Ungváry Krisztián a kádári állambiztonságról szóló könyvében így ír arról, hogy kiket tekintenek szerzőtársával, Tabajdi Gáborral ügynöknek: "...azt nevezzük hálózati személynek, akit az ebből szempontból leginkább kompetens szervezet, az állambiztonság is annak tartott." Cigánybűnözés témakörében szervezetileg ugyan nagyon kompetens az egyik hírportál, ám most kenyéradó gazdájukat fogom abszolút szaktekintélynek tekinteni a kérdésben. Ellenben az állambiztonsággal ők nem koherensek, kicsit sem.

A cigánybűnözéssel kapcsolatosan a következőt írják programjukban, a viccesnek szánt, ám annál szánalmasabb Vissza a cigányútról című fejezetben:

A poszt egy négyrészes sorozat második darabja. Az első rész Jézus és a csillagok címmel jelent meg. A folytatás pénteken (01.22.) következik.

A poszt első részében megcáfoltam a Zeitgeist első állítását, miszerint Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. Nézzük a második állítást: Nem meglepő, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, hiszen valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata. A Zeitgeist állításait dőlten, a cáfolatot normál betűkkel írom.

Hórusz egyiptomi napisten meglepő hasonlóságokat mutat Jézussal. Ő is december 25-én született, anyja szűz volt, születését egy keleti csillag jelezte előre, meglátogatta három király, tizenkét évesen tanítani kezdett, harminc évesen megkeresztelkedett, tizenkét tanítványa volt, „Isten bárányának” nevezték, keresztre feszítették, három napig halott volt, majd feltámadt.
Az összehasonlítást megnehezíti, hogy Hórusz kultusza sosem volt egységes, több ezer éven át ezen a néven több, különböző tulajdonságokkal bíró istenalakot tiszteltek, így nem ő volt az egyetlen napisten sem (Ré és Aton alakja is elterjedt volt).
A legnagyobb gond mégis az, hogy a Zeigeist állításai közül egyedül a szűztől születésnek van némi alapja. A mítosz szerint Oziriszt a testvére, Széth megölte, majd a hulla darabjait szétszórta. Ízisz, Ozirisz húga és felesége összeszedte a részeket, a hiányzó falloszt aranyból pótolta, majd együtt hált az összeállított testtel, és így fogant meg Hórusz. Épp csak a szüzesség hiányzik a történetből.
Az összes többi állításnak semmi nyoma az egyiptomi vallás leírásaiban. Nem volt december 25-i születés, három királyok látogatása, keleti csillag, tanítás tizenkét éves korban, keresztelés, tizenkét tanítvány, „isten bárányának” nevezés, keresztre feszítés, halál és feltámadás. Egyszerűbben szólva: ezek hazugságok. Hóruszt megmarta egy skorpió, de aztán kigyógyították: ha ezt halálnak és feltámadásnak tekintjük, akkor is messze van a keresztre feszítéstől.

Blogunk eddig soha nem foglalkozott az állatkínzás témakörével. Ugyanakkor ideje egyszer már szót ejtenünk róla - még ha csak röviden is. Persze szörnyű dolog, ha valaki rosszul bánik háziállatával, ám ez nyilvánvalóan relatíve csekély mértékben fordul elő. Az emberek általában szeretik a macskájukat. Legalábbis a sztereotípia az, hogy gyakran pozitívabb az emberek viszonya háziállatukkal, mint a többi emberrel.

Van azonban egy terület, ahol az állatkínzást ipari mértékben űzik. Egy 2005-ben nyilvánosságra hozott videó (amelyet ezen az oldalon lehet elérni) a tömény iszonyatot mutatja be. Nem is ajánlom a megnézését, inkább elmondom.

