Az Aranysas magazin februári kiadása az orosz légierő leszerelési terveiről tudósít. Állítólag a közeljövőben 40%-al csökkentenék a pilóták számát, ugyanakkor 2020-ra a repülőgépek 70%-a korszerű típusra cserélődne. Vajon mit jelenthet ez?

Update: kicsit megbuheráltam a képet, a világosabb érthetőség kedvéért. (Értitek, update, hehe.)

Schobert Norbinak hárommillió forintjába kerül, hogy az Update-márkájú élelmiszereket testsúlycsökkentőnek állította be. A reklám szerinti harminc százalékkal kevesebb energiatartalom nem fedi a valóságot. Persze ha valaki fogyni akar, nyilván nem kell szalonnát ennie zsíroskenyérrel, de vajon az ehetetlenséggel határos (kipróbáltam!) Norbi-ruditól miért fogy az ember jobban, mint a hagyományos Túró-ruditól? Legföljebb azért, mert nem bírja lenyelni. Általában vigyázni kell a testsúlycsökkentéssel. A drasztikus fogyás nem természetes dolog, bizonyos életkorokban - például lányoknál kamaszkorban - maradandó károsodást okozhat. A Norbi Update-termékek nyilván kevésbé ártalmasak, mint mondjuk a valóban testsúlycsökkentő kokain, mégis fontos észben tartani, hogy bizony az ember nem attól nyeri vissza versenysúlyát, hogy nem eszik, hanem attól, hogy egészségesen eszik, egészséges mennyiségben sportol. Mindenesetre elég kiábrándító látni, hogy a fitnesz e magyar apostola pusztán pénzszerzési céllal a termékeivel kapcsolatos alapvető tényekről hazudott. Hű, most, hogy írtam róla, úgy megkívántam, megyek, vágok is egy kis szalonnát. Kenyér nem kell.

Irán, miközben a NAÜ idegein zongorázik az urándúsítás ellenőrzésének kérdésében játszott csiki-csukival, más fronton is keménykedik. Az MTI híre szerint máris lopakodó repülőgépet gyártanak, amely pillanatokon belül bevethető is lesz. Nem ez az első ilyen hír az elmúlt időben: azt állította az iráni légierő, hogy képes leszedni az amcsi lopakodó robotrepülőket, ugyanakkor már vagy három éve közhírré tétette, hogy neki azonban van igazi, remek lopakodó robotrepülőgépe. Képet is adott mellé. Érdekes, hogy a képen a lopakodó-technológiáknak semmi nyoma nem látszik, a gép tele van éles kiszögellésekkel, és amúgy sem tűnik igazán komoly darabnak.

Persze ez nem véletlen, hiszen az iráni légierő gerincét még mindig az 1960-70-es évek géptípusai adják, ráadásul nem kis hányadban régesrég forgalomból kivont amerikai géptípusok, melyekhez persze alkatrészt az embargó óta úgyse kap Irán. Nem mondom, Vona Gábor kis barátai az iráni "Forradalmi Gárdában" biztosan kapnának ezektől a szerkezetektől némi segítséget, de azért ezt a nagy reklámot nem kell elhinni. Iránnak nincs igazi lopakodótechnológiája, és nincs tökéletesen működő rakétavédelmi rendszere sem.

Szolgálati közlemény: éjjel nem tudtam elmenteni a posztot a Bloghu hibája miatt, ezért most került ki a Reggel-poszt. Elnézést kérünk a csúszásért.

Két napja az egész ország évértékelő lázban ég, részben okkal, részben ok nélkül. Az Origos, Virgos finomságoknak köszönhetően itt a blogon is élőben nézhették a kedves olvasók Orbán évértékelőjét. A tizenkettediket. Amivel egy időben volt egyébként Szanyi Tibor képviselő...úr évértékelője is. A Kárpát és a Thurzó utcák sarkán. Nem viccelek, ez teljesen komoly, a Demokratikus hálózat is támogatta a dolgot. Calam kollegával gondolkodtunk is, hogy kimenjünk a helyszínre, és ustreammel mobillal élőben közvetítsük, mert ez kihagyhatatlan, meg a téma ugye az utcán hever, de aztán néztük inkább azt, amit mindenki.

