Blogunk egyik kedvenc sárdobálójának, Bayer Zsoltnak, a polgári közéleti napilap főmunkatársának ismét remek írását olvashatjuk a neves újság 3-dik oldalán (illetve ITT). Magához mérten keveset cigányozott ("ha cigány család költözne a szomszédjába, akkor sírógörcsöt kapna"), de az egész írás hangvétele hasonlóan botrányos, mint egyébként szokott lenni. Az álláspont rovatban lehozott publicisztika témája az, hogy az MSZP két európai parlamenti delegációtitkári posztjára jelentkezőket teljesen irreleváns, szakmainak egyáltalán nem mondható és kifejezetten személyes hangvételű kérdésekkel szűrték meg.

Owen Chadwick A reformáció (Osiris, Budapest, 1998, az angol eredeti: The Reformation, Penguin, Harmondsworth, 1993) című könyve részletesen bemutatja a vallási megújulás és egyházszakadás 15. századi okait, a nagy reformátorok működését, a vallási vitákat, az egyházzá szerveződést és a vallásháborúkat egészen azok 17. századi lezárulásáig. Jó angolként különösen szívesen időzik az anglikánoknál és az angol vallásháborúnál (ezt egyesek polgári forradalomnak is nevezik), és általában is csak ritkán tesz említést az Elbától keletre megesett dolgokról. Ismertetésemben nem fogok belemenni a hitviták részleteibe, sőt az eseménytörténetet is jórészt hanyagolnám. A legizgalmasabbnak az a kérdés tűnik, hogy miért és hogyan eredményezte a reformáció Nyugat-Európa vallási megosztottságát, hiszen egyrészt a reformátorok az egyház megújítását tűzték ki célul, nem pedig új egyházak létrehozását, másrészt a katolikus egyház sok száz évig képes volt megőrizni egységét minden reformmozgalom ellenében. Az új tényező, amely a reformáció kérdését a maga sikerévé alakította át, és Európának új arcot adott nem más, mint az állam, vagy pontosabban a központosító uralkodói hatalom.

Többek között az a baj az „egész világot a zsidók irányítják”- típusú összeesküvés-elméletekkel, hogy relatíve nehéz megtalálni kapcsolódási pontjaikat a mindennapi életünkhöz. A napokban viszont eljutott hozzám egy kép, melyet szeretnék minden olyan pajti figyelmébe ajánlani, akinek a karvalyról nem egy madár, a kampóról pedig nem egy hajlított fémdarab jut eszébe.

 Ha ez önmagában kevés lenne, annyi segítséget még tudok nyújtani a világméretű botrány kirobbantásához (ti. hogy ezek már gyerekkorban elkezdik az agymosást), hogy gondoljatok csak bele, hány olyan közkedvelt gyermekjátékot ismerünk, mint a Capitaly (pénzpénzpénz és végtelenhatalom), vagy a barkohba (jó, igaz, hogy a legenda szerint a zsidó szabadságharcos elé vitték a kivágott nyelvű embert, és a kérdésekkel Simon Bar Kohba csak a támadók kilétét derítette ki, de egy kis kreatív átalakítással ebből is faragható emberi vérrel táplálkozós-sztori).

Ehhez kapcsolódóan pedig álljon itt egy példa a játék és vallás kapcsolatára: 

• Élőlény?
• Igen.
• Növény?
• Nem.
• Ember?
• Igen.
• Fémből van?
• Igen.
• Akkor a pléhbános!

A további kutatómunkához sok sikert, és megfelelő mennyiségű humorérzéket kívánok!

A Magyar Hírlap szereti magát erkölcsi nagyságként feltüntetni. Természetesen nem az, ezt mondjuk Bayer Zsolt remek publicisztikáiból, vagy más csatárok írásaiból is tudhatjuk. Például Alexa Károly tavalyi írása is az erkölcsi magasságról szól, amikoris volt olyan bátor és lement a Szépművészeti oldalába sörözni, közben végignézte, ahogy a hős hazafiak megpróbálnak a melegfelvonulásra rátámadni, ezek után volt mersze leírni, hogy ő bátor volt, akik vonultak, pedig gyávák.

Most hasonlóval próbálkozik a régen szebb napokat látott napilap. A fiatalokat félti a pornótól, mely szerintük erkölcsi romlásba viszi az amúgy tökéletes, keresztény ifjúságot.  Azt írják, hogy: "Pornóra bezzeg jut". Hát arra is jut, illetve nem vesznek el onnan, hanem a másik rémségtől, a szerencsejátéktól vonnak el pénzt, amit a Fidesz is szeret. Iszonyatosan nevetséges, ahogy valakik a fiatalság (az mi?) erkölcsét féltik. Pornót mindenki néz(ett), aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. A Magyar Hírlapnál azon a szinten élnek, ahogy az ovisok szoktak: "jujj, egy punci, most mi lesz velünk?" Nem, kedves barátaim. Se a pornótól, se az akciófilmtől nem lesz valaki rossz, erkölcstelen ember. Amúgy is, a fiatalság erkölcsét félteni a gonosz imperialista pornótól komcsi hozzáállás.

Összesen azon apropóból kezd félteni minket a  nyomtatott kuruc.info, hogy a kormány megszűnteti a kulturális járulékot, ami a pornó esetében 25 százalékos volt. Szerintük most ez egy 1 százalékra csökken, valójában megszűnik, de hát az ilyen apróságokra ki figyel, a polgári napilapnál. Amúgy a kulturális járulék volt az, amit be kellett fizetni a mobiltelefon és a gabonatároló siló után is.

A kormány tehát nem viszi romlásba a fiatalságot, csak kivesz egy értelmetlen, a vállalkozókat bosszantó adónemet a rendszerből, amely amúgy is nevetséges volt. Hiszen jobban adóztatta a valakik szerint nem-minőségi (pornó) kultúrát, (meg a gabonatárolót) mint a minőségit. Gondolom, a Honfoglalás, mind a 22 szürkemarhájával minőségi, magas kultúra. Az ilyen különbségek miatt nagyon hasonlított ahhoz a provinciális szemlélethez, amikor valakik - az elitek (azok kik?) - eldöntik, hogy mi a jó, mi kell a népnek, mitől lesznek műveltebbek. Ez tipikus kádárista hozzáállás, amit Hírlapéknál tovább vinnének.

Lehet, hogy szükségük lenne legalább egy jó kis pornófilm megtekintésére.

Pontosan húsz évvel ezelött halt meg Kádár János.

Nagy Imre gyilkosa

Sok csodálója ma sem képes elfogadni ezt, habár  történelmi tény, hogy '56 leverése után a szovjet pártvezetés nem ragaszkodott Nagyék kivégzéséhez, Kádár volt az, aki ezt végig akarta vinni '56 lezárása és a status quo véglegesítése érdekében. A kivégeztetésuket még undorítóbbá teszi a tény, hogy '56-ban október 30. és november 4-e között a Nagy Imre-kormány államminisztere volt. [Az is igaz, hogy a hatalmat nem volt ideje gyakorolni, hiszen november elsején felszívodott a szovjet követségen és legközelebb már a forradalmi Munkás-Paraszt kormány vezetöjeként tért vissza.] Néhány éve sokat foglalkoztatott a kérdés, hogy mi járhatott Kádár fejében 1956. november 1-e és 4-e között. Hatalommániás örult volt? Nagyék féltékeny ellenfele? Egy egyszeru hithu kommunista vagy csak egy zavarodott és megtört ember? Az ezt követö évtizedekben tanusított magatartása [1968 - Prága/Dubćek és az új gazdasági mechanizmus, valamint 1981 - A lengyelek lerohanásának megtagadása] arra enged következtetni, hogy Kádár a magyar történelem azon vezetöi közé tartozik, akiket a hituk hajtott elore és nem a nyers hatalomvágy. A hatalmat is akarta nyilván, de ezt nem a hatalomért önmagában, hanem, mert Machiavelli elveit [A Fejedelem] követve az ország érdekét minden más elé helyezte.

