Ajánlom Kőszeg Ferenc írását a Hírszerzőn:

"Lehajtott fejjel, szégyentől és kétségbeeséstől gyötörten, szörnyűségek előérzetétől rettegve kellene az emlékezetünkben őriznünk azt, ami 2006. október 15-én (véletlenül éppen a nyilas hatalomátvétel hatvankettedik évfordulóján) Olaszliszkán történt. Ehelyett az elsőfokú ítéletet a mérsékelt sajtó elégedett ujjongással fogadta, a radikális pedig még végletesebb bosszút követelő gyűlöletkórussal. 

Pedig a szörnyűségnél, ami történt, annál hogy Szögi Lajos tanárt a gyerekei szeme láttára halálra rugdosták, szörnyűbb az, hogy megtörténhetett. Hogy az indulatok kitörését nem előzte meg a körülnézés, mi történt Horváth Kittivel, aki hirtelen eltűnt szülei, testvérei szeme elől. Hogy a szülők, testvérek első reakciója miért nem az volt, hogy segítsenek a vélhetően balesetet szenvedett gyereken, hanem az, hogy leszámoljanak az autóssal, aki feltevésük szerint elgázolta a lányt? Hogy a magyar társadalom - cigány kisebbség, magyar többség - olyan elgyötört lelkiállapotban van, hogy egy félreértés, amelyet józan körülmények között könnyű lett volna tisztázni, tragédiához vezethet. 

A bekövetkezett tragédia pedig ahelyett, hogy kijózanodásra késztetne, újabb tragédiákkal fenyegető indulatokat vált ki. Az áldozat tragédiáját a vétkesek tragédiája tetézi."

(Az írás további részét a Hírszerzőn olvashatják.)

Szombaton ünnepi gyülit tartott a Fidesz. A mestert és a többieket újraválasztották, nincs ebben semmi meglepő, hiszen hihetetlen nagyot nyertek hetedikén. A szocikat elmosták, a szadesz megszűnt, tulajdonképpen tökéletesen érdektelenek már - mindenki eldöntheti, hogy ennek örül-e.

Van azonban egy nagy kérdés. Melyik volt kommunista vezető, az állambiztonság működésének megrendelője, a Napi Operatív Jelentések olvasója vett részt a Fidesz kongresszusán, azután két nappal, hogy az 1956-os Intézet nyilvánosságra hozta azoknak az ügynököknek a nevét, akik részt vettek Nagy Imre újratemetésének biztosításában?

Vasárnap este óta tudom, hogy van egy közös álmunk a szőke dívával: mi nem leszünk második Palesztina. Ennek nagyon örülök, szeretek közös pontokat találni, közös célokat kitűzni. És ha ennyien együtt akarjuk ezt, biztos meg is valósul. De milyen az a Palesztina, amilyenek mi nem akarunk lenni? Palesztinában a fiatalok tömegesen képzetlenek, ezért munkanélküliek és így nem is adóznak. Palesztina újra és újra izraeli blokád alá kerül politikája miatt, így el van zárva a világpiactól. Palesztina és Izrael közös vízkészlettel rendelkezik, de nem tudnak megegyezni. Palesztinában hemzsegnek a különböző milíciák, pártoknak alárendelve, és lövik is egymást rendszeresen. Palesztina kettészakadt: Gáza és Ciszjordánia két világ, gazdaságilag és politikailag is. Palesztinában a Hamasz magát tekinti az egyetlen nemzeti és egyben igazhitű erőnek. Palesztinában egyre gyakrabban zaklatják a keresztényeket és a drúzokat, zsidókról meg ne is beszéljünk. A palesztinok még ma sem képesek elfogadni Izrael létét, azt a tényt, hogy hatmillió zsidótól nem lehet elvenni az országát, akkor sem, ha az valaha arab terület (is) volt.