Most pedig azt a tippet kaptam valakitől, hogy ma délután 2-től nézzem Bokros Lajos évértékelőjét is online: http://eloadas.mdf.hu/ Ez a link azonban jelen állás szerint ezt az oldalt adja :

Máris búcsút mondhattunk a 100W-os villanykörtének és még vagy egy tucat egyéb fényforrásnak. Az EU-szabályozás könyörtelen: két éven belül eltűnik Edison találmánya a gyártósorokról. Közben az energiatakarékos, halogénizzók egyelőre egy-két nagyságrenddel drágábbak, de nem bírják ennyivel tovább a hagyományosaknál. Aztán meg bizonyos ritkább felhasználási területeken egyáltalán nem is használhatók. Hagyományos fényképnagyítógépekbe, sötétkamralámpákba, de akár olvasólámpákba sem lehet betekerni a magasabb hőfokon izzó halogénlámpákat. Az energiatakarékos fénycsövek még rosszabbak: azoknak a mérete is probléma lehet, de a színspektrumuk szakaszossága miatt amúgy is igen kellemetlen a fényük. Az egyéb felhasználási területek közé tartozik a régi játékvasutak lámpája, de még vagy százféle berendezés, amelyet korhű módon csak hagyományos izzókkal lehet üzemeltetni. Hát mit tegyen az ember, ha ilyen készüléket akar használni?

Megrendelheti külföldről, ahol még gyártják. Ez persze a régi hatvanforintos árhoz képest szintén egy-két nagyságrendnyi ugrást jelent a szállítási költségek miatt, de annak, aki luxuscikk-célokra vásárolja a villanykörtét, így is meg fogja érni. Mennyivel egyszerűbb lett volna nem betiltani ezeket a körtéket, hanem inkább valami irtózatos környezetvédelmi adót kiróni rájuk: akkor a hétköznapi háztartások nem vásárolták volna a pazarló, elavult wolfram-izzókat; a luxusra vágyók azonban nem a szállításhoz szükséges elégetett olajra, hanem adott esetben környezetvédelmi célokra adhatták volna a pénzüket.

A rabszolgaságról sokat tudunk. Például azt, hogy az egyiptomi piramisokat nem rabszolgák építették. Ezt annyira jól tudjuk, hogy már minden történelem tankönyvben benne van, ami persze csak azt bizonyítja, hogy mivel ezt bizonygatni kell, a többség mégsem így tudja. De természetesen ennél sokkal komolyabb kérdések merülnek fel, ha tényleg a rabszolgasággal akarunk foglalkozni. Ki számít rabszolgának? Mi számít rabszolgatartó társadalomnak? Miért és hogyan alakul ki ilyen? Miért és hogyan szűnik meg? Ezeket a kérdéseket járja körül Moses I. Finley Ancient Slavery and Modern Ideology című könyve (Ókori rabszolgatartás és modern ideológia, Chatto & Windus, London, 1980, német fordítása van, magyarról nem tudok, Sklaverei in der Antike, Fischer, Frankfurt a.M., 1985). És persze a címéből következően sok mást is: a rabszolgaság történetének historiográfiáját, a rabszolgasággal kapcsolatos gazdasági és morális vitákat, mindeközben állandó az összevetés az újkori amerikai rabszolgasággal. A következőkben a könyv gondolatmenetéből én csupán a definíciós kérdéseket, a rabszolgatartó társadalmak eredetére, ill. megszűnésére vonatkozó fejtegetéseket emelném ki.

A szélsőségek elutasítása...amit a józan ész diktál.

elveszett a hit

Vissza kell térni arra, ami az embereknek vitán felül álló közös értéke!

Az első, és legfontosabb közös érték a munka.

otthon

család

egészség

rend

Szabadság nélkül a rend sem jó, az diktatúra.

Ha lesznek nemzeti ügyeink, amivel mindenki, de legalábbis a többség egyet tud érteni...

A gazdság talpraállításával kell kezdeni...Az első és legfontosabb nemzeti ügy, hogy saját lábára állítsuk a gazdaságot.

megvédjük

...olyan kormány, ami tiszeletben tartja a magyarok különbözőségét, és megértő.

Készen állok, én, és a pártom is.

Szerintetek mi volt a fontos? 

UPDATE: Na kinek hogy tetszett?

UPDATE 2: Már készül írásunk a beszédről.

Kedves Olvasóink! Alább (reményeink szerint) láthatják majd 15 órától Orbán Viktor, leendő kormányfő évértékelő beszédének online közvetítését. Még alább egy twitter falat is követhetnek, ezt már most is.

Jó szórakozást!

Barack Obama, a fiatal elnök rájött hát, hogy az USA akkor is a világ rendőre, ha nem akar mogorván viselkedni. Hiába volt a nagy hangú pacifizmus, a közeledés Oroszországhoz, a tárgyalások Iránnal: a közel-keleti ország nem állítja le atomprogramját, és nem hajlandó érdemi tárgyalásokba kezdeni. Ha Oroszország tartott a lengyelországi rakétapajzstól, amely mögül a NATO végülis kivonult, hát most tarthat a közel-keletitől. Az Egyesült Államok komoly gazdasági szankciókra is készülnek. Ez azt mutatja, hogy az USA kormánya nem tekinti életképesnek az iráni ellenzéki erőket. Ha most szankciók és rakétapajzsok következnek, akkor az iráni nacionalizmus megerősödhet, ami pedig az ellenzéket hozhatja nehéz helyzetbe. Kár, pedig ez az ellenzék mintha veszített volna a Muszavi-féle amerikaellenes-iszlámista hangneméből.

(Elnézést a visszadátumozásért: ezt a cikket valójában - becsszó! - tegnap este megírtam, és persze úgy látszik, elfelejtettem élesíteni. Tehát ez lett volna ma reggel:)

Ma reggel minden apropó nélkül egy zeneművet ajánlok az olvasóinknak. Ez Gustav Mahler egyik főműve, melyet egyébként jórészt akkor komponált, amikor a budapesti Operaház zenei igazgatója volt. Ezt a posztot jelenleg Fischer Ádám tölti be, aki egyébként zseniálisan hoz létre csodálatos előadásokat az Operaház sokszor kriminálisan rossz zenekarával. Mahler vezényletéről is jókat hallani; ha Norman Lebrecht művének hinni lehet, hihetetlenül jó karmester volt, annak ellenére, hogy az egyébként művészeti ízlés dolgában is gusztustalan Adolf Hitler rajongással hallgatta.

Az art-mozi a filmes magaskultúra fellegvára. Mint általában a magaskultúrát, az art-mozikat is az állam támogatja. És ennek megfelelően a megmagyarázhatatlan dupla adminisztráció itt is felütötte a fejét.

Stefka István, az egykor szebb napokat látott Magyar Hírlap főszerkesztője a következőt írta:

"A lap mindenfajta aljas, neoliberális politikai támadásnak ellenállt, a hazugságokkal ellentétben nem tolódott a szélsőjobbra, és a válság ellenére gazdaságilag erős maradt."

Szeretném megköszönni Stefka Istvánnak ezt a remek publicisztikát, és sok szerettel várom további finom, a polgári középnek megfelelő írásokat, főleg Bayer Zsolt tollából.

Az állampolgárság olyan dolog, amelyet szabad országokban nem lehet elveszíteni. Állampolgárságot általában bizonyos kritériumoknak megfelelve lehet nyerni. A legegyszerűbb ezek közül a születés, ami minden szabad országban működik. (Bár például senki sem születhet vatikáni állampolgársággal, de hogy a Vatikán mennyire felel meg a szabad ország eszményének, arról lehetne vitatkozni.) Aztán lehet úgy is állampolgárságot kapni, hogy az ember egy csomó ideig egy adott helyen él, dolgozik, és ismeri az adott hely kultúráját, hivatalos nyelvét. Ezzel méltóvá válhat arra, hogy a társaság, azaz a köztársaság tagjává legyen. A valódi demokratikus köztársaságok - függetlenül a kialakulásuk történetétől - ilyen furcsa módon félnyílt körű részvénytársaságok. Céljuk a tagok kiszolgálása előre lefektetett szempontok és szabályok alapján. A kiszolgálás: egy játék, amelyben a tagok a játékosok. A játék, mint ahogyan a bújócska is, önszerveződő, tehát nincs szükség benne felső vezetőre. A (köz)szereplőket a játékosok maguk választják a bonyolult szabályok alapján. A szabályok pedig azért bonyolultak, mert a tét mindenkinek az élete. A társaság pedig alapvetően a nemzeti, kulturális, és persze főként gazdasági szempontoknak megfelelően irányítja a játékosok életét. A játék komolyságához mértek természetesen a büntetések is. A társasjáték-párhuzamba azonban beleillik, hogy bár lehet valakit a játék végéig kiállítani (a társadalomból, azaz börtönbe zárni), azért megölni nem szabad - a teljes szabadságnak kritériuma, hogy ne legyen halálbüntetés.

Olyan igazi ízes kommunista módon szalajtották haza Mádi László fideszes politikust, mert azt találta mondani óvatosan, szakmai körben, hogy esetleg, talán, alkalomadtán be lehetne vezetni az ingatlanadót. Ugyanez az ötlet szerepelt már a Fidesz korábbi, Jövőkép című tanulmánykötetében is. Valójában abszolút nem érdekel, hogy Mádi lesz-e képviselő vagy sem. Az érdekel, hogy mi is történt. Ez pláne azért is érdekes, mert a jobbos média egy része is kétkedve fogadta a hírt.

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

Dr. B. András, az irodalomtudományok doktora boldog bódulatban kortyolgatta a vörös Ursust a kolozsvári kávéházban, miközben igyekezett úgy tenni, mintha figyelné kollégája fejtegetését Valeria Koch költészetéről. A germanisztikai konferencia hivatalos része lezárult, előadása a műfordítások közvetítő szerepéről sikeresnek tűnt. Este még leisszák magukat, aztán másnap irány haza, Budapestre. Dr. B. András többször járt már Kolozsvárott, Temesváron vagy éppen Nagyszebenben germanisztikai konferencián, hiszen az ilyesmi jól mutatott a szakmai önéletrajzban, lehetett kapcsolatokat építeni, kellemes kikapcsolódás volt, sőt némi készpénzzel is járt. Egy német alapítvány finanszírozta, német, osztrák, magyar és román kutatók ismertették legújabb eredményeiket a dél-kelet-európai német irodalom témakörében. A helyszínen persze mindig kiderült, hogy a néhány magyar kivételével mindenki erdélyi szász: vagy kitelepült, vagy már azóta vissza is települt. De hát attól még, hogy sikeresen megfejték a német államot egy kis nosztalgiautazásra, más is sütögetheti a pecsenyéjét a tűz körül. A pecsenye része volt a kellemes sörözgetés. A hideg zuhany másnap következett.

A karácsonyi repülőgépes merényletkísérlet elkövetője Jemenből érkezett. Azóta ez az ország, az arab országok közötti egyesülés egyetlen igazi példája, a hírek középpontjába került. A kissé ütődött, rögtön mindent kitálaló öngyilkos merénylő információja nem az első intő jel volt. Az Egyesült Államok már a nyáron sanda szemmel nézett a kis Öböl-országra. Most azonban már az európai politika is kezdi komoly veszélyként értékelni a jemeni székhelyű terrorizmust. A Figaro francia napilap szerint e terrorizmus magja az új generáció, a "netes srácok", akiket nem annyira Oszama Bin Laden rábeszélőkészsége, mint a munkanélküliség fanatizál. A kormány reakciója pedig az ország területén működő terroristaképzésre enyhén szólva is bakfitty. Hát, ki tudja, mi lesz még ott? Mi tudjuk, és meg is írjuk. Szóval: tessék figyelni!

