A legfrissebb cikkek

Nincs megjeleníthető elem

Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (87) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (26) krimi (17) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (13) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (10) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) nyelvészet (6) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) őstörténet (6) palesztin (15) politika (215) pszichológia (14) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (7) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (69) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (155) tudomány (8) tüntetés (6) usa (47) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

Nincs megjeleníthető elem

Választasz vagy sem? Válassz!

2012.11.27. 11:30 Horváth Andor Márton

Nem igaz, hogy ez volt a legrosszabb húzásuk. A választási regisztráció bevezetése éppen olyan, mint a Fidesz néhány korábbi húzása. Az öncélú hatalomvadászat és szimbolikára korlátozódó reformok közepette néha-néha felbukkannak helyes elvek, melyeket a kormány elfogadhatatlan módon próbál megvalósítani.

Helyes az az elv, hogy a választópolgár érezze a saját felelősségét az ország irányításában. De hogyan lehet egy erre irányuló intézkedést a választópolgárok megkérdezése nélkül beleírni a választási törvényekbe?

Helyes az az elv, hogy minél kisebb legyen az ország külső eladósodása. De miért kell az IMF-et, melynek Magyarország tagja, az elnyomó külső hatalom eszközének kiáltani ki? Miért kell arrogánsan, kisstílű belpolitikai céloktól vezérelve, szabadságharcot mímelni, hogy a pénzügyi világ elmeneküljön a magyarországi befektetésektől?

Helyes az az elv, hogy ne kelljen hajléktalanoknak az utcán élniük. De miért jó megoldás a börtön?

A Fidesz-kormány intézkedései korlátozott számú mintára illeszkednek. Nincsenek új minták, új receptek. A probléma az, hogy az intézkedések eredményei szigorúan monoton tendenciát eredményeznek az ország élet- és szabadságszínvonalának tekintetében. És ez okozza, hogy mindig a Fidesz legutolsó húzása a legrosszabb.

Szólj hozzá!

Címkék: választás fidesz tarlós hajléktalan imf matolcsy választás 2014

Kolbenheyer olvas CXV.: Imperialista skizó

2012.11.24. 07:00 kolbenheyer

ferguson C.jpgNiall Ferguson síkos lejtőn csúszik lefelé, miközben halálra keresi magát. Az I. világháború újraértelmezése The Pity of War című könyvében zseniális történészi teljesítmény; a 20. század háborúinak elméleti keretbe helyezése még mindig eredeti ötlet, bár A világ háborúja című könyvének zöme már inkább kilóra írt összegzés. Civilizáció című (Budapest, Scolar, 2011; az angol eredeti: Civilization, London, Penguin, 2011) legújabb műve egyszerre készült tévés ismeretterjesztő sorozatnak és könyvnek, és részben ennek is köszönhetően zavarba ejtő keveréke a tévében valószínűleg jól mutató, de leírva meghökkentően összefüggéstelen tényeknek, a tévés dramaturgiában megkomponált gondolati ívnek tetsző, ám leírva meglehetősen ötletszerűnek ható elméletnek, a gátlástalan öntömjénezésnek („figyelmeztettem rá”, „felhívtam a figyelmet” stb.) és a Nyugat fölényét és hanyatlását egyszerre megjósoló imperialista skizofréniának. Rövidebben: egy ígéretes szerző egy ígéretes témáról rém bosszantó könyvet írt. Ehhez jön még a jópofának szánt nyelvi megformálás, ami az idétlenséget fokozza tovább: a Nyugat 2.0-ás operációs rendszerén hat „gyilkos alkalmazás” (killer apps) fut, ezt követi nyomon a könyv. Öveket becsatolni, hánytatós hullámvasút következik.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem ferguson kolbenheyer olvas

Kiberterror 2: Izrael, Irán és az Anonymous

2012.11.22. 17:00 Horváth Andor Márton

A Telegraph tavasszal írta meg: Izrael állítólag megkapja a vadonatúj amerikai bunkerrobbantó bombát, ha még a következő évig ad időt Iránnak a meghátrálásra és az atomprogram nyilvánossá tételére.

Amerikai elnökválasztási szempontból már jövőre van. Az új egyiptomi kormány még annyira sem törődik a gázai határ alatt szállított iráni rakétákkal, mint a Mubarak-diktatúra, úgyhogy a Hamasz jó érzékkel egyre intenzívebben lőheti ki ezeket az elavult fegyvereket. A sajtóban ismét felszínre került az a tény, hogy ezek a rakéták egytől egyig Iránból származnak. Ez már elég jó casus bellinek.