50 év gyilkosa

Az egészben csak ott van a hiba - utólag már tudjuk -, hogy a nevével fémjelzett éra nem hogy használt volna az országnak, hanem fél évszádra parkolópályára tette azt. Egyetlen ember tévedése nehezen okozhatna ennél nagyobb károkat egy országnak. Neki sikerult. A legsúlyosabb sérulése ket egyébként éppen az okozta a magyar társadalomnak, amire még a maiak is nosztalgiával tekintenek: A teljesítmény nélkuli, hitelböl finanszirozott relatív jólét. A rendszerváltozás és az azt követö évek anti-kapitalista [=VERSENYKÉPTELEN] generációkat hagytak maguk után, ami még Kádár halála után 20 évvel is komoly akadálya a magyarság felzárkózásának a Nyugathoz. [Erröl részletesebben már írtam egy korábbi bejegyzésben: Kádárnak mennie kell] Rendszerében közel nem szenvedtek annyian, mint Horthy, vagy bármelyik korábbi rendszer alatt [A dualizmus környékén nem szabad elfelejteni a nemzetiségek helyzetét], viszont ennyire hosszútávú negatív hatást sem volt képes még senki összehozni.

A Kultúra gyilkosa

Kádár Rákosiéktól még egy hivö társadalmat örökölt és a rendszerváltóknak már egy javában ateistát adott át. Ezt persze nem azért tartom szomorúnak, mert magam is vallásos lennék [nem vagyok], hanem mert az, a magyar identitásban korábban kulcsfontosságú szerepet töltött be. A kereszténység és erkölcsi normáinak ismerete jelentösen visszaszorult [visszaszorították]. Ezt leszámítva még az építészetet, a zenét, de még a gasztronómiát is akkora sokk érte, hogy azóta sem nagyon sikerult magukhoz térniuk.

20 éve halott a gyilkos.

Két évvel ezelőtt ezen napon mondta el Szetey Gábor híres beszédét, amiben bevallotta, hogy meleg. Ezzel a lépésével egymaga többet tett a demokráciáért, jogegyenlőségért, mint 1989-1990 óta bárki politikus ebben az országban. Beszéde retorikailag is fantasztikus volt, őszinteségéhez pedig kétség sem férhet. 

Nem, nem a Rammsteinről lesz szó. A táplálkozás európai kultúrtörténetébe pillantanánk be röviden Massimo Montanari Éhség és bőség (Atlantisz, Budapest, 1999, az olasz eredeti: La fame e l'abbondanza, Laterza & Figli, Róma-Bari, 1993) című könyve segítségével. A 3. századtól napjainkig tekintjük át az európai ember táplálkozásában bekövetkezett főbb változásokat, és ezek összefüggéseit a tágabb gazdaság, társadalom és kultúra történetével. Európán tehát nem csak egy földrajzi fogalmat értünk most, hanem egy civilizációs régiót, mely a kereszténnyé vált Római Birodalom romjaiból keletkezett a népvándorlás korában. Mint a legtöbb nyugati szerző, Montanari is hallgatólagosan a germán és latin Nyugat-Európát érti alatta elsősorban, így mi sem tehetünk mást, mint követjük a szerzőt. Végignézzük hogyan született meg a germán-római szintézis, milyen volt a középkor konyhája és asztala, mit változtattak ezen a felfedezések és a reformáció, miért éhezett a 18. század és mi változott meg végérvényesen az ipari forradalommal. Szalvétákat felkötni!

A Fővárosi Ítélőtábla tegnap jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet (a továbbiakban, ahogy eddig is: "Magyar Gárda"). A "Magyar Gárda" portálján azt olvashatjuk, a holnapi, Szabadság téri hídfoglalás-évfordulós tüntetésen a "feloszlathatatlan Magyar Gárda" is ott lesz.

Szerintük tehát a mozgalom nem oszlatható fel az Egyesület feloszlatásával. Nos, az már bebizonyosodott, hogy ha fel nem is, de legalábbis megosztható a mozgalom, mikor Dósa Istvánt kizárták belőle, és ő külön utakon kezdett járni.

Holnap tehát meglátjuk, valóban feloszlathatatlan-e. A bíróság szerint az. Ugyanis demokráciában élünk, és itt az efféle mozgalmak jogi formája az egyesület. Mindenki egyesületben van, a szabadkőművesektől a csipkekészítőkön át a magyar tengerészekig (marha jó, hogy még ilyenünk is van). A "Magyar Gárda" is egyesületben...volt. Szombat délután feloszlathatatlanul ott lesz a tüntetésen. Ha én volnék a Rendőrség, azért megpróbálnám, tényleg nem lehet-e feloszlatni.

- mondta az úriember, majd orronfejelt, és elsétált.

Helyszín az Oktogon, éjjeli 1.

Előzmény nem volt.

A Vasfüggöny lebontásának huszadik évfordulóját a város útlezárásokkal ünnepelte. A delegációknak nem esett bántódásuk, a turisták pedig kérdezősködtek, hogy miért nem lehet megtekinteni a város nevezetességeit. A megemlékezés rendben lezajlott, és ezúttal nem voltak tömegmegmozdulások sem, pedig a várost keresztül-kasul behálózó kordonok vizuálisan is a műszaki határzárat idézték.

A történettudomány újabban divatossá váló irányzata a történeti demográfia. Nyilvánvaló, hogy a népesség növekedése és csökkenése nem egyszerűen következménye a történelmi eseményeknek, hanem maga is aktív alakítója, szoros összefüggésben a társadalmak egyéb aspektusaival. A demográfia egyik alapműve Massimo Livi-Bacci A világ népességének rövid története (Osiris, Budapest, 1999, az angol eredeti: A Concise History of World Population, Blackwell, Oxford, 1992) című könyve, ami történelmi példák sokaságával bizonyítja a demográfiai kutatások szükségességét. A természetes szaporulat egyrészt a szülések gyakoriságától és a nők termékeny időszakának hosszától függ, de mivel a történelem nagy részében az utódok 30-50%-a nem érte meg a reproduktív kort, ugyanilyen súllyal esik a latba a halandóság. A népesség növekedését a halandóságot meghaladó szaporulat biztosítja, de ez elérhető mindkét mutató magas, illetve alacsony volta mellett is. A történelem nagy részében a természeti erőforrások komoly korlátot jelentettek a növekedés előtt, de a népesség száma önmaga is befolyásolta azt. A túl kicsi népesség instabil, pl. nem biztosítja a párválasztás zökkenőmentességét. A túl nagy viszont felerősíti a járványok veszélyét, így összeomláshoz vezethet. Nézzünk először két történelmi példát arra, hogyan befolyásolhatja a népességet a környezet hirtelen megváltozása, majd kettőt arra, hogy hogyan befolyásolhatja a környezet alapvető korlátja, végül helyezzük ezeket elméleti keretbe.

Egy márciusi posztban Bauer Tamás Népszabadságban megjelent véleményét támadtam. Ezúttal a Hírszerzőn jelent meg éles kirohanása Gavra Gábor cikke ellen, s ezt a sárdobálást igazán nem hagyhattam figyelmen kívül. Hát vegyük sorra az érveket.

Hét hónapja történt, hogy Kiskunlacházán egy fiatal lány, Horák Nóra gyilkosság áldozata lett. Azóta a "nemzeti radikális" média és a hasonló nézeteket valló polgármester többször is minden kétséget kizáró bizonyossággal állította, hogy az eseményt cigányok követték el. A radikális ügyességi önképzőkör, a "Magyar Gárda" is jelenlétével szerzett érvényt ennek a véleménynek. Nos, ma megkerült a gyilkos, és nem cigány.

Mi ad ennek az esetnek különleges jelentőséget? Az, hogy többszázezer magyar állampolgárt származási alapon, ráadásul alaptalanul megvádolni egy gyilkossággal - ez bűn. Nem törvény szerinti bűncselekmény, de nem is puszta tévedés. Bűn. Hát mutasson rá ez a példa ismételten arra, miért hülyeség radikálisnak hívni a neonácikat, civilszervezetnek a neonyilasokat Magyarországon.

A tegnapi zenés bejegyzés után ma egy mesét teszünk közzé. Egy vállaltan cigány írónő művét. Szintén azért, hogy megismerkedjünk legalább egy kicsit a cigányság nagyon színes kulturájával. 