Még reggel a munkahelyemre menet vettem el egy Népszabadságot (ingyen osztogatják reggelente az ELTE lágymányosi épülete előtt), de nem is kezdtem el olvasni, jó lesz majd hazafele, amikor unatkozok a buszon gondoltam. Délután felszálltam a buszra, ami szinte házig visz, volt is ülőhely, így leültem, elővettem a napilapot, és elkezdtem átfutni a főoldalt. A második számú hír a BKV sztrájk utáni helyzetéről szólt, a siralmas állapotokról:

"A 26 szakszervezet sem tudott egységes álláspontra jutni a kollektív szerződés tartalmán kívül még arról sem, hogy követeléseiknek milyen módon adjanak nyomatékot. Az utazók pedig kénytelenek azzal szembesülni, hogy a BKV elöregedett buszparkja nem fiatalodik meg, mert nem lesz rá pénz. Pedig a cég 1400 járműből álló buszflottájában csak a néhány éve beszerzett 150 Volvo és néhány Ikarus mondható korszerűnek."

Nem lesz ez így jó, az öreg buszokat fenntartani egy idő után sokkal költségesebb, mint beruházni újakba - gondoltam, és megvakartam a fejem. Tiszta víz volt. A nagy olvasásban azt sem vettem észre, hogy folyamatosan szaladnak le a vízcseppek az arcomon is. Egyre szaporodtak a vízpöttyök az újságpapíron is. Felnéztem, és láttam, hogy ez bizony esik. Igen. Lyukas volt a busz teteje. Nem csak a vészkijárat-tetőablak mentén, hanem az egész busz hosszában végig kisebb-nagyobb repedések voltak a tetején. A víz pedig csöpögött be. Kevésbé esett, mint kint. Csak olyan békésen. Csipp-csupp.

Szeretek hetente egyszer valami nagyszabású maszlagot írni a külpolitikáról. És kiderülhetett, hogy a külpolitika nekem folyton a Közel-Keletet jelenti. Hát...

A demokráciákat a demokrácia eszközeivel lehet tönkretenni. Hitler demokratikus módon történt megválasztása a demokrácia belső tönkretételére példa. Az, ahogyan Irán az atomhelyzetet húzza, látszólag reménytelen játszma, az iszlámista állam talán mégis vereséget mérhet a demokratikus világra. A módszere egyértelmű: időhúzás.

A demokráciák jellemzője a jogszerűségre való kínos odafigyelés. Az Egyesült Államok, de az Európai Unió tagállamai pláne el akarják kerülni a látszatát is annak, hogy netán a nemzetközi jogot ne vennék figyelembe. A nemzetközi jog ingoványos terület, szabályainak jó része nincs kidolgozva, így a jogszabályokat túl sokszor precedensek helyettesítik. Ilyen körülmények között az Iránnal szembeni fellépés minden lépése többszörös ellenőrzésen, átbeszélésen, tárgyaláson megy keresztül. December közepén az Európai Unió bejelentette, hogy fontolgatja az iráni bankok európai transzferjeinek befagyasztását. Innen sikerült eljutni odáig január közepére, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa Németországgal egyetértésben elkezdett gondolkozni a banktranszfer-befagyasztáshoz hasonló komolyabb szankciók kilátásba helyezésén.

A poszt egy négyrészes sorozat első darabja. Folytatása szerdán (01.20.) következik.

Ismerik a Zeitgeistet?  Ez egy összeesküvés-elméletekre szakosodott szervezet, melynek filmje szerint a kereszténység, az amerikai szövetségi bank és a szeptember 11-i támadás mind-mind összeesküvések eredményei. Én ezúttal csak az első résszel, a Jézus-összeesküvéssel szeretnék foglalkozni.