Úgy tűnik, mégis le kell bontani a XII. kerületi turulszobrot. A szobor körüli ideológiai vita és joginak álcázott hercehurca kitűnően mutatja be politikai lövészárkaink anatómiáját. Nem vagyok jogász, de elsősorban nem ezért nem akarok az ügy jogi részével foglalkozni részletesebben, hanem azért, mert úgy vélem, ha a jogszabályok alkalmazása nem ésszerű eredményre vezet, akkor magukkal a szabályokkal van a baj. Három rétegét hámoznám le a vitának: a gyakorlatit, az elvit és a politikait. Mindezt egyszerű, a közügyek iránt érdeklődő magánemberként, akinek nem dolga minden személyes szál felkutatása, sem az események kronologikus rekonstruálása, és végképp nem az a turul történeti szimbolikájának hiánytalan feltárása.

Kedves olvasóink egy része többször vádolt már MSZP-szimpatizánssággal. Ezt többnyire a szélsőjobboldalt kritizáló írásaim hatására tették. Pedig szélsőjobboldal-ellenesség nem azonos a magyarországi baloldal kedvelésével. Ezért írom le most, az EP-választások másnapján, hogy mit várnék a magyar politikai élettől, és mire számítok.

Történelem

Vasárnap a magyar választók történelmet írtak. Bár a 2002-es választások környéke óta tart az ország teljes kettéosztottsága, a fideszes oldal sokszor ostoba dühe és az MSZP időnként elfogadhatatlan akciói, a szocialista kormány legitimációja - bármit is mondtak az ellenzéki szónokok - mindvégig töretlen maradt. Most is az. Mégis elmond valamit a szavazópolgárok véleményéről az, hogy 1998 óta először a Fidesz országos listája győzött.

Még élünk! Bármennyire is felemelő gondolat lehetne egyeseknek, nem vitt el bennünket a fehér terror. Nem fújt el minket az igazi rendszerváltozás szele, nem csapott le ránk Árpád kardja. Nem váltják le a blog vezetőségét, nem mondunk le, nem magyarázkodunk. Pillanatnyilag épp egy kajmán-szigeteki közös bankszámla nyitásával vagyunk elfoglalva, hogy a ciprusról hazautalt pénzünket továbbtegyük. Emellett megszavaztuk, hogy teljes mellszélességben kiállunk vezetőségünk mellett - ezután is anarcho-szindikalista közösségben fogunk élni.

Egy szó, mint száz, készül a helyzetelemzés, kis türelmet szeretnénk kérni.

Magyarországon húsz éve létezik a versengő pártok demokráciája. Ezóta van hatályban a kampánycsend intézménye is. Ez  most szombat nulla órától lép életbe,  nem lehet kampányolni, hirdetni, a választókat befolyásolni. Szerencsére a törvény módosult, így még ma is olvashattuk a legfrissebb közvélemény-kutatásokat, régen egy hetes moratórium volt ezek publikálására. Húsz évvel ezelőtt az lehetett a jogalkotók gondolata, hogy így lehet a választások zavartalanságát biztosítani, feltehetőleg ez enélkül is megoldható lenne.

Szerkesztőségünk eddig sem állt be egyik parlamenti vagy reménybeli parlamenti párt szekerét sem húzni, bárkinek a reményeiről legyen is szó. Igaz, hogy el-eleresztettünk oldalvágásokat ide-oda, dehát ki nevezné ezt kampánynak? Viszont most itt a kampánycsend. Úgyhogy mi is beadjuk derekunkat, és kiadjuk a szolgálati közleményt: ezután sem fogjuk fennen éltetni maszopos, fideszes, szadeszes, dávidibolyás, cigánybűnözéses és lehetmás barátainkat. Eddig tudósítottunk, most pedig felhívjuk kedves olvasóinkat, hogy nézzék velünk együtt, ahogy a nagy sárdobálás végső, feszült szünetében utat tör magának Európába a Magyar Trutymó.

Egyre gyakrabban botlok abba a véleménybe, hogy most már hamarosan „ezek” buknak, ahogy érdemlik, „azok” viszont még annál is több szavazatot kapnak, mint ami egyesek rémálmában előjön. És persze mindezt kéjes örömmel szokás ki- és bejelenteni, mint egy örök igazságot, ahogy a nép hangja és haragja lesújt. Ráadásul mindig szigorúan a „mi” és a „ti” szemantikai keretben hangzik el, azaz mi jövünk megállíthatatlanul, ti meg húzzatok. Rendszerezzük picit ezt a gondolatfolyamot. 1. Demokrácia van, azaz a nép szava Isten szava. 2. Van egy az igazság és erkölcs birtokában lévő többség, és egy hazug és gaz kisebbség. 3. A többség győzelme nem csak elkerülhetetlen, de egyben igazságos és végleges is. Mi a baj ezzel a gondolatsorral? Hát azon túl, hogy nem igaz, még logikátlan is. Hátulról fejteném fel.

