. Ennyit nem nehéz más forrásból pótolni, ráadásul Líbiának gyakorlatilag egyebe sincs, mint a nyersanyagexport. Persze biztos nekik sem olyan vészes a kiesés az árbevételben, mégis elgondolkodtató, hogy miért éri ez meg Kadhafinak, mikor a közismert képlet szerint a nyersanyagra épülő gazdaság az egyetlen dolog, ami hatalmon tartja. Ennek köszönhető Líbia fejlődő infrastruktúrája is. Ez az ország néhol egész barátságosan néz ki annak ellenére, hogy a Freedom House szabadságjogok szempontjából a legrosszabb kategóriába sorolta. S most Kadhafi az Egyesült Államoknak is nekitámadt. Svájccal szemben volt fegyvere: két üzletember, akit végül börtönbe is csuktak - elvileg négy hónapra -, na de az USA nagyobb falat, ellenük mi a fegyver?

Újfajta választási plakátok kerültek fel: a félig letépett, cafatos ragasztványok mögött stencilezett logók vannak. Fidesz- és MSZP-jelvényeket is látni. Amikor még csak LMP-plakátok voltak kint, senkit nem érdekeltek a csak választási kampány céljára kihelyezett fatáblák, viszont mióta az MSZP és a Fidesz is ringbe lépett, az aktivisták nem bírják türtőztetni magukat. A stencil azonban letörölhetetlen - legalábbis azt hittem. Most azonban feltűntek a nyomtatott Fidesz-narancsoknak vörös ördögagancsuk nőtt. Lehet tippelni: mi lesz a választási nyomdatechnika következő újítása? A lehetőségek határtalanok.

Ez a vendégpost egy hatodéves, szigorló medikus írása.

Írásom célja, hogy röviden betekintést nyújtson az orvostanhallgatók és a rezidensek-szakorvosjelöltek jelenlegi helyzetébe. Ezen keresztül szeretném a kívülállóknak megmutatni, miért volt tüntetésünk, miért lesz még sok megnyilvánulásunk, miért hiányzik a középkorú orvosgeneráció Magyarországról és miért mennek el külföldre a fiatalok.

Viszonylag sokszor kerül kínos helyzetbe a magyarországi Tiszta Korrupciómentes Igaz Turbómagyarok pártja, a Jobbik. Volt a keszthelyi, khm, ingatlanos, aztán a Tiszta Pártnak  éveken keresztül nem sikerült pénzügyi beszámolót írnia, amikor sikerült az is csak mérsékelten volt komolyan vehető. Olyanokat is álmodik a díva pártja, és a párt dívája, hogy az államtitkokat a kurucoknál hozná nyilvánosságra a Mosott Erő. (Az új törvényt természetesen olyanok is támadják, akiknek az osztó igazságosság dobott némi intelligenciát.)

És hát az ember, a nemzet hőse, a politikai fogoly, a szabadságharcos, a Szabadság téri kommer emlékmű hős Don Quijotéja melletti kiállás sem biztos, hogy a Rend feltétlen híveként tünteti fel őket, bár erről nem vagyok meggyőződve.

Vuk Jeremić szerb külügyminiszter Afrikában felhívta a figyelmet arra, hogy a déli kontinens államai igencsak bajban lennének, ha minden lázadó törzs külön köztársaságot akarna. Ezzel próbálta megmutatni, mennyire jogtalan Koszovó függetlenedési igénye.

A tengeralattjáró különleges hadihajó. Nem olyan, mint a nagy csatahajók vagy repülőgéphordozók, nem holmi büszke úszó erőd. Egy cső.

A minap azt álmodtam, hogy Szlovákia tulajdonképpen olyan, mint Izrael. Mindkét helyen kormányon van a szélsőjobb. Aztán mindkét helynek ott van egy kis szomszédja, ahol a többség a múlt század elején elvesztett Nagy-Palesztina emlékén kesereg, s többmillióval több palesztin állampolgárról álmodik, mint ahány jelenleg az egész területen található.

Álmomban a probléma mindkét helyen ugyanaz: a gazdagabb ország szélsőjobbjának le kéne szállnia a magas lóról; a területét a világpolitika viharaiban elvesztett ország lakosságának pedig meg kéne elégednie azzal, amit békésen elérhet, és nem kellene már olyan dolgokon keseregnie, mint holmi elvesztett történelmi helyek. Persze ehhez szükséges volna leszerelni a terrorszervezeteket és barátaikat. Ha béke lenne, akkor az ember nyugodtan reklámozhatna magyarul Pozsonyban, és biztonságosan látogathatná a jeruzsálemi szent helyeket.

Felébredtem, és mit láttam?