A Zeitgeist „leleplezése” négy központi állításon nyugszik. 1. Jézus története, de tulajdonképpen az egész Biblia csillagászati jelenségek allegóriáinak a félreértése, Jézus valójában a Nap megszemélyesítése. 2. Éppen ezért nem meglepő, hogy Jézus alakja megegyezik számos más napistenével, de leginkább az egyiptomi Hóruszéval, valójában a kereszténység Hórusz kultuszának változata. 3. Jézus nevű személy nem létezett, alakjának semmilyen hiteles történelmi bizonyítéka nincsen. 4. Mindez valójában azért van így, mert a kereszténységet Nagy Konstantin császár idején hozták létre hatalmi célok elérése érdekében.
Az állításokat csillagászati tényekkel, mitológiai párhuzamokkal és történelmi adatokkal támasztja alá a film. Néha olyan sok az adat, hogy csak gyorsított felvételen futnak végig a nevek a képernyőn. Minden egybevág, minden meggyőző. Csak éppen az utolsó szóig szemenszedett hazugság. Vegyük sorra a Zeitgeist állításait (ezeket dőlten fogom írni) és szedjük ízekre (ezek maradnak normál betűkel). A szövegben elhelyezett linkeken kívül a következő alapművekből dolgoztam: Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás; Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája; Vermes Géza: A zsidó Jézus; a Biblia.

A bámulatos mosolyú Morvai Krisztina nyílt levelében fakadt ki az Index ellen. A vizsgaidőszak szorításában csak néhány megjegyzést tudok hozzáfűzni ehhez a levélhez, amely pontosan mutatja be a magyarországi szélsőjobb értékeit, de bizonyos szempontból a szélsőjobb általános jellemzőinek is gazdag tárháza.

Egy földrengés sújtotta térségben az első 96 óra a legkritikusabb, a romok alá szorult emberek megmentésére az első négy napban van reális esély. Haiti ezen formulának sok szempontból megfelel, azonban sokak szerint a nehezén még nincsenek túl a haitiak. 

Elkészült az Index videója a múlt heti Szomszédok-partyról, amit részben rükvercesek szerveztek, hiszen a rendszerváltásról szóló beszélgetéssorozat zárórendezvénye is ez volt. A buli természetesen nem csak Vágási Feriről, Mágenheim Ádámról, Julcsiról és Etusról szólt, hanem volt tánc, sör és minden egyéb.

Íme tehát a videó:

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

A csattanás hangját Matyi sohasem felejtette el. Tompa volt, már-már kongó, de mégis átütötte az állandó nyüzsgés zajfátylát. Utána pedig a csend volt szinte fülfájdító. Mindenki megdermedt és csak nézett. Rá, és arra, ami előtte történt. A mentős kérdése, és mélységes undort és megvetést sugárzó tekintete is beégett a tudatába. „Ugye, tudod, hogy a barátod életéről van szó? Mit szedett? Vagy azt akarod, hogy elhiggyem, hogy csak úgy véletlenül történt?” Ilyenkor az igazság annyira üresnek és hiteltelennek tűnik. De mit tegyen, ha csak ez az egyetlen igazság áll rendelkezésére? Sőt, ha tudnák, hogy ez az egyetlen igazság mennyire tekervényes ösvényeken vezetett el idáig, a tragédiáig. Természetesen a komédia tekervényes ösvényein, hiszen az igazság a valóság asztrálteste, a valóság pedig per definitionem abszurd.

Olvasgatom a híreket a Hírszerzőn, és napról napra erősödik a meggyőződésem, hogy helyesen döntöttem, amikor nem siettem el az ehavi bérletvásárlást. És hogy miért nem? Ez számomra ma derült ki végérvényesen.

Ismét egy kommentelőnk hatására írom a reggeli posztot. Ez a kommentelőnk a tegnapelőtti posztban felvetett gondolatot a magyarországi szovjet megszállás tervéhez hasonlította. Felvettem a kesztyűt, és élesítettem ma reggelre. Íme.

Gazdaságot a jelenlegi pl. gázai viszonyok mellett lehetetlen létrehozni. Először izraeli biztonsági erők által felügyelt létesítmények kellenek, amelyek izraeli területen, nem kölcsönből, hanem a fejlett világ adományából épülnek fel, és amelyek 100%-osan pozitívan diszkriminálják a palesztinokat. A szintén adományból felépített kórházakat, iskolákat, közműveket azután ezek a palesztinok már ki tudnák fizetni - ugyanis lényeges, hogy ezeknek a cégeknek az adója is kizárólag a palesztin területeken legyen felhasználható. Ha pedig van már Hamasz-független infrastruktúra, és van világi oktatásban felnőtt fiatal generáció - ez nem lesz meg máról holnapra -, akkor már fokozatosan jöhetnek a külföldi befektetők a Gázai-övezetbe is. Akkor meg lehet kezdeni a "szovjet erők" kivonását.

Ez a poszt egy ötrészes sorozat utolsó darabja. Az előző részek Miért nem vagyok liberális?, Miért nem vagyok nacionalista?,  Miért nem vagyok szocialista? és Miért nem vagyok konzervatív? címmel jelentek meg.

Épeszű ember nem kereszténydemokrata. Ki vonná kétségbe, hogy világunkban több világnézet él egymás mellett, hol versengve, hol harcolva, hol békésen, és nincs olyan külső szemlélő, aki a kereszténységet magasabb rendűnek tartaná a többinél. Egyetértünk abban is, hogy a kizárólagosságra törő világnézetek – és a vallások nyilvánvalóan ilyenek – veszélyesek lehetnek a politikában, hiszen lényegükből fakadóan nem adhatnak igazat vitapartnereiknek. Egyetértünk abban is, hogy mivel a demokratikus politika alapja a vita és a közösségi döntés, a karizmatikus véleményeknek itt nincs tere. Ha érvényesülnek, akkor épp a demokrácia lényege vész el, hiszen legitimációjuk külső, és nem mindenki ismeri el. Ha meg elbuknak, akkor maga a karizma sérül, és hívei kerülnek lehetetlen helyzetbe. Ezekből az alapelvekből következően a demokratikus politikát meg kell őrizni szekulárisnak. A látszatát is el kell kerülni annak, hogy a kereszténységet bárkire rá akarnánk kényszeríteni, hogy egy döntést önmagában legitimál a keresztény tanítás, hogy a döntések kikerülnek a demokratikus kontroll alól. Akkor miért vagyok mégis kereszténydemokrata?

Milyen érdekes az önmaga farkába harapó kígyó, a böngésző, amely saját magát definiálja újra, illetve saját létét tagadja. De filozofálás helyett ma reggel csak egy képet küldök a kedves Olvasóknak. Az utóbbi címet pedig érdemeljétek ki azzal, hogy elolvassátok kolbenheyer sorozatának utolsó darabját (a link 9 órától lesz aktív).

Régi, de téves elmélet, hogy a terrorizmus elleni harc növelné a terrorizmust. Választás csak a szabadságot és jogállamiságot támogató pártok esetében lehetséges. Kíváncsi vagyok, meddig élnék, ha a Gázai-övezetből publikálnék ehhez vagy a tegnapihoz hasonló írásokat, és azokat ott helyben elkezdeném szórólapon osztogatni a járókelőknek. És az vitathatatlan, hogy Magyarországon nagyobb mértékű a szabadság, mint a Gázai-övezetben. Ha a Hamasz támadási képességei elvesznek, és a "katonai szárnya" lehetetlenül meggyengül, az csak jó.

Valójában addig kell ütni a Hamaszt, ameddig el nem ismeri Izrael létjogosultságát, és le nem mond az Izrael elleni támadásokról.

Ez a poszt egy ötrészes sorozat negyedik darabja. Az első három rész Miért nem vagyok liberális?, Miért nem vagyok nacionalista? és Miért nem vagyok szocialista? címmel jelent meg. Folytatása szerdán (01.13.) következik.

Minden épeszű ember konzervatív. Ki vonná kétségbe, hogy a létezőt mindig nagyobb tisztelet illeti meg az elgondolhatónál, hogy a valóság, a világ, az élet fontosabb, mint az eszmék. Egyetértünk abban is, hogy nincs bizonyosságunk arról, hogy egy elképzelt világ jobban működne a létezőnél, sőt az ez irányú kísérletek még szkeptikusabbá tesznek minket. Sőt arról sincs bizonyosságunk, hogy egyáltalán létezhet-e tökéletes világ, amire érdemes hatalmas erőfeszítések, konfliktusok és veszteségek árán is törekedni. Egyetértünk abban is, hogy a változásnak mindig indokoltnak kell lennie, de az indok nem lehet valami távoli, ködös cél, hanem csakis kézzelfogható jobbítási szándék. Ezekből az alapelvekből következően a politika alapvető célja a megőrzés: a működő dolgok megváltoztatása mindig a működőképesség elvesztésének kockázatával jár. Őszintén szembe kell nézni azzal, hogy nem létezik változtatás érdeksérelem nélkül, ezért a lehető legmegfontoltabban kell eljárni minden ilyen kérdésben, hiszen nem látunk kikezdhetetlen etalont. Akkor miért nem vagyok mégsem konzervatív?

Izrael beássa magát. A Ciszjordániát szegélyező védelmi fal mellett ezúttal az egyiptomi határon épít komoly védelmi létesítményeket. A létesítmények névleg az illegális bevándorlók és a drog- és fegyvercsempészek ellen vannak. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a terroristaimport megfékezését a tervezők ne tartanák szem előtt.

Szolg. közl.: Valami megint nem ment a bloghun, ezért a kései feltöltés: itt a reggeli cikk.

Versenyfutásban vagyunk az évmilliókkal. A cél az örökkévalóság. Az emberiség megpróbál mennél több anyagot energiává alakítani, mennél több energiát felhasználni, és mennél több embert gyártani, akik aztán további anyag-energia-felhasználás-folyamatot hajtanak végre. Közben szervezési (ideológiai) okokból háborúkra kerül sor, vagy pusztán az anyagfelhasználás miatt a Föld készletei kiürülnek, és a kiégett otthon helyett új földet kell keresni, új világot kell alapítani. Mint Aeneas Trójából, úgy menekülünk majd el a Földről, megkerüljük a Naprendszert, és letelepedünk. Aztán kezdődhet újra a folyamat. Csakhogy mindennek vége szakad egyszer, és sosem tudhatjuk, mikor tör be valami új, félelmetes veszedelem, mondjuk valami bazinagy meteor. Történt is pár ilyen; volt, hogy a dinoszauruszokra tett ez káros hatást, máskor pedig csak egy hatalmas szibériai erdő tűnt el. És persze hogy mi lehet az a félelmetes veszedelem, arról igen keveset tudunk.

A szociológia átpolitizált tudomány. Jon Elster nézetei és munkássága is vitatott. Én azonban nem valamelyik elméleti írását szeretném bemutatni, hanem azt a könyvét, amiben a társadalomtudományok alapjait magyarázza a laikusoknak, ez A társadalom fogaskerekei (Osiris, Budapest, 1995, az eredeti kiadás: Nuts and Bolts for the Social Sciences, C.U.P., Cambridge, 1989). A címválasztás is jelzi, hogy azokra a mechanizmusokra koncentrál, amik a társadalomban az egyén választásait, cselekedeteit és másokkal való együttműködését befolyásolják. Ilyen az a kérdés, hogy mennyiben a vágyaink, és mennyiben a lehetőségeink határozzák meg a cselekedeteinket – és ami még érdekesebb: menyiben függenek össze (szerinte szorosan). Vagy, hogy mennyiben alkalmazható a kiválasztódás biológiai elmélete a társadalmi szervezetekre, vagy akár a vállalatokra (szerinte semennyire, mert egyrészt a társadalmi változás sokkal gyorsabb, mint a természeti, ezért nem lehet hozzá alkalmazkodni, másrészt pedig hiányzik a folyamatos, véletlenszerű genetikai mutációnak megfelelő társadalmi mechanizmus). De most koncentráljunk az együttműködésre, az ehhez kötődő intézményekre és magára a tervre.

