Egy évvel ezelőtt, 2008. november elsején 0 óra 45 perckor jelent meg blogunk első, beköszöntő írása. A szerző, Horváth Andor Márton írását akkor így fejezte be: "blogunk fiatal szerkesztőgárdája semmi többet nem vállal, mint hogy türelmes lesz a világban megtalálható ideológiákkal szemben, és türelmetlen csak azokkal szemben, akik a helyett nyúlnak erőszakhoz, hogy megpróbálnák megérteni a többi álláspontot. Ők dobálják a sarat, mi nézzük őket és tudósítunk róla. Ennek szellemében van köztünk jobboldali, liberális, baloldali, néppárti, katolikus, ateista és kereső, és nem szólunk bele egymás dolgába, hanem megpróbáljuk megérteni egymás értelmezését a világról. Az pedig, amikor kizökkenünk a béketűrésből, annál szórakoztatóbb lesz."

Egy éve élünk, azóta tudósítunk a sárdobálókról, és be kell ismerni: néha mi is dobáltuk a sarat. Tulajdonképpen jobb, zökkenőmentesebb volt a blog szempontjából ez az egy év, mint amire számítottam. Szinte folyamatosan jelennek meg írások az oldalon, és ha az index főoldalra kikerülés számít bármit is, akkor fiatalságunk ellenére viszonylag sikeresnek mondhatjuk magunkat - ritkán van olyan hét, hogy többször ne kerülnénk ki a blogketrecbe. A kezdő csapatból azóta egy tag szállt ki és négyen csatlakoztak. A szerzők közül van, aki rendszeresen, van, aki pedig kevésbé rendszeresen ír - ezt azonban tavaly október végén is sejtettük. Nemrég megújult a dizájnunk, lecseréltük a megfáradt előző headert, hogy frissebb legyen arculatunk - reméljük az olvasóknak is tetszik.

*

Mozgalmas év volt a politikában is, amiről viszonylag rendszeresen tudosítottunk. Megválasztották Barack Obamát elnöknek, akit valamivel később be is iktattak hivatalába. Milyen régen volt már, amikor Szlovákiában magyar focidrukkerekre rontottak helyi rohamrendőrök, kevésbé történt régen, amikor Magyarország északi szomszédja valami elképesztően jogfosztó nyelvtörvényt léptetett hatályba? Volt egy kis konfliktus Izraelben 2009 kezdetén, miközben Európa az orosz gáz hiányától kezdett fázni.

Januárban csatlakozott blogunkhoz kolbenheyer, aki szinte azonnal belekezdett könyvismertetős sorozatába, amit joggal nevezhetünk a blog talán legszínvonalasabb rovatának.

Február Pásztor Albert cigányozásával kezdődött, nem sokkal azelőtt, hogy kezdetét vette volna az a gyalázatos gyilkosság-sorozat, ami nem régen ért véget Kislétán - a legnagyobb magyarországi kisebbséggel kapcsolatos ügyek azóta a blog egyik fő témája lett.

Márciusban hatalmas évértékelőt mondott Orbán Viktor, majd következett egy mérsékelten izgalmas idus, miközben Bauer Tamás beleszerelmesedett az MSZP-be, amit azóta sem tud kiverni a fejéből. A hónap vége hihetetlenül izgalmasan sikeredett, hiszen lemondott Gyurcsány Ferenc, az inter regnum csak néhány hétig tartott, nemsokára megszületett az új király.

Áprilisban a szocik elénekelték kedvencüket Havas Szonja vezetésével, az Internacionálét. Aztán Svédországban rosszul jártak a kalózok, magyarországi legnagyobb ellenségük pedig elfelejtette megmondani, hogy honnan is szerezte publicisztikáját. Ebben a hónapban - Semjén Zsolt minden erőfeszítésére ellenére - a parlament elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami nyáron életbe is lépett, így az ország kicsit jobb hely lett. Áprlisiban derült ki az is, hogy Morvai Krisztina norvég, valamint ebben a hónapban választásokat tartottak Izlandon, amiről meglehetős alapossággal tudósítottunk. Obama, pedig a hónap végén töltötte be századik munkanapját a Fehér házban.

Májusban megírtuk, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal mennyire botrányosan használhatatlan évkönyveket és statisztikákat készít. Kiderült, hogy az új fém kétszázasokat Magyarország nem tudja elég gyorsan gyártani ahhoz, hogy azokból visszafizessük az államadósságot. Kolbenheyer utazásainak hála megtudtuk, hogy mit gondolnak a német lapok Magyarországról. A hónap végén kiderült, hogy nem vagyunk Jobbik szavazók.

Júniusban megjelent egy interjú egy kínai lánnyal, aki átélte a Tiananmen téri eseményeket. Aztán elkezdődött a nagy megemlékezés-sorozat a rendszerváltásról, amely negyedikén kezdődött a rendszerváltó országok fesztiváljával, ami az első szabad lengyel választásokra emlékezett. Az EP választások előtt nagy bajban voltunk, hogy kire is kellene szavazni, aztán nyilvánvaló lett választásunk, az eredményeket néhány nappal később elemeztük. Nem sokkal később megírtuk, hogy nem leszünk második Palesztina - egyetértve a szőke dívával. Június második felében derült ki, hogy a Margít-híd felújítása nem annyiba fog kerülni, mint számítottak rá, ezzel úgy tűnt, hogy ez a felújítás is felsorakozik a négyes metró mellé a kalkulálás megbízhatóságát tekintve. Június végén nagy csapás érte a honi rasszistákat, ugyanis kiderült, hogy a kiskunlacházi gyilkos nem cigány volt.

Júliusban volt húsz éve, hogy meghalt Kádár János 34 év és több száz ember gyilkosa. Nemsokkal ezután Bayer Zsolt egyik hihetetlenül ütős publicisztikájával elérte, hogy ismét foglalkozzunk vele és így az olvasók is. A hónap közepén lett új elnöke az SZDSZ-nek, ezzel tulajdonképpen véget ért a párt, és már nincs is miért rá tovább odafigyelni. Bayer Zsolt után egy másik neves publiciszta, Aczél Endre is beverekedte magát a sárdobálók közé azzal, hogy sajnáltatta magát útlevél hiánya miatt.

Augusztusban a Szigeten lazultunk páran. A mindig unalmas augusztus 20-át Szlovákiának sikerült azzal megízesítenie, hogy nem engedte be Sólyom Lászlót koszorúzni a területére, ezzel kavarva azóta is tartó diplomáciai botrányt. Aztán a Fidesz elkezdett melegíteni a szeptemberi melegfelvonulásra Ékes Ilona sajtótájékoztatjóval, amitől persze aztán rém gyorsan elhatárolódtak, mert rájöttek, hogy hihetetlen nagy marhaságokat beszélt a képviselő asszony, ami már nekik is ciki.

Szeptember elején megvolt a melegfelvonulás - szerencsére viszonylag békésen -, amivel talán a legtöbbet foglalkoztunk pár nap leforgása alatt és még Gyurcsány Ferencet is sikerült meginterjúvolnunk. Közben kolbenheyer az olvasás mellett elkezdett írni is, így a sok politika mellett a blogon megjelent az irodalom is, aminek csak üditő hatása van. Ami elég újdonságnak számít itt a blog.hu-n az a rádiózás, podcastolás. Szeptember közepén volt a Sárdobáló Rádió első adása, ami azóta kétszer jelentkezett és ígérjük: nemsokára ismét lesz adás. Szeptember utolsó napján megemlékeztük az egyik legnagyobb magyar tanárról, aki a XX. század nagy tudósai közül jónéhányat tanított a középiskolában.

Októberben elkezdődött a Rükverc fesztivál, amit azóta is töretlenül támogat blogunk, ettől nyilván nem függetlenül nagyon sikeres is a rendezvénysorozat. Aztán megemlékeztünk az aradi vértanúkról, ahogy az Magyarországon szokás, majd Sólyom Lászlótól megtudtuk, hogy agyonkutattuk az ismeretlent. És végül elérkeztünk október 23-hoz, ami idén a rendszerváltás huszadik évfodulója miatt volt fontos.

Körülbelül így érkeztünk el november elsejéhez, ami idén nem csak a halottakról, hanem a születésről is szól - nekünk biztosan. Itt állunk, kicsit még tapasztalatlanok, kicsit még ügyetlenek vagyunk, de egy év múlva már remélhetőleg egészen más - már-már kamaszos - problémáink lesznek.

Látható, hogy mennyi mindenről írtunk ezalatt az egy év alatt. Sok téma és probléma volt politikáról, társadalomról, jogról, gazdaságról, igazságozságról stb. A sok poszt közül azonban - szerintem - a legfontosabb, hogy a közösség mindig kiállt a szabadság mellett. Ezt tartottuk a legfontosabb értéknek, ez volt az alapvető mérce, ami szerint vizsgáltuk a problémákat. És ezzel - talán - sikerült egy kicsit újat mutatni a blogok között. Ezért már megérte végig csinálni ezt az évet.

(A poszt megírásában Krokodil segített.)