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

A Német Demokratikus Köztársaság minden ellenkező híresztelés dacára zseniális ország volt, és minden jel arra mutat, hogy ebbe a zsenialitásába ment tönkre. Volt ugyan oly kor, midőn több ország is azzal kísérletezett, hogy polgárait nem próbálja meg megkímélni a lét abszurditásától holmi működőnek álcázott gazdasággal és politikai rendszerrel, hanem éppen ellenkezőleg, arra kényszeríti őket, hogy arcukat az egzisztencia jeges szelének fordítsák és bátran nézzenek szembe az ott ásító semmivel. De kétség sem férhet hozzá, hogy ezen országok sorában – melyeket szokás volt testvérieknek, de legalábbis barátiaknak is nevezni – a Német Demokratikus Köztársaság mutatkozott a legbátrabbnak. A mai, a fogyasztói társadalomban uniformizált, ismerős sémákat kereső agyvelő egyszerűen képtelen feldolgozni az ott és akkor megesett dolgokat. Mivel az elme simulékony műszer, sosem szabad az emlékeinkre hagyatkoznunk. Tudnunk kell, hogy az mindig csak értelmezett, ráadásul újra és újra átértelmezett tükre a valóságnak. Ha fel akarjuk deríteni ezt az elveszett világot, akkor nem szabad emlékeznünk. Ezért most egy naplótöredékhez fordulunk, ami palackpostaként tudósít minket a feledés fátylán túlról.

MEP and UKIP leader Nigel Farage on Wednesday delivered another major tirade against EU President Herman van Rompuy and, along the way, severely insulted Belgium and Greece during a plenary debate in the European Parliament. Farage said Van Rompuy had the "charisma of a damp rag" and the appearance of a "low-grade bank clerk."

felmerült ma a holokauszttagadás tiltásával szemben. Az, ami miatt a demokrácia egyik alapköve a teljes szólásszabadság, mégpedig kifejezetten a holokauszttagadás szabadsága. Ugyanis a többség általában nem teljesen hülye, ez a demokrácia egyik alapelve. Azonban ahhoz, hogy a többség helyes döntésekre jusson, elégséges információval kell rendelkeznie.

Én azt akarom, hogy a holokauszttagadók nyilváníthassák ki nézeteiket. Hadd lássam, kik a holokauszttagadók, nehogy aztán meglepetések érjenek. Hadd tudjam, kiket kell meggyőzni, vagy ha meggyőzni nem lehet, akkor politikai értelemben: legyőzni. A jogállam nem ellenőrizheti a véleményt, de a személyes véleménycserét sem. Így ha a nyílt közbeszédben egyfajta véleményt korlátozunk, akkor az a vélemény személyes kommunikáción keresztül fog eljutni azokhoz, akikhez eljut. Kevesebben lesznek talán így a holokauszttagadók, ám nem fogjuk tudni, kik azok. Nem arra van szükség, hogy az állam béklyóba vonja a szabad beszédet, hanem arra, hogy a politikai erők követhető irányzatokat mutassanak, amelyek egymással ebben a kérdésben egyetértésre jutva, együtt vonulnak fel a szélsőséges nézetekkel szemben. Jusson minden tucatnyi holokauszttagadóra ezer ellentüntető, és akkor rend lesz itt. De nyilvánosság és civilek nélkül - erre nincs esély.

Szolgálati közlemény: ma este 10-től a RotFront koncertet tart a Gödörben.

Szokasomhoz hiven hanyagolni fogom a magyar belpolitikat, helyette terben es idoben fogunk utazni kicsit az angol-szasz vilag vadregenyes tajain...

King Kong (1933) - cinemaisdope.com

Észak-Korea, Kína, Kuba, Laosz, Vietnám. Ez az öt kommunista állam maradt. Vietnám és pláne Kuba elsősorban turisztikai célpont a világ leggazdagabb negyede számára, Kína pedig lassan a dinamikusan fejlődő gazdaság iskolapéldájává fejlődik. Pedig ezeken a helyeken még mindig nincs szólásszabadság. Jó megnézni a Buena Vista Social Clubot, hallgatni a sztárrá lett kubai énekeseket itthon, ahol a kommunizmus szitokszó. De hiába szitokszó. A tinik hősként kezelik Che Guevarát, és mindenki hősként tiszteli azokat az amerikaiakat, akik a vietnámi háború alatt elégették a behívójukat. Magyarország az Európai Unióval karöltve évente megszavazza az ENSZ-közgyűlés elítélő határozatát az USA kubai embargójával kapcsolatban, fittyet hányva a meggyőző amerikai érveknek. A nagy cégek, az amerikaiak még talán inkább, mint mások, egyre-másra nyitják meg Kínában a legfejlettebb technológiájú gyárakat. Az emberiség körülbelül egyötöde továbbra is kommunista rezsimekben él. Amikor a kommunizmus áldozataira emlékezünk, gondoljunk egy pillanatra azokra a százmilliókra, akik ezekben a pillanatokban sem mondhatják ki: fuck the communism!