Ez a poszt egy ötrészes sorozat harmadik darabja. Az első két rész Miért nem vagyok liberális? és Miért nem vagyok nacionalista? címmel jelent meg. Folytatása hétfőn (01.11.) következik.

Minden épeszű ember szocialista. Ki vonná kétségbe, hogy az ember alapvetően közösségi lény, és hogy éppen a legjobb képességeit csakis közösségben, sőt a közösségért képes kibontakoztatni. Egyetértünk abban is, hogy a versengésnek lehet stimuláló hatása, de az egyén eredményeit szándékai mellett, sőt annál talán jobban is meghatározzák veleszületett képességei és környezetének hatásai. A született nyertesek jutalmazása és a született vesztesek büntetése nem tekinthető erkölcsös politikának. Az egyenlőség fogalmát nem szabad doktriner módon kizárólag az írott jog keretén belül értelmezni. Egyetértünk abban is, hogy a magántulajdon nem ugyanolyan értelemben alapvető emberi jog, mint az élet biztonsága és méltósága, illetve az egyén szabadsága. Ezekből az alapelvekből következően állami feladat az eredendő egyenlőtlenségek kiküszöbölése. Ez nem merülhet ki az egyenlő esélyek biztosításában, aktív esélyteremtésre van szükség, ami közteherviselést, nagymértékű újraelosztást és alkalmanként a magántulajdon ellenőrzött kisajátítását is magában foglalhatja. Akkor miért nem vagyok mégsem szocialista?

A Sárdobáló – a jóval korábban beharangozottaknak megfelelően – az egyik nagy szabadkőműves páholy elnökével beszélgetett egy kiadósat. Íme.

– A szabadkőművesség vallás? Miben hisznek a szabadkőművesek?
– Nem vallás, és minden szabadkőművest egyenként kell megkérdezni, hogy miben hisz. Vannak olyan szabadkőműves szervezetek, ahol ezt meg is teszik. A mi páholyunkban – hiszen én csak a mi páholyunk nevében beszélhetek – senki ilyet a másiktól szabadkőműves minőségében nem kérdez. Tehát sem a páholy előtt, sem a páholytagok előtt senki nem hozható olyan helyzetbe, hogy meg kelljen vallania, vagy titkolnia kelljen a világnézetét. Mindenkinek magánügye, hogy miben hisz, és hogy erről kinek mit mond.
– És ha nem vallás, akkor mi a szabadkőművesség célja?
– A szabadkőművesség célja az, hogy olyan jóravaló férfiakat gyűjtsön össze, akik ezek mellett az úgynevezett szabadkőműves eszmék mellett valamilyen szinten elkötelezettek, és ezekért hajlandóak tenni is, … betartani bizonyos szabályokat. Természetesen arról, hogy mik ezek a célok pontosan, és mik ezek a szabályok pontosan, csak bizonyos korlátok között beszélhetek.
– Na de mégis, mi az, ami elmondható ezekből a célokból és szabályokból?
– A szabadkőművesség az én olvasatomban tulajdonképpen a felvilágosodás hagyományainak továbbvitele. Az általános meggyőződés az, hogy a felvilágosodás valamiféle múltbeli dolog, amely átvezette az emberiséget a középkorból a modern korba, és hogy ez egy lezárt folyamat, és erről már csak múlt időben lehet beszélni. De ha elkezdünk beszélni bárhol, akár az interneten a felvilágosodásról, akkor rögtön kiderül, hogy a társadalmunkban van egy jó pár ember, aki szerint a felvilágosodás eszmerendszere nem általánosan elfogadott, sőt, egyátalán nem von maga után pozitív asszociációkat. És bizony, hogyha körbenézünk a világunkban, akkor azt vesszük észre, hogy a szép elvi deklarációk mellett búvópatakként tovább él még az a korábbi, egyenlőtlenségre, alávetettségre, irracionalitásra alapuló társadalmi rend, amely a felvilágosodás előtt jellemezte a világot.