Az izraeli hadsereg (IDF) válascsapásaiban egVyébként sokkal több palesztin hal meg, mint a folyamatos rakétazáporban a másik oldalon, de míg az IDF valóban a Hamasz vezérkarára utazik, és bűnözőket próbál ölni, a Hamasz célja egyedül a félelem folyamatos fenntartása. Tel Avivban ma már attól is tartani kell, ha megcsörren egy mobil. De az izraelieket egyelőre, úgy tűnik, nem tántorítja el a rakétaeső. A Vaskupola-rendszer körülbelül ötven százalékban megsemmisíti a rakétákat, a Hamasz katonai vezetője pedig meghalt egy célzott légitámadásban.

Most éppen tűzszünet van, de a Hamasz továbbra is a sajtón keresztül küldözgeti Iránnak a köszönetnyilvánításokat. Lehet tippelni, mikor indulnak el az izraeli F-15-ösök atombunkert robbantani - mert persze a fő nehézség az iráni atomprogrammal az, hogy nem a lakosságot, hanem az atomot csukták be a bunkerba.

És ekkor robban be a hír: az Anonymous Izraelt támadja. Ez ugyan senkit nem szabadít föl, hanem egy élet-halál-harcban álló országot próbál minél jobban megbénítani. Ez nem figyelemfelkeltés, ez már az az igazi kiberterrorizmus. Kíváncsi vagyok, ha ilyeneket írok, holnapra fel lesz-e törve a számítógépem. Meg persze a Blog.hu szervere.

77 komment

Címkék: usa idf izrael irán terror hamasz zsidó anonymous

Kolbenheyer ír 84.: Az örökkévalóság vége

2012.11.17. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


szabolcsnak.jpgMindig a lábdobogás hallatszik először, ahogy rohannak föl a lépcsőn. Aztán kivágódik az ajtó, és szerencsés esetben nevetés, máskor meg sírásra görbülő vita hallatszik. Most épp máskor van. Ármin azért méltatlankodik, mert megint nem tudtak időben elindulni az iskolából, mert Jakab nem jött le magától, érte kellett menni. – De Magdi néni azt mondta, hogy csak tanulószoba után mehetek! – De miért nem mondtad, hogy be van írva az üzenőbe, hogy mehetsz! – Mondtam! – Akkor miért nem engedett el? – Mert mondtam, hogy be van írva, hogy három negyvenháromkor kell mennem, és azt mondta, akkor nem mehetek, mert háromtól négyig tanulószoba van! Mama rosszul írta be!!! – Kati még épp ölbe kapja kisebbik fiát, mielőtt végleg bömböléssé fajulna a dolog, miközben puszilgatja, fél kézzel kihalássza az üzenőt a táskából, és belepillant: ¾ 3. Puszilja tovább, és egy szót sem szól, csak el ne nevesse magát. Ármin már sehol, pontosabban a szobája felé mutatnak a nyomok, a lehányt táska, kabát, pulóver és tornacucc. És már viharzik is visszafelé, diadalmas kiáltással: – Fogtündér!

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXIV.: A kaméleon dicsérete

2012.11.10. 07:00 kolbenheyer

harford3.jpgTim Harford könyveit örvendetes gyorsasággal adják ki magyarul is, immár a harmadikat jelentette meg a HVG: Az alkalmazkodás logikája (Budapest, HVG, 2011; az angol eredeti: Adapt, London, Little, Brown, 2011). Én is ismertettem az előző kettőt A leleplezett gazdaság-ot és Az élet rejtett logikájá-t, és nagy élvezettel olvastam a harmadikat is. Nem csoda: Harford az ideális ismeretterjesztő. Egyrészt szakmabeli – ez esetben közgazdász –, azaz részleteiben is érti, amiről ír, és könnyedén illeszti bele gondolatmenetébe a legújabb tudományos eredményeket, legyen szó Acemoglu, Levitt vagy Duflo kutatásairól, másrészt azonban nem főállású kutató, aki mellékesen publikál, hanem főállású író-újságíró, aki szellemesen és gördülékenyen, ugyanakkor eredetien ír. Új könyve inkább Az élet logikájá-hoz hasonlít, semmint A leleplezett gazdaság-hoz: van egy fő témája, mégpedig a szervezetek és egyének alkalmazkodóképessége és -képtelensége, és ezt vezeti végig olyan szerteágazó területeken, mint Irak megszállása, a kutatás-fejlesztés, a segélyszervezetek, az üvegházhatás, a jelzáloghitel-válság és az atomerőmű-balesetek. A továbbiakban magáról az alkalmazkodásról, valamint a környezetvédelemről és a pénzügyi rendszerről szóló gondolatait ismertetném.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: közgazdaságtan alkalmazkodás kolbenheyer olvas tim harford