(Észak-Koreát eredetileg kifelejtettem, utólagos javítás.)

Kimondanám, ha nem lenne evidens, hogy nem így gondolom: "a Holokauszt nem történt meg." Egy barátom javaslatára íme két állítás, ami ellen nincsen kifogása az Országgyűlésnek:

Nem volt kommunizmus Magyarországon. A kommunizmusnak nem voltak áldozatai.

Azt állítok, amit akarok. Akkor is, ha úgy gondolom, akkor is, ha nem. Következzen néhány idézet az Alkotmányból:

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

Ezen bekezdések értelmében, valamint annak ismeretében, hogy az Alkotmány sehol nem említi a vélemény korlátozásának lehetőségét, noha magam távolról sem értek egyet a holokauszttagadókkal, ennél a posztnál nem moderáljuk a holokauszttagadó vagy -relativizáló hozzászólásokat.

Dehogy. Inkább segítenek a biztonsági rések felderítésében. A kedves kurucosok "hekkelése" nem is volt igazi betörés, hiszen csupán áloldalakra mutató linkeket hoztak létre. Az ilyesmit phisingnek nevezik, és persze rejt magában veszélyt: áldozatai a látogatók, akikből általában a bankkártyaadataikat szokás kicsalni. Most azonban komoly játszma zajlott: a látogatók ezúttal a választópolgárok voltak. Még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha valaki komolyan veszi az olyan megnevezéseket, mint a "Maszop maffiózók" vagy a "Zsidesz". Bár - lehetett volna ezeket komolyan venni? Inkább hülye tréfa volt ez, mint merénylet.

Gordon W. Allport, az előítéletesség-kutatás egyik jelentős alakja szerint az előítéletességnek öt fokozata van. Az első fokozat a szóbeli előítéletesség, amit követ az elkerülés. A harmadik fokozat a hátrányos megkülönböztetés, a negyedik a testi erőszak az utolsó pedig a kiirtás. Az elmúlt egy évben magyarok kiirtására történt kísérlet. Bűnük összesen annyi volt, hogy valakik szerint cigányok voltak. Már csak nem is azok: halottak. A kimérikus gyűlölet elérte őket, ami nem a semmiből keletkezett.

 Mit gondoltok Bajnai évértékelő beszédéről?

Twitteren itt követhetitek.

A választások koreográfiájában általában a Fideszt szoktuk cikizni, amikor nem autentikus fotómodelleket használ a plakátjaihoz. 2002-ben egy francia kisfiú szerepelt a kampányban, 2006-ban pedig jól megfizetett modellek éltek rosszabbul, mint négy éve. Most az MSZP egy húzással élre került a kínos fényképek versenyében. Esterházy Péter véletlenül rákerült egy szocialista szórólapra, mint az MSZP bölcsességének egyik fő támasza. Ő azonban nem tartja magát MSZP-támasznak, és kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy a képét a szocialista kampány támogassa. Ilyen blamázs mellett nem csoda, hogy a Fidesz megelégszik egy konzervatív blog címkefelhőjével mint plakáttémával: a jobbosok tudják, hogy olyan semmitmondó kampányt lehetetlenség még egyet csinálni, mint amilyet most a szocik fognak.

Az biztos, hogy nagyon szép könyv. A Park kiadó nagyon tud szép könyveket csinálni, és ha valamiben Robert Capa fotói vannak, akkor abból nem is nehéz. Egyébként viszont nagyon zavarba ejtő könyv John Steinbeck Orosz napló (Park, Budapest, 2009; az eredeti kiadás: A Russian Journal, Penguin, London-New York, 1999) című műve. A történet a következő: 1947-ben, a hidegháború kitörése után Steinbeck elhatározta, hogy elutazik Oroszországba (a Szovjetunióba), körülnéz, majd leírja, milyenek is az orosz emberek. Magával vitte Capát, aki készített vagy négyezer képet, amiből hetvenet be is válogattak a kötetbe. Az elképzeléshez tartozott, hogy távol tartják magukat a politikától: az orosz írószövetség vendégeiként utazgattak. Moszkván kívül Kijevben, Sztálingrádban és Tbilisziben jártak. Steinbeck folyamatosan hangsúlyozza, hogy csak azt írta le, amit látott, illetve amit hallott, de ezt csak idézetként, nem tényként, minden szerkesztői kommentárt mellőzött. A cél az volt, hogy a kommunistaellenes félelmekbe süppedő Amerikának megmutassák Oroszország igazi arcát. A könyv olvasmányos, könnyed, humoros, de informatív. Valahogy mégis éretlen a gyümölcs.