Régi ígéretemnek teszek eleget: újra előveszem Jared Diamond A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása (Typotex, Budapest, 2002, az angol eredeti: The Rise and Fall of the Third Chimpanzee, HarperCollins, New York, 1992) című könyvét. Diamondnak ez a könyve nem egyetlen gondolati szálra van felfűzve, ezért sem akartam egyben ismertetni. Az egyes fejezeteket az köti össze, hogy Diamond beilleszti az embert legközelebbi genetikai rokonai, a két csimpánzfaj közé, és megmutatja, hogy olyan egyedien emberinek gondolt jelenségek, mint a nyelv, a művészet vagy az önpusztítás milyen állati gyökerekkel rendelkeznek. A két utolsó nagy fejezet pedig tekinthető két későbbi, nagy sikerű könyve előzményének: itt vázolja fel először a Háborúk, járványok, technikák, illetve az Összeomlás fő gondolati ívét. És megalkotja a Nagy Kiugrás elméletét is, azaz az ember (a harmadik csimpánz) felemelkedése nem egy fokozatos fejlődési folyamat, hanem néhány evolúciós változás kumulatív hatása úgy negyvenezer évvel ezelőtt, leginkább az emberi nyelv megjelenése. (Ez rímel a kulturális evolúció elméletére). Most azonban pikánsabb témával foglalkoznék, mégpedig az emberi szexualitással, a hűséggel és hűtlenséggel.

Addig is, ameddig elkészül saját írásunk Trianonról, egy kis olvasni való a témában.

 Ajánljuk Ablonczy Balázs írását a Heti Válaszban:

"Trianonozni fogok. A nyolcvanöt éve aláírt szerződés nem aktuális - mondják egyesek -, mert éppen megszűnőben a határok, tisztul a lég. Etnicista megoldásokkal sem jó kísérletezni, mert előbb-utóbb egy Srebrenica (azazhát Szrebernik) feliratú tábla előtt találja magát az ember, kezében rohamkés, mellkasán töltényheveder. Minden tarsolylemezmotívumokkal díszített honlap a magyarság európai integrációját teszi kérdésessé - mondják -, a múlt kútjába való szüntelen kőhajigálás hergeli szomszédainkat, és végső soron árt a határon túli magyaroknak. Akik nemsokára ugyanolyan európaiak lesznek, mint mi. Mások ezzel szemben revíziós terveket gyártanak, a Pesti Hírlap Revíziós Emlékalbumát hidegvágóval sem lehet elszedni tőlük, és június 4-én mindig összecsöpögtetik viasszal a francia nagykövetség kerítését. S talán még szélesebb azoknak a tábora, akik szerint "magyar az, akinek fáj Trianon". Szemükben a magyar létezés mindent elhatározó feltételévé lett a békeszerződéshez való viszony." ...

(A teljes írást a Heti Válasz honlapján olvashatják el.)

Egy polgári demokráciában az egyik legrosszabb, amit tiltakozásul tehetek, az a választások ignorálása lenne. Szavazni akarok, de lássuk, hogy kire lehetne.

MKMP: Nem vagyok kádárista és tudom, hogy a szocialista protekcionizmus gazdaságilag lerombolná az országot. [NEM]

Jobbik: Nem vagyok kádárista és tudom, hogy a szocialista protekcionizmus gazdaságilag lerombolná az országot, valamint hiszem, hogy eröszakkal és az indulatok felkorbácsolásával nem lehet megoldani a cigányság helyzetét. [NEM]

SZDSZ: A Jobbik egy kellemetlen és primitiv párt, de ahogy ember okozta globális felmelegedés, úgy náciveszély sincs. [NEM]

MDF: Mióta a brit konzervatív Political Capital suttogja az igét Dávid fulébe, azóta tetszik az a politika, ami visznek. Kár, hogy Dávid Ibolyáról van szó és balos milliárdosok anyagi támogatásáról. Az már csak hab a tortán, hogy most hangzott el a Klubrádión az egyik hírdetésuk. Honnan akarnak ezek szavazót elcsábítani? [NEM]

MSZP: Az még rendben lenne, hogy tönkretették és eladósították az országot [megesik], de az már kevésbé, hogy a képviselöik fele masszívan kádárista. [NEM]

Fidesz: Orbánt szeretem, amikor zárt ajtók mögött öszintén beszél. A nyilvánosan mutatott undorító populizmust nem. A második vonalból el-elhangzik néhány öszinte szó, ezt viszont kompenzálja Áder és Schmitt jelölése a lista elején. [Elöbbit hallotta már valaki hosszan és összefuggöen beszélni? Kiábrándító.] [NEM]

LMP: Balos gazdaságpolitika megfuszerezve egy kis lelkesedéssel és zöld célkituzésekkel. Van egy olyan érzésem, ha 1968-at írnánk, akkor ök most a Jobbikosokkal kézenfogva ugrálnának félmeztelenul az anti-globalisták kordonjain. [NEM]

Ezért fogok a Roma Összefogásra szavazni.

NEM

Egészen megdöbbentő módon, már-már Népszavás stílusban vette át az MTI közleményét az Echotv, a mai Fővárosi közgyűlés üléséről. A közlemény így fogalmaz:

"Az eskütétellel ismét egyfős MSZP-SZDSZ többség alakult ki a Fővárosi Közgyűlésben.

Az ellenzékiek nem vettek részt az eskütételen, obstrukciójukkal azt akarták elérni, hogy ne tehesse le esküjét a politikus. Szerintük ugyanis, ha Bihary Gábor csak a 33 MSZP-SZDSZ képviselő előtt tesz esküt, az nem tekinthető jogszerű eljárásnak, mivel a közgyűlés határozatképességéhez 34 szavazatra van szükség."

Komolyan? A Fidesz-KDNP azt akarta elérni, hogy ne lehessen többség, ne lehessen biztosítani a normális ügymenetet? Valamilyen furcsa, politikai érdekből hajlandóak lennének egy demokratikus alapintézmény működését szabotálni? Ez nem vallana a Fideszre, biztosan fontos nekik, hogy működhessen a város, a közgyűlésben pedig minden helyet tisztán, átlátható módon töltsenek be. Mondjuk a történtekből az derül ki, hogy annyira mégsem számít nekik a képviseleti rendszer működtetése. A testület feloszlatásához elég szavazatuk nincsen, csak a működését akadályozhatják ilyen módszerrel. 

Rémlik egy eset, amikor talán, de nem bizonyított módon John Emese a visszalépésével próbálta volna megakadályozni a Fidesz mandátumhoz jutását. Ott egy meg nem erősített levél alapján feltételezhető a szándék. Most teljesen egyértelmű.

Június negyedike 1989 óta nem csak Trianon miatt fontos nekünk, magyaroknak. Ezen a napon tartották Lengyelországban az első szabad választást húsz évvel ezelőtt. Ez a nap volt a nyitánya annak az időszaknak, amikor is minden, a Szovjet-blokkhoz tartozó országban, elkezdődtek a rendszerváltó választások. Nemsokára, június 16-án újratemették Nagy Imrét, július hatodikán meghalt Kádár János, Nagy gyilkosa, aznap, amikor az 56-os miniszterelnököt rehabilitálták. Augusztus 19-én megtartott Páneurópai Piknik keretében NDK-sok ezrei hagyták el az időlegesen megnyitott nyugati határon, Sopronnál a keleti-blokkot, majd szeptember 10-étől folyamatosan nyitva volt az ország nyugati vége. 1989 október 23-án kiáltották a Magyar Köztársaságot, ezzel véget ért negyven évnyi elnyomás, diktatúra. November kilencedikén ledőlt a Berlini fal, majd 17-én elkezdődött a prágai bársonyos forradalom. Ebben a hónapban egy sor másik Kelet-Európa országban kezdődtek tüntetések, ami egyértelműen jelezte a rendszer bukását. Magyarországon az első szabad választások első fordulóját 1990. március 25-én, második fordulóját április 9-én tartották. A társadalom egyértelműen a rendszerváltó pártokra szavazott, egyértelmű volt (ekkor még) a kommunizmus elutasítása.

A rendszerváltás tehát megtörtént, Magyarországon demokrácia van, még akkor is, ha sok minden nem tetszik nekünk és sok minden rosszul, ócskán működik. Azonban komoly eredménye az új berendezkedésnek, ami miatt önmagában is megérte a rendszerváltás, hogy teljesen szabadon lehet beszélni, írni, gondolkozni, kutatni, publikálni, utazni. Az állambiztonság megszűnt, a mindennapi életbe nem szivárognak be besúgok, ügynökök, akik ellehetetlenítik az életet. Piacgazdaság van, a piac folyamatok döntik el a gazdasági sikerességet, még akkor is, ha ijesztően elterjedt a korrupció Magyarországon. Nyilvánvalóan egyelőre sok hiányossággal küzdünk az áhított nyugati demokráciákhoz képest, sok demokratikus reflex még nem alakult ki itthon. Az érzékelhető rasszizmus, idegengyűlölet egyelőre velünk él, de ezek is el fognak múlni. Idővel azonban remélhetőleg minden a helyére fog kerülni, csak ki kell várni. 

Június negyedike megünneplésére tartják meg a Gödörben a Rendszerváltó országok fesztiválját, csütörtökön öt órától. Feltehetőleg nagy buli lesz, nagyon sok fellépővel Szlovákiából, Lengyelországból, Németországból, Magyarországról, Csehországból és Romániából. Lehet, hogy ez a nap alkalmas lesz arra is, hogy negyedike ne csak a trianoni szomorúságról, hanem a rendszerváltás öröméről is szóljon. 

"A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,
elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut."

/Részlet, Pilinszky János: Harbach 1944 című verséből/

Zsidókról lesz szó, de most nem lesz gonosz, és sok köze Magyarországhoz sincsen. Az alábbi hírt hétfőn közölte az index:

 

Több száz személyes használati tárgyat találtak az egykori auschwitzi haláltábor egyik krematóriumánál végzett állagmegőrzési munkálatok során, s ezek a tárgyak valószínűleg magyar zsidóké voltak - jelentette be hétfőn a táborban kialakított múzeum igazgatósága.

A hármas számú krematórium kemencéje közelében néhány száz tárgy került elő, amelyek közül egyeseken magyar feliratok vannak. Gyógyszerek, szemüvegek, ékszerek, üvegek és tányérok töredékei ezek, vagyis olyan személyes tárgyak, amelyeket a foglyok magukkal vihettek, amikor a tusolónak hitt gázkamrához mentek - mondta Jaroslaw Mensfelt múzeumi szóvivő.

Kevés kampányfogást viselek nehezebben mint amikor pártok felhívnak, és egy gépi hang elkezd hozzám beszélni. Különösen rosszul viselem, ha mindez hétvégén történik. Vasárnap ugyanis először a nyomtatott kuruc.info, a Magyar Hírlap telefonált. Azt kérdezték, tudom-e, hogy a kormány minden ingatlanra ki akarja vetni az ingatlanadót. Természetesen letettem a telefont, hiszen minden választ regisztrálnak és ötletem sincs, hogy azután az adatokkal hogyan bánnak.

Ma reggel a szocik telefonáltak. Azt az okosságot kérdezték, hogy tudom-e, hogy a Fideszesek azért nem akarják bevezetni az ingatlanadót, mert Orbán, Pokorni, stb. olyan gaz, hogy nem akarnak fizetni, bezzeg a baloldali politikusok - ahogy Molnár Csaba is elmondta.

A Fidesz és Széles Gábor szócsöve által feltett kérdés azért ostobaság, mert nem akarnak minden ingatlant megadóztatni, bár ezt kellett volna tenni, mert ez a mostani ötlet egyszerű lebutítása a korábbi, helyes elképzeléseknek. Pedig ingatlanadóra szükség lenne, ugyanis megfelelő számítási módszer mellett igazságosabb, mint ami most van. 

A szocik (persze a Fidesz is) pedig rájátszanak a választók legzsigeribb érzéseire, az irigységre, vagyis, hogy a gazdagok nem akarnak fizetni (akik még ráadásul Fideszesek is), pfúj, pfúj, pfúj. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Szinte kizártnak tartom, hogy személyes okok miatt elleneznék a Fideszesek az ingatlanadót. Egyszerűen csak azért, mert a racionalitást, a szükségszerűséget eddig sem követte a Fidesz, és ezután sem fogják. Maradnak a populizmus mellett, ameddig ellenzékben vannak. (Hogy kormányon mit fognak csinálni, az nemsokára ki fog derülni.)

Én viszont hétvégén aludni akarok.

Kapcsolatom a zenével sosem volt felhőtlen. Kiskoromban nem tanultam semmilyen hangszeren, se kedvem nem volt, se olyan hangos metronóm, ami segített volna bármilyen ütem eltalálásában. Aztán az iskolai énekórák szállóigéje jut eszembe: "Magadról állítasz ki hülyeségi bizonyítványt kisfiam, menjél inkább a bunkóképzőbe!" Mindig is keveset hallgattam zenét, mostanra ugyan sikerült egy tetemes mennyiséget bespájzolnom a gépemre, de ezt inkább csak villogni használom, magam keveset hallgatom. 

Mindezt pedig azért tartottam érdekesnek megosztani a Kedves Olvasóval, mert saját példám illusztrálja, hogy úgy is szeretheti valaki a Sziget fesztivált, hogy a zene iránt mérsékelten érdeklődik. A fesztivál médiában bemutatott fő fókusza ugye a zene, de számomra legalább ilyen fontosak a civil sátrak, amúgy jól vagy rosszul működő hivatalok igen szórakoztató sátrai.

Először is a kedves érdeklődők figyelmébe ajánlanám az Országgyűlés sátrát, és az ombudsman sátrát. Mindkettőnél kedves, csinos hölgyek szoktak tevékenykedni, az oda tévedő játékokat játszhat, totót, teszteket tölthet ki. Jajj, azok a tesztek. Általában jópofák szórakoztatóak, és alázósan könnyűek, bár emlékszem, egyszer bebuktam, hogy melyik frakcióban ül Lezsák Sándor. Az egyetlen tüske bennem ezzel kapcsolatban az, hogy a nagy nyereményeket (mint a parlamentes táska) a végén sorsolják, és én még soha nem nyerten így semmit, de ha idén sem nyerek (és remélem a szervezők olvasnak most) akkor kiállok az országos médiába, és oltári botrányt csinálok ebből.

Gyurgyák János a magyar nemzeteszméről írt esszésorozatának végére ért. Kétségkívül ő az egyetlen jelenleg Magyarországon, akinek megvan a történelmi műveltsége egy ilyen vállalkozáshoz az elkötelezettség és a bátorság mellett (félreértés ne essék: nem az előbbi, hanem az utóbbiak hiányoznak másoknál; a magyar tudós nem aktuálpolitizál – sajnos). A nagyobb étkű olvasókat már bevezette a téma sűrűjébe „A zsidókérdés Magyarországon”, illetve az „Ezzé lett magyar hazátok” című könyveivel. Tavaly aztán úgy döntött, hogy a szélesebb közönség elé is tárja tépelődéseit. Először feltérképezte azokat a szellemi gyökereket, amelyeket a mai nemzeteszme szempontjából fontosnak tart: a népi mozgalmat, a konzervatív hagyományt és a szabadelvű felfogást. Majd a legvégén kirepítette Minerva baglyát, hogy az alászálló homályban tanúskodjon a hajnal reményéről: elmondja, mit is gondol a leendő és szükséges magyar nemzettudatról. (Az is megérne egy külön misét, hogy miért kényszerül egy magát liberális konzervatívnak valló gondolkodó arra, hogy nézeteit a Népszabadságban fejtse ki. Na miért?).