Kolbenheyer ír 83.: Journey

2012.11.03. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P6050027.JPGIllés megpróbált kizárni minden zajt, csak a térképet nézte, ami persze elmosódott és hiányos volt, főleg a város szélein, de tudta, hogy útközben nem lesz ideje nézegetni, most kell bevésni az alapvető irányokat, sőt a kerülőutat gyakorlatilag meg is kell terveznie. Két órája van rá, elsőre soknak tűnik a másfél kilométeres távra, de tudta, ez csalóka. Nem lesz egyedül. A nap már szállt le, nem tűzött rá, de a meleg még nem enyhült, párásan fülledt este volt. Az izzadtság már most végigfutott az oldalán, de nem figyelt rá, ennél csak rosszabb lehet. Döntenie kellett. Elindult. Be kell osztania az erejét, de ha az elején nem nyer egérutat, minden elveszett. El akart tűnni szem elől, mielőtt a tömeg is pánikba esik. Mihelyt elárasztják az utcákat a tétova menekülők, megkezdődik a vadászat. Sprintelt az első sarokig, ott csak azért fordult el, mert nem akarta, hogy bárki is lássa, merre ment. Hátranézett, üres volt az utca. Talán egyelőre sikerült. Lassított, de nem vette elő a térképet, csak átgondolta, mit is tervezett el. Nem mehet rögtön a kijárathoz, bármennyire is szeretne, végig kell járnia a megjelölt pontokat, hogy összegyűjtse a felszerelést. Balra fordult. Kiért a vízpartra, és megfontoltan, egyenletesen futott. A nap ekkor bukott alá, narancsban égett a hullámzó folyó. Máskor szép lehet. De most vadásztak rá.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXIII.: Majmok bolygója

2012.10.27. 07:00 kolbenheyer

john-carter.jpgVannak könyvek, amiket jobb felnőttként nem (újra)olvasni. A mozifilm erőteljes reklámkampánya juttatta eszembe, hogy gyerekkoromból kimaradt Edgar Rice Burroughs A Mars hercegnője (The Princess of Mars,1912) című könyve. Az olvasás közben kibontakozó világkép azonban annyira meghökkentett, hogy gyorsan újraolvastam a Tarzan-t is (Tarzan of the Apes,1912). Az eredmény még jobban lesújtó: a szerző nem csak a sci-finek álcázott fantasyben, de a klasszikus kalandregényben is vállalhatatlan. A belőle kinőtt populáris mítosznak szerencsére vajmi kevés köze van az eredetihez, csak a liánok meg az üvöltözés maradtak, ami manapság éppen nem annyira menő. Épp ezért a fene se érti a Disneyt, miért gondolta, hogy John Carter kalandjai (mert a nézeteit gondolom cenzúrázták − nem láttam még a filmet, de az eredetit a mai píszí légkörben megették volna) megérnek százmillió dollárt. Itt szúrnám közbe, hogy mindkét művet a kitűnő Project Gutenberg ingyen letölthető e-könyveként olvastam, ezért is nem a szokásos borítóképet mellékeltem. Angol nyelvű klasszikusokat (értsd: lejárt a jogdíj) sok formátumban (hangoskönyvként is) kínálnak, a többi nyelvből szegényebb a választék, de nem vizsgáltam meg alaposabban. De térjünk vissza a marsi sivatagba és a földi dzsungelbe, hisz mindkettő ugyanannak a világnak a kivetülése: a majmok rasszista, szexista és mérhetetlenül egoista bolygójáé.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: mars fantasy tarzan burroughs kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 82.: Sorok

2012.10.20. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P8210057.JPGKornél nem nagyon akart elmenni a buliba, na nem mintha a csajok ellen lett volna kifogása, akiket Zoli ígért be, de a dumálástól tartott. Végül nem sikerült hihető kifogást találnia, úgyhogy ott szorongatta a sörét a bárpult közelében és a csajokat bámulta. Nem vette észre időben a már kissé bebaszott Zolit, aki ordítva ölelte magához és ellentmondást nem tűrően rángatta magával a táncolók közé. Nem volt visszaút. A zene elkapta, kezdett felpörögni. A harmadik számnál vette észre, hogy egy göndör hajú lánnyal táncol, összemosolyogtak önkéntelenül, aztán egy latinosabb szám jött, megpörgette a csajt, és a lassúnál már együtt is maradtak. − Iszunk valamit? − kérdezte a lány, pont amikor Kornél egy elegáns meghajlással le akart lépni. Odasodródtak a bárpulthoz, és már nem lehetett megállni egy sörnél, tequila lett belőle, leültek egy asztalhoz és a kezdeti marhulás után Kornél minden félelme beigazolódott, amikor Léna, mert addigra nem lehetett nem megtudni, hogy így hívják a göndört, megkérdezte: − És amúgy mit csinálsz?