Ajánlom Várhegyi Éva írását a múlt heti Magyar Narancsból.

"Mert az is az adópénzek elherdálása, ha a különböző szolgáltatói lobbik nyomására (szálloda- és vendéglátó-ipari, kereskedelmi érdekképviseletek, vagy az utalványokat forgalmazók kedvéért) tartunk fenn egy olyan támogatási rendszert, amely, mint minden pántlikázott pénz, pazarló felhasználásra ösztönöz. Ha ugyanis az adókedvezmény célja valóban a munkafeltételeket javító étkezés lett volna, akkor nyilván nem most jutott volna eszébe az adóhivatalnak, hogy ellenőrizze az utalványok felhasználását. Az sem lehet véletlen, hogy az utalványok beváltását korlátozó APEH-állásfoglalásra a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke emelte fel elsőként szavát, akitől megtudhattuk, hogy az üzletek forgalma több mint százmilliárd forinttal (!) csökken amiatt, hogy eztán nem fogadhatnak el meleg étkezési utalványt (Népszabadság, 2010. febr. 5.). Amiből kiderül, hogy itt az adóforintok jóval nagyobb volumene fordítódott a rendeltetésétől eltérő célra, mint amennyit az egész szociáliskártya-história érinthet. A korábban évente jogellenesen felhasznált 100 milliárdnyi utalványhoz csaknem akkora összegű tb- és adómentesség (vagyis állami támogatás) társult, míg az érintett szociális juttatások becslések szerint nem haladják meg az évi 30 milliárd forintot.
Ebből is látszik, hogy a szociális juttatások köré kreált balhét nem népjóléti megfontolások, de még csak nem is az adózókkal szembeni szolidaritás eszménye váltotta ki, hiába próbálják jobb sorsra érdemes politikusok is jóhiszeműen védelmükbe venni a szerintem védhetetlen, antiszolidáris és antiszociális kártyát."

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Csaba sosem értette a Kádár-parát. Ezt a rugózást a diktatúrán, meg besúgókon, meg oroszokon. Pedig élt ő a Kádár-rendszerben, igaz leginkább gyerekként, de hát az olyanoknak a legélesebb a szeme állítólag, meg hát olyan hamvas még a lelkük, ugyebár, tehát nagyon is érzékelnie kellett volna, ha valami nincs rendben. De orosz katonát csak képen látott egész életében, pedig állítólag pár kilométerrel arrébb, a szomszéd falu melletti erdőben állt a laktanya. Arra viszont nagyon is emlékezett, hogy mennyire egyszerű volt az élet. Pont időben, az ő születése előtt kaptak lakást, pont időben, hatéves korára kaptak autót, pont időben, minden év augusztus első hetében kaptak beutalót Zánkára, pont időben, minden októberben érkeztek az új kabátok az áruházba, és még azt is eldönthette, hogy zöldet vagy kéket szeretne. Volt házmester, portás meg rendőr, szóval minden nagyon rendben volt.

A Tech-rovat remekül összefoglalta, amit mostanában a cloud computing-ról tudni szokás. Valóban, aki menő, az GMail-címet használ, sőt, aki guru, már Google Documents alatt szerkeszti a fájljait, Facebook-on tárolja a képeit, még a határidőnaplóját is az interneten tartja. A Sárdobáló kommentelői között - most belenéztem - legalább 30-40%-os a GMail részesedése. Az otthoni gépre nem kell semmi más, csak egy internetböngésző, aztán hadd szóljon.

Ez az új világtrend iszonyú veszélyes, és rémesen maradi.

Pontosan kettő hónap van hátra a választások első fordulójáig, így egy kis játékra invitálom a kedves olvasókat:

1.) Kap-e az országos listán 55%-ot a Fidesz?
2.) Kap-e az országos listán 13%-ot a Jobbik?
3.) Kap-e az országos listán 25%-ot az MSZP?
4.) Kap-e az országos listán 5%-ot az MDF(-SZDSZ)?
5.) Kap-e az országos listán 3%-ot az LMP?
6.) Nyer-e 150 körzetben a Fidesz?
7.) Nyer-e egyéni körzetben a Jobbik?
8.) Kap-e Budapesten listán 50%-ot a Fidesz?
9.) Lesz-e az országos listán 10%pont különbség az MSZP és a Jobbik között?
10.) Lesz-e olyan egyéni jelölt, aki 75% felett nyer az első fordulóban?
11.) Melyik párt nyer az ózdi körzetben?
12.) Melyik párt nyer a kazincbarcikai körzetben?
13.) Kap-e 1%-ot a fenti öt listán kívül valamelyik párt?
13+1.) Lesz-e 2/3?

Tippeljétek végig ezt a 13+1 kérdést!

A tippeket kommentben várjuk.