Szécsi Magda*: A cigányasszony meg az ördög

 

"Élt egyszer valamikor régen, amikor még csak a cigányok tudtak sírni, egy tündökletesen szép asszony, akinek tizenhárom gyereke volt. Úgy hívták, Vunida. Olyan szegények voltak, hogy reggeltől estig csak aludtak, hogy ne kínozza gyomrukat az éhség! Vunida szívét betegre marcangolta a bánat, ha csontsovány fiaira nézett.

- Mit tegyek? Mit tegyek! - sikoltozta hosszú haját tépve.

Egy reggel felvette egyetlen jó ruháját, felkötötte féltve őrzött rózsás kendőjét, hogy elmegy szerencsét próbálni, kenyeret koldulni a fényes paloták felé. Meghagyta gyerekeinek, hogy a kunyhóba senkit ne engedjenek be, majd elővette esztendeje elhalt ura zöld kalapját, letette a földre és háromszor átugrotta, hogy szerencsével járjon. Elindult. Ahogy ment, mendegélt, meglátta őt az ördög, aki nyomban beleszeretett az asszonyba. Meg is szólította rögtön."...

 

A továbbiakat a RomaPage oldalán olvashatják.

(*Szécsi Magda: újságíró, grafikus, meseszerző.)

Van egy kis probléma az iráni választásokkal. Mahmúd Ahmadinezsád elnök persze rosszabb, mint Hoszein Muszavi lenne, de az utóbbi reformelképzelései sem elég komolyak. Két legfontosabb reformterve nem lenne elég egy demokrácia megalapozásához.

Sokat van szó zsidókról, cigányokról ezen a blogon is, általában az antiszemitizmus, rasszizmus vagy a kirekesztés miatt. Azonban ezeknek a kultúráknak nem csak ilyen külsödlegesen negatív tartalma van, hanem nagyon komoly pozitív belső töltete is. Ezért kiválogattam néhány kiváló zenét ezekből a kultúrkörökből. 

Bajnai Gordon miniszterelnök ismételten megerősítette, hogy megpróbálja átvinni a holokauszttagadást büntető törvényt. Tipikus példa ez arra, hogy az MSZP hogyan gyengíti a demokráciát, hogy erősítse gyengülő támogatottságát, és remek alkalom a Fidesz számára, hogy egy helyes ügy érdekében állítsa maga mellé a szélsőjobboldaliakat - a liberálisok egyetértésével.

Éppen három hete érintette calam a témát, és előtte tíz nappal kolbenheyer is beszélt róla, de megérdemel ez egy külön posztot is. Miért ne állíthatnám, hogy nem történt meg egy olyan esemény, amelynél nem voltam ott, vagy adott esetben nem is ismerek olyat, aki ott lett volna? Miért volna bűn, ha tagadnám, hogy Caesar átkelt a Rubiconon, vagy azt, hogy Heródes meggyilkoltatott egy csomó gyermeket? A kétely a demokrácia egyik alappillére: lehetővé teszi, hogy ne higgyünk el mindent a kormánypártnak, vagy egyáltalán annak, hogy revideáljunk korábbi nézeteket.

Ez nem változtat azon a tényen, hogy a rendelkezésre álló információk mennyisége és súlya miatt komoly jellemgyengeség tagadni a Holokauszt megtörténtét - ezt még a Jobbik is így gondolja. De tiltani egy véleményt, egy vélemény hangoztatását, ha az nem buzdít agresszióra senki ellen, ezt nem lehet.

Ebben a Fidesz egyelőre az SZDSZ-el ért egyet, sőt minden népirtás tagadását büntetné. De itt az alkalom, hogy revideálja álláspontját. Az SZDSZ ebben a kérdésben nem képviseli a valódi liberálisok álláspontját. Ha az MSZP-vel és az SZDSZ-el szembefordulva kiáll a szólásszabadság védelme mellett, azzal akár jelentős politikai nyereséget is bezsebelhet. A kérdés csak az, hogy hogyan kommunikálja. Ugyanis lényeges, hogy a holokausztot egyetlen számottevő politikai párt sem tagadja Magyarországon. A kérdés az, mennyire fogjuk be a szavazópolgárok száját. Az MSZP javaslata, úgy tűnik, nem javította számottevően a szavazáson elért eredményét, úgyhogy a Fidesznek érdemes lenne kicsit kevésbé félnie a holokauszttagadás abszurd vádjától.