Olvasom tovább »

2 komment

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXII.: Dekonstruált feudalizmus

2012.10.13. 07:00 kolbenheyer

patzoldjó.jpgMiután pár hónapja egy barátom átküldött egy cikket a feudalizmus szakkifejezés használhatatlanságáról, aztán a májusi érettségi kapcsán újra felmerült a kérdés, hogy nevezhetjük-e István államát feudálisnak (vagy létezett-e egyáltalán feudalizmus Magyarországon), már nem lepődtem meg, hogy a Beck kiadó következő kezembe akadó kötete Steffen Patzold Das Lehnswesen című összegzése volt (A hűbériség; München, Beck, 2012). A két hete ismertetett Nationalismus-hoz hasonlóan, sőt annál sokkal kidolgozottabban kettős történetet kapunk: Patzold igyekszik rekonstruálni a hűbériség kialakulását (?) és történetét a 8-9., a 10-12. és a 13-16. században, miközben ezeknek a történeti konstrukcióknak a történetét is elmeséli. Mert a történelmet fogalmakon és kategóriákon keresztül próbáljuk megragadni, de gondolati konstrukcióink egyben meg is határozzák, mit leszünk képesek megragadni. A hűbériség (hűbéri lánc és piramis, hűbérurak és vazallusok, lovagok) az az alapséma, ami a középkorról még az általános iskolai tankönyvekben is megtalálható a korszak esszenciájaként. Patzold könyve alapján viszont nagyon úgy tűnik, hogy egy nagyon mesterkélt és merevsége miatt alig használható fogalommal próbálunk megmagyarázni egy ennél sokkal sokszínűbb valóságot.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem feudalizmus kolbenheyer olvas patzold

Kolbenheyer ír 81.: Happy birthday, Mr President

2012.10.06. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P2120026.JPGAz elnök intellektuális képességeivel tűnt fel tulajdonképpen azonnal, és ezzel egészséges mértékben ő maga is tisztában volt. Ami persze azt is jelentette, hogy a környezetében mindenkin erőt szokott venni némi szorongás, mondhatni kisebbrendűségi komplexus. Ez most úgy jutott eszembe a söröskorsót az ujjaim között forgatva, hogy épp leülni készült velem szemben, és tudtam, hogy a beszélgetéshez fel kell kötni a gatyámat. Mert amíg az ember a katedrán áll, addig egyszerűen az évek súlya, a felhalmozott ismeret lehengerlő ereje is elég lehet a gyerekek lenyűgözésére. De a tízéves érettségi találkozón, egy Oxfordból hazatért doktorandusszal szemben ez már édeskevés. Bár persze erre utaló jelek már korábban is voltak: egyre gyakrabban szegezett nekem olyan kérdéseket, amikre nem tudtam válaszolni, az egyetlen reális cél csak az elegáns menekülés lehetett, mondjuk úgy, hogy „ezt ebben az elméleti keretben nem lehet megmagyarázni”. Na persze erre a mondatra emlékezett a legjobban. Amikor próbáltam azzal másra terelni a szót, hogy felelevenítettem az érettségit, ahol a gazdasági világválságból és a New Deal keresetélénkítő és állami intervenciós programjából brillírozott, még hamarabb zátonyra futottam. Lehengerlő mosollyal közölte, hogy az egyetem első évében nyilvánvaló lett, hogy a gimiben erről tanítottaknál naivabb modellt elképzelni is nehéz lenne, bár a jó szándékunkban természetesen nem kételkedik.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CXI.: Itt élned, halnod kell

2012.09.29. 07:00 kolbenheyer

wehler.jpgA német Beck kiadó kitűnő zsebkönyvsorozatából már többet is ismertettem: tömör, de korszerű összegzéseket történészek tollából az érdeklődő nagyközönség számára. Legújabb szerzeményeim azonban nem csak egy-egy témát, de egyben a történeti feldolgozásának történetét is bemutatják. Hans-Ulrich Wehler Nationalismus című kötete (Nacionalizmus; München, Beck, 2001) már a bevezetőben leszögezi, hogy a modern tudományos konszenzus szerint a nemzetek a 18-19. századi Európában (ideértve az amerikai gyarmatokat is) létrejött konstrukciók: a konstrukció mibenlétéről, létrejöttéről és elterjedéséről, tipologizálásáról viszont különböző elméleteket és azok kritikáit is ismerteti. Nem titkolható az sem, hogy a szerző meglehetős ellenszenvvel viseltetik munkájának tárgyával, a nemzeti eszmével szemben. Ez nagyon kettős hatást vált ki: egyrészt meghökkentően gondolatébresztő, mert érzelmileg is lerázza az automatikusan belénk táplált nacionalizmus béklyóit, és friss szemmel kérdőjelezhetjük meg az egész konstrukció értelmét. Másrészt viszont saját csapdájába is esik: annyira szeretné kimúlva látni a nacionalizmust, hogy eltúlozza bomlásának vélt jeleit. De erről majd még később. Először térjünk ki magára a nemzetfogalomra (különösen az etnikumokkal összevetve), majd a nemzet vallási karakterére, és csak a végén térjük vissza a kritika kritikájára.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem nacionalizmus kolbenheyer olvas wehler

Kolbenheyer ír 80.: Oldalas

2012.09.22. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P7020043.jpgSchneller Károlyné, született Barth Irma minden évben elment Zalakarosra. A szállodában már kedvezményt kaptak, a kedvenc éttermében kitűnő volt a házias paraj sült oldalassal, és Vajk, az unokája is irtóan élvezte. Arról nem is beszélve, hogy Schneller Károly porckopása miatt kedvezményes belépőt kaptak a fürdőbe, és a fia és a menye is boldog volt, hogy egy hétre elviszik Vajkot nyáron, addig se kell táborba befizetni vagy levinni Gyomaendrődre, a másik nagyszülőkhöz. Jó dolog ez a nyári szünet a gyereknek, de hát a szülők dolgoznak. Schneller Károlyné tehát minden reggel feltette a kávét, megterítette a reggeliző asztalt, aztán összepakolta a fürdőruhákat, törülközőket, no meg a naptejet (Vajknak 30-as faktort, az anyjától örökölte azt a lehetetlen fehér bőrét), utána a piknikkosarat, hogy délben se kelljen hazajönni az élményfürdőből. Mire Károly és Vajk felébredt, már csak be kellett kapni a töpörtyűt erős paprikával, illetve a Cini-Minit tejjel, aztán indulás. A fürdőben Károly befeküdt a termálvizes jakuzziba, Károlyné pedig ment Vajkkal az élménymedencébe. Várta a csúszda végén, fél kézzel a víz felett tartotta a hullámmedencében, és persze kézen fogva sodortatta magát az örvényben. Ahol aznap egy türelmetlen fiatal pár félrelökte, és teljes sebességgel nekicsapódott a belső kőgyűrű nyitott végének. Hallani vélte a roppanást.

Olvasom tovább »

1 komment

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CX.: Az Amerikai Birodalom tündöklése és hanyatlása

2012.09.15. 07:00 kolbenheyer

friedman.jpgHa valaki a címből arra következtetne, hogy a folyamat végén járunk, akkor téved. George Friedman szerint legalábbis biztosan, hiszen The Next 100 Years (A következő száz év; New York, Anchor, 2010) című könyvében a 21. századra jósolja az USA fénykorát és világuralmát. De hogyan lehet bármit is megjósolni egy évszázadra előre? Erről nem meglepően keveset árul el Friedman, ő ugyanis ebből él: cége, a Stratfor hírszerzéssel és előrejelzéssel foglalkozik. Alapelve, hogy legyél realista, és várd a lehetetlent. A közvélekedés ugyanis szerinte szinte mindig téved: a két világháború, a Szovjetunió felemelkedése és bukása mind-mind döbbenetesen váratlan események voltak. A jó megfigyelők azonban előre látták mindezt. A nemzetállamok viselkedése ugyanis kiszámítható, lehetőségeiket pedig adottságaik határozzák meg a szerző szerint – ez lenne a geopolitika. A könyv ugyanis elsősorban politikatörténet, még pontosabban a nemzetközi kapcsolatok története, már amennyire a jövőnek története lehet. Érintőlegesen foglalkozik csak társadalmi és gazdasági kérdésekkel, és csakis azokkal, amik a nemzetállamok sakkjátszmáját befolyásolják. Nézzük meg tehát milyen lesz a jövő Amerikája, mi történik a 21. században és milyen lesz a jövő háborúja.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: jövő történelem usa kolbenheyer olvas george friedman

Öngyilkos terrorizmus

2012.09.13. 18:00 Horváth Andor Márton

Meggyilkolták a líbiai USA-nagykövetet, most éppen Jemenben támadják a nagykövetséget, Berlinben már akkora a feszültség, hogy valami büdös boríték miatt kiürítették a diplomáciai kirendeltség épületét. Vajon mi lehet a tüntetők célja?

Tóta W szociáldarwinizmussal enyhén átitatott írása szerint az, hogy bebizonyítsák, az iszlám igenis toleráns és békés vallás, hiszen ők is éppen ezért lövöldöznek.

Szerintem nincsen céljuk. Eredményük viszont lesz.

Olvasom tovább »

20 komment · 1 trackback

Címkék: demokrácia usa választás 2012

Kolbenheyer ír 79.: Az augur

2012.09.08. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


P5070116.JPGZoli rosszul aludt, korán ébredt, és az otthoni nyüglődés helyett inkább hamarabb bement a Madáchba. Az utazás is rövidebb ideig tartott, megelőzte a reggeli tömeget, és még benn se volt szinte senki. A titkárságon kényelmesen megkávézott, aztán elkérte Zsóka nénitől, a már nyugdíjas korú, félállású iskolatitkártól a hátsó ajtó kulcsát, és kiment a kunyhóba, elszívni egy cigit. A kunyhót a karbantartók szerelték össze, fémvázra csavarozott leselejtezett táblákból. Természetesen teljesen illegális volt, hiszen a suliban, mint minden közintézményben tilos volt a dohányzás, éppen ezért rejtették a kunyhóba törvénybeütköző cselekedeteiket a kollégák. Zoli leült a műanyag kerti székbe, kinyújtóztatta a lábát, és mélyen letüdőzte a füstöt. Élvezte a csendet, a májusi madárhangokat, de aztán összerezzent: szarkacsörgés. Bevillant idegességének valódi oka. Mert persze, ha bárki kérdezte, mi baja, azt mondta, hogy az osztálya csinálja az évzáró műsort, meg délután ott az igazgatóválasztó értekezlet, érthető hát az idegessége. Mert a gyerekek biztos késni fognak, elfelejtenek valamilyen kelléket, elrontják a műsort, bármi közbejöhet. Az értekezlet pedig kínosnak ígérkezik, kivételesen két jelölt van, mindketten madáchosok, személyeskedő megjegyzésekre lehet számítani. De valójában a szarkák miatt volt ideges.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CIX.: Was lesen Sie, Herr Hitler?

2012.09.01. 07:00 kolbenheyer

Habent sua fata libelli – Timothy W. Ryback gyakran idézi a latin bölcsességet Hitler’s Private Library című könyvében (Hitler magánkönyvtára; London, Vintage, 2010). Hitler ugyanis a becslések szerint nagyjából tizenhatezres könyvtárral rendelkezett halála előtt. Ebből alig ezerkétszáz maradt egyben az amerikai Kongresszus Könyvtárában, a ritka könyvek osztályán. Ryback talált még egy nyolcvan kötetes kontingenst a Brown Egyetemen. A diktátor saját bevallása szerint minden éjjel elolvasott egy-két könyvet, ezzel pótolva hiányzó akadémikus műveltségét. De van-e ennek bármilyen köze ahhoz, ami általában érdekelhet minket, hogy mit miért tett vagy csak gondolt Hitler? Walter Benjamin szerint (megint csak Ryback által idézve) a könyvtáráról lehet megismerni az embert. Annak ellenére, hogy az igazi könyvtárépítők jó ha tíz százalékát olvasták a könyveiknek. Igaz lehet ez Hitlerre is, Ryback legalábbis a könyvek használtságára, az esetleges lapszéli jegyzetekre vadászott. Ezek segítségével sajátos Hitler-életrajzot állított össze: tíz könyvön keresztül mutatja be, szerinte mi és hogyan hatott a 20. század egyik legnagyobb hatású tömeggyilkosára. A kísérlet izgalmas, de nekem valahogy felemásra sikerültnek tűnik. Nagyon esetleges, milyen fennmaradt könyvet rendel egy-egy életszakaszhoz. De lássunk néhány példát.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem náci hitler kolbenheyer olvas ryback

Kolbenheyer ír 78.: Gyűrűszilánkok IV.

2012.08.25. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


19.
Sokszor panaszkodtak az emberek Galadriel úrnőnek, hogy milyen rövid az életük, bezzeg a tündék örökké élnek. Galadriel csak annyit mondott: A Világmindenség legnagyszerűbb teremtménye az ember, hisz mi is csak az ő álmain keresztül létezünk.

20.
Elassar királynak volt egy furcsa szokása. Ha valamilyen nagy problémát kellett megoldania, nem tanácsadói véleményét kérte, hanem hű apródjához, Tuk Peregrinhez fordult. A derék Pippin meg is kérdezte egyszer, hogy – bár ő nagyon örül a megtiszteltetésnek – a király miért nem tanult szolgái tanácsát hallgatja meg ilyenkor. Elassar azt mondta: A nagy kérdéseket nem a tanultak oldják meg, hanem a bölcsek. A bölcsesség pedig az egyszerűségből fakad.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CVIII.: Közeleg a tél

2012.08.18. 07:00 kolbenheyer

Kétséges dolog le nem zárt regénysorozatról írni, de ki tudja megéljük-e valaha is a tizenhat éve tartó hömpölygés végét. Az HBO sorozata nem csak a népszerűségre erősített rá, de új távlatokat is nyitott: meglepően magas színvonalon egyesítette a szöveghűséget a filmes innovációval. George R. R. Martin A tűz és a jég dala ciklusáról van szó, vagy ismertebb nevén A trónok harca folytatásairól, az eddig megjelent öt kötetről (Budapest, Alexandra, 2003-2012; az amerikai eredeti: A Song of Ice and Fire,  New York, Bantam, 1996-2011). Kétséges, mert nagyon magasra tette Martin a lécet, és nagyon izgulunk, hogy megugorja. Hálátlanságnak tűnhet, de vele kapcsolatban szinte minden dicséret egyben kritika is: valóban megújította tartalmában és formájában az epikus fantasy-t, de éppen ezek az újítások fenyegetnek a pusztulásával. A világ felépítése, a karakterek és az elbeszélői szerkezet lesz az a három téma, amit alább kifejtek. Mielőtt belemerülnénk, essék még néhány szó a nyelvről. Nagy erénye a könyveknek a gazdag szókincs: vannak ismétlések, de sok ezer oldalon ez elkerülhetetlen, és úgy tud (képzelt) kort festeni, hogy nem archaizál látványosan. A család- és földrajzi nevek mind beszélnek, de szervesen illeszkednek az angol nyelvbe (épp ezért problémásak az essos-i nevek, bár itt is törekedett a rendszerre). A fordítást nem ismerem, de a fentiek miatt mindenkinek az angol eredetit ajánlom: magyarul csak veszíteni lehet.

Olvasom tovább »

23 komment

Címkék: regény fantasy martin kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 77.: Gyűrűszilánkok III.

2012.08.11. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.


14.
Mi a szerelem? Csak egy biztos: hirtelen ragadja meg a lelket. Hogy mivel? Faramirt a merészséggel és szenvedéllyel, Aragornt a fenséggel és nyugalommal, Gimlit a bölcsességgel és jósággal.

15.
Gyakran halljuk a felszólítást: Döntsd el már végre, mit is akarsz! Gandalf erre mindig csak annyit szokott mondani: Ha mindenki mindig tudná, mit akar, miből születnének a gondolatok, az érzések vagy akár a művészet?

16.
Gandalftól egyszer egy tanítványa kölcsönkért néhány ősrégi, rúnaírásos könyvet, mondván el akarja olvasni őket, hisz a tudás a könyvekben van.
Nem – mondta Gandalf – a tudás nem a könyvekben van.
Hát hol? Kérdezte a növendék.
Látod, én is pont ezt a kérdést teszem fel nap mint nap.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CVII.: Mindannyian nácik vagyunk

2012.08.04. 07:00 kolbenheyer

Bevallom, én is csak a 2008-as német film megnézése után vettem a kezembe Todd Strasser A hullám című könyvét (Budapest, Athenaeum, 2009; az amerikai eredeti: The Wawe, New York, Dell, 1981; eredetileg Morton Rhue álnéven jelent meg, a német kiadásokon a mai napig ez a név szerepel). Magyar fordítása is csak ekkor lett, pedig elég régi könyvről van szó, olyannyira, hogy Németországban kötelező olvasmány. Ez a tény inkább riasztott, mint vonzott, de a film után kíváncsi lettem az eredetire. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, miért ez Strasser egyetlen sikerkönyve: egy iskolai kísérletről írt forgatókönyv fantáziátlan és nyelvileg lapos regénnyé bővítéséről van szó. Akkor mitől lett kötelező olvasmány? A sztori egy állítólag 1967-ben lezajlott iskolai kísérlet története: egy gimnáziumi tanár a nácizmus tanítása közben kitalálja, hogy osztályában mozgalmat szervez, amelynek jelszavai a fegyelem, a közösség és a cselekvés. A Hullám – mert így nevezik el a mozgalmat – terjedni kezd, egyenruhája, logója, köszöntése lesz, elsimít régi ellentéteket, és sikereket inspirál. Végül azonban a tanár lerántja a leplet és berekeszti a mozgalmat. Hm. Akkor tényleg az a tanulság, hogy mindannyian nácik vagyunk? Vagy csak valakik szeretnék elhitetni velünk, hogy erről szól a könyv, pedig nem is?

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: náci iskola strasser kolbenheyer olvas

Kolbenheyer ír 76.: Gyűrűszilánkok II.

2012.07.28. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

7.
Ez még a Gyűrűháború előtt történt. Zsákos Frodó megkérte Gandalfot, hadd kísérje el egy útjára és közben tanítsa meg a mágusok tudományának egy részére. Gandalf megígérte, hogy a legfontosabbak közül tanít meg egyet s mást. Frodó megfelelő mennyiségű élelmet csomagolt és elindultak. Frodó várta a tanítást, de Gandalf másfél napig nem szólt egy szót sem. Frodó nem bírta tovább, kifakadt: Mikor kezded el a tanítást, mester?
Gandalf hátrapillantott a válla fölött és csak annyit mondott: Már elkezdtem.
De hát mit tanítasz, hisz nem szóltál semmit?
Épp ez az. A hallgatást tanítom.

8.
Vasudvard és a Barad-Dúr között csak annyi volt a különbség, hogy az egyiket a Jó kezdte építeni, a másikat pedig a Gonosz. De Szarumán és Szauron is tornyot épített a hatalomnak, a hatalomnak, melyet csak erőszakkal lehet fenntartani és kiterjeszteni. De hát az erőszak a gyengék végső menedéke.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Kolbenheyer olvas CVI.: A Seldon-terv

2012.07.21. 07:00 kolbenheyer

Újra egy társadalomtudományi tanulmányt ismertetek, és újra Daron Acemoglu írását: The world our grandchildren will inherit: the rights revolution and beyond (Milyen világot örökölnek unokáink: a jogi forradalom és következményei; MIT Economics working paper No. 7742). Érdekes lehet a teljes kötet, melybe szánja (Economic Possibilities for Our Grandchildren; Unokáink gazdasági lehetőségei, Ignacio Palacios-Huerta szerkesztésében), de az még nem jelent meg, amikor a tanulmányt olvastam és ismertetőmet írom. A jövő előrejelzése nagyon bizonytalan és kétes vállalkozás, Acemoglu is inkább olyan szellemi kalandnak tekinti, ami alkalmat ad a múlt értelmezésérre (hiszen abból következik a jelen és a jövő), valamint a közvetlenül előttünk álló kihívások felismerésére. Azt már én teszem hozzá, hogy a tanulmány értelmezési kerete arra is utal, hogy mi mit tehetünk azért, hogy unokáink egy még szebb és jobb világot örökölhessenek. Acemoglu tehát először felvázolja az elmúlt száz év szerinte legfontosabb tíz trendjét, majd megállapítja azok szoros összefüggését, végül megpróbálja megjósolni, hogy a trendek folytatódnak-e. Tegyük mi is ezt.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: jövő közgazdaságtan kolbenheyer olvas acemoglu

Kolbenheyer ír 75.: Gyűrűszilánkok I.

2012.07.14. 07:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.
Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

1.
Végül Legolas, a tünde is megépítette a maga szürke hajóját, hogy elhagyja Középföldét. Amikor utoljára találkozott barátaival, Faramir, Ithilia fejedelme szomorúan felsóhajtott: Eltűnnek a tündék, szürkébb lesz a világ! Legolas ránézett, majd csak ennyit mondott: Elmennek a tündék, hisz elmentek a sárkányok is. De senki nem mondta, hogy eltűnnek örökre. Mert hát akkor miről álmodnának az emberek?...

2.
Csavardi Samu csak ritkán beszélt arról, hogy mi mindent látott Galadriel úrnő tükrében. De volt valami, amiről egyáltalán, sohasem beszélt. Csak mikor hajóra szállt Szürkerévben, mint az utolsó Gyűrűhordozó, jegyzett meg halkan annyit, hogy szeretné látni még egyszer Galadriel tükrében az Élet Értelmét. Sokan gondolkodtak, mit is láthatott Samu. Vajon Nyugatföldét, a tündék honát, vagy a Világőröket, netán Szauront, a gonoszt?
Egy nyíló, harmatos rózsát látott egy kis aranyos-zöldes rózsabogárral a közepén.

3.
Abban a pillanatban, amikor Barad-Dúr összeomlott egy sóhaj szállt a dombok felett, és az emberek arcáról eltűnt egy ránc.

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kolbenheyer ír

Szabadalom?

2012.07.12. 07:45 Horváth Andor Márton

A Tech-rovat ismét nagyot dobbantott. Elárulja, hogy az Apple olyan technológiára nyújtott be szabadalmi kérvényt, amelyet előtte már sokan mások megvalósítottak. A GPS-alapú riasztóalkalmazásról van szó. A cikk felveti, hogy mostantól az Apple szabadalmi alapon fogja tudni támadni az ilyen alkalmazásokat.

Ha valaki éppen GPS-alapú lopásgátló alkalmazások fejlesztésével foglalatoskodna, ne aggódjon. A cikkben hülyeséget írnak. Egy technológiát csak az szabadalmaztathat, aki elsőként találta fel. Például arra a technológiai elvre, hogy "tető kell a ház fölé, hogy ne essen be az eső", biztosan nincsen szabadalom, hiszen mikor az első szabadalmakat Kr. e. 500 körül Szübariszban bevezették (állítólag egy évig kaptak juttatást bizonyos újításokért a feltalálók), akkor a tető már réges-régi találmány volt.

Az Apple és társai egyre-másra jelentik be szabadalmi igényeiket. A Tech-cikknek igaza van abban, hogy a szabadalmi rendszer elavult, ugyanakkor az ipari kémkedés hatását egyedül ez a rendszer ellensúlyozhatja. Na és persze az ember addig találja elavultnak ezt a rendszert, amíg fel nem találja az önműködő vasalót vagy a karcolhatatlan iPhone-kijelzőt vagy az akármit, és meg nem gazdagszik belőle.

1 komment · 1 trackback

Címkék: tech apple

Ki fizet?

2012.07.11. 15:00 Horváth Andor Márton

Csekkadó. Az Index-cikk szerint mi, ügyfelek fogjuk fizetni. A kormány szerint a bankok. De ki fizet valójában?

Olvasom tovább »

4 komment

Címkék: fidesz adó