Kapcsolat


Friss topikok

Statisztikák

Címkék

alkotmány (20) állam (6) állambiztonság (10) állambiztonságis jelen (6) arab (9) atom (7) a mennyei birodalomban (6) bajnai gordon (10) biológia (16) bíróság (6) bkv (7) budapest (10) cigány (86) demokrácia (86) diszkrimináció (6) egyház (6) ensz (8) erkölcs (6) eu (28) európa (7) evolúció (10) fantasy (9) fasizmus (6) fidesz (148) foci (6) gay (17) gay pride (12) gáza (14) gazdaság (19) google (6) gyász (7) gyurcsány (49) hamasz (13) hitler (8) holokauszt (12) hülyeség (6) humor (9) index (10) internet (9) irán (21) iszlám (6) izrael (39) jared diamond (6) jézus (10) jobbik (73) jog (8) kádár (7) katolikus egyház (7) kdnp (10) keresztény (12) kereszténység (11) kína (11) kolbenheyer ír (162) kolbenheyer olvas (233) kommunizmus (14) környezetvédelem (6) közélet (9) közgazdaságtan (24) krimi (16) külpolitika (20) kultúra (25) liberalizmus (13) lmp (9) magyar (15) magyarország (140) magyar gárda (9) magyar hírlap (6) martin (6) mdf (12) meleg (12) mongol (18) mszp (62) náci (51) nacionalizmus (9) németország (11) nemzet (32) nemzetbiztonság (8) obama (21) oktatás (11) orbán (56) oroszország (8) összeesküvés (6) palesztin (15) politika (212) pszichológia (13) rasszizmus (19) regény (27) reggel (67) rendőr (7) rendszerváltás (24) rowling (6) rükverc (11) rukverc (15) sci fi (11) sólyom lászló (11) szabadság (17) szdsz (20) szeretet (6) szlovákia (11) társadalom (61) tech (7) terrorizmus (8) több fényt a kdnp be (8) történelem (148) tudomány (8) tüntetés (6) usa (45) választások (34) választás 2010 (44) vallás (14) válság (11) varga e tamás (6) vendégpost (11) világ (14) voks10 (26) vona gábor (7) zene (12) zsidó (48) Címkefelhő

Designerünk

Legutolsó kommentek

  • Nincs megjeleníthető elem

Kolbenheyer olvas CCLVIII.: Randevú a Rámával

2021.05.15. 09:00 kolbenheyer

Könyv: Földönkívüli (Avi Loeb)Arthur C. Clarke 1973-as sci-fi regényében Rámának nevezik el a Naprendszerbe belépő, henger alakú, titokzatos idegen űrhajót. Nem véletlenül ajánlották sokan ezt a nevet a 2017-ben felfedezett, első bizonyítottan a Naprendszeren kívülről érkező tárgynak, amit a Nemzetközi Csillagászati Unió végül hivatalosan 1I/2017 U1-nek, amúgy meg ’Oumuamuanak nevezett el. Nem véletlenül, hiszen bár a csillagászok többsége természetes eredetűnek tartja, Avi Loeb szerint sok-sok furcsaságának legészszerűbb magyarázata, hogy mesterséges tárgy. Ha úgy tetszik: idegen űrhajó. És Avi Loeb nem egy Erich von Däniken, hanem nehézsúlyú csillagász és elméleti fizikus, aki a világegyetem keletkezésétől a fekete lyukakon át a földönkívüli élet lehetőségéig mindennel foglalkozik. Mégis sokatmondó, hogy a fősodron kívüli tudományos ismeretterjesztő könyvét Amerikában egy tankönyvkiadással és gyerekkönyvekkel foglalkozó kiadó, nálunk pedig a minőségi sci-fi-terjesztés zászlóshajója jelentette meg. A Földönkívüli (Budapest, Agave, 2021; az amerikai eredeti Extraterrestrial, Boston, Houghton Mifflin Harcourt, 2021) valóban nagyon olvasmányos, izgalmas, szórakoztató és tanulságos, kifejezetten nekünk, laikusoknak szól, és még csak nem is hosszú. Hát lássuk, miért olyan különös az ’Oumuamua, milyen falakba ütközött Loeb és mi az egész ügy tétje?

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: sci-fi tudomány csillagászat fizika loeb

Kolbenheyer olvas CCLVII.: Az élet, meg minden

2021.05.01. 09:00 kolbenheyer

Life's Edge: The Search for What It Means to Be Alive: Zimmer, Carl:  9780593182710: Amazon.com: BooksVannak könyvek, amiknél az elejétől fogva tudod, hogy nem fogsz választ kapni a feltett nagy kérdésre, és mégis, sőt inkább éppen ezért az őszinteségéért olvasod őket végig. Carl Zimmer Life’s Edge (Az élet pereme; New York, Dutton, 2021) című könyve is ilyen, az alcím szerint annak jár utána a szerző, hogy mi is lenne az élet. Az ilyesfajta kérdéseknek kétféle esetben van értelme. Egyrészt nagy ritkán előfordul, hogy egy vizionárius meghökkentően új választ ad, bár sokszor addig fel sem tett kérdésre. De Zimmer nem vizionárius, még csak nem is igazi természettudós, hanem kiváló tudományos író: nem csak érdekli, amiről ír, de érti is azt. Másrészt intelligens baráti körben szokás feltenni azokat a nagy kérdéseket, amikről senki nem gondolja, hogy meg tudná válaszolni őket, de izgalmas szellemi kaland végigtapogatni, mi mindent érintenek. Igazából ezt csinálja Zimmer. Egy-egy fejezet erejéig bemutatja, miket szokás az élet velejárójának tekinteni, vagy éppen azt, hogy mi mond ennek ellent. Minden fejezet egy vagy több konkrét kutató és projektje személyes bemutatásával kezdődik, ha kell tudománytörténeti kitekintéssel. Majd a legvégén visszakanyarodunk a definíciós kérdéshez, ami ezek után nem is meglepő módon a legkevésbé érdekes.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: élet tudomány biológia zimmer

Kolbenheyer olvas CCLVI.: Álmomban a faun egy kislánnyal beszélgetett

2021.04.17. 09:00 kolbenheyer

Könyv: Piranesi (Susanna Clarke)Susanna Clarke A hollókirály című könyve világsiker lett, és már akkor is sokan mondtuk, hogy ez nem egyszerű zsánerirodalom. Nagy volt hát a várakozás, lehet-e tartani ezt a színvonalat, főleg tizenhat év, betegséggel súlyosbított kihagyás után. Most már tudjuk, hogy lehet. A Piranesi (Budapest, Agave, 2020; az angol eredeti: London, Bloomsbury, 2020) rövidebb és szerkezetében egyszerűbb is, de ugyanannyira zseniális. „Piranesi. Így hív engem. Ami azért furcsa, mert amennyire csak emlékszem, nem ez a nevem.” Ki beszél? Hol járunk? És miért Piranesi? Megpróbálom eköré a három kérdés köré szervezni az ismertetőmet anélkül, hogy a történetről túl sokat elárulnék, hátha mégis érthető, sőt, szándékom szerint kifejezetten kedvcsináló lesz. A Piranesi is fantasy A hollókirályhoz hasonlóan, a csodáról szól tehát, ám mesteri logikával szerkesztve. Formailag egy naplót olvasunk, pontosan dátumozott bejegyzésekkel – az elsőt az ötödik hónap első napjáról abban az évben, amikor az albatrosz a délnyugati csarnokokba érkezett. A napló ráadásul indexszel is rendelkezik, aminek segítségével az elbeszélő főhős aztán visszakeres régebbi bejegyzéseket. Miközben mindez tökéletes játékszer egy whodunnit krimi megszerkesztéséhez, sőt az emlékezés és az identitás bizonytalanságának érzékeltetéséhez, folyamatosan fenntartja az elképedés feszültségét a leírás realizmusa és a leírt valóság (?) szürrealizmusa között.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: regény fantasy susanna clarke Piranesi

Kolbenheyer olvas CCLV.: Zegernyei papírszánon

2021.04.03. 09:00 kolbenheyer

Klima László Válogatott rénhíreim (Budapest, Finnugor Népek Világkongresszusa, 2020) című kötete minden öregedő blogger álma. Persze, tudjuk, hogy ma már minden fenn van az interneten, de azért mégis van valami varázsa a jó öreg papírnak, meg a könyvészeti hivatkozásoknak: hogy itt és itt, ekkor és ekkor, ez és ez adta ki, oldalszámmal és mindennel. Mert a Rénhírek a Nyelv és tudomány (nyest.hu) pároldalaként régóta a finnugrisztika tudományos népszerűsítő fóruma, ráadásul szórakozásnak sem utolsó. Különösen igaz ez, ha a posztok szerzője zegernyei. És most zegernyei megbízásából offline avatárja, Klima László kötetbe rendezte az általa legfontosabbnak (legérdekesebbnek) vélt írásokat. Nem igazi coming out ez, hiszen eddig sem volt titok, hogy a két személy egymás alteregója, a nevek – ahogy a könyv előszavában is tudatják – csupán a tevékenységi területeket kísérlik meg elhatárolni: a szigorúan szakmai nyelvezetű tudóst a csípősnyelvű bloggertől. Hogy aztán persze itt most jól összekeveredjenek. (Ha már a személyeskedésnél tartunk: Kolbenheyer kiléte sem titok, de annak idején ésszerűnek tűnt látványosan elválasztani a szakmájából kifolyólag semlegesebb fellépésű Doppelgängerétől. És aztán ez így maradt.)

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem finn régé klima lászló rénhírek nyelvé

Kolbenheyer olvas CCLIV.: Schmidt Mária árulása

2021.03.20. 09:00 kolbenheyer

Twilight of Democracy book cover.jpegAnne Applebaum politikai esszéje, a Twilight of Democracy (A demokrácia, alkonya; New York, Doubleday, 2020) a klasszikus, liberális konzervatív, reagani vagy thatcheri irányzat megszűnéséről, pontosabban Trump, Johnson, Kaczynski és Orbán felemelkedéséről, még pontosabban az „írástudók árulásáról”, azaz a konzervatív táborból indult értelmiségiek ebben játszott szerepéről szól. Applebaum nagyon igényes újságíró és szakszerű, ha nem is vizionárius történész. Most sem ígér világmagyarázatot, de nagyon hitelesen és józanul mutatja be a folyamatokat és azok szereplőit, akiket mind személyesen ismer, és ha tehette, meg is interjúvolta őket. Már ha azok szóba álltak vele. Mert persze minden kellemetlen kérdezőt el lehet hessegetni azzal, hogy a „tudjukkik” szekerét tolja. Csak éppen ostobaság. Mert Applebaum ugyan amerikai zsidó, és akinek ez már elég is, azt nem fogom meggyőzni. De mindenki másnak mondom, hogy nem, nem kommunista: nagyon szakszerű és nagyon egyértelműen ítélkező könyveket írt a holodomorról (Vörös éhínség), a Gulágról (A GULAG története), és én is ismertettem a Közép-Európa szovjetizálásáról szólót (Vasfüggöny). És nem, nem kívülálló, kioktató amerikai: a férje, Radek Sikorski volt lengyel honvédelmi és külügyminiszter miatt a rendszerváltás óta nagyrészt Lengyelországban él. És nem, nem vak a baloldalról jövő szélsőséges, antidemokratikus hangokra, ebben a könyvben is egyértelműen elítéli az identitáspolitikát és a cancel culture-t. Csakhogy egyelőre nincs hatalmon olyan szélsőbalos politikus, aki leépítené a demokratikus intézményrendszert. A másik oldalon annál inkább.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: politika orbán történelem jobboldal soros schmidt mária trump johnson kaczynski applebaum

Kolbenheyer olvas CCLIII.: Ecclesia triumphans

2021.03.06. 09:00 kolbenheyer

The WEIRDest People in the World: How the West Became Psychologically  Peculiar and Particularly Prosperous - Kindle edition by Henrich, Joseph.  Politics & Social Sciences Kindle eBooks @ Amazon.com.Nem szoktam az ismertetett könyvek szerzőivel hosszasan foglalkozni, de most muszáj. Joseph Henrich repülőmérnöknek és antropológusnak tanult. Miután a mérnöki munkát megunta, egyetemi tanár lett: pszichológiát és közgazdaságtant tanított. Jelenleg éppen a Harvard evolúciós biológiai tanszékét vezeti. Nem véletlenül nagy rajongója Jared Diamondnak, aki orvosnak tanult, majd ornitológusból lett földrajztanár: mindketten kívülről néznek rá tudományterületeikre, no meg a történelemre, és egészen meghökkentő, amit látnak. A The WEIRDest People of the World (A világ legfurább emberei; New York, Farrar, Straus and Giroux, 2020) ugyanis arra keresi a választ, hogy miért a nyugati (western) civilizáció az, amelyik a leginkább iskolázott (educated), iparosodott (industrialized), gazdag (rich) és demokratikus (democratic). Egy nagyon szemléletes példával indít. Tudta-e a kedves olvasó, hogy nagy valószínűséggel módosították az agyát, aminek következtében pl. romlott az arcfelismerő képessége, de javult a részletlátása? Mindez fiziológiai elváltozásokkal is jár, de ennek részleteit most hagyjuk. És azt, hogy kik módosították és miért? A tanítónénik, amikor megtanították olvasni. És azt, hogy mikor és miért vált tömegessé az olvasnitudás? A reformáció után, mert az európaiak meggyőzték magukat, hogy csak az Írás ismeretében üdvözülhetnek. Mit szemléltetnek ezek a példák?

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: európa antropológia pszichológia házasság katolikus egyház történe henrich

Kolbenheyer olvas CCLII.: Superman, Jézus, a pápa és a dalai láma

2021.02.20. 09:00 kolbenheyer

Könyv: Óriások vállán (Umberto Eco)Umberto Eco utolsó műve tizenkét, Milánóban tartott előadása kötetbe rendezve: Óriások vállán (Budapest, Kossuth, 2019; az olasz eredeti: Sulle spalle dei giganti; Milano, La nave di Teseo, 2017). Éppen ezért érdemes előre figyelmeztetni az olvasót: a bölcsészettudományok kvintesszenciáját tartja kezében. Miközben szinte minden mondat sziporkázik, minden másodikban van valamiféle utalás egy kora középkori gót szerzetesre vagy egy romantikus olasz festőre, minden bekezdés meghökkent és elgondolkodtat, az egész kötet nem vezet sehova. Vagy éppen mindenhova. (Igen, aforizmákról is lesz szó.) Sőt, talán igaz ez az egyes előadásokra is. Van ugyan témájuk – ami persze nem mindig következik a címükből –, de Ecoban fel sem merül, hogy azt a teljesség igényével, vagy akárcsak egy logikai szálra felfűzve kellene bemutatnia. Ehelyett ravasz mosollyal mesél és figyeli, tudjuk-e követni. Általában minden lépését tudjuk, csak épp arról nincs fogalmunk, hogy hol is vagyunk a kultúrtörténet erdejében. Mert viccesen meghökkentő, de teljesen érthető, hogy a pápa és a dalai láma valószínűleg vitatkozna azon, kicsoda is Jézus, de abban biztos egyetértenének, hogy Superman Clark Kent.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra eco filozófia művészet szemiotika

Kolbenheyer olvas CCLI.: Einigkeit und Recht und Freiheit

2021.02.06. 09:00 kolbenheyer

Why the Germans Do it Better by John Kampfner | WaterstonesJohn Kampfner, évtizedekig Németországból (pontosabban akkor még Nyugat-Németországból) tudósító brit újságíró friss könyve a Why the Germans Do it Better (Miért csinálják jobban a németek?, London, Atlantic Books, 2020). De mit is csinálnak jobban szerinte a németek? Nagyjából mindent, és mindjárt rá is térek néhány szempontra. De előtte még két kitérő. Az első: a könyv – mint sok-sok más idei mű – egyik apropója a koronavírus járvány. Miért sikerült Németországban viszonylag sikeres, és alapvetően hiteles módon védekezni, míg Nagy-Britannia az Egyesült Államokhoz hasonlóan teljesen idiótán, kapkodva viselkedik. Ahogy a könyv alcíme is mondja: Németország felnőtt ország. A második: Nagy-Britanniában még mindig rendkívül humorosnak számít a németeket nácikként leírni, és teljesen természetes a briteket pedig hős győzteseknek. Ez a kisebbrendűségi komplexusban gyökerező berögződés teljesen hamissá teszi a Németországról alkotott képet. Pedig Németország himnusza már régen nem a Deutschland, Deutschland über alles (Németország mindenek felett), hanem az Einigkeit und Recht und Freiheit (Egység és jog és szabadság).

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: politika gazdaság történelem merkel németország társadalom környezetvédelem kampfner

Kolbenheyer olvas CCL.: A fizika teológiája

2021.01.23. 09:00 kolbenheyer

Lost in Math: How Beauty Leads Physics Astray Illustrated, Hossenfelder,  Sabine - Amazon.comOlvastam és ismertettem egyszer már könyvet elméleti fizikáról, konkrétan a húrelméletről, talán azért is ajánlotta az Amazon Sabine Hossenfelder Lost in Math (Elveszve a matekban; New York, Basic Books, 2018) című könyvét. Nem gondoltam, hogy sokat fogok érteni belőle, de vannak kihívások, amik elől nem ugrik el az ember. És Hossenfelder amúgy nagyon jól ír, a könyv koncepciója pedig kifejezetten olvasóbarát. Szerzőnk részecskefizikus, akit egyre jobban nyomaszt, hogy tudományterülete mennyire elszakad a valóságtól (erről majd később), ezért aztán fogja magát, körbeutazza a világot, hogy elbeszélgessen az elméleti fizika kortárs nagyágyúival. Ezekből az interjúkból és a szerző hozzájuk fűzött kommentárjaiból áll össze a könyv, amit kifejezetten szórakoztatóan fűszereznek az interjúalanyok és a környezet leírásai. Mert ahogy Hossenfelder jó adag öniróniával megjegyzi, a fizikusok is emberek – ő alapvetően a tévedéseikre, illetve a tévedéseikhez való ragaszkodásra céloz –, akik hol kioktatnak, hol hízelegnek, saját könyvükből idézve pöffeszkednek vagy éppen két szörfözés között grilleznek. De miért is lenne válságban az elméleti fizika, ha naponta olvashatunk újabb elméletekről a húrelmélet, a szuperszimmetria vagy a multiverzum témakörében?

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: tudomány fizika részecskefizika hossenfelder

Kolbenheyer olvas CCXXXXIX.: Mondd, mennyit ér az ember?

2021.01.09. 09:00 kolbenheyer

The Tyranny of MeritMichael Sandel a Harvard filozófiaprofesszora, egyben hihetetlenül népszerű előadó és erkölcsfilozófiai bestseller-szerző. Ráadásul olyan disztingvált úriember, aki éppen a demokráciát féltve kritizálja a liberalizmust. Az igazság nehezen megfogható fogalmáról, illetve a piacok káros hatásáról írt könyveit is ajánlom mindenkinek (itt és itt), de most a legfrissebbet szemlézem: The Tyranny of Merit (Az érdem zsarnoksága; New York, Farrar, Straus and Giroux, 2020). Ahogy ezt tőle megszokhattuk, valamilyen nagyon konkrét, aktuális esetből indul a gondolatmenet. Az amerikai elitegyetemeket a közelmúltban hatalmas csalássorozat kiderülése rázta meg. Bizony nem csak a legjobbak kerülnek oda be, hanem hatalmas pénzekért elfogult szülők harmatos tehetségű csemetéi is. Az oktatás fontossága egyrészt mérhető tény, másrészt társadalmi mantra: akkor lesz jó állásod és jó fizetésed, ha jó képzésben lehet részed. Az elitegyetemekre bekerülni egyenlő az elitbe, mégpedig a jövedelmi elitbe bekerüléssel is. Igen ám, de ezek a szupergazdag és szuperkorrupt szülők nem egyszerűen sok pénzt akarnak a gyerekeiknek, hiszen az már megvan. Hanem presztízst, státuszt: aki az Ivy League valamelyik intézményében tanult, az biztos nagyon okos, tehát jogosan az elit tagja. Ez világítja meg a meritokrácia önellentmondását. Messze nem arról van csak szó, hogy az kerül magasra, aki megérdemli, hanem épp fordítva: ha magasra kerültél, az bizonyítja, hogy megérdemelted. De mi is ezzel a baj?

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: oktatás usa filozófia meritokrácia sandel erköl demokrá

Kolbenheyer olvas CCXXXXVIII.: A spanyolviasz

2020.12.12. 09:00 kolbenheyer

Tim Harford: A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelésTim Harford is közgazdász, mint oly sok általam ismertetett szerző, de nem az elméleti fajtából, hanem az ismeretterjesztőből. Remek könyvei a nagyközönségnek szólnak: közérthetőek, de megalapozottak, érdekesek és főleg humorosak. Ha valaki lemaradt volna, megtalálja a korábbi könyvismertetőket itt és itt és itt . Legújabb könyvét A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés (Budapest, HVG, 2018; az angol eredeti: Fifty Things That Made the Modern Economy. London, Little Brown, 2017) címre magyarították, de én éppen nem ezeket emelném ki az angol címből kikövetkeztethető ötven jelentős találmány közül. Mert a szerző is elmereng azon az elején, hogy egyáltalán mit tekintünk találmánynak, és ami még fontosabb, hogyan állapítjuk meg, hogy jelentős-e. Mert vannak ugyan vitathatatlan esetek, mint például az eke. Mármint a jelentőségük vitathatatlan, azt nem tudjuk, hogy hogyan találták fel. Az eke tette lehetővé az emberi civilizációt: olyan földművelést, ami képes elegendő mással foglalkozó embert eltartani, akik aztán hajót építettek, szobrot faragtak, törvényt írtak és háborúztak. De a dolog még bonyolultabb, mert az ekének köszönhetjük a patriarchális társadalmat (mert ásóbotot nő is forgathat, de több ökröt irányítani csak férfi tud), a biodiverzitás katasztrofális csökkenését (mert erdők-mezők helyett unalmas szántóföldek borítják a világot) és a járványokat is (mert ennyi ember csak azóta él egy kupacban). 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: közgazdaságtan találmány harford

Kolbenheyer olvas CCXXXXVII.: A háló fogságában

2020.11.28. 09:00 kolbenheyer

The Square and the Tower cover.jpgÖtödszörre ismertetek könyvet Niall Fergusontől, de ezúttal temetni jöttem Caesart, nem dicsérni. Jobban belegondolva, temettem már őt. Mert az első világháborúról tényleg szenzációs könyvet írt, a 20. század háborúiról tisztességeset, a „Mi lett volna, ha …” kérdéséről érdekeset szerkesztett, de a nyugati civilizáció hanyatlásáról borzasztót produkált. Hát akkor most még egyet. A The Square and the Tower (A tér és a torony; London, Penguin, 2018) című legújabb művét olvasva az jutott eszembe, amit Balatonfüreden a tárlatvezető mesélt Jókai Mórról. Hogy a felesége bezárta a dolgozószobába, és csak akkor jöhetett ki enni, ha megírta az aznapi penzumot, élni is kell valamiből. Ha megnézzük Ferguson bibliográfiáját, akkor azt látjuk, hogy a több egyetemen való tanítás, rádió- és tévéműsorok, publicisztika mellett egy-két évente ír egy könyvet. Ezeknek csak a kisebb része eredeti kutatásra alapuló munka, a többi összegzés, elméleti keretbe helyezve, nagy és provokatív gondolat bemutatása. De nagy összegzésekhez bölcsesség kell, a provokáláshoz meg végképp. Most éppen az a nagy ötlet, hogy a világtörténelmet valójában a hierarchiák és a hálózatok küzdelmeként is leírhatjuk. Igen, kitalálták, a hálózat a kulcsszó, manapság muszáj a hálózatokról könyvet írni. 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem ferguson hálózatok hierarchia

Kolbenheyer olvas CCXXXXVI.: A Google és a sánta kutyák

2020.11.14. 09:00 kolbenheyer

Könyv: Mindenki hazudik (Seth Stephens-Davidowitz)Mindenki hazudik állítja Seth Stephens-Davidowitz a könyve címében (Budapest, Athenaeum, 2019; az amerikai eredeti: Everybody Lies, New York, HarperCollins, 2017). Értve ezalatt azt, hogy mindenki igyekszik jobb képet festeni magáról, azaz megfelelni a vélt társadalmi elvárásoknak. A hazugság sok esetben elhallgatás: nem mondjuk ki, amit gondolunk, nehogy kinevessenek, megvessenek, lenézzenek vagy kiközösítsenek. És igaz ez akkor is, ha ismeretlenek kérdezősködnek. Egy amerikai egyetemen a hallgatók 2%-a vallotta csak be egy névtelen kérdőíven, hogy átlaga gyengébb, mint közepes, holott a valóságban 11%-uké volt az. Ugyanitt 44% állította, hogy adakozott az egyetem számára, pedig csak 28% tette ezt meg ténylegesen. Hogyan juthatunk hát megbízható adatokhoz, kivel hajlandóak őszintén beszélni az emberek? Stephens-Davidowitz szerint egyetlen bizalmas barátunk a Google. Az internetes kereséseink elárulják, mire gondolunk és vágyunk, mitől félünk. A Google teljesen anonim, de földrajzi helyhez köthető keresési adatainak feldolgozásával jut a könyvében igencsak meghökkentő következtetésekre. És természetesen figyelmeztet arra is, hogy az anonim adatfeldolgozás forradalmasíthatja a társadalomtudományokat, de roppant veszélyes fegyver lehet az állam és a nagy cégek kezében, ha feltörik az anonimitást.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: google adat pszichológia stephens-davidowitz

Kolbenheyer olvas CCXXXXV.: Szép új világ

2020.10.31. 09:00 kolbenheyer

Könyv: A szabadság felszámolása (Timothy Snyder)A klasszikus vicc szerint a kínai történészek azért nem jönnek el a francia forradalom kétszáz éves évfordulóján rendezett konferenciára, mert a nevezett esemény óta még túl kevés idő telt el, és nincs meg a történészi rálátás. Örök kérdés, hogy a történész meddig próbálhatja meg értelmezni a közelmúlt eseményeit. Mert egyrészt szavának önkéntelenül súlyt kölcsönöz hivatása, ugyanakkor viszont nyilvánvaló, hogy nem lehetett képes sem a forrásanyag teljes feltárására, sem pedig személyes politikai nézeteinek a háttérbe szorítására. Akkor ne vizsgáljon a történész aktuális politikai folyamatokat? Mégsem lehet tanulni a történelemből? Nem én fogom ezt eldönteni, csak azt tudom, hogy Timothy Snyder legutóbbi könyve, A szabadság felszámolása (Budapest, 21. Század, 2019; az amerikai eredeti: The Road to Unfreedom, New York, Tim Duggan, 2018) felveti mindezeket a kérdéseket, de ettől még nagyon is megéri elolvasni. Valóban leggyakrabban sajtótermékekre hivatkozik, de hát az aktuálpolitikának, illetve a médiajelenségeknek azok nagyon is fontos forrásai. És valóban gyakran nem tud, mert jelenleg még lehetetlen ok-okozati összefüggéseket bizonyítani, ám az egybeesések mennyisége igenis felkeltheti a gyanúnkat. Én kívánom a legjobban, hogy Snydernek ne legyen igaza, legalábbis ne ennyire, de éppen ezért kell figyelni arra, amit mond. Mert a másik klasszikus vicc szerint az, hogy paranoiás vagy, nem jelenti még azt, hogy nem üldöznek. 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: politika történelem usa eu ukrajna oroszország demokrácia putyin trump snyder nagy-britannia

Kolbenheyer olvas CCXXXXIV.: Pszichohistória

2020.10.17. 09:00 kolbenheyer

Upheaval: Turning Points for Nations in Crisis: Diamond, Jared ...Jared Diamond minden könyvét imádtam. Ornitológusból lett geográfusként egyszerre vizsgálja madártávlatból és a legközelebb hajolva a világunkat, amelynek kevés szegletét nem járta be és nem ismeri személyesen. Legújabb könyve, az Upheaval (Felfordulás; New York, Hachette, 2019) is egyszerre mesél el elsőkézből megtapasztalt történeteket és kínál meghökkentően újszerű világmagyarázatot. A cím egyes országok életében bekövetkezett alapvető fordulatokra, válságokra utal, amelyeket Diamond a pszichoterápia eszköztárával igyekszik megvizsgálni. Mi kell a személyes konfliktuskezeléshez, és hogyan magyarázható ennek technikáival a nemzeti válságok sikere vagy kudarca? Fel kell ismerni, hogy válságban vagyunk, be kell látni a megoldásában való felelősségünket, de pontosan meg kell határozni, min is vagyunk kénytelenek változtatni. Ehhez szükséges a megfelelő önismeret és önazonosság (nemzeti identitás), az egyetértés a megváltoztathatatlan alapértékekben, de egyben rugalmasság a változtatás kivitelezésében. Természetesen mindebben segít, ha vannak mintáink a múltból, vagy hajlandók vagyunk tanulni másoktól, sőt ha esetleg segítséget is kapunk tőlük. A koncepció felvázolása után Diamond útra kel. Csupa olyan országot látogat meg, ahol hosszabb-rövidebb ideig élt, ahol személyes ismerősei vannak, sőt amelynek a nyelvét is beszéli! Ismertetőnkben nincs lehetőség végiggondolni Finnország, Japán, Chile, Indonézia, Németország, Ausztrália és az Egyesült Államok történetét, úgyhogy következzék csupán néhány ízelítő. 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem válság pszichológia földrajz jared diamond

Kolbenheyer olvas CCXXXXIII.: Azok a nyavalyások

2020.10.03. 09:00 kolbenheyer

Hans Rosling - Ola Rosling - Anna Rosling Rönnlund - TényekHans Rosling svéd orvos 2017-ben halt meg hasnyálmirigyrákban. Utolsó évét arra szánta, hogy fia és menye segítségével könyvet írjon az őt legjobban foglalkoztató ellentmondásról. A WHO-nak dolgozó szakértőként ugyanis rendre azzal szembesült, hogy a világ jobb hely, mint azt a legtöbb nyugati ember hiszi. A Tények (Budapest, Libri, 2018; az angol nyelvű eredeti: Factfulness; New York, Flatiron, 2018) című könyv egy 13 kérdésből álló teszttel indul, amit Rosling az évek alatt számtalan helyen, de szinte mindig magasan képzett, vezető beosztású emberekkel csináltatott meg. (Ha érdekel, a szerző alapítványának honlapján is megnézheted.) Az eredmény lesújtó, egész picit nagyképűen mondhatnánk, hogy mindenki hülye. Az emberek nem egyszerűen nem tudnak semmit, hiszen a három megoldásos feleletválasztós teszten a csimpánzok is elérnének 30%-ot. Nem, az emberek rosszul tudják a dolgokat, méghozzá nagyon makacsul. Rosling első gyanúja az volt, hogy a felnőttek egész egyszerűen a gyerekkorukban tanultakat vetítik ki a világra, és azon nem hajlandók változtatni. Mert 30-40 éve a világ valóban sokkal rosszabb hely volt, és a nem nyugati országok szegénységi, egészségügyi, oktatási adatai tragikusak. De akkor miért tudják ugyanilyen rosszul a dolgokat a mai fiatalok? Valahol máshol lehet a gond. 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: tények agy pszichológia rosling

Kolbenheyer olvas CCXXXXII.: Hölgyválasz

2020.09.19. 09:00 kolbenheyer

Amazon.fr - The Evolution of Beauty: How Darwin's Forgotten Theory ...Mindenki, aki járt iskolába, tudja, hogy Darwin elmélete szerint az evolúció mozgatórugója a természetes kiválasztódás. A környezethez jobban alkalmazkodó egyedek esélye a szaporodásra nagyobb, így génjeik nagyobb mértékben öröklődnek át a következő generációra. Az már egyáltalán nem közismert, hogy maga Darwin nem ezt tekintette az evolúció egyetlen mechanizmusának. A másik a szexuális kiválasztódás lenne. Richard O. Prum The Evolution of Beauty (A szépség evolúciója; New York, Doubleday, 2017) című könyvében ezt nevezi Darwin igazán veszélyes gondolatának: olyan tulajdonságok kialakulását, amelyeknek nincsen a környezethez jobban alkalmazkodó előnye, pusztán csak szépek. Prum ornitológus és a madarak párzási szokásainak megfigyelésével jut ugyanarra a következtetésre, mint Darwin: a tollazat szépségét, a madárdalt, a násztáncot és hasonlókat nem lehet azzal magyarázni, hogy azok előnyt jelentenének a túlélésben. Ezzel szembemegy az ortodox darwinizmussal – ami Prum szerint valójában nem eredeti darwinizmus, hanem Darwin első, viktoriánus tanítványainak szűklátókörűsége –, ami ezeket úgy magyarázná mint az adott egyed életrevalóságának, erejének, nemzőképességének jeleit. De ez szerinte fordított okoskodás: evidenciaként elfogadjuk a természetes kiválasztódást, majd izzadtságszagúan ahhoz kényszerítjük a tényeket. Mi lenne az alternatíva? 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: szex evolúció darwin biológia prum

Kolbenheyer olvas CCXXXXI.: És lőn világosság

2020.09.05. 09:00 kolbenheyer

The Shape of the New: Four Big Ideas and How They Made the Modern ...Kezdjük a könyv számomra legszívmelengetőbb konklúziójával: a bölcsészettudomány igenis fontos. Scott Montgomery és Daniel Chirot The Shape of the New: Four Big Ideas and How They Made the Modern World (A modernitás körvonalai: négy hatalmas elmélet, melyek világunkat alakították; New Jersey, Princeton University Press, 2015) című könyvükben azzal kísérelik meg igazolni ezt a tételt, hogy bemutatják, milyen óriási hatást gyakorolt mai világunkra négy (valójában öt) nagy gondolkodó, vagy talán inkább fő művük. Adam Smith A nemzetek gazdagsága című könyvében nem egyszerűen a közgazdaságtan alapjait tette le, hanem általában is megfogalmazta az egyéni szabadság erkölcsi dimenzióit. Karl Marx A tőké-ben az emberi társadalmak, és konkrétan a kapitalista rendszer kizsákmányoló jellegét próbálta tudományosan megragadni, de egyben örökre meghatározta, hogyan gondolkodjunk az egyenlőségről. Charles Darwin A fajok eredeté-ben a biológia számára dolgozott ki máig érvényes új paradigmát, az evolúcióét, ez azonban nem csak a többi természettudomány szemléletét változtatta meg, hanem átalakította a teljes világképet, a társadalmi-politikai következményekről nem is szólva. Végül Thomas Jefferson és Alexander Hamilton publicisztikái határozták meg nagyban a születőfélben lévő Egyesült Államok politikai berendezkedését, ám sajátos módon az amerikai ideológiai-politikai törésvonal máig leírható az ő elveikkel. És ez még csak a könyv első, igaz hosszabb és alaposabb fele. A másodikban a szerzők azt járják körül, hogy milyen befolyásos ellenmozgalmakat indítottak el ezek az elméletek, és hogyan kapcsolódnak tagadásuk tárgyaihoz. 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: történelem darwin fasizmus marx hamilton eszme montgomery ideológia felvilágosodás fundamentalizmus adam smith jefferson szalafizmus chirot

Kolbenheyer olvas CCXXXX.: Jó az ember

2020.06.13. 09:00 kolbenheyer

Blueprint by Nicholas A. Christakis, MD, PhD | Hachette Book GroupA teológia, a filozófia és a pszichológia egyik örök kérdése, hogy jó-e az ember. Nicholas Christakis Blueprint (Tervrajz; New York, Little, Brown Spark, 2019) című könyvében adottnak veszi a választ: az ember társadalomban, mégpedig jó társadalomban akar élni, és ezért képes és hajlandó is tenni. Az ember jó, és minden adott ahhoz, hogy jó társadalomban élhessen. Christakis eredetileg orvos, de laboratóriuma a Yale Egyetemen a természet- és társadalomtudományos kutatás szimbiózisának eredménye. A könyv azzal a rácsodálkozással indít, hogy mennyire egyforma minden emberi társadalom, legalábbis minden sikeres vagy ideálisnak tartott társadalom. Ha a hajótöröttek kényszerű társaságait vizsgáljuk, vagy éppen zárt vallási közösségeket, sőt akár kutatóbázisok mesterséges mikrovilágát, mindig ugyanazt tapasztaljuk. A siker kulcsa az együttműködés, amit a kiegyensúlyozott társas kapcsolati háló, a csoportot működtető enyhe hierarchia (vagy mondjuk úgy alapvető egyenlőség) és ezek révén az egymástól való tanulás tesz lehetővé. A közösséggel való azonosulásnak paradox előfeltétele az egyéniség elismerése, kötőanyag pedig – hangozzék banálisan – a szeretet. Ha az ember félelmetes közösséget akar elképzelni, éppen ezek hiányával írja azt le, legyen szó sci-fi disztópiákról vagy éppen rovartársadalmakról. Ha pedig így van, akkor kézenfekvő, hogy mindennek genetikai alapja van: jóra vagyunk tervezve.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: genetika társadalom ember christakis

Kolbenheyer ír 165.: The bigger the hoop the bigger the hoe

2020.06.06. 09:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.

Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.

 

p1170715.JPGDani azzal a hirtelen mozdulattal ébredt, amivel az alvó ember érzékeli, és egyben megakadályozza, hogy leessen az ágyról. Atavisztikus ösztön, olvasta valahol, a fán lakó ősöktől, akik nem eshettek le álmukban, aztán rögtön hihetetlenül szánalmasnak érezte, hogy a szilveszteri buliból ébredve, amikor azt se tudja hol van, kinek az ágya ez és mi nyomja a karját, rögtön valami okoskodás jut eszébe. Érezte a kihűlt izzadtságot a testén, a szája teljesen kiszáradt, és fájt a feje, de nem csak a halántéka hasogatott a dehidratálódástól, hanem valahogy a feje hátulja is tompán. Valaki megmoccant mellette és a bicepszéről hirtelen eltűnt a nyomás, annak a valakinek a feje szorította el teljesen, hangyák kezdtek el szaladgálni, ahogy újraindult a vérkeringés. Óvatosan megfordult, és belenézett az arannyal pöttyözött barna szemekbe, amik döbbenten tágultak ki, ahogy tulajdonosuk felismerte ágytársát. Mindketten hirtelen ültek fel, Dani szeme előtt el is sötétült egy pillanatra a világ, a vérnyomása nem tartott lépést az eseményekkel. Mire kitisztult a kép, Léna már az ágy mellett a földről kapdosta össze a ruháit. Hirtelen megtorpant, végignézett magán, majd végigcikázott a tekintete a szobán. Dani szinte hallotta a fogaskerekek kattogását: miért vagyok melegítőnadrágban, ki öltöztetett át, valami ilyesmi futhatott át Léna agyán. Aztán a füléhez kapott, ó jaj, ez meg hova lett?

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Kolbenheyer olvas CCXXXIX.: Az emberi szivárvány

2020.05.30. 09:00 kolbenheyer

Who We Are and How We Got Here - WikipediaForradalom zajlik a genetikában, egyfajta ipari forradalom, és ennek köszönhetően számos történeti tudományág fog gyökeresen átalakulni. David Reich Who We Are And How We Got Here (Kik vagyunk és hogy jutottunk idáig; New York, Pantheon, 2018) című könyve talán az első nagy összegzés az ősi emberi DNS vizsgálatában bekövetkező forradalom eredményeiről. Mert még egy évtizede sincs, hogy ugrásszerűen növekszik a teljes egészében feltérképezett régi emberi génállományok mennyisége, a régi pedig pár ezer évestől pár százezer évesig bármi lehet. A technika fejlődött, aminek köszönhetően néhány csonttöredékből is kinyerhető a teljes emberi DNS, és teljes egészében fel is lehet térképezni. Lassan kibontakozik belőle az emberi népességek eddig csak nagyon áttételesen vizsgálható története. A legfontosabb tanulság tulajdonképpen banális, de mégsem lehet elégszer hangsúlyozni: emberi szivárványok vagyunk, keveredések végeláthatatlan keveredéseinek eredménye. Ami a történelem utolsó fél évezredében a szemünk láttára zajlott, Amerika lakosságának a részleges kicserélődése és a különböző csoportok keveredése, az volt mindig is a főszabály. Minden emberi népesség korábbiak keveréke, és egyetlen emberi népesség sem ott él, ahol az ősei éltek.

 

Olvasom tovább »

Szólj hozzá!

Címkék: genetika biológia reich őstörténet kolbenheyer olvas rassz

Kolbenheyer ír 164.: Csiga a stégen

2020.05.23. 09:00 kolbenheyer

Néha az ember kényszert érez arra, hogy írjon. Az eredményt látva aztán a józan ész, valamint a család és a barátok lebeszélik róla, hogy túl komolyan vegye. De arról már nem sikerül, hogy közzé is tegye. Íme.

Vigyázat, fikció! A kitalált történet szereplői is kitaláltak, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve.