Andor még nem szerkesztette meg rendesen a szabadkőműves-interjúját, de addig is felkértük a titkos társaságban található ismerősünket, magyarázza el nekünk, mit akarhatott mondani Semjén ezekkel a szavakkal:
A jakobinus, szabadkőműves hagyomány folytatódik, ami egy zsigeri antikrisztianizmustól vezérelve gyűlöl és akadályoz mindent, ami a kereszténységre utal.
Mostanában az SZDSZ az anyagi gondjai miatt nem tud eleget fizetni a posztjainkért, meg aztán néha nem is egészen elégedettek velünk. Egy szó mint száz, pénzt kell keresnem egy csomót, ezért nincs mindig időm rendesebben utánanézni egy-egy témának. Így történt ez ma is, úgyhogy megpróbálom egy pár bekezdésben definiálni a politikai irányultságomat, és felteszem a kérdést: be lehetne ezt gyömöszölni bármelyik hagyományos kategóriába? Hát leírok néhány dolgot, amiben biztos vagyok.
Utálom a rasszistákat.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, amikor leírom, hogy a Koppenhágában lezajlott klímacsúcs semmilyen eredményre nem vezetett. Nem tudom biztosan, hogy ez jó vagy rossz, de egy biztos, ha holnap kinézek az ablakon, havat fogok látni és nem óceánt vagy homokot. Ezt azért fontos már itt az elején leszögezni, mert sokan már a hétvégére világvégét jósoltak.
...és talált benne némi lőszert. Még jó, hogy nem az otthoni címére küldték.
Edelény fideszes polgármestere már hangot adott fasisztoid nézeteinek, ezért mi itt a blogon nem kedveljük. Azért sem, mert fasisztoid nézetei vannak, és azért sem, mert személye súlyosan rontja a leendő kormánypárt minőségét. Nem is hiszünk neki feltétel nélkül.
Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.
P. Zsolt, a filozófia doktora igazából lovász volt. Ez alatt véletlenül sem szabad azt érteni, hogy ne lett volna a tudomány embere, sőt. Mármint, hogy nagyon is az volt. Legalábbis ez a konszenzusos vélemény uralkodott a kollégium lakói között, hiszen P. Zsolton kívül senkit sem ismertek, aki Heidegger „Sein und Zeit”-jén tanult volna meg németül. Pusztán azt az egyszerű tényt kell leszögezni, hogy a filozófiai tudományok nevezett ifjú reménysége foglalkozására nézve eredetileg lovász volt.
Szeretném a következő hup.hu-s hozzászólást idézni, megérdemli.
Erősen bullshit szagú oprendszer összehasonlító cikk a CHIP-ben
A decemberi CHIP magazinban egy igen érdekes cikkre lettem figyelmes. A remekmű a Windows, az OSX és a Linux nagy nyúzótesztje címet viseli. Én kis naív azt gondoltam, hogy itt valami objektív összehasonlító teszt fog következni.... Először a nyitóoldalon az alap bevezető mellett lettem figyelmes egy nagy sárga üzenetdobozra, amiben ez áll:
"A Windows és az OSX is kiváló - hogy melyiket válasszuk, az csupán ízlés kérdése ... Apple PC-re OSX kerüljön, a technológiai megszállottak és kísérletezni vágyók Linuxra szavazzanak, a maradék 90% pedig a Win7-et válassza. Gyors, biztonságos, szolgáltatásai kiválóak, kezelése sem igényel pilótavizsgát. OSX-nél az egyre több biztonsági rés, Linuxnál a driverhiány okozhat gondot.".
lidokain vendégposztja
A magyar társadalmi viszonyokat vizsgálva sok egyéb mellett egy igazán fájó kérdést is fel kényszerülünk tenni: nevezeten azt, hogy valóban állami kézben van-e még az erőszak-monopólium. Norbert Elias a fogalom stabilitásának szerepét – az adómonopóliummal karöltve – a nyugati civilizáció egyediségének zálogaként értékeli. Nietzcshe az állami erőszak-monopóliumban az erőszak kivonását látja a társadalmi térből, illetve a viselkedés hozzáigazítását a társadalmi környezethez. Ezen kommentárokat kiértékelve beláthatjuk, az erőszak-monopólium ténye nem kevés szerepet játszik az állampolgári szabadságjogok garantálásában, hiánya pedig beláthatatlan társadalmi konfliktusokhoz vezethet, negatív utópiával élve végső esetben anarchiához. Adódik a kérdés, mégis mik lehetnek azok a tényezők, melyek a fogalom funkcionális meggyengülését okozhatták, és mit tapasztalhatunk mindebből mindennapjainkban.
Szolgálati közlemény: a Rükverc Fesztivál szerkesztői további vágást kértek a hanganyagokban. Ennek elkészültéig köszönjük a türelmet.
Nem nagyon, kicsit. Tegnap. Azt állítottuk (én), hogy kirakjuk a Rükverc-hanganyagot, vágatlanul meg minden. Aztán lófaszt. De most itt van. És épp csak az elejüket meg a végüket vágtam ki, és néhány helyre bevágtam némi ovációt és éljenzést. Nem fért volna fel az anyag a szerverre a tapsoktól. A minőség helyenként csapnivaló, dehát zajos volt a terem; én megpróbáltam a lehető legtöbb zajt kivenni a felvételekből, így a szöveg érthető maradt. Hát szót se többet, osztozzon minden kedves olvasónk virtuálisan régi önmagunkkal, akik ott voltunk minden egyes itt hallható beszélgetésen, és sorra írtunk is mindegyikről. (Katt az olvasomtovábbra!)
Holnap, december 17-én, azaz csütörtökön este 7-kor a Krétakör-bázison (1093 Bp. Gönczy Pál u. 2.) Németh Gábor Péter: Végállomások című dokumentumfilmjét vetítik.
A film azoknak a bosnyák menekülteknek a helyzetét mutatja be, akiket a háborús frontvonalon lévő jakesi elme-szociális intézetből menekítettek át a debreceni menekülttáborba 1992-ben. A menekülttábor szellemi fogyatékos lakói haza szeretnének menni, ám úgy tűnik, több mint tíz évvel a boszniai háború lezárása után sem rendeződtek annyira az állapotok, hogy visszatérhessenek.
A film utáni kerekasztal beszélgetésen a mancsos Bojtár B. Endre, Márkusz László politikai elemző, valamint Makai József, az MR Online főszerkesztője vesz részt.
December hetedikén nagyon fontos döntést hozott az Országos Választási Bizottság. Elutasította Szepessy Zsolt népszavazási kezdeményezését arról, hogy tartsanak-e országos népszavazást a szociális kártya bevezetéséről. Ezzel - egyelőre - útját állták a segélyezési rendszer és elv romba döntésének - az érvük természetesen nem ez, hanem az egyértelműség hiánya volt. (Érdekes, hogy azoknak, akik hosszú évek óta foglalkoznak az ellátó rendszerrel, és éles kritikával támadják azt, most védeniük kell egy még rosszabbal szemben.)
A kártyának eleve az a kiinduló képe, hogy a segélyezett a játékautomata és a kocsmapult között csámborog, ott tölti életét, ezért alkalmatlan arra, hogy saját háztartási költségvetését kezelje. Az igazság az, hogy kevés adat van arról, hogyan is használják fel a segélyezettek a pénzt. A KSH adatai alapján annyit biztosan lehet tudni, hogy a segélyezési rendszerben fogva tartottak több mint 60 százalékának nincs gyereke, tehát az az érv nem állja meg a helyét, hogy nem a gyerekükre költik a pénzt - hiszen többségüknek nincsen. Azt is lehet tudni - többek között Köllő János könyvéből -, hogy az amúgy rászorultak jelentős része semmilyen ellátást nem kap. Azt is lehet tudni, hogy a szociális segély teljes összege gyakorlatilag elhanyagolható a Magyar Köztársaság költségvetéséhez képest.
Eredetileg a Rükverc Fesztivál hanganyagát raktuk volna ki ma reggel, de sajnos nem készültem el az utómunkával, így ez csak este jelenik meg. Ellenben egy hírt mindenképpen szerettem volna kommentálni. Felszállt a Boeing 787-es prototípusa. A repülőgép fejlesztése régre visszanyúlik – nekem az első emlékem vele kapcsolatban az, hogy körülbelül tíz évvel ezelőtt egy havilap hátoldalán vagy fél éven keresztül a LOT (a lengyel nemzeti légitársaság) hirdetése látszott: ők egy elírás következtében azt állították, hogy már rendelkeznek ilyen géppel. Persze akkor a Boeing még be sem jelentette a fejlesztést. (Ez persze a LOT rokonszenvesen suta pontatlanságai közül nem az első: a légitársaság a kommunizmus évei alatt érdemelte ki a "Lands Often in Tempelhof" gúnynevet, ugyanis a berlini járatok jelentős része eltérítés miatt a kelet-berlini Schönefeld repülőtértől nem messze, de már Nyugaton található pályára érkezett. Dehát ez már nagyon régen volt, azóta nem Berlinben emelnek falakat.)
Az új gép mindenesetre hatalmas váltást jelent kívül-belül egyaránt. A részletek kihagyásával elég annyit észrevenni, hogy a műszerfal a leggagyibb közeljövőben játszódó szuperrepülőgépes filmeket is megszégyenítően effektgazdag, csupa házimozi-szintű kijelzővel. Szerkezetileg pedig elég sokat elmond az innovációkról, hogy a gép lényegében műanyagból épült. Ezt kompozitnak hívják, mert nem tiszta műanyagról van szó; dehát nekem ne magyarázzanak, ez akkor is egy rendesen megépített nejlonszatyor. És ennek megfelelően elméletileg strapabíróbb, könnyebb, gyorsabb, mint bármi hasonló eddig.
Az új gépnek üzleti szempontból is újszerű a helyzete: a Boeing lecsapott az Airbus-receptre, azaz alvállalkozókkal építteti meg a gép egyes részeit. Ez persze késéseket okozott a gyártás beindításában, hiszen nem minden beszállító volt képes egyből elérni a Boeing-minőséget. Ami furcsa, az az, hogy pont most kapcsol rá az összedolgozós játékra a dowjones-os cég. Ugyanis az Airbus legújabb, szintén futurisztikus típusa, a gigászi A380-as rendkívüli késésekkel küszködik jelenleg is. (Ott az egyik legnagyobb problémát egy olyan franciaországi híd jelenti, amely alatt vagy fél méterrel fér el a hajón szállított, Angliában legyártott szárnydarab. Fél métert pedig akármelyik folyó hullámzik, ha olyan kedve van.) Tehát meglátjuk, mennyire lesz sikeres a projekt. De sikeresnek tűnik. Az emelkedő olajárak miatt a cégek kétségbeesetten próbálnak mennél olcsóbban üzemelő gépeket lízingelni, és ennek érdekében már több mint nyolcszáz gépet rendeltek a Boeingtól. Mit is mondhatnánk? Sok sikert a műanyag álomgépnek!
Az alábbi képen kivételesen nem Magdus anyus érdekes, bár sorsát nagyon is a szívemen viselem. Még csak nem is az elmúlt napok szenzációja az érdekes, hogy akkor most Liptai jár-e még Gesztesivel, vagy Claudiát mással látták egy melegbárban(!), aki ráadásul lehet, hogy Daróczi Dávid volt. Nem, ezek mind nem fontosak most. A tegnapi napot egyértelműen a Stop.hu címadása nyerte. Szerintük Orbán zászlója már áll! Ezt, azt hiszem, csak egyféleképpen lehet értelmezni. Kellemes perceket szerzett nekem a stop.hu stábja ezzel a címadással, egyben sikerült kiérdemelniük a megtisztelő első helyet abban a versenyben, amelynek célja: a politikát és a szexet keverni úgy, hogy abból Orbán Viktor jöjjön ki rosszul. Zseniális, köszönöm.
A minapi reggeli cikk után a szerkesztőségben felmerült, hogy explicite nyomatékosítani kellene, hogy Nagymihályban gettósítani akarják a romatelepet. Bár ez igaz, én mégsem tartom szerencsésnek a "gettósítás" kifejezést. Felmérések nélkül nem lehet pontosan megbecsülni, mit is jelent a "gettó" szó a magyar lakosság számára, de annyi bizonyos, hogy nem azt, amit valóban jelent. Még zsidó barátaim is előszeretettel használják ezt a kifejezést például belső-Erzsébetvárosra. Mintha pont ez a terület nem pont akkor lett volna a legnagyobb szörnyűségek helye, amikor gettónak hívták. A "gettó" szó a legtöbb esetben pejoratív – de vajon nem pejoratív-e a gettó lakosaira nézve?
Tegnap este a RotFront – Emigrantski Raggamuffin Kollektiv koncertezett a Take 5-ban. A legremekebb berlini bulizenekar a Negyed6 Negyed7 – Hanuka Fesztivál 2009 nyitóeseményén zenélt. Hogy mit jelent egy RotFront koncert – ezt csak az tudja, aki már részt vett ilyenen: a berlini emigráns srácok Gryllus Dorkával együtt ugrálnak, miközben legalább öt nyelven énekelnek – a közönség pedig pontosan ugyanezt teszi. És akkor Jurij bejelenti, hogy egy vadonatúj számot hoztak erre a koncertre, direkt Budapestnek. Megkaparintottam a sebesen szétosztott szöveg egyik példányát,
Úgy tűnik, a Fideszben kiosztották a feladatokat, hogy minden egyes tragédiára ráállítanak valami hülyét, hogy abból politikai tőkét próbáljon meg kovácsolni. Legutóbb Simicskó beszélt össze-vissza a pécsi lövöldözés miatt, most haverja, Lázár János. Történetesen azzal kapcsolatban nyitotta ki a száját, hogy valami fővárosi rendőr lelőtt egy embert, mert az nem hagyta magát kirabolni.
Lázár közleményében sok állítás van, ezek közül egyre szeretnék koncentrálni, mert a többi szarkenegetés (erkölcsi romba döntés összekeverve a cigány gyilkosságokkal, lovasrohammal, Gyurcsánnyal stb, csak a szokásos rémunalmas szöveg - persze sok igazsággal: pl 2006.okt. 23.). Azt azért érdemes megfigyelni, hogy hogyan lesz tény abból, hogy a Szijjártó Péternek küldött töltényt a szocik intézték volna - bizonyítás már nem is szükséges. A szocik halálosan megfenyegették Szijjártót - a mítosz elkészült.
Van egy kis probléma Szlovákiában. Nagymihályban fallal veszik körül a romatelepet. Egy kisebbséget, amelynek tagjai a lakosok szerint problémát okoznak. Hol is láttunk hasonlót? Nekem rögtön a formailag hasonló, ám erkölcsileg ezzel teljesen ellentétes eset ugrott be: Izrael és a palesztin területek határán épített védelmi fal. Ez a mostani eset rávilágít arra, hogy mennyire felemás módon látja a közép-európai közvélemény egy jó része a világot.
Izraelt a balliberális értelmiségiek is kárhoztatni szokták, sőt a kérdéses védelmi létesítményt a Berlini Falhoz is hasonlítják. Ugyanakkor az izrael-ellenesség legélénkebb képviselője a szélsőjobb. Ez a szélsőjobb szeretné képletes vagy konkrét falakkal körülvenni a romák "életterét". Na de mi a különbség Izrael és mondjuk Magyarország vagy Szlovákia között?
Egyrészt: a védelmi vonallal elválasztott palesztinok - már amennyire tudni lehet - maguk is önálló államot szeretnének. Másrészt: nem izraeli állampolgárok, és soha nem is voltak azok, az őseik sem. Sem jogilag, sem erkölcsileg nem kifogásolható, hogy Izrael megpróbálja magát megvédeni egy olyan, nem izraeli állampolgárságú népességtől, amely a saját országának megalapítását olyan mozgalmak vezetésével szeretné megoldani, amelyeknek bevallott céljuk Izrael elpusztítása. A szélsőjobb támogatja a magyar lakosság megosztását ostoba, fajelméleti alapokon, és ugyanolyan védelemnek próbálja beállítani, mint az Izrael a külpolitikáját. És amellett, hogy retorikailag arra hasonlít, az izraeli példát elítélendőnek tartja, míg cigány származású magyarokat (vagy nem magyarokat, kinek mi a saját identitástudata) próbál mennél jobban kizárni az ország életéből.
Érdemes néha a közismertet is újraolvasni, újragondolni. Érdemes néha a színvonalas ismeretterjesztést bemutatni. Ezek a megfontolások vezettek akkor, amikor Horst Dippel Geschichte der USA (Az USA története, magyar fordításról nem tudok, Beck, München, 1996) című karcsú kötetét elolvastam. A német Beck kiadó régóta foglalkozik tudományos ismeretterjesztéssel, irgalmatlan mennyiségben adja ki nagyon rövid, nagyon olcsó, ám meglepően színvonalas köteteit. Ezek sorába illeszkedik Dippel könyve is, ahogy még mások az itt bemutatott, vagy a jövőben bemutatandó művek közül. Az USA története viszonylag ismert, néhány apró érdekességen kívül mi újdonságot nyújthat ez a könyv? Csupán annyit, hogy segít átgondolni az USA szerepéről kialakult képet. Éppen ezért én itt három témát emelnék ki (a könyv amúgy kronologikus, és nem tematikus szerkezetű), amik szerintem nagymértékben befolyásolják a mai Pax Americanat. Az USA politikai rendszerének kialakulása és az európaitól eltérő jellege. A faji kérdés története és iránya. Az állam szociális szerepének amerikai felfogása. Ezek olyan kérdések, amik aktuálisak a mai Európában és Magyarországon is, és nem hihetjük komolyan, hogy kivonhatjuk magunkat az USA hatása alól.
A KDE mindig sokkal csicsásabb volt, mint a korabeli Windows. Már a neve is a Kool szóval kezdődik (cool: zsír, patent, oltás). Az első, stabil változat, amely 1998-ban készült el, a Windows 98 megszokott funkcióin kívül máris tudott néhányat: el lehetett helyezni mappákat is a tálcákon, és azok kibomlottak, ha az ember rájuk kattintott. Aztán grafikus effektek terén akkoriban újításnak számított, hogy a KDE háttere nem egyszínű, hanem átmenetes volt. És persze a több munkaasztalos működés, mint minden linuxos munkakörnyezetben, itt is alapértelmezés volt.
A második változat rövid életű volt, nem is volt túl stabil egy darabig; ám ebben már megjelentek az appletek (részben a GNOME hatására), azaz a tálcán lakó kis alkalmazások. Ezek tulajdonképpen a widgetek elődei voltak, csak még nem lehetett őket egészen kihúzni az asztalra; bár még ez sem igaz: már akkor létezett a kis cetlis tálcaalkalmazás, amellyel a munkaasztalon lehetett hagyni figyelmeztető üzeneteket. Ez azóta is népszerű Linuxon és Mac-en egyaránt.
Török Gábor politikai elemzőt szájára vette az Index, majd az egész média, minden bizonnyal ok nélkül; ő blogján leírta az esetet, és ezzel kikerült az Index-címlapra. Ezzel talán az Index elintézettnek is tekinti az esetet – noha a posztíró bocsánatkérést várna.
Pedig valóban nem szép dolog egy ismerősről a megkérdezése nélkül azt írni, hogy feljelentették; akár igaz ez, akár nem, és akár indokolatlan a feljelentés, akár indokolt. Az, hogy az Index némely dolognak nem jár túlzottan utána, nem újkeletű dolog. BLORóka például ezen a blogon is azzal szokott szórakozni, hogy a Tech rovat nonszensz kijelentéseit alázza. Egyébként a sajtóhibák, amelyek ott ragadnak az Index-cikkekben, és általában az erős bulvár-vonal, ezek eleve esélyt jelentenek egy bizonyos gondatlansági százalékra. De itt nem csak az Index cikke érdekes.
Az is érdekes, hogy Török Gábornak nem jutott eszébe, hogy talán nem is olyan nagy a baj, mint a sértés. A BKV-nál korruptabb, rosszabbul működő szervezet ugyanis kevés van ma Magyarországon. A közlekedési vállalat vezetésének lecserélésére egyelőre kevés remény van: minden személycsere természetesen a kormányzathoz vagy az önkormányzathoz köthető. Úgyhogy hiába viselkedett rondán az Index, én Török Gábor helyében a jogos sértettség mellett büszke lennék rá, hogy rólam azt írták, a jelenlegi BKV perbe fogott.
Tegnap Vörös BLORóka jól beoltott, hogy kit érdekel a Chrome. Úgyhogy most kipróbáltam a szabadon fejlesztett változatot, a Chromiumot, Vörös ugyanis erre esküszik.
Van egy kis logikai hiba, ha egy politikus nyilvánosan arról értekezik, hogy az antifasizmust politikai célra kihasználni felelőtlenség. Ugyanis két okból teheti ezt. Az egyik, hogy őt, a fasisztát szidják ellenfelei. A másik, hogy ő akar lenni az, aki nyilvánosan abbahagyja az antifasizmus-témát, és ezért rögtön tart is róla egy kis beszédet. Az első esetben nekem nyilván nem rokonszenves: mi közmondásos mértékben utáljuk a fasisztákat. A második esetben önellentmondásba keveredik.
Tegnap kaptam levelet a nagy keresőcégtől, hogy Linuxon és Mac-en is megjelent a Google világuralmi törekvéseinek szimbóluma: a Chrome böngésző. Még csak béta-változat, dehát ez a GMail óta a legtöbb informatikai termékre igaz; a Windows-változatok is az elavulás és az új kiadás megjelenése közti időt alfa-, béta és RC-stádiumokban töltik körülbelül 1995 óta.
Egy napra elég egy kommerverés, úgyhogy calam reggeli posztja után én más téma után néztem: a Munkásőrségről fogok írni. Ja, hülyeséget beszélek: azok is kommerek. Akkor hát üssük, amíg mozog.
Az RTL Klub XXI. század című ismeretterjesztő sorozatában tegnap éjjel a Kádár-korszak párthadseregéről volt szó. Sok érdekes dolgot megtudtunk róla, régi munkásőrök, vezetők szólaltak meg archív és friss felvételeken is. Egy dologban minden vélemény egyezett: azért nem szabad szidni a munkásőröket, mert egyszer sem használták a fegyverüket a szervezet jó harmincéves fennállása során. Nézzük meg csak ezt az állítást. Valóban nem használták? Ha valaki ki akart volna ragasztani egy olyan plakátot, hogy "Tovarisi, konyec!", de közben ott állt az utcasarkon egy munkásőr, vajon nem ment el a bátorsága a ragasztgatástól? Az a dobtáras gépfegyver a munkásőr kezében vajon nem volt része ennek az elbátortalanításnak? Ha része volt, ha a munkásőr nem csak a társadalmi megbecsülésért állt ott az utcasarkon, akkor igenis használta a fegyverét. Ahogyan az Egyesült Államok is használta az atomfegyvereit a Szovjetúnió elrettentésére, és fordítva, a Szovjetúnió is használta a sajátjait, anélkül, hogy bárki is rálőtt volna az ellenségére.
Egyébként nem sokra tartom a volt munkásőröket. Nem ismerek személyesen ilyet, de a hozzáállást ennél a szervezetnél gyönyörűen jelképezik a testület fennállásának 20. évfordulójára készített archív film során megszólaló munkásőr szavai:
Tegnap nem jogerősen elítélték Ungváry Krisztiánt, mert besúgónak nevezte Kiss László alkotmánybírót. Valójában azt nyilatkozta többször és írta az ÉS-ben, hogy hivatalos kapcsolatként együttműködött az állambiztonsági szolgálatokkal (a Dialógus békemozgalom felszámolásában vett részt), tehát besúgó volt. Igazat mondott, és mivel ezt mondom, engem is beperelhetne Kiss László.
Ízlelgessük kicsit: együttműködött, de csak hivatalos kapcsolatként, de nem lehet bizonyítani, hogy besúgó is lett volna. Tehát együttműködött, de mégsem, hiszen nem volt besúgó a törvény szerint (a Kenedi-bizottság javaslata alapján nem is lenne szükség ilyen primitív és hazug kategorizációra). Ahogy Karsai László írja az ÉS-ben, Kiss sokkal rosszabb volt, mint egy egyszerű besúgó:
"I'm sorry. We could have stopped catastrophic climate change... We didn't."
Igaz vagy sem, egy biztos: nagyon üt.
A koppenhágai klímacsúcs fejleményeit a Sárdobáló twitter oldalán követhetitek figyelemmel.