Az AB tegnapi határozata nyomán többen felhördültek. Azonban azt senki nem kritizálta, hogy az Alkotmánybíróság alapjában véve semmi kivetnivalót nem talált a vagyonadóban. Pedig a vagyon megadóztatása olyan kérdés, amelyre nem szabad legyinteni. Hiszen sokan vannak, akiknek adott esetben nagyobb ingatlanjuk van, de áron alul nem akarják kiadni, vagy esetleg nem akarják eladni, mert nyomottak az ingatlanárak. Esetleg azt várják, hogy a gyerek majd felnőjön, és beleköltözzön, addig viszont nem lenne jó, ha lelaknák. De az is előfordulhat, hogy valakinek egy darabig éppenhogy van pénze fenntartani a szülőktől örökölt ingatlant. Ez esetben az ingatlanadó tulajdonosi jogának feladására kényszerítheti az illetőt. Márpedig a tulajdonhoz mindenkinek joga van. A tulajdon pedig elvileg nem feltétlenül változó dolog: az ingatlan például kimondottan stabilnak mondható, önmagában nem hullik belőle pénz, nem eredményez jövedelmet.

Ha persze a tulajdonos azt akarja, hogy az ingatlan mégis eredményezzen jövedelmet, akkor kiadja. Tehát az ingatlanadó a lakáskiadást ösztönzi, egyúttal a lakbéreket tolja lejjebb. De ez mit sem változtat azon, hogy a tulajdonjog gyakorlása ez esetben is pénzbe kerül, illetve hogy az ember elveszti a tulajdonhoz való jogát, ha nem fizet érte. Rendben van ez?

Volna inkább egy alternatív javaslatom. Ha már megvan ez a remek, az AB által kárhoztatott ingatlanérték-kalkulátorunk, javítsuk ki a problémás elemeit, és határozzunk meg lakbér-adót. Ha mondjuk egy 10 millió forintos értékű lakást ad ki az ember, fizessen 10 ezer forintot. Ennek akkor kellene érvényesnek lennie, ha van ingatlan-bérbeadási szerződés. Így nem fordulhat elő, hogy a 10 milliós lakás 60 ezer forintos lakbére a szerződésben 15 ezer forintként szerepel, ami az utána befizetendő SZJA-t hivatott csökkenteni. Tök mindegy, mi van a szerződésben, határozzunk meg átlagárat. Ha pedig valaki baráti áron akarja kiadni a lakást, akkor vagy osztozzon a teherviselésben a barátjával, vagy adja kölcsön neki a lakást szerződés nélkül, becsületszóra, amennyiért akarja. Egy ilyen adó nem csorbítaná a tulajdonjogot, ellenben hozzájárulást szerezne azoktól, akik valójában munka nélkül, de nem is tőkejáradékból szerzik jövedelmük egy részét.

A Holokauszt áldozatairól tavaly is megemlékeztünk. Azóta egy nyíltan antiszemita párt bekerült az Európai Parlamentbe, és képviselői egy év múlva a magyar Országgyűlésben is feltehetőleg ott fognak ülni. De nekünk mégiscsak van egy demokráciánk, egy szabad országunk. És vannak a szabadságnak nagy hívei, mint például Wilhelm Furtwängler, aki a horogkeresztes zászlók alatt is tudott antifasisztaként zenélni, vagy például a szabadkőművesek, akikről szintén esett szó a blogon. A Második Világháború náci tömeggyilkosságának áldozataira emlékezve az éppen 254 évvel ezelőtt született szabadkőműves, Mozart halotti miséjének Lacrimosa tételét.

Érdekes, hogy Magyarországon a két nagy párt heppje a névváltoztatás. Az MSZP csak egyszer játszotta ki ezt a kártyát: akkor a kommunizmust adták fel; ez azonban az adott körülmények között teljesen logikus lépés volt. A Fidesz azonban, úgy tűnik, l'art pour l'art cserélgeti a neveit. A Fiatal Demokraták Szövetségéről még talán volt értelme áttérni az öregesebb, konszolidáltabb Fidesz - Magyar Polgári Párt elnevezésre, amellyel sikerült választásokat nyerni. A következő választásokon azonban kiderült, hogy a lakosság jobban szereti az MSZP betűit, úgyhogy a Fidesz is váltott: 2003-ban áttértek a Fidesz - MPSZ (Magyar Polgári Szövetség) névre. A mostani névváltás azonban egészen észrevétlenül zajlik, csupán a sokjelszavas plakátok aljáról derül ki. Az új név: Fidesz - Kereszténydemokrata Néppárt. A plakáton lévő logó a hagyományokhoz képest továbbra is a narancsszínű Fidesz-embléma. A KDNP-logó pedig eltűnt a süllyesztőben. Várom a megfejtéseket: mi lehet a Fidesz nevezéktanának filozófiája?

Jön a KISS Magyarországra. A nagymúltú rockbanda érkezését hatalmas várakozás kíséri. Az ember onnan jön rá, hogy valami lényeges fog történni, hogy sétál az utcán, és egyszer csak szembe jön vele egy SS-jelvény. Az együttes plakátján ugyanis az eredeti logó szerepel, melyben a két S-betű villámhoz hasonlít, csakúgy, mint Hitler magánhadseregének jelében.

Mivel Németországban tiltott jelkép az SS-szimbólum, az ott terjesztett lemezeken és plakátokon az S-betűket tükrözik, így Z-betű lesz belőlük. Ez nagyon szép, törvénytisztelő magatartás. De amikor a probléma először felmerült, vajon miért nem váltotta le egyszerűen az együttes a logóját? Nem feltétlenül törvényileg kell tiltani az ilyen jelképek használatát, hanem társadalmilag kell elítélni. A popkultúra nem alacsonyabb értékű, mint a magaskultúra. Márpedig a kultúra minden résztvevőjének tisztában kell lennie a felelősségével. Nekem nincs KISS-számom, és emiatt a jelkép miatt nem is lesz. Sok emberben ennek az együttesnek a plakátjai rémületes emlékeket idézhetnek fel, amelyeknek persze semmi közük az együtteshez. De ahogyan Németországban is a "Deutschland, Deutschland über alles" helyett a Deutschlandlied harmadik versszakával éneklik a himnuszt, úgy nem építjük bele szimbólumokba az egyébként nagyon izgalmas és érdekes formájú horogkeresztet vagy az SS-jelvényt sem.

Kérdés, hogy jogos-e a kifogásom az együttes ellen. Ők nyilván nem akartak megsérteni senkit, és az elvárható mértékben történelmileg műveltek, és belátják a Második Világháború alatt elkövetett bűnök jelentőségét. Ha azonban így van, akkor az emberiség buta, és úgy is kell kezelni. Akkor Németországnak van igaza, és inkább automatikusan le kell tiltani a saját fejét verő neonáciról készült videót a YouTube-on (aminthogy Németországban le is van tiltva), mintsem rábízni a társadalomra a kulturális szelekciót. Akkor értelme van elővenni a magyar törvénykezést, ugyanis az SS-jel nálunk is be van tiltva, kérjük mi is akkor törvényességi alapon a KIZZ-logót. De a gyanúm az, hogy ennek az együttesnek mégsincs fogalma a történelmi események jelentőségéről és a kultúráról. Ha egy bulizenekar is reagál arra, ami a világban történik, akkor nem lehet nehéz észrevenni valamit, ami az egész történelmet alapvetően változtatta meg.

A poszt egy négyrészes sorozat befejező darabja. Az előző három rész Jézus és a csillagok, Jézus, a Napisten és A nem létező Jézus címmel jelent meg.

A poszt első részében megcáfoltam a Zeitgeist első állítását, miszerint Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. A második részben azt a második állítást cáfoltam, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, hiszen valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata.  A harmadik részben a harmadik állítást cáfoltam, amely szerint Jézus nevű személy nem létezett, alakjának semmilyen hiteles történelmi bizonyítéka nincsen. Most nézzük a negyedik állítás: A kereszténységet Nagy Konstantin császár idején hozták létre hatalmi célok elérése érdekében. A Zeitgeist állításait dőlten, a cáfolatot normál betűkkel írom.

Jézus a keresztény szekta napistene volt, míg nem a római politikai elit hatalmi célból historizálta alakját. Nagy Konstantin 325-ben a niceai zsinaton véglegesítette a keresztény dogmákat, és ezzel kezdődött a Vatikán tizenhat évszázados uralma, aminek a sötét középkort, a keresztes hadjáratokat és az inkvizíciót köszönhetjük többek között.
A valóságban a korai kereszténység dinamikusan gyarapodó vallási közösség volt, melynek írásai és vallásgyakorlata egyértelművé teszik, hogy Jézust valós személynek tartották. Sőt vitáik éppen arról szóltak, hogy mit is jelent isteni természete. A niceai zsinat éppen hogy nem historizálta Jézus alakját: ekkor születik meg a Hitvallás, amely szerint Jézus valóságos Isten, egylényegű az Atyával, nem teremtmény és örökkévaló. Magyarul ekkor lett dogma Jézus isteni mivolta. A Vatikán világuralma pedig annyira történelmietlen, hogy nehéz cáfolatára szavakat találni, de talán magáért beszél, hogy a Zeitgeist az egész középkort a nyakába akarja varrni.

Azért a környezetvédőkre sem szabad mindig hallgatni. Ezúttal hatvanas évekbeli szinten akarják tartani az európai vasúthálózatot. Bizony, az alagutak, különleges pályák értékes természeti területet vesznek el, és rontják a kilátást is. Azonban az elsődleges közlekedési eszköz rövid távon az autó, hosszú távon a repülőgép a mi nyugati társadalmunkban. Én aztán igazán repülőbarát, sőt, repülő-fanatikus vagyok, de ez mit sem változtat azon, hogy a vonat sokkal energiatakarékosabb, pláne sokkal környezetbarátabb a repülőgépnél, pláne a kocsinál. Márpedig senki nem fog tizenöt órát vonatozni, ameddig mindenestül öt-hat óra alatt repülőgéppel ugyanazt az utat megteheti ugyanannyi pénzért. Az aktivisták ez esetben nem lelkes környezetvédők, sőt éppen ellenkezőleg, ingatlanjuk értékét védik a repülés környezetbarát és korszerű alternatívájával szemben. Szerencse, hogy ezek a kérdések minket egyelőre nem érintenek - a MÁV egy centi új vasútvonalat nem épít, pláne nem nagysebességűt.

Őszintén szólva a nyelvészetet sosem szerettem. De van néhány területe, ami ugyancsak érdekel, ezért olvastam el Ronald Wardhaugh Szociolingvisztika (Osiris, Budapest, 2002, az eredeti kiadás: An Introduction to Sociolinguistics, Blackwell, Oxford, 1992) című könyvét. A magyarul az Osirisnél megjelent kötet eredetileg tankönyv, mégpedig a jobb fajtából: a magyarázatot valóban érdekes feladatok követik, valamint természetesen ajánlott irodalom. A kiadás igényességét dicséri, hogy a magyar szerkesztők (Pléh Csaba és Kontra Miklós) kiegészítették magyar példákkal és feladatokkal. De mi az a szociolingvisztika? A nyelv és a társadalom kapcsolatával foglalkozó tudomány: milyen nyelvet használunk, miért, mikor, hol és hogyan? A kötet java a különböző regionális és társadalmi változatokkal foglalkozik, de emellett olyan érdekességekkel is, mint a tegezés és magázás mint a szolidaritás és az udvariasság kifejezői, vagy éppenséggel, hogy a nyelv összefügg-e a nemi szerepekkel. Sajnos, aki ezekre kíváncsi, az kénytelen lesz elolvasni a könyvet, mert én most – jó szokásom szerint – csak három dologra térek ki: a nyelv és a dialektus mibenlétére, a pidgin és a kreol nyelvekre, valamint a nyelv és a kultúra viszonyrendszerére.

A poszt egy négyrészes sorozat harmadik darabja. Az első két rész Jézus és a csillagok és Jézus, a Napisten címmel jelent meg. Folytatása vasárnap (01.24.) következik.

A poszt első részében megcáfoltam a Zeitgeist első állítását, miszerint Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. A második részben azt a második állítást cáfoltam, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, hiszen valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata. Most nézzük a harmadik állítást: Jézus nevű személy nem létezett, alakjának semmilyen hiteles történelmi bizonyítéka nincsen. A Zeitgeist állításait dőlten, a cáfolatot normál betűkkel írom.

A kortárs történetírók elsöprő többsége nem is említi Jézust, pedig ha élt egy csodatévő Istenfiú, akkor fel kellett volna tűnnie nekik. Huszonhárom név úszik át a képernyőn bizonyítékként.
Nézzük magát a listát. A huszonhárom igazából huszonegy, hiszen egy név két alakban szerepel (Rufus Curtius és Quintus Curtius), egy pedig azonosíthatatlan: Aulus Perseus talán Aulus Platius lehetett, de ő hadvezér volt.
Miért nem írt Jézusról ez a huszonegy állítólagos történetíró? Ketten azért nem, mert már nem éltek Jézus korában: Livius és Statius Caelicius (utóbbi egyébként Kr.e. 166-ban halt meg!).
Tizenhárman pedig azért nem, mert nem történetírók voltak. Hatan költők és szónokok (Lucanus, Petronius, Valerius Flaccus, Phaedrus, Quintilianus és Silius Italicus), négyen filozófusok (Seneca,  Dio Chrysostomus, Philon és Smyrnai Theon),  ketten természettudósok (az idősebb Plinius és Pomponius Mela) voltak, Columella pedig mezőgazdasági szakíró volt.
Maradt a hat történetíró. Mi a helyzet velük? Tiberiasi Justusnak nem maradt fenn egyetlen műve sem, személyét is csak Josephus említi meg. Plurakhosznak nem maradt fenn erről a korról szóló műve. Lucius Florus és Valerius Maximus csak a korábban élt Liviust másolták. Phlegon az olimpiák történetét írta meg, Curtius Rufus pedig Nagy Sándorról írt könyvet.
Kinek kellett volna Jézusról írnia?

Hát igen, 1956-ban sajnálatosan megnövekedett az utcai bűnözés aránya a fővárosban. Még szerencse, hogy voltak olyan jó védelmezőink, mint Horn Gyula és a többi pufajkás. De Horn volt mind közül a legkiválóbb. Ő volt az, aki a Rákosi-korszakban materializálódott, majd a Kádár-korszakban megszilárdult műszaki határzárat az ellenforradalom utáni harminchárom évnyi kitartó szabotázzsal átnyisszantotta.

Vagy ő is csak éppolyan érdekember, mint az MSZMP összes arca? Lehet, hogy megérte neki, hogy a feltartóztathatatlan változásoknak engedve odament egy kerítéshez, és átvágta? Lehet, hogy erre emlékezett valaki, amikor megválasztották miniszterelnöknek? Lehet, hogy neki semmi, de semmi joga nem lett volna átvágni azt a határzárat, amelyet a kommunista blokkból szökni próbáló, a határzárnál meggyilkolt emberek rokonainak kellett volna engedni lebontani?

Igen, azt hiszem, mégiscsak így van. Azt hiszem, Horn Gyula azok között van, akik a legkevésbé érdemesek a jogvédők, de egyébként az egész emberiség, pláne a magyarok megbecsülésére. A Solidar nevű emberi jogi társulás az Európai Parlamentben adja át idei elismerését - a három díjazott egyike pedig az említett pufajkás miniszterelnökünk, aki amíg csak tudatánál volt, bűnözőnek bélyegezte az '56-os forradalmárokat. A társulás tagjait képező szervezetek listája itt elérhető. Buzdítok mindenki arra, hogy fussa át, és a jövőben az idei döntésüknek megfelelő súllyal értékelje későbbi állásfoglalásaikat.