A Tienanmen téri vérengzés 20. évfordulója zajlik épp, ennek alkalmából találtam ürügyet, hogy egy rövid beszélgetést folytassak az egyik nagy pekingi egyetem tanárával, aki abba is beleegyezett, hogy ezt rögzítsem és publikáljam. Egy feltétele volt csupán: a nevét a bejegyzéshez nem adhatja, mert tart attól, hogy ebből még kára származhat.

Hol voltál és mit csináltál amikor '89 nyarán felfordult a Tienanmen tér? Mennyit lehetett akkor megtudni az eseményekről?

A nagyszüleim házában voltunk az unokatestvéreimmel. 7 éves voltam, ennek ellenére emlékszem arra a napra. Kint játszottunk a kertben, amikor a 6 évvel idősebb bátyám mondta, hogy megy be nézni a tévét, mert ég Peking. Mi nem  sokat értettünk belőle, de Ő megpróbálta elmagyarázni. Mutattak videókat a felkelésről. Még mindig látom magam előtt a képet a tömegről és apróbb harcokról, ahogy a különböző csoportok egymással ütköznek. A felnőttek attól a hétvégétől kezdve sokáig beszéltek még erről.

Az iskolában tanítottak erről bármit is?

Nem, semmit. A hivatalos tananyagnak ez nem volt része a '90es években és tudtommal ma sem az. Ennek ellenére persze hozzá tudtunk jutni ezzel kapcsolatos információkhoz. Egyetemen a lakótársaimmal gyakori téma volt. Mindenkinek meg volt a saját története és véleménye, amiket cserélgettünk folyamatosan. Sok tüntetőnek kellett külföldre menekülnie, ahol aztán honlapokat hoztak létre, képeket és videókat publikáltak. Akkoriban még az internet cenzúrája nem volt annyira hatékony, mint ma, utána tudtunk nézni, hogy pontosan mi is történt.

Kétszáz évvel ezelőtt, 1809. május 31-én halt meg Bécsben Joseph Haydn. Nem térnék ki életműve elemzésére, vagy bemutatására, hiszen az túl nagy és összetett, ami így túlmutat e blog keretein, annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy ő volt az első igazi bécsi klasszikus zeneszerző a nagy háromból (Haydn, Mozart, Beethoven). Nagyon fontos újítása volt a vonósnégyes műfajának megteremtése. Haydn sok évig dolgozott Kismartonban, Esterházy Pál és Miklós idején, így volt kapcsolata Magyarországgal is.

Az emléknap alkalmából egész napos, ingyenes rendezvényt tartanak a Millenárison. Fellép többek közt az Óbudai Danubia Zenekar Rácz Mártonnal, a Brass in the Five, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán vezényletével. Vendégük lesz Szakcsi Lakatos Béla.

Ez alkalomból mi is néhány zenével emlékezünk Haydn-ra. 

A gazdasági válság az egész világon háttérbe szoríthatja az emberi jogokat - áll az Amnesty International jelentésében. A jelentés Magyarországot is vizsgálta, melyből kiderül, hogy nem jó a cigányok, a nők és a szexuális kisebbségek helyzete. Kifejezetten pozitívan értékeli a jelentés, hogy az Alkotmánybíróság többször nem engedte át a gyűlöletbeszéd-törvényt, így a szólás szabadsága továbbra is biztosított. Ezen az egy ügyön kívül, ami valójában a kormány szégyene, semmilyen pozitív állítást nem tudnak megfogalmazni. 