Az utóbbi időben egyre több publicisztika jelenik meg Horthy Miklósról, és nem csak baloldali és liberális sajtóban, hanem jobboldali lapokban, vagy magát jobboldalinak mondó szerzőktől. Így történt ez a Heti Válasszal is. Először közölték Ablonczy Balázs írását Horthyról, majd Tőkéczki Lászlóét is. Szerencsénkre Ablonczy az [origo] véleményportáljára, a komment.hu-ra is írt a témáról, valamint néhány évvel ezelőtt könyve jelent meg Teleki Pálról, a korszak jelentős politikusáról. Így tehát mindenképpen érdemes odafigyelni véleményére.

De mi is a lényeg?

Kicsit elcsúsztunk a vágással. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ezúttal nem volt alkalmunk a titkos bázison összegyűlni rituális-sörözős hangvágási szertartásainkra. Másrészt ez egy szokatlanul hosszú beszélgetés. Aki nem hiszi, füleljen utána.

(El sem tudnátok képzelni, mik el nem hangzottak a vágatlan verzióban. Előfizetőink között év végén kisorsolunk egy DVD-lemezt, melyen az összes adás nyersanyaga megtalálható. Még szerencse, hogy nekünk csak a kommerek fizetnek.)

Szolgálati közlemény: a szabadkőműves-interjú, melyet hetek, hónapok óta csak ígérgetünk, végre elkészült, meg van szerkesztve. Hamarosan élesítjük!

Ez a poszt egy ötrészes sorozat második darabja. Az első rész Miért nem vagyok liberális? címmel jelent meg. Folytatása pénteken (01.08.) következik.

Minden épeszű ember nacionalista. Ki vonná kétségbe, hogy világunk közösségek hálózata és az emberi élet méltóságban csak közösségi lényként képzelhető el. Egyetértünk abban is, hogy a legalapvetőbb közösség a család, ezért minden egyéb közösséget ennek alapján képzelünk el. A legnagyobb, valóban megélt közösségek vagy vallásiak, vagy kulturálisak és politikaiak: utóbbiakat nevezzük nemzetnek. A nemzetek tehát nem csupán egyének halmazai, hanem a közösség élő mivoltából következően maguk is valós entitások. Egyetértünk abban is, hogy bár a nemzetről a család metaforikus nyelvén beszélünk és gondolkodunk, az mégsem származási alapú törzs, hanem vállalt sorsközösség: közös emlék a múltról, közös terv a jövőre. Ezekből az alapelvekből következően a nemzet ideális állapota a nemzetállam. Ebben a keretben képes a leginkább ápolni és fejleszteni kulturális örökségét, elkerülve a rezervátum folklórját éppúgy, mint a globális l’art pour l’art-t. És így működhet politikai közösségként, amelyet nem csupán racionális, hanem emocionális szálak is összekötnek. Akkor miért nem vagyok mégsem nacionalista?

Azt a cudar mindenit, hogy Orbán Viktor nem bírta ki áprilisig. Eddig olyan jósvádájú fiú volt, aki nem mond semmit, de közben űgy tűnik, mintha tartani akarná a költségvetési hiánycélt. Ezt persze mondom, nem olyan nagy dolog, hiszen fogalmam sincs, mit mond, pedig bármire megesküszöm, hogy amikor csak megszólal, iszom Orbán szavait. Azt mondjuk eddig is értettem, hogy IMFbankárkormánynemzetiérdekmonnyonlehazudtakcsődnemtanulnemtő stbstb. Ez mondjuk persze tök jó, csak a hülye fejemmel nem vagyok képes megjegyezni.