Egyelőre nem érte el a lakosság nagyrészének az ingerküszöbét az a hír, miszerint a Margit-híd felújítása a tervezett összeg minimum duplája lesz - legalábbis egyelőre.  Most még nagyon kevés a hír, a vélemény az ügyről, de azért jelent meg néhány. A Magyar Narancs csütörtöki szerk.-jében azonban elég alaposan írnak a költségek megugrásáról. Több esetet tartanak lehetségesnek, a legjobb indulatú állításuk, hogy egyszerű inkompetenciáról van szó, a rosszabb indulatú feltételezéseket mindenki olvassa el a honlapjukon. Javaslatuk szerint nem biztos, hogy érdemes belemenni egy ilyen kínos szituációba, a költségek és konfliktusok növekedése miatt.  Az [origo] szerint a felújítás lehet, hogy többe fog kerülni, mint egy új híd építése. (Persze a már létező hídon  a műemlékek és a sínáthelyezés miatt mások az adottságok, mint egy építendő hídon, ezért nem biztos, hogy teljesen összehasonlítható a kettő.) Mindenesetre az biztos, hogy ez az ügy még sok izgalmat fog hozni, valamint pénzt vinni, ezért megéri szavazni arról, hogy mennyibe is fog kerülni.

Tehát a szavazás:

Ma van a Menekültek Világnapja. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2001 óta tartja ezen a napon a Menekültek Világnapját, ami egybeesik az afrikai menekültek napjával is. Ma a menekültekre, a világ talán legelesettebb, legkiszolgáltatottabb emberire gondolunk, akik az üldözés, a nyomor vagy a szegénység elől menekültek el hazájukból. 

Különösen fontos a menekülteken kívül odafigyelni a szegényekre is. Az ENSZ szerint a Földön minden hatodik ember, vagyis 1 milliárd 20 millió ember éhezik, nem jut megfelelő táplálékhoz minden nap. A helyzet tavaly óta sokat romlott, valószínűleg a válság miatt is, ami miatt több, mint 100 millióval éheznek többen, mint egy éve. Ezért a fejlett, és nem nélkülöző, legfeljebb küszködő fejlett északnak valószínűleg segítenie kell az éhezőkön úgy, hogy pénzalapokat adnak össze és (még több) élelmiszersegélyt jutattnak el a nélkülözőkhöz. Mert a méltósággal viselt élethez mindenkinek joga van!

 Az alábbi videót az ENSZ és Angelina Jolie készítették a mai napra, figyelemfelhívó célzattal.  

Ha valaki Amerikában a West Wing különböző részeiből leszűrte a megfelelő konzekvenciákat, tudhatja: csakis demokratára szabad szavazni. 2008-ban ez is volt a helyzet: a Demokrata Párt jelöltje történelmi jelentőségű lépést jelentett - mind az amerikai kétpártrendszer, mind a demokrácia történelmében.

De nem volt ez mindig így, és nyilván nem is lesz. Amikor Ronald Reagan 1980-ban szembesítette ellenfelét az energiaválság és a gazdaság terén elkövetett hibáival, Amerika tudta, hogy a republikánusokra kell szavazni. Azóta Jimmy Carter hollywoodi fogsorát villogtatva keresi a médialehetőségeket.

Ez most egy hasonlat lesz. Durva és túlzó, hogy mindenki értse. A második front megnyitásával a hitleri Németország már nem csak a sztálinista Szovjetunióval, hanem a liberális demokrata angolszászokkal is közvetlenül hadban állt. Az angolszászok ugyanis látták, hogy Hitler nem keresztes háborút vív a barbarizmus ellen a civilizáció védelmében. És az is természetes volt, hogy a harc a nácik ellen nem jelenti a kommunisták elfogadását.
Eddig a történelemlecke. Hogy jön ez ide? Az európai parlamenti választások óta az történik, amit sokan megjósoltak: A Fidesz nyíltan szembefordult a Jobbikkal. Mielőtt valaki a hasonlattal akarna kötözködni, és nem a mondandóm lényegével, leszögezem: Vona Gábor épp annyira nem Hitler, mint amennyire Lendvai Ildikó sem Sztálin. A fordulat viszont nyilvánvaló és jelentős, ezért hasonlítottam a partraszálláshoz.

A Fidesz híresen jó a demokratikus reflexek terén, mindig akkor hivatkozik a jogállamra, amikor számára éppen szükséges, ha pedig nem, akkor hanyagolja. Alkotmányos, ám megkérdőjelezhető volt a szándékuk a háromhetenkénti ülésezéssel is, bár ez régi ügy, ki emlékszik már rá? Legutóbb Pokorni Zoltán szólta el magát a turul-szobor kapcsán, amikor is azt mondta, hogy majd egy megfelelő összetételű közgyűlés máshogy dönt az emlékműről, addig is megpróbálják húzni az időt, a jogerős bírósági döntés ellenében. Gondolom a jogállam és a jogkövetés példáját állítva elénk, ahogy egy felelős (állam)polgárnak viselkednie kell. 

A hétvégén az übercivil belvárosi bulin Tarlós koma "Szebb Jövőt!"-tel búcsúzott a közönségtől, majd fogalma sem volt arról, hogy ez bizony egy ótvaros horthysta jelszó, amivel igencsak kellemes üzenetet küldött civilként a szintén civilként jelenlévő jobbikosoknak, hogy jöjjenek vissza a Fideszbe, a pártnak ugyanis szüksége van a széljobberekre. A Fidesz szélsőségesek irányába tett gesztusai nem álltak meg ennyiben. Bencsik János, Tatabánya Fideszes polgármestere szerint a vízközművek privatizációja olyan, mint a deportálás, a holokauszt. Ezeket csak azért soroltam fel, hogy kétség se férhessen hozzá, hogy a Fidesz valójában hogyan is viszonyul a Jobbikhoz, ahhoz a párthoz, amelyik 400 ezer szavazóját a szélsőséges cigány- és tőkeellenességgel szerezte.

Nehéz elképzelni nagyobb bűnt, mint amikor rendőrök és politikusok bűnöznek, hiszen ők minket, állampolgárokat képviselnek. Mindegyikre láttunk példát, bár jogerős ítélet rendszerint nem született. A politikusi bűnözésre remek példa a tonnaszámra kiderülő korrupciós ügyek, illetve amik nem derülnek ki, csak feltételezhetjük, hogy valami hasonló van a háttérben. Ez nem érinti napi szinten az emberek életét, hiszen nem érzékeli. Ennél gyakorlatilag lehet, hogy súlyosabb, ha egy rendőr brutálisan, megszégyenítően jár el. Erre is rengeteg példát láttunk, elég csak a 2006. októberi eseményekre gondolni. Bírósági ítélet nem nagyon született, a rendőrtársak legtöbbször kiálltak a kollégák mellett, holott az ő érdekük is az lenne, hogy a bűnösöket kivessék maguk közül, hiszen így az ő hitelük, tekintélyül is nagyobb lenne. Ez ritkán fordul(t) elő, sajnos. Így sok más ok mellett, például politikai, a rendőrség tekintélye, hitele jelentősen lecsökkent.

Azonban a szimpla brutalitásnál is fájdalmasabb, ha egy (három) rendőr egy (két) szellemi fogyatékos embert egzecíroztat, amit fel is vesz a mobiljával. Ez történt 2007 február 7-én Csurgón, ahol is három rendőr két szellemi fogyatékost szívatott, cseszegetett. Most a bíróság jogerősen pénzbírságra ítélte a rendőröket, a priusz alól mentesítette őket, így, ha a belső vizsgálat után nem rúgják ki őket nyugodtan folytathatják rendőri pályafutásukat. Kihallgatott embereket eleve nem baszogatunk, szellemi fogyatékosokat bántani meg egyszerű tahóság, az emberi erkölcstelenség igazi megnyilvánulása, amit csak tetéz, hogy felvették videóra, nyilván azért, hogy később jól szórakozhassanak rajta. Ennél nagyobb emberi gyarlóságot nehéz elképezni, amihez most asszisztál a bíróság ezzel a nevetséges ítélettel.

A bíróság tehát mentesítette őket a priusz alól, így maradhatnak rendőrök. A kérdés összesen az, hogy ez a három rendőr vajon nem erőszakolna-e meg egy nőt a kihallgatóban, vagy verne agyon valakit, ha megint nincs ott a főnök?

A Méltóságot Mindenkinek Mozgalom aláírásgyűjtést szervezett. A nyilatkozat rendkívül jól van megfogalmazva:

A Jobbik három képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. De Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád engem, magyar állampolgárt nem képviselnek.

A nyilatkozat tegnap éjjel jelent meg, azóta mintegy 300-an írtuk alá, tehát nem fejlődött még népmozgalommá, de a néhányszáz aláírás között a magyar értelmiség több tekintélyes tagja is szerepel. Az aláírásgyűjtés mintáját a rasszista Brit Nemzeti Párttal szembeni akció adta - az ott eddig elért több mint 70 ezer aláírás jelzi, hogy komolyan is lehet gondolni az ilyesmit.

Ugyanis a Jobbik Európai Parlamentbe jutásával nem pusztán egy euroszkeptikus, a magyar nemzeti értékeket túlságosan előtérbe helyező párt kapott szerepet az európai politikai életben. A magyar választók 15%-ának véleménynyilvánítása olyan pártot juttatott a parlamenti küszöb fölé, amely nem képviseli a magyar állampolgárok érdekeit. Egy homályos, kirekesztő nemzetfogalom alapján definiált embercsoport érdekeit képviseli, vélt származás alapján két, egymás között átjárhatatlan csoportra osztva a világot. Saját bevallása szerint is negatívan megkülönböztet bizonyos állampolgárokat származásuk alapján - ez pedig nem összeegyeztethető az alkotmánnyal.

A Jobbik éppen csak a fegyveres terroristaerők használatában tér el - egyelőre - a Hamasztól. A terroristaerők, azaz a félelemkeltés általi hatalomszerzésre létrehozott erők már megvannak, s a „Magyar Gárda” éleslövész-gyakorlatai mutatják, hogy ezek az illegális csapatok nem állnak olyan messze közel-keleti partnerüktől. A különbség egyetlen lépcsőfok. Ezt a fokot megtenni nem könnyű, hiszen attól kezdve, hogy egy hasonló egylet fegyvert használ, szembe kell néznie a demokrácia minden lehetséges erejével. De ne tévesszen meg a látszat: az, hogy Magyarországon demokrácia van, önmagában nem akadályozza meg, hogy a „Magyar Gárda” valódi fegyveres terrorszervezetté alakuljon, hiszen itt van az IRA vagy az ETA példája. És mint a Hamasznak, a „Magyar Gárdának” is van politikai szárnya. Ez a Jobbik.

A Jobbik nem a magyar állampolgárokat képviseli, hanem a félelmet. Ez sokszor jogos félelem - a válságtól, a bűnözéstől vagy a magyar nemzeti értékek elvesztésétől való félelem. De annak a csoportnak, amely magát a félelmet képviseli, szüksége is van a félelemre. A Jobbiknak szüksége van a félelemre. A magyar állampolgároknak, de még a magyar nemzetnek sincsen szüksége rá. Sem a félelemre, sem a Jobbikra.

A hősöket mindig a körülmények teszik hőssé. Ha a körülmények nyugodtak, az nem a hősök, hanem a középszerűek korszaka. Aztán elkezdenek romlani a körülmények, és a középszerűek még mindig ragaszkodnak a kényelmes élethez. És akkor egyszerre kitör a válság, és előjönnek a hősök – sokszor épp a középszerűekből tör elő a hős.

Nagy Imre hősiessége nem abban áll, hogy a kommunista diktatúra ideje alatt belső ellenzéket képzett, majd miniszterelnökként megpróbálta enyhíteni a Rákosi-korszak legsúlyosabb bűneit. Ugyanis bár igaz, hogy a hatalom részeseként a jó irányba terelte az országot, azért mégis csak a hatalom fontos szereplője volt, és ez életszínvonal és politikai siker szempontjából meg is érte neki. Éppen annyira nem lett volna muszáj Rákosi begyűjtési miniszterének lennie 1951-ben, mint Horn Gyulának 1956-ban segíteni a forradalom leverésében.