Sajnos azonban Magyarországon a menekültek helyzete gyakran nem kielégítő, sokszor találhatják szembe magukat indokolatlan indulatokkal, ezt azonban nem említi a jelentés. Kósa Lajos, Debrecen Fideszes polgármestere például nem rest kirohanni a városában található menekülttábor ellen, pedig semmilyen gondot nem okoznak az ott lakók a környékbelieknek. Nem olyan rég derült ki, hogy egy Magyarországra érkezett menekültcsaládot szétválasztottak, mivel hamis okmányokkal érkeztek. A szülők börtönbe kerültek, a gyerekek pedig intézetbe. Különböző nemzetközi emberi jogi szerződések miatt, ha valaki üldözés miatt használ hamis útiokmányokat, akkor ezért nem szabad büntetni. A Bevándorlási és Állampolgársági hivatal vissza akarja küldeni a családot Görögországba, ahol először átlépték az Unió határát. Itt azonban embertelen körülmények között tartják a menekülteket, és lehet, hogy visszaküldik őket Afganisztánba, ahol üldöztetésnek vannak kitéve. Egy Uniós szerződés alapján Magyarország átvehetné a családot, mivel csak itt lehet biztosítani, hogy tiszteletben fogják tartani az emberi jogaikat. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a családdal, a Bevándorlási hivatal nem mutat sok érdeklődést irántuk, majd egyszer talán egyénileg döntenek, hogy maradhatnak-e, miközben a gyerekek elkezdtek magyarul beszélni és beilleszkedni új közösségükbe. Magyarország egyelőre nem célpontja a menekültáradatnak, de a helyzet változhat, és ha az ország, illetve a hatóságok hozzáállása nem változik, könnyen ezen a területen is súlyos emberi jogi mulasztásokat követhetünk el. 

Válság van! Minden valamirevaló magyar állampolgár depresszióba zuhant, és várja, mikor üt be a a csõd. Mi az, amiért érdemes ilyenkor felkelni, ami lelket önthet nemzeti érzületû szívünkbe? Amiért még képesek vagyunk egységesen kiállni. Hát a sport. Mi más? Nem gondolom, hogy magyarok százezrei mióta az eszüket tudják, lóversenyt néznek, és kívülrõl fújják Overdose összes eddigi eredményét. Azt se hiszem, hogy a magyar született hokis nemzet. És mégis, 20 ezer ember ment ki megnézni Overdose futását, és a hokivébén meg mindenki a magyar szurkolótáborról beszél. Ha már ekkora szarban vagyunk, legalább a sportban mutassuk meg, hogy válság ide vagy oda, mi vagyunk a legjobbak, és rettegjen tõlünk az egész világ. De ha ennyire fontos nekünk a sport, akkor mért nem törõdik valaki azzal, hogy mi van a sportolóink agyában, és például hogy produkálhat a nõi kézilabda válogatottunk olyan összeomlásokat, amilyeneket produkál?

Ma reggel a postaládámban színes, nyomtatott üzenetet találtam, mely a Jobbik Magyarországért Mozgalomtól érkezett. Mondanám, hogy egyszerű szórólap volt, de hát megszólított, beszélgetést folytatott le velem. Még azt is előre megmondta, melyik kérdésre mit kell válaszolni.

Mivel a címemet nem írták rá a lapra, én sem írom ide a Jobbik címét, csak itt kiáltom ki a válaszomat, hátha megtalálja őket. Az ő esetükben ez a módszer bejött: a nekem szánt üzenet sok példányát találomra dobálták postaládákba, és így az valóban el is jutott hozzám.

 Amikor Magyar Bálint előállt azzal a javaslatával, hogy házasodjon össze az SZDSZ és az MDF, akkor akartam erről írni, de valahogy nem találtam a megfelelő szavakat, Kolbenheyer írását azonban szeretettel ajánlom mindenkinek.

Minthogy szavakat nem találtam, amivel leírhatnám, hogy milyen lenne egy SZDSZ-MDF házasság, így vizuálisabb módot kerestem a dolog szemléltetésére, és végül találtam. Azt sejtem, hogy nagyjából olyanok lennének, mint a következő képek: mindenekelőtt nagyon viccesek, néha cukik, néha fullpara-ijesztőek.

Van itt most egy ilyen EP választási kampány, így a pártok tévéreklámokkal nyomulnak, hogy szavazókat szerezzenek. Természetesen az MSZP is megpróbál valamit kampányolni, hátha legalább három képviselőt kiküldhet Brüsszelbe.

Azonban az egyik filmecskéjükben egy érdekes dolog figyelhető meg. Konkrétan hosszú másodperceken keresztül kivehetően mutatják a KIA autómárka emblémáját, a végén pedig a Rio névre fókuszál rá